Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-18 / 42. szám

2000. október 18. 15 Kópé Benedek Elek A kolozsvári bíró- Indulj már!- Jó, jó, de mit fizet kend?- Ezt, né! - ordított a hajdú, s még jobbat húzott Mátyás hátára. - Indulj előttem! Mit volt mit tenni, Mátyás elindult a hajdú előtt.- Be a bíró udvarára, vágjad a fát, hosszú orrú! A bíró ott könyökölt a torná­con. Mátyás megszólította:- Kigyelmed a bíró?- Én hát. Mi közöd hozzá?- Ahhoz nekem semmi kö­zöm, de szeretném tudni, mit fizet a favágásért?- Ejnye, ilyen-olyan, szedte- vette parasztja - káromko­dott a bíró -, mindjárt fize­tek én neked! Húzz rá! - pa­rancsolta a hajdúnak. No, annak nem kellett pa­rancsolni, harmadszor is rá­húzott, hogy csak úgy por­zott Mátyás zekéje. Jól van... Mátyás többet egy szót sem szólt, vágta a fát, meg hord­ta a bíró pincéjébe, de köz­ben, mikor senki sem látta, veres krétával három hasáb­ra ráírta a nevét. Este csön­desen továbbkullogótt, de másnap megint beállított Kolozsvárra, most már nem zekében, hanem királyi ru­hában, s nem ült le a mé­szárszék elé, hanem fölment az ő palotájába. Egyszeriben hívatta a bírót s az egész ta­nácsot mind közönségesen. A bíróhoz volt az első szava:- Mi hír a városban, bíró uram?- Semmi nevezetes, felséges uram. Csöndben, békében élünk, amiért áldjuk is felsé­ged nevét lefektünkben- felkeltünkben.- Úgy? Hát a szegény föld népe? Nem sanyargatják az elöljárók?- Nem sanyargatja senki, fel­séges uram. Soha nem volt ilyen jó dolga a föld népé­nek.- Jól van, bíró uram. Hanem szeretnék végigsétálni a vá­roson, hadd lássak mindent színről színre. Tartsanak utánam kigyelmetek. Elindult Mátyás király, utá­na a bíró s mind a tanácsbé­De hogy szavamat össze ne keverjem, Mátyás király be­ment Kolozsvárra, paraszti ruhában, s ottan leült a mé­szárszék elé, éppen szembe a bíró házával. Hiszen jókor ült a mészárszék elé. Nagy sereg nép hordotta a fát a bí­ró udvarára, egy csomó em­ber meg vágta a fát az udva­ron. Mellettök a hajdúk, s pálcával biztatták a szegény népet: hordjad, vágjad, pa­raszt! Egyszerre csak egy hajdú megpillantja Mátyás királyt. - Ne, te, ne - mordult rá a hajdú -, hát te mit lopod Is­ten áldott napját?! Kelj föl, ne lógasd a hosszú orrodat, hitvány paraszt! S hogy szavának nagyobb fo­ganatja legyen, pálcájával jót húzott a „hosszú orrú” paraszt hátára. Mátyás fölál­lott, megvakarta a hátát, de nem indult. Nemhiába szerette a nép Mátyás királyt: nem volt több hozzá hasonlatos kirá­lya a magyaroknak. Amint neszét vette, hogy itt vagy ott erősen sanyargatják a szegény földnépét, nem volt nyugodalma Budavárában - álruhába öltözött, s úgy ment színről színre, látni a valóságot. A többiek közt hírül adják, hogy a kolozsvári bíró ugyancsak sanyargatja a sze­gény népet. Hiszen nem kel­lett több Mátyás királynak. Majd megnézi azt ő a maga szemével, s jaj lesz annak a bírónak, ha igaznak látja a sok sűrű panaszt. Máskülön­ben is már rég vágyódott Ko­lozsvárra. Hogyne vágyódott volna, hisz ebben a városban látta meg először Isten ál­dott napját. (Még most is áll az ő szülőháza: nézzétek meg, ha Kolozsvárt jártok.) liek. Mennek utcáról utcára, s egyszerre csak megáll a bí­ró udvara előtt.- Ej, de nagy kazal fája van, bíró uram!- Isten megsegített - mondta a bíró alázatosan.- Hát az istenen kívül más nem segített? Kik hordták ide ezt a sok fát?- A népek, felséges uram.- S mit fizetett nekik?- Ingyen, szeretetből tették - mondotta a bíró.- Na, én mintha másként hallottam volna... Hé, legé­nyek - fordult a király a szol­gáihoz -, hányjátok szét a kazalt! A legények serény munká­hoz láttak, széthányták a ka­zalt, Mátyás meg csak nézte erősen, hogy mikort kerül elé az ő három fája. Eléke- rültek azok is.- Nézzen ide, bíró uram! Tud-e olvasni?- Tudok, felséges uram - he­begett a bíró, akinek már ak­kor égett a föld a talpa alatt.- Olvassa, mi áll ezen a há­rom hasábon?- Mátyás... Mátyás... Má­tyás... - dadogott a bíró.- Bizony, ha Mátyás, úgy tudja meg kend, hogy azt én írtam oda. Én voltam az a hosszú orrú paraszt, akire háromszor vágatott a hajdú, mert fizetés nélkül nem akartam hordani a fát!- Ó, felséges uram! Kegye­lem árva fejemnek! Térdre borult a bíró, térdre a hajdú is. Mondta Mátyás a hajdúnak:- Te állj fel! Szolga vagy, azt tetted, amit az urad paran­csolt. Hanem kendet, bíró uram, példásan megbünte­tem. Akasztófát érdemelnél, de fejedet üttetem, szegény népnek sanyargatója! A népek, kik ezt hallották, lelkesen kiálták:- Éljen Mátyás király! Ez az igazság! Hanem Mátyás halálával meg is halt az igazság. Még ma is mondja a nép: „Meg­halt Mátyás király, oda az igazság...” Verssarok Kányádi Sándor Ha a napnak Ha napnak lába volna, bizonyára gyalogolna. Ha pedig keze is lenne, akkor ő is cipekedne, s leülne, ha elfáradna, ide mellénk, a kis padra. Kérges kezét térdre ejtvén, merengne a holdas estén. Úgy várná be, szépen ülve, hogy őt a föld megkerülje. Hajnalban a csillagok Hajnalban a csillagok lehullnak a földre, mint a fáról a gyümölcs: alma, szilva, körte. Szunyókálnak szelíden késő délelőttig, mustillatú sugarak amíg föl nem költik. Akkor aztán napsugár­szálakba fogózva föllibbennek, mint a pók, újra a magosba. Tudod-e? Igazságszolgáltatási legek Az első törvénykönyv A legrégebbi fennmaradt törvénykönyv a sumer Ur- Nammu király nevéhez fűződik, aki Kr. e. 2110 körül a mai Irak területén lévő Ur városában uralkodott a III. di­nasztia tagjaként. A leghosszabb peres ügy Az emberiség történetének leghosszabb peres ügye 761 éven át tartott. Az indiai Púna városában 1205-ben Maloi Thorat a bírósághoz fordult a közösségi és vallási ceremóniákon való elnöklés jogáért. Kérelmét 1966. ápr. 28-án kedvezően bírálták el, de ennek már csak 30 em­beröltővel fiatalabb leszármazottja, Balaszaheb Patlodzsi Thorat örülhetett. A leghosszabb tárgyalás A leghosszabb tárgyalásra a jogtörténetben az 1984. febr. 6-án kezdődött, „Kemner és társa kontra Monsanto company” ügyben került sor, ezt 556 napos tárgyalásso­rozat után, 1987 áprilisában még mindig tárgyalta az Illinois állambeli (USA) Belleville-ben működő bíróság. A legnagyobb hallgatóság A legnagyobb közönség előtt a 108 rendbeli gyilkosság­gal vádolt 51 éves kubai Jesus Sosas Blanco őrnagy ügyé­nek tárgyalása zajlott. 1959. január 22-23-án du. fél 6-tól másnap reggel 6 óráig, 12 és fél óra alatt összesen 17 ezer ember volt jelen a tárgyaláson a havannai Sportpa­lotában. A vádlottat 1959. február 18-án kivégezték. Magyar atomocska 15. Kés, villa, olló... Ozogány Ernő ______________ .. . gyerek kezébe nem való - mondja az anya csemetéjé­nek, ha valami veszélyes játé­kot szeretne űzni. De vajon nem a felnőttek veszélyes já­téka-e az atomenergia? A vá­lasz: igen. Felvetődik a kér­dés: mi a teendő? Az atom­erőműveket ma már aligha lehet leállítani, de nem is ér­demes. Kevesen tudják, de minden anyag tartalmaz radioaktív, tehát sugárzást kibocsátó részecskéket. Erre a legjellemzőbb példa éppen a szén. A hőerőművekben el­égetett szénből évente sokkal több radioaktív sugárzás sza­badul fel, mint az atom­erőmű működése köz­ben, mégsem retteg tő­le senki. Az ellenérv ilyenkor: bezzeg ha felrob­ban... Itt kerül a képbe a kés, a villa és az olló. Maga Teller Ede mondta a hasonlatot, hogy a mag­energia olyan, mint a konyhakés egy gyerek kezé­ben: ha nem tudja használ ni, megvágja a kezét vele. Ilyenkor két lehetőség adódik: vagy kidobjuk a kést, vagy megtanítjuk vele a gyereket bánni. Mindenki saját ta- Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja pasztalatából tudja, hogy az előbbi esetben a kés marad. Olyannyira személyes tapasz­talatra épül ez a kijelentés, hogy velem is megesett: a csontig hatoló penge nyoma ma is jól látszik a kezemen. Miközben a bő vérzést igye­kezett édesanyám elállítani, közölte velem: a késsel az embernek tudnia kell bánni. Ugyanez vonatkozik a felnőt­tek , játékára” is. A modem atomerőműveket úgy terve­zik, hogy robbanásbiztosak legyenek. A Szovjetunióban gyártott Wigner-típusúak esetében ma már kiépült a nemzetközi felügyelet, amely javaslatokat tesz biz­tonságossá tételükre. Ha erre nincs mód, akkor le kell őket állítani. Gondot okoz ugyan a kiégett fűtőanyag tá­rolása, ám ez a probléma is megoldható. Ki emlékszik ma már arra, hogy környezeti ka­tasztrófát okozott Görögor­szágban az Athén környéki erdők kivágása, mely azért történt, hogy a szenvedélyes hajós görögök eljussanak a vüág minden pontjára? Ma Athén a legszennyezettebb levegőjű európai főváros. Felelős hozzáállással az atomenergia biztonságosan felhasználható. Ugyanis minden berzenkedés ellené­re nagyjából kétszáz éven belül valamennyi hagyomá­nyos energiaforrás kimerül. Érthető ugyan a környezet- védők félelme az „atomtól”, viszont elszántságuknál csak következetlenségük na­gyobb: elvetik a magenergi­át, eközben autókon és re­pülőkön száguldoznak, to­vább apasztva a hagyomá­nyos fűtőanyagok mennyisé­gét, használják a modern társadalom minden vívmá­nyát, a rádióban, tévében tiltakoznak. Atomerőmű nélkül ezt aligha tehetnék meg, hiszen egy pillanat álatt összeomolna a világ minden részén az áramter­melő rendszer, ha lekapcsol­nák róla az atomerőműve­ket. Kialakult egy olyan vi­lág, amely nem tud meglen­ni a magenergia nélkül. Ideje megtanulniuk a gyereknek, hogy a kést szabályosan, jól, önmaguk és mások veszé­lyeztetése nélkül tartsák a ke­zükben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom