Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-25 / 43. szám

2 2000. október 25. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár 150 milliós kötélhúzás Már hetek óta álmatlanul forgók, de nem tudom eldönteni: a csehek a globalizációt szeretik jobban, vagy lecsukni a rebellis magyarokat... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Segély - megszakadásig Szűcs Béla November 11-én vizsgázik a koalíciós kormány. A hatalom­éhes ellenzék által kikénysze- rített népszavazáson kiderül, sikerül-e a meciaristáknak és az őket támogató erőknek el­lene hangolni a közvélemény többségét s elérni, hogy köze­lebb kerüljenek az előrehozott választásokhoz. Bár még egy sikeres népszavazás esetén sem lenne nyert ügyük, mivel a választások kiírását a parla­mentnek is jóvá kellene hagy­nia, ahol a kormánynak biztos többsége van. Az ellenzék mindent elkövet a kabinet le­járatására. Fő érve a munka- nélküliség, a gazdasági hely­zet és az életszínvonal romlá­sa. A közvélemény-kutatók eddig azt bizonygatták, hogy a lakosság többsége nem megy el szavazni. Úgy tűnik, az ellenzéki propaganda túl­harsogja a koalíciót, és egyre több embert tesz bizonytalan­ná. Mintha a kormánypártok elernyedtek volna, és túl biz­Szlovák demokraták Kövesdi Károly ___________ Na pokig ragozta a szlovák saj­tó a dalai láma nemrégi szlo­vákiai látogatását és a szlovák politikusok általi mellőzését. Nem fogadta az elnök, a mi­niszterelnök, a parlament, a kormány - testületileg bujkált az egész társaság, annyi fárad­ságot sem véve, hogy kibúvót keressen, vagy kifejtse, miért nem óhajt találkozni a budd­hista főpappal. Szó esett róla, hogy a kínai gazdasági kapcso­latok iránti aggodalom feküdte meg a szlovák politikusok gyomrát. Még hangsúlyosab­ban, hogy a belpolitikai hely­zet (a közelgő referendum) ri­asztotta el a politikai elitet a „kompromittáló” találkozótól. Ebben a vonatkozásban fel sem merült, milyen nemes gesztus lett volna, ha mond­juk, a katolikus főpapság tesz egy bátor lépést, és a sokat emlegetett ökumenizmus esz­méjétől sarkallva keblére öleli Buddha száműzetésben élő tosak volnának a dolgukban. Kérdés, nem túl korai-e ez a magabiztosság, és nem lepik-e meg Dzurindáékat a polgá­rok. A spekulációk közül csak egyet említsünk: az MVK leg­utóbbi közvélemény-kutatása szerint a lakosság 29,6 száza­léka Meciar, 9 százaléka Malíková, 14,9 százaléka pe­dig Fico'pártjára szavazna, , ami együtt 53,5 százalékot tesz ki. A baloldal és a kisebb pártok támogatói s a bizony­talanok között is akadhat jó néhány szavazó. A pártok tá­mogatottsága még nem jelen­ti automatikusan a népszava­záson való részvételt, azonban nem kicsi a valószínűsége. Ez pedig azt jelenti, hogy az öt­venszázalékos részvétel egyál­talán nem lehetetlen. Szlová­kia demokratikus erői már csak abban bízhatnak, hogy az emberek többsége nem óhajt kormányváltást, és nem szívesen látná a hatalom ber­keiben újra azokat, akiket a legutóbbi választásokon meg­buktatott. inkarnációját. Hiszen a hímek, legyen az keresztény, buddhis­ta vagy bármilyen, nincsenek előjelei. Ezt a kapcsolatot rá­adásul nem terheli egyházsza­kadás vagy püspökségért folyó harc. Isten báránya fölött, saj­nos, győztek a világ bűnei. És itt bújik ki a szög a zsákból: egy nagyhatalom által bekebe­lezett nemzet vallási vezetőjé­vel (aki egyben politikai kariz­maként is értelmezhető, hi­szen a Kína által annektált Ti- betnek értelemszerűen nincs miniszterelnöke, elnöke) már csak nem kvaterkázhat egy kis- hatalom vezetése, amely szin­tén a bekebelezés és az asszi- milálás fáradságos, lelkiisme­retet terhelő művén munkál­kodik. Még szerencse, hogy a magyar miniszterelnök-helyet­tesben volt annyi empátia és diplomáciai érzék, hogy meg­próbálta menteni a helyzetet, különben őszentsége szlováki­ai látogatása (mert megnyerő ugyan a galériafelavatás és a díszdoktori cím) teljességgel folklórszintre süllyedt volna. E botrányos eset mindenesetre sokat elárult a szlovák demok­raták demokrata mivoltáról. Fülöp Antal _________________ Mi történt Prágában? Cikkek, kommentárok a hazai szlovák és magyar sajtóban, tévelygő kama­szokról írnak, akik fel sem fogják a globalizáció üdvözítő voltát, a fejükben narkóval doppingolt za­varos ideákkal vonultak volna a prágai Kongresszusi Központhoz, arra szólítva fel a Nemzetközi Va­lutaalap és a Világbank ülésező képviselőit, hogy a két - nagyra becsült - intézmény ott, helyben oszlassa fel magát... Szó se róla, ez így valóban naiv, sőt anarchista elképzelésnek tű­nik, s mert a prágai közrendészet is annak találta, este a tévében parázs akciófilmet láthattunk, natúr szereplőkkel. Nem panasz­kodhattunk, még tűz is volt (ha már az Amerikából behurcolt té­véerőszak rászoktatott bennün­ket), ráadásnak kaptunk némi horrort: vörös és fekete zászló­kat, s a torzonborz világboldogító szabadkőműves Marx papát (im­már gradáló hastáji borzongás­sal). Egyébként pedig a félelme­tes Kommunista Kiáltványt is pá­holybéli illuminátusok fogalmaz­ták, köztük a tüntetés napján Prágában ülésező bankárok szá­mos - ugyancsak bankár - felme­nőjével; Marx és Engels a szöve­get csak formába öntötték, a két fogalmazvány szinte szó szerint egyezik egymással. Hogy aztán a témát taglaló, mára kiterjedt iro­dalom szerint, tehát nem a politi­kai ponyva lapjairól származó Nem mehet mindenki kukázni 34 év becsületes ledolgozása után a mai demokrácia halálra ítélt. Mert ha az ember túl van az ötvenen, és gyenge lábon áll az egészsége, lehetetlen, hogy munkát találjon, senki sem al­kalmazza, még ha a lelkét is ki­teszi az ember. így gyorsan lejár az a 24 hónap, amíg „egész” szo­ciális segélyt kap. Ezután csak a fele jár a törvény szerint, amit vagy a lakbér kifizetésére adok, és a lakásban pusztulok éhen, vagy nem fizetem a lakbért, ami azzal jár, hogy előbb-utóbb ki­tesznek az utcára, és úgy feje­zem be, mint az árva gyermek az anyja sírján. Hiába, hogy eddig becsületesen dolgozott és dol­gozna most is az ember, ha volna hol, mit. A törvény beso­rolt a romák és a dolgozni nem akaró csavargók közé. Tudom, hogy a nyugdíjasok helyzete is nehéz, de a 6-7 évvel a nyugdíj előtt levők helyzete elviselhetet­adatok alapján, ugyanezek a ban­kárkörök habozás nélkül támo­gassák Lenin forradalmát, cse­kély 20 millió (akkori!) dollárral, majd éveken át a Szovjetunió tal­pon tartását és ugyanakkor, gát­lás nélkül, a háborúra készülő Hitlert is finanszírozzák. A német „nagytőke”, amely a tankönyvek szerint hatalomra segítette Hit­lert, inkább csak németül beszélő nagytőke volt, azaz: németül is beszélt, amikor Max Wart­burg az összevont Rothschild- és Ro- ckefeller-bankházak képviseletében ép­pen Hitlerrel is tár­gyalt... Ez számunkra, negyven év agymo­sás, majd tíz év sü­ketre hazudott de­mokrácia után több mint hihetetlen, bár a Vatikán, az amerikai püspöki kar és más, a témában kompetensnek mond­ható gondolkodó szerint a ke­resztény Európa, pontosabban az európai keresztény eszmekor el­pusztítására irányult. így volt, vagy sem, ez nagy részben sike­rült; a keresztény eszmekor in­tenzív lejáratása a mai napig is fo­lyik. Ugyanez az egyesült bankárklán (és famulusai) alapították meg 1944 júliusában, Bretton Woodsban a két pénzügyi intéz­ményt, mely mára neves ameri­kai, ausztrál, nyugat-európai len, ha munkanélküliek, és egye­dül élnek. Szerintem nem lett volna szabad ilyen gyatra tör­vényt hozni! Ebbe jó páran bele­pusztulnak. Nem tud mindenki lesüllyedni a kukáig. Inkább meghal. Panaszkodhatnék még, de elég. Minek keserítsem to­vább amúgy is keserű életem. Eddig járattam a Vasárnapot. Minden keddi nap is ünnep volt egy kicsit, mert megjött az újság. Most visszaküldöm a csekket, mert nem tudok fizetni. Ingyen meg ne küldjék. Nehéz jól és szé­pen írni - sósvízen keresztül. El­nézést. Ennyi. Papp József Felszabadítók és felszabadítottak Sokat olvastam és hallottam a felszabadításról. Köszönésként is használták sokáig. Sajnos, sok­szor még a magyar televízió és rádió is felszabadításnak nevezi az 1945-ös évet ma is. Mit is je­pénzügyi, gazdasági és jogi szak­értők állítása szerint, egyetlen pontját sem tartja meg az alapító­okmányában rögzített és 44 or­szág által ratifikált működési sza­bályzatnak. ,Áldásos” hitelnyúj­tási stratégiájuknak köszönhető­en (amely minden esetben gaz­dasági tanácsadáshoz köti a ki­utalt hiteleket) egy sor ország gazdasága omlott össze, az érin­tett társadalmak re­ménytelen szegény­ségbe süllyedtek. S ha már a kamatos kamatok kamatát sem képesek fizetni, a két intézmény to­vábbi hitelkeret nyit számukra, az érin­tett ország gazdasá­gi életébe való még nagyobb beleszólási joggal. Az eredmény a felsőfokú tanács­adás ellenére: még nagyobb el­szegényedés, majd a legvégén - ez sztereotip ismétlődik! - egy ajánlat: a tartozást nemzeti va­gyonnal - in natura - is törleszt­hetik. * A „harmadik világ” országai ezen a sikamlós lejtőn elképesztő mélységekbe jutottak. Bovard, a Wall Streeet Journal szakírója szerint helyzetük szinte kilátásta­lan. Ezeknek a kormányoknak az IMF és a Világbank segített (így Boward): „nemzetgazdaságuk tönkretételében, környezetük marcangolásában és népük el­nyomásában.” A Világbank fele­lent a szabadság szó? Az Egyete­mes Lexikon szerint: „Kény­szertől és gyámkodástól való függetlenség, általában az em­bernek önmagáról való rendel­kezésnek lehetősége...” Akik ezt biztosították, azok a felszabadí­tók. Rossz nyelvek szerint a Belg- rádot felszabadítók kitüntetési érmére „oszvobogyitel” volt írva, de Budapesten csak Budapest el­foglalásáért kaptak emlékérmet a hősök. Lehetséges, hogy Sztá­lin és a szovjet vezetés akkor még nem tudta, hogy ők a fel­szabadítók? Hogy várhat egy or­szág a felszabadítókra úgy, hogy az utolsó percig harcol a felsza­badítás ellen? Talán 1848-ban is felszabadítottak bennünket a Habsburgok cári segédlettel? Ha már felszabadítottak, utána mi­ért nem mentek haza? Miért kel­lett az országnak 300 milliót fi­zetni a felszabadításért? Miért vitték el a felszabadítók a civil la­kosság egy részét, férfiakat és nőket, akik nem is voltak kato­nák, „málenkij robotra”? Még a lőüen hitelnyújtásaira mint „gaz­dasági őrültek házára” éppen Magyarországot hozza fel példá­nak, a Kádár-rezsimnek nyújtott kölcsönöket említve. No, igen: az első tétel: 1,3 milliárd dollár má­ra 40 milliárd dollárra emelke­dett (az országban pedig sehol semmi nyoma!), az új, ’90-ben megválasztott demokratikus kor­mány pedig, minden jogfolyto­nosság és jogkötelezettség nél­kül, Soros György szintén Wall Street-i messiás hathatós közre­működésével, az egészet átvállal­ta, majd a korrekt bal-liberális kormány, hogy az „ország” IMF- es megbízhatóságát bizonyítsa, Bokros Lajos szép nagy csomag­jával megtoldotta. „Törlesztünk, ha beleszakadunk is!” Szerintem ez az ország nagyobbik felének szépecskén sikerült, bár az alap­okmányban nyoma sincs „meg­szakadásnak”. Épp ellenkezőleg: józan belátásra alapozott segély- nyújtásnak. Kik hát ezek a bankárok, a két il­lusztris intézmény képviselői? Mert ez a hazai szlovák és ma­gyar kommentárokból valahogy kimosódott. Egy mottó Endre An­tal Disznófejű nagyúr című köny­véből: „Ezeknek a pénzemberek­nek egyetlen célja a világuralom megszerzése, kifizethetetlen adósságok által.” Semmi bajom a mottóval, bár fájlalom, hogy nem egy neomarxista-anarchista- szocialista benarkózott suhanc mondta. Hanem személyesen: Henry Ford... duplán felszabadított szlovák és ruszin területről is? Hogyan hur­colhattak el sok ezer szlovákiai magyar családot, mikor a Csehországba való kitelepítést már leállították? Ezek felszabadí­tott emberek voltak, nem pedig rabszolgák. Ha már egyszer fel­szabadítottak, szükség esetén mi­ért lettünk kollektív bűnösök és Hitler utolsó csaüósai? Igen, kint volt a magyar hadsereg a Don­nál, de a szlovákok is Bakunál. A hivatalos szlovák elnök kitüntette azokat a német katonákat, akik jó eredményeket értek el a parti­zánok likvidálásában, a kormány fizetett a németeknek a zsidóság elhurcolásáért. A cseh légionári­usok is kitüntették magukat az ellenforradalomban a Szovjet­unióban. A katonák mikor haza­jöttek, földet és falukat kaptak a szolgálataikért. Lehet, mindezt és sok egyebet csak éri nem tu­dom megérteni. Vagy talán más sem? Nem kellene átgondolni ezt a „felszabadítást”? Zdeno Obuvnik, Rimaszombat Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332,582-38-262,592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását en­gedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. In­dex: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Jegyzet Olvasói levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom