Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
Vasárnap 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Kemény az élet a japán szumóistállókban. A fiatalok hajnalban kelnek, hogy előkészít- 1 sék a dohjót. -LU Már nem lehetnek velünk. Virágokkal és egy szál gyertyával emlékezünk rájuk. TASR-felvétel Érthető a riadalom, csak éppen sántít a logika Etnikai hideglelés Kövesdi Károly ________________ Ér dekes polémiák dúlnak a szlovák sajtóban a roma pártok és civil szervezetek minapi egyesülését követően, amelyek egységes pártként akarnak fellépni a politikai életben. A romák a rendszerváltás egy évtizedes keserves tanulságait leszűrve végre felismerték, hogy hiába várják a sült galambot, a szlovákiai politikai reprezentáció a szavazataikért cserébe és némi baksis fejében csak a megosztásukra (amit főleg Meciar vitt tökélyre) és a komMuránsky úr szerint fölöttébb problematikus dolog, hogy a romák egyetlen roma (és csak roma!) szubjektumba tömörülnek, „tekintet nélkül más politikai véleményekre”. Érvelése, hogy a romák ezáltal nem oszlanak meg „jobboldalakra és baloldaliakra”, legalább olyan sánta, mintha a KDH berkeiben kellene renegát kommunistákat keresnünk, hiszen azzal Muránsky úr is tisztában lehet, hogy jobboldali romák után kuHogyan képzeli el lelés, mely polgári elveket szajkóz, de nemzeti alapon rándul egyesek hátára. Mert joggal kérhetnénk számon a magát kereszténynek és demokratának tartó honatyától, hogy vajon pártjának van-e elképzelése, víziója a szlovákiai romák jövőjét illetően, s azon túlmenően is hogyan képzeli el pártja a társadalmi békét, ha (volt) elnökük szívósan és többszörösen megtorpedózta annak az MKP-nek az európai néppártba való felvételét, amelynek kereszténydemokrata szárnyát kiebrudalta mandok gondolatavai való ártatlan eljátszadozásra képes. Kezükbe veszik hát saját sorsukat. S ez bizony sokakat aggodalommal tölt el. A polémiák közül az egyik legérdekesebbet Peter Muránsky KDH-s képviselő eresztette meg a Sme múlt csütörtöki számában, aki azon túl, hogy hideglelést kapott a dologtól, azonnal kész is a recepttel: a romáknak a jelenlegi pártok berkeiben kellene keresniük a politikai boldogulást. Mert ugye, minő borzalom, hogy a meciari választási törvény egy pártba terelte a magyarokat, s az 1998- as választások után azok nem hullottak szét újra liberális, keresztény és nemzeti csoportra - meg mertek maradni etnikai pártnak, „elveszítve polgári arcukat”. Holott Szlovákia a polgári elveket építgeti (lásd: az alkotmány preambuluma). pártja a társadalmi békét? takodni legalább olyan dőreség lenne, mint eszkimókat keresni a Szaharában. De hát világos, hogy nem erről van szó. Hanem elsősorban arról, hogy a sokat ragozott állításból - amely szerint az MKP szavazótáborának nagy részét romák alkotják, ergo: kevesebb a magyar Szlovákiában, mint amennyi - egy szemernyi sem igaz, mi több, hazugság. Mert a következő parlamenti választásokon kiderülhet, hogy él itt hatszázezer magyar, és mondjuk: félmillió roma. Ami testvérek között is minimum egy- milliónyi ember, vagyis az ország lakosságának egyötöde. Még érthetőbben: húsz százalék. S itt már érthető a hidega KDH-ból? Vagy olyan dőreség lenne Muránsky úrnak felvetni: miért nem azon háborog inkább, hogy Szlovákiában a harmadik évezredben is létezik - európai anakronizmusként - szlovák nemzeti párt? Ha legalább a kérdés feltevéséig eljutna, megértené, hogy a kisebbségek általában mindenütt a világon önvédelemre kényszerülnek, egészen addig, amíg jogaik csorbulnak. Lehet, hogy ez is anakronizmus, de tény, hogy a kisebbségi jogok intézményét éppen az agyaglábú gólem, a trianoni „béke” életben tartására agyalták ki Párizsban. Talán a rossz szájíz kompenzálására. A harmadik évezred küszöbén alapos politikai és keresztényi érzéketlenségre vall számon kérni a sántától, miért sántít, miközben ott gáncsoljuk, ahol.csak lehet... Vezércikk Romalandi álom GörfölZsuzsa Ha nem azon a héten írja alá tizennégy roma párt és három tucat roma polgári szervezet az együttműködési megállapodást, amelyet Kassán töltöttem, eszembe sem jutna komolyan venni, hogy képesek ösz- szehozni egy választási pártot. De elég egy hét a legromább régió központjában, hogy jelentősen módosuljon az ember szemlélete. Nem is kell ellátogatni az európai hírű Luník IX.-re, az ország egyik legkényesebb társadalmi problémája már a pályaudvar előtti tér padján is ott hever. „No, mi van, megjött a segély?” - lök egyet gumibotjával a roma polgártárson a rendőr. A megszólított feltápászkodik, ellenőrzi, ott van-e az üveg a zsebében, s szó nélkül elindul a közeli liget felé. Pár lépés után gyorsan sarkon fordul, ami ingatag állapotában eléggé veszélyes mutatvány. Fogja a pádon felejtett cipősdobozt, és a rendőr orra alá dugja: „Kell sütemény? Olyan lagziban voltam, amilyenről ti nem is álmodtok.” A rendőr csak legyint, és mosolyog. Nekem tetszik ez az új keletű önbizalom, amelyet eddig még csak Kassán tapasztaltam. Igaz, szinte kizárólag roma értelmiségiekkel találkoztam, akik a legkülönbözőbb projektumokhoz keresnek támogatókat, EU-alapokkal tárgyalnak, a Nemzetközi Re ma Egyetem szervezésében vesznek részt. Idealisták? Álmodozók? Hiszen még azt sem tudni, hány roma él Szlovákiában. 160, 350 vagy éppen 700 ezer? Európában 15 millióra becsülik a számukat, vagyis többen vannak, mint a csehek vagy a magyarok - hogy a szlovákokat már ne is említsem. Nemzeti azonosságtudatuk viszont gyerekcipőben jár, a roma nyelv kodifikálása szintúgy. Politikai szervezettségük jellemzésére a zűrzavaros a lég alálóbb kifejezés. De hártyavékony értelmiségi rétegük már felismerte: ha maguk a romák nem tesznek érte, nem számíthatnak sorsuk jobbra fordulására. Itt, ebben az országban. S nem is kell hozzá Romaland, bár nemrég nem egy roma, hanem egy elismert szlovák történész vetette fel: a romakérdés megoldása sokkal hatékonyabb lehetne egy roma autonómia keretében, ha már úgyis a régiók Európájáé a jövő. Kassa lehetne a központja, hiszen ott lesz az egyetemük is - vélekedett Ladislav Lipták, akit, csodák csodája, még nem köveztek meg. Egyelőre azonban csak az új roma szövetség alakult meg, amelyhez a szlovák közvélemény máris lenézően viszonyul. Honnan akarnak a romák összekaparni 10-12 százaléknyi szavazatot a legközelebbi parlamenti választásokon? S egyáltalán: hol lesz már akkor ez a szervezet? A kétkedőket igazolja, hogy két nappal a nagy szövetkezés után az egyik távol maradt szervezet vezetője egyezséget kötött Meciarral. Az új szövetkezők mégsem nyugtalankodnak, szerintük ugyanis komoly támogatással nem rendelkező, szakadár politikustársuk csak egyvalamit akar Meciartól: pénzt. Legyen neki! A legutóbbi parlamenti választások előtt Meciarnak volt egy ilyenfajta magyar szövetségese is. Elfogyott a pénz, „elfogyott” a párt... Minden becsmérlés ellenére a roma szövetség nem maradt észrevétlen: a pártok elkezdtek számolni. Ugyanis a legutóbbi választások kapcsán végzett felmérések szerint a roma szavazatok lényegében ugyanolyan arányban oszlottak meg, mint a „fehérek” vok- sai. Csak az SNS maradt ki az osztozkodásból, de most nagyon örül: meggyőződése ugyanis, hogy a romák eddig mind az MKP-ra szavaztak. Ha majd eztán a cigány pártot választják, Bugáréknak annyi! Örömükbe azonban üröm is vegyül: hátha rosszak a számításaik, s a szlovák parlamentben megjelenik egy újabb kisebbségi párt? S bár mostanság a roma vezetők ugyancsak bírálják az MKP-s kisebbség- ügyi miniszterelnök-helyettest, előfordulhat, hogy a két nemzetiségi párt esetenként összefog. S mivel együtt lehet akár 15 százalékuk, Brüsszel még képes lesz teljesen demokratikus országnak nyilvánítani Szlovákiát, s felvenni a NATO-ba! Micsoda kilátások! A Matica slovenská özvegyi fátylat ölthet, a bőrfejűeknek meg kinőhet a hajuk.
