Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-25 / 43. szám
2000. október 25. « 33. évfolyam 8 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. október 28-ától november 3-áig Riport A tulajdonviszonyok rendezetlenek, az erdőtulajdonosok nem juthatnak hozzá q saját területeikhez. O Sport Kiss László még a sydneyi játékokon úgy döntött, nyugdíjba vonul, de nem -I f" teszi le a stoppert. J-vy Veszélyesebb kalandorok igyekeznek célba Meciarék oldalvizén Bűnösök cirkusza Barak László A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a HZDS (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) választási preferenciái a szeptemberben mért adatokhoz képest 5,6 százalékkal csökkentek. Érdekes tendencia. Főként azért, mert alig három héten belül kerül sor arra a népszavazásra, melyet épp Vladimír Meciar pártja kezdeményezett csatlósával, a SNS-szel (Szlovák Nemzeti Párt) együtt. A politikai elemzők túlnyomó többsége szerint leginkább azért, hogy az állam, vagyis az adófizetők pénzén kampányolhasson, tarthassa állandó „harci készültségben” feltétien hódolóit. Hódolókként, mégpedig Meciar személyes hódolóiként kell definiálnunk a HZDS szimpatizánsait, hiszen egy zsákmányszerzésre, nemzeti türelmetlenségre és egyetlen személy feltétel nélküli imádatára épített politikai mozgalom, tekintet nélkül vezetőinek szándékára, soha nem lehet képes civilizált, európai értékrendet valló, s nem utolsósorban, fegyelmezett tagbázissal rendelkező politikai csoportosulásként működni. Az efféle tömegbázist kizárólag bizonyos időközönként kiprovokált és megrendezett cirkuszokkal lehet mozgósítani, főként ha préda hiányában a szabad rablás lehetőségével már lehetetlen kecsegtetni a tömeget. Sőt, a kiválasztottak szűkebb körének sem lehet immár vagyonokat ígérni és juttatni a kutyahűség és cinkosság fejében. így múlik el a vüág dicsősége - mondhatnék ám a legkevésbé sem lehet még tort ülni kalandortípusú politikusok felett. Annál is kevésbé, mivel kifinomultabb, frissebb, ha úgy tetszik, fiatalosabb, következésképpen veszélyesebb kalandorok igyekeznek a célba Meciarék oldalvizén. Lásd a két politikailag és emberileg egyként kielégítetlen vezérpalántát, a pártalapító Róbert Ficót (Smer) s Ez lesz a sarokba szorított fenevad utolsó próbálkozása. Anna Malíkovát, aki nem is olyan régen az SNS-en belül még trón- követelőként, immár elnökként mutogatja Szlovákia folyamatosan szédelgő potenciális választóinak a foga fehéijét. Ők ketten, hatalmat remélve, azortnal csatlakoztak a referendumhoz, amely- lyel kiötlői azt szeretnék kierőszakolni, hogy az 1998-ban négyéves időtartamra választott parlamenti képviselők mandátuma idő előtt lejáijon, és 2002 helyett már jövőre parlamenti választásokon rendeződjenek át a politikai erőviszonyok. Magyarán: a szóban forgó triumvirátus azt reméli, hogy képes lesz leváltani a jelenlegi kormánykoalíciót, mégpedig sürgősen. Hogy hová sietnek tehát, világos. Hogy miért sietnek ennyire, az is kézenfekvő. Köztudott, hogy a Szlovákiában jelenleg országló széles körű - tizenkét politikai csoportosulást tömörítő - kormánykoalíció épp a tucatnyi érdek gyakori szembenállása miatt számtalan választóknak tett ígéretét ez idáig képtelen volt beváltani. S itt nem elsősorban az átlagbérek megduplázásáról van szó, hanem Meciarék szempontjából arról, hogy az általuk elkövetett nyilvánvaló bűnök jogi úton történő számonkérése és megtorlása is késik. Meciar elemi érdeke tehát, hogyne valósuljon meg. Ellenkező esetben ugyanis ő maga s a holdudvarában meghúzódó cinkosai minden bizonnyal börtönben végeznék. Sem kevesebb, sem több az, amiről a november 11-i cirkusz, azaz a népszavazás szól. Ami lesz tehát, az a sarokba szorított fenevad utolsó próbálkozásaként definiálható... Az efféle kontextusban az 1998-as kormányváltás óta az egyetlen pozitív hír, hogy a HZDS választási preferenciái csökkenést mutatnak. Hogy mit lehet kezdeni Ficóval meg Malíkovával, akik legalább olyan kártékonyak lehetnek Szlovákiára nézve, mint Vladimír Meciar, az november 11-éig nem érdekes. Ha a potenciális választók túlnyomó többsége azon a napon messziről elkerüli a szavazóhelyiségeket, akkor a Meciarral vívott csatát megnyeri az ország. Nem beszélve arról, hogy prédára éhes csatlósai is meggyengülnek majd... Tízezer zsidó gyűlt össze a múlt héten New Yorkban, hogy támogatásáról biztosítsa fenyegetettségben élő hittestvéreit. tasr felvétel Vezércikk Szikla a fogaskerékben Malinak István Egy szóval sem említeném a dalai láma látogatását, ha nem gyötörne napok óta emésztő kíváncsiság: mi lett volna, ha a láma három évvel ezelőtt jön ide? A Meciar-Gasparovic duó is ignorálta volna, mint most a Dzurinda-Migas páros? Aligha, nekik lett volna annyi eszük, hogy legalább propagandacélokra kihasználják az alkalmat. Valójában a referendum kapcsán jutott ez eszembe, amikor arról győzködnek, hogy akkor vagyok igazából demokrata, azzal mondok nemet a Meciar-diktatúra visszatérésére, ha nem megyek el szavazni. A kormány meg a Ház elnöke pedig attól demokrata, hogy szóba sem áll a világ egyik legtiszteltebb személyiségével. Hát, lelkűk rajta, a kőolaj ára tényleg nem ezen múlott, miként az izraeli-palesztin rendezés sem - hogy csak a két legfontosabbat említsem lehetséges indokaik közül. Rendszeres időközönként, kéthavonta meg szoktam kérdezni az MKP valamely főemberétől, még mindig támo- gatják-e az egyre elvtelenebből taktizáló Dzurindát, s rendre az a válasz, hogy nincs nála jobb. Mert aki volna-lehetne, annak esélye sincs, hogy a többiek elfogadják. Nos, ez így igaz, egyetlen országot sem a legtehetségesebb, legrátermettebb emberek irányítanak, az ilyesmi mindig politikai alkuk, néha piszkos játékok eredménye. Miért pont Szlovákia volna kivétel? Ami elszomorító, az a lehetőségek beszűkülése: itt csak egy Meciar meg egy Dzurinda között lehet választani. Ha minden igaz, már nem sokáig, lesz még rosszabb is. A médiamérgezett szlovák átlagpolgár az utóbbi hetekben azt hihette, hogy tényleg a magyarok túlzott követelései, zsarolása miatt fog felrobbanni ez a koalíció. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy egyre nyilvánvalóbb legyen: az MKP- nak az alkotmánymódosítást sem kell blokkolnia, a kormányból sem kell kilépnie ahhoz, hogy a másik három legalább ötfelé szakadjon. Michal Sykora ZMOS-elnök mondta ki a lényeget, amikor azt kérdezték tőle, miért lenne olyan nagy baj egy magyar többségű megye kialakítása. Azt felelte, más lenne a helyzet, ha az MKP-nak ezt a követelését nem verik dobra, ha nem csinálnak belőle akkora politikai ügyet, mert most már egyik párt sem akar engedni, egyik sem akarja elveszíteni az arcát. Igen, ez a nevetséges: az ellenzék kiíratja a referendumot, de a koalíció viselkedik úgy, mintha már nyakunkon volnának a választások, és szavazatokat veszítenének, ha bratyiznak a magyarokkal. Ennél is nyilvánvalóbb szegénységi bizonyítvány: egy maffiakapcsolatokkaí is gyanúsított médiaguru beszáll a pártpolitikába, s máris a koalíciós erőviszonyok felborulásán siránkozik a szlovák sajtó. Pavol Ruskóról van szó, aki tulajdonosként annyit édeleg a Markízában, hogy pirosbetűs ünnep, amikor lemarad a képernyőről, s aki az általa „megcsinált” Schuster pártjának, az SOP-nak az alelnöke lesz. Egyelőre, mert nem sokáig viseli majd el, hogy Hamzík legyen a főnöke. Nos, az SOP megunta a legkisebb kormánypárt szerepét, saját képviselői klubjába csalogatná az eddig még SDK-s szocdeme- ket, a megszűnt liberálisok kettő darab maradékát, Budajt és Svecet, s kacsingat a zöldek felé is. A jóslatok egy új, erősödő középbal frakcióról szólnak, meg a már papírkatonának sem nevezhető SDK- frakció s vele együtt Dzurinda további gyengüléséről. Ha ez bekövetkezne, megnyitnák a koalíciós szerződést, újra akarnák osztani a miniszteri posztokat. Az előzőekhez még hozzá kell számítani: pár hét múlva alapító kongresszusát tartja Dzurinda SDKÚ-ja, s hírek szerint egy Ruskóval erősített SOP még a baloldal úgynevezett reformszárnya előtt is vonzó lehet. Erről mondta a nagyreményű Hrusovsky, hogy a koalíciós pártok közötti „erőátcsoportosulás” nem befolyásolná a koalíció egységét, mert továbbra is 91 képviselőjük lenne. Ugyan miért tett úgy, mintha nem ismerné azokat a pártokat, amelyekről beszél? Vagyis: a nyelvi charta meg az önálló kar csak homokszemek. Ők sziklákat dobálnak a koalíció fogaskerekébe.
