Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-02 / 44. szám

Vasárnap 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Kemény az élet a japán szumóistállókban. A fia­talok hajnalban kelnek, hogy előkészít- 1 sék a dohjót. -LU Már nem lehetnek velünk. Virágokkal és egy szál gyertyával emléke­zünk rájuk. TASR-felvétel Érthető a riadalom, csak éppen sántít a logika Etnikai hideglelés Kövesdi Károly ________________ Ér dekes polémiák dúlnak a szlovák sajtóban a roma pártok és civil szervezetek minapi egyesülését követően, amelyek egységes pártként akarnak fel­lépni a politikai életben. A ro­mák a rendszerváltás egy évti­zedes keserves tanulságait le­szűrve végre felismerték, hogy hiába várják a sült galambot, a szlovákiai politikai reprezentá­ció a szavazataikért cserébe és némi baksis fejében csak a megosztásukra (amit főleg Meciar vitt tökélyre) és a kom­Muránsky úr szerint fölöttébb problematikus dolog, hogy a romák egyetlen roma (és csak roma!) szubjektumba tömörül­nek, „tekintet nélkül más politi­kai véleményekre”. Érvelése, hogy a romák ezáltal nem osz­lanak meg „jobboldalakra és baloldaliakra”, legalább olyan sánta, mintha a KDH berkeiben kellene renegát kommunistá­kat keresnünk, hiszen azzal Muránsky úr is tisztában lehet, hogy jobboldali romák után ku­Hogyan képzeli el lelés, mely polgári elveket szajkóz, de nemzeti alapon rándul egyesek hátára. Mert joggal kérhetnénk szá­mon a magát kereszténynek és demokratának tartó honatyá­tól, hogy vajon pártjának van-e elképzelése, víziója a szlováki­ai romák jövőjét illetően, s azon túlmenően is hogyan képzeli el pártja a társadalmi békét, ha (volt) elnökük szívó­san és többszörösen megtorpe­dózta annak az MKP-nek az európai néppártba való felvé­telét, amelynek keresztényde­mokrata szárnyát kiebrudalta mandok gondolatavai való ár­tatlan eljátszadozásra képes. Kezükbe veszik hát saját sorsu­kat. S ez bizony sokakat aggo­dalommal tölt el. A polémiák közül az egyik leg­érdekesebbet Peter Muránsky KDH-s képviselő eresztette meg a Sme múlt csütörtöki számá­ban, aki azon túl, hogy hidegle­lést kapott a dologtól, azonnal kész is a recepttel: a romáknak a jelenlegi pártok berkeiben kellene keresniük a politikai boldogulást. Mert ugye, minő borzalom, hogy a meciari vá­lasztási törvény egy pártba te­relte a magyarokat, s az 1998- as választások után azok nem hullottak szét újra liberális, ke­resztény és nemzeti csoportra - meg mertek maradni etnikai pártnak, „elveszítve polgári ar­cukat”. Holott Szlovákia a pol­gári elveket építgeti (lásd: az alkotmány preambuluma). pártja a társadalmi békét? takodni legalább olyan dőreség lenne, mint eszkimókat keresni a Szaharában. De hát világos, hogy nem erről van szó. Hanem elsősorban arról, hogy a sokat ragozott állításból - amely szerint az MKP szavazó­táborának nagy részét romák alkotják, ergo: kevesebb a ma­gyar Szlovákiában, mint amennyi - egy szemernyi sem igaz, mi több, hazugság. Mert a következő parlamenti válasz­tásokon kiderülhet, hogy él itt hatszázezer magyar, és mond­juk: félmillió roma. Ami test­vérek között is minimum egy- milliónyi ember, vagyis az or­szág lakosságának egyötöde. Még érthetőbben: húsz száza­lék. S itt már érthető a hideg­a KDH-ból? Vagy olyan dőre­ség lenne Muránsky úrnak fel­vetni: miért nem azon háborog inkább, hogy Szlovákiában a harmadik évezredben is léte­zik - európai anakronizmus­ként - szlovák nemzeti párt? Ha legalább a kérdés feltevésé­ig eljutna, megértené, hogy a kisebbségek általában minde­nütt a világon önvédelemre kényszerülnek, egészen addig, amíg jogaik csorbulnak. Lehet, hogy ez is anakronizmus, de tény, hogy a kisebbségi jogok intézményét éppen az agyag­lábú gólem, a trianoni „béke” életben tartására agyalták ki Párizsban. Talán a rossz szájíz kompenzálására. A harmadik évezred küszöbén alapos poli­tikai és keresztényi érzéketlen­ségre vall számon kérni a sán­tától, miért sántít, miközben ott gáncsoljuk, ahol.csak le­het... Vezércikk Romalandi álom GörfölZsuzsa Ha nem azon a héten írja alá tizennégy roma párt és három tucat roma polgári szervezet az együttműködési megállapo­dást, amelyet Kassán töltöt­tem, eszembe sem jutna komo­lyan venni, hogy képesek ösz- szehozni egy választási pártot. De elég egy hét a legromább régió központjában, hogy je­lentősen módosuljon az ember szemlélete. Nem is kell elláto­gatni az európai hírű Luník IX.-re, az ország egyik legké­nyesebb társadalmi problémá­ja már a pályaudvar előtti tér padján is ott hever. „No, mi van, megjött a segély?” - lök egyet gumibotjával a roma polgártárson a rendőr. A meg­szólított feltápászkodik, ellen­őrzi, ott van-e az üveg a zsebé­ben, s szó nélkül elindul a kö­zeli liget felé. Pár lépés után gyorsan sarkon fordul, ami in­gatag állapotában eléggé ve­szélyes mutatvány. Fogja a pá­don felejtett cipősdobozt, és a rendőr orra alá dugja: „Kell sü­temény? Olyan lagziban vol­tam, amilyenről ti nem is ál­modtok.” A rendőr csak le­gyint, és mosolyog. Nekem tetszik ez az új keletű önbizalom, amelyet eddig még csak Kassán tapasztaltam. Igaz, szinte kizárólag roma ér­telmiségiekkel találkoztam, akik a legkülönbözőbb projek­tumokhoz keresnek támogató­kat, EU-alapokkal tárgyalnak, a Nemzetközi Re ma Egyetem szervezésében vesznek részt. Idealisták? Álmodozók? Hi­szen még azt sem tudni, hány roma él Szlovákiában. 160, 350 vagy éppen 700 ezer? Eu­rópában 15 millióra becsülik a számukat, vagyis többen van­nak, mint a csehek vagy a ma­gyarok - hogy a szlovákokat már ne is említsem. Nemzeti azonosságtudatuk viszont gye­rekcipőben jár, a roma nyelv kodifikálása szintúgy. Politikai szervezettségük jellemzésére a zűrzavaros a lég alálóbb kife­jezés. De hártyavékony értel­miségi rétegük már felismerte: ha maguk a romák nem tesz­nek érte, nem számíthatnak sorsuk jobbra fordulására. Itt, ebben az országban. S nem is kell hozzá Romaland, bár nemrég nem egy roma, hanem egy elismert szlovák történész vetette fel: a romakérdés meg­oldása sokkal hatékonyabb le­hetne egy roma autonómia ke­retében, ha már úgyis a régiók Európájáé a jövő. Kassa lehet­ne a központja, hiszen ott lesz az egyetemük is - vélekedett Ladislav Lipták, akit, csodák csodája, még nem köveztek meg. Egyelőre azonban csak az új roma szövetség alakult meg, amelyhez a szlovák közvéle­mény máris lenézően viszo­nyul. Honnan akarnak a ro­mák összekaparni 10-12 száza­léknyi szavazatot a legközeleb­bi parlamenti választásokon? S egyáltalán: hol lesz már akkor ez a szervezet? A kétkedőket igazolja, hogy két nappal a nagy szövetkezés után az egyik távol maradt szervezet vezető­je egyezséget kötött Meciarral. Az új szövetkezők mégsem nyugtalankodnak, szerintük ugyanis komoly támogatással nem rendelkező, szakadár po­litikustársuk csak egyvalamit akar Meciartól: pénzt. Legyen neki! A legutóbbi parlamenti választások előtt Meciarnak volt egy ilyenfajta magyar szö­vetségese is. Elfogyott a pénz, „elfogyott” a párt... Minden becsmérlés ellenére a roma szövetség nem maradt észrevétlen: a pártok elkezd­tek számolni. Ugyanis a leg­utóbbi választások kapcsán végzett felmérések szerint a roma szavazatok lényegében ugyanolyan arányban oszlot­tak meg, mint a „fehérek” vok- sai. Csak az SNS maradt ki az osztozkodásból, de most na­gyon örül: meggyőződése ugyanis, hogy a romák eddig mind az MKP-ra szavaztak. Ha majd eztán a cigány pártot vá­lasztják, Bugáréknak annyi! Örömükbe azonban üröm is vegyül: hátha rosszak a számí­tásaik, s a szlovák parlament­ben megjelenik egy újabb ki­sebbségi párt? S bár mostan­ság a roma vezetők ugyancsak bírálják az MKP-s kisebbség- ügyi miniszterelnök-helyet­test, előfordulhat, hogy a két nemzetiségi párt esetenként összefog. S mivel együtt lehet akár 15 százalékuk, Brüsszel még képes lesz teljesen de­mokratikus országnak nyilvá­nítani Szlovákiát, s felvenni a NATO-ba! Micsoda kilátások! A Matica slovenská özvegyi fátylat ölthet, a bőrfejűeknek meg kinőhet a hajuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom