Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
2 2000. november 2. Vélemény Azt hiszem, Meciarnak mégiscsak vissza kellene térnie a hatalomba. Akkor végre Szlovákia magához csatolhatná az Európai Uniót és a NA- TO-t... Rajz: MS-Rencín Felülnézet A vezér és a többiek Szűcs Béla Napjainkban a kormány politikájának bírálata az egyik fő téma a médiában és a társadalomban. Hangneme a szemrehányástól az ócsárlásig terjed. Természetesen mindenkit túlharsog az ellenzék, amely elérkezettnek látja az időt a hatalom visszaszerzésére, az új választások kiírására. Ennek főpróbája a népszavazás. Igaz, az ellenzék más országokban is meg akarja buktami a kormányt, de nem ilyen türelmetlenül, a politikai harc legszélsőségesebb eszközeit is bevetve. Érthető, hogy ez megzavarja a választók egy részét, mivel a kormány ígéreteinek megvalósítása késik. Ilyen helyzetben a kormánykoalíció sarokba szorítva keresi a kiutat. Pártjai egymás minisztereiben látják a bűnbakokat, azonban leváltásuk sem oldaná meg a problémákat. Ugyanis akármüyen zsenikből állt volna össze Dzurinda kormánya, az örökölt gondokkal képtelen lett volna Röhögő bűnözök KÖVESDI _________ Mi alatt Szlovákia Legfelsőbb Bíróságának elnöke a strasbourgi emberjogi bizottsághoz fordult leváltása ügyében, Pozsonyban a múlt kedden újabb szégyenletes cirkuszra került sor: ötszörös gyilkos, emberrabló, maffiavezér ügyében kellett tárgyalást halasztani ismét. Hiába zártak le utcákat, fölöslegesen vonult ki egy hadseregnyi rendőr, a bűnözők beintettek, és röhögnek a markukba. Hacsak a parlament tüneményes gyorsasággal el nem fogadja az igazságügy-miniszter által javasolt törvényt, amely a vizsgálati fogságot 48 hónapra tolná ki, az ország egyik legveszedelmesebb bűnözője december közepén a legnagyobb lelki nyugalommal kisétálhat a börtönből. Ismét a rossz törvényeknek s nem kevésbé az ügyvédek „igazságérzetének” köszönhetően, akik közül az egyik beteget jelentett, a máegykettőre megbirkózni, ahogy azt a közvélemény elvárta. Az ellenzék csak a jól ismert gondokat szajkózza, de egyeden megoldást sem terjeszt a parlament elé. Nem is akar mást, mint a hatalmat megkaparintani, aztán majd kijelenti, hogy Dzurindáék rontottak el mindent. Persze az új választásokig még kétéves göröngyös út vár ránk. A túléléshez viszont az is szükséges, hogy a koalíciós pártok ne piszkálják egymást, ne vegyék át az ellenzék rágalmait, és higgyenek saját programjukban. Bírálni, vitatkozni lehet, de felesleges a nyilvánosságot heccelni, mivel így is elég a gondja, baja. Reméljük, hogy a kormány önértékelése nem a meciaristák malmára hajtja a vizet, hanem az egymás közötti félreértéseket, ellentéteket tereli helyes mederbe. Ezt várja az ország demokratikus közvéleménye és a Nyugat, amely már észrevette pozitív eredményeinket, és nem nézne jó szemmel egy politikai fordulatot. sik elesett, a harmadik, horribile dictu - iratokat ta- nulmányozgat. Gyanítható, hogy az igazság bajnokai, akiknek a jogrend és az igazság fölött kellene őrködniük, hiszen erre esküdtek fel, kinek az oldalán állnak. Hogy nem az igazságén, az biztos. Találgatni lehetne azt is, mekkora maffiapénzeket vágnak zsebre egyes ügyvéd urak azért, hogy feladatuk magaslatán állva, takargassák a szennyest, és - ne végezzék munkájukat. Ehhez képest kabaréba illő igyekezet, hogy a bírók vagyonbe- vallással számoljanak el éves gyarapodásukról. Hiszen ki számolna be fekete pénzekről? A polgár meg állhat, mint szamár a hegyen, és mélázhat, miféle jogrend érvényesül egy jogállamban, ahol a jog képviselői a jog fölött állnak. Harabin ügye egyébként odáig fajult, hogy az ENSZ embere Pozsonyba jön külön emiatt. Az illető úriembert talán nem ártana egy ilyen kabaréba ülő tárgyalásra is meginvitálni, hadd tapasztalja meg testközelből is, hogyan érvényesül a jog minálunk. Sooky László A szlovákiai politikai élet jelen folyamatai leginkább az üstben rotyogó szilvalekvárhoz hasonlíthatók. A felületén bugyog, az alját pedig nem látjuk, így aztán vagy lekozmált, vagy nem. hasonlatomat vehettem volna a szilvapálinka főzéséből is, mert a szilvórium valamivel közelebb áll hozzám, mint a szilvalekvár, de nem volt elég bátorságom megbolygatni a szlovák mélynemzeti cefrét. Ugyanakkor a kisördög is belém bújt, elsősorban amiatt, hogy mostanában egyre többen cibálják az alvó oroszlán bajuszát, még akkor is, ha történetesen bajusztalan. A bajuszhúzogatók módszere egyelőre az ősöktől örökölt partizánmódszeren alapul, rejtekhelyről durrogtatnak a nagyúrra, nyilván abból a megfontolásból, hogy a nagyúr esetleg új erőre kaphat, s akkor majd újra lehet törleszkedni. Szóval a felszín, a mély és az alj. Vladimír Meciart leírni készül a szlovák politikai élet második hulláma, főként azok, akik az ő hónaljmelegétől keltek ki a tojásból. Nem olyan nagy baj ez, Harc a Nagyúrral, a globalizációval A Vasárnap január 19-i számában megjelent „Mi nem érünk annyit, mint egy német munkás” című olvasói levélhez szeretnék hozzászólni. A cikkből említek néhány sort: „Egy német vállalat dolgozói vagyunk, amely alumíniumfeldolgozással foglalkozik. 3 műszakban dolgozunk, a fizetésünk 5-6 ezer korona.” Nos, a helyzet azóta is változatlan. A fizetésünket azóta sem emelték, de a követelmények még nagyobbak lettek. A cikk megjelenése óta elbocsátottak néhány gyanús munkást. Manapság is vannak olyan vállalatigazgatók, akik nem azonosulnak a demokráciában a munkások ilyen megnyilvánulásával. Szeretnék idézni Ady Endre „Harc a Nagyúrraí” című verséből, aki a tőke uralmát a „disznófejű Nagyúr” szuggesztív jelképébe sűríti: „Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom. Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.” Elértük a tőkének kiszolgáltatott ember tehetetlenségét mondhatjuk mi, akik holdárnyékból szemléljük a történelem itteni viszontagságait, hiszen már az is egyfajta megnyugvást jelent számunkra, ha nem oroszlánüvöltéstől hangos ez a mérsékelt égövi éjszaka. Aggodalomra csupán az adhat okot, hogy túl jól sikerült a kelés, Meciar tojásaiból jó néhány kelekótya kiskakas röppent ki a szemétdombra, s egyre harsányabban kukorékol, ugyanazt a strófát, mint a papa, csak mintha már a tojásban ki- kupálódtak volna. További aggodalomra adhat okot az a megfigyelés is, hogy az öreg jártá- ban-keltében egy-egy tojást elhelyezett mások fészekaljában is, ami azt jelenti, hogy egyre több apja fiával találkozhatunk a különböző szlovák pártokban. Csak reménykedhetünk: a nemzeti büszkeség megóvott bennünket attól, hogy az említett tojásokból a mi fészekaljunkba is kerüljön, mert az elmúlt időszakban, ugye, erre is akadt pélJókán, vagy van erre is valamilyen megoldás? Sajnos, olyan világban élünk, ahol arra kell büszkének lennünk, hogy kirúgtak a munkahelyünkről. Az Alu ielka (Jóka) dolgozói Kihez forduljunk segítségért? Végső kétségbeesésemben - utolsó lehetőségként - szerkesztőségükhöz fordulok, hogy nyilvánosságával segítsen megoldani nemcsak az én, hanem egy egész utca lakosainak évek óta húzódó problémáját. Különösen azért, mert a környezetszennyezés, az elviselhetetlen zaj, a gázlerakat mellett eltüzelt papír füstje miatt már gyermekeink egészsége is veszélyben van. 1997- ben a félreeső szövetkezet területéről a faluba költöztették egy magánvállalkozó betongyárát, melynek tevékenysége miatt különösen 1999 óta sokat szenvednek az érintett utca lakosai. Az úttestre lerakodott por, a gépek zaja alapvető, az egész napi tisztességesen elvégzett munka utáni nyugodt pihenésre való alkotmányos jogainkat is sérti. da, és ez egy kicsit megzavart bennünket. A kása, amit most kerülgetünk, s mert forró, politikusainkkal együtt bölcsen elkerülünk, a közelgő népszavazás, amelyen Szlovákia választásra jogosult lakosságának az öntudatos része részt vesz, a kevésbé öntudatos nem. A kérdés csupán az, hogy mennyi az ennyi? Én úgy látom, hogy mindkét fél jelenleg a szalmaszál-szind- rómával küszködik, hiszen nem kevesebb a tét, mint az, hogy valamelyik politikai irányzat hosszú időre eltűnhet a süllyesztőben. A politikusok számára ez a tét. Számunkra, akik ebben a színjátékban inkább a nem ennyire öntudatosak szerepét kaptuk, valószínűleg sokkal több és nagyobb. Bármi legyen ugyanis a népszavazás eredménye, a szlovák lakosságnak van módja és lehetősége a helyezkedésre, mivel a törvények többsége róluk szól. A mi rostálási esélyünk jóval korlátozottabb; oly1999. 9. 25-én ezért petícióval fordultunk községünk polgár- mesteréhez, Juhos Ferenchez. Követeltük a szóban forgó betongyár átköltöztetését olyan helyre, ahol községünk lakosságának életét nem zavarja és közvetlen környezetünket nem szennyezi. Sajnos, a mai napig nem történt előrelépés az ügyben. Sőt, néhány hete kiderült, a képviselő-testület tagjai nem is tudtak a petícióban megfogalmazott kérésről. Holott a polgármester urat többször is személyesen informáltam a helyzet tarthatatlanságáról. Mindannyiszor megígérte, megoldja a problémát. annyira behatárolt, hogy a Meciar-érdekszféra győzelme esetén a ‘98 előtti időszaknál is rosszabb helyzetbe kerülhetünk, mert az a csapat a bosszúállás lehetőségét nyilván nem hagyná ki. A népszavazás esetleges sikeressége kapcsán én nem Meciar visszatérésétől tartok, hanem a Meciar-alteregók elburjánzásától. Ők azok, akik az előző érában már megízlelték a kicsi hatalom zamatát, valamint megtanulták a demokratikusnak álcázott önkény lélekbénító erejét. Épp a vezértől tanulták meg, hogy bárkit fel szabad áldozni a haza oltárán, ha az áldozat többet nem szólalhat meg. Meciarnak azt még megengedték, hogy megszervezze a népszavazás előkészületeit, de már kész az új tabló. Ez az átrendeződés csak részben függ a referendumtól, de nem független tőle, mert bármilyen eredményt hoz is, a bizonyosság napján elkezdődik a helyezkedés, ami valószínűleg két erős politikai szubjektum létrejöttéhez vezet. Számunkra nem lehet közömbös, hogy a demokratikus, vagy a populista irányzat erősödik-e meg. Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, segítsenek, mert szívpanaszaim miatt egyre nehezebben viselem el ezt a megalázó helyzetet. Már nincs erőm, hogy esténként 23.00- kor vagy hajnali 5.30-kor vitatkozzam az ott dolgozó munkásokkal. Biztos vagyok benne, ennek az olvasói levélnek a közlése után a polgármester úr is lépni fog, hisz elsősorban a lakosok, s nem az egyes magánvállalkozók érdekeit kell(ene) szem előtt tartania. Őszinte segítőkészségüket elrőre is megköszönöm. Egy állandó olvasójuk: Sándor János Nádszegről. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzercia@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Nyilatkozat A Vasárnap 2000. október 18-ai, 42. számában Nélkülünk sebezhető lenne a kormány címmel interjú jelent meg Bugár Bélával, az MKP elnökével. E beszélgetésben olyan állítások is szerepelnek a személyemmel kapcsolatban, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Mivel a mai napig helyreigazítás a kérdésben nem jelent meg, kénytelen vagyok ezúton kinyilvánítani egyet nem értésemet e valótlanságokkal kapcsolatban. Az ilyen és hasonló megnyilvánulások az MKP Országos Tanácsa szepsi határozatának megsértését jelentik, és nagyon sajnálatosak. E nyilatkozattal az ügyet a magam részéről lezártnak tekintem. 2000. október 24. Csáky Pál, az MKP Miniszteri Klubjának elnöke Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Koalícióbomlasztók, stop! Jegyzet Olvasói levél - Visszhang
