Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-11 / 41. szám
10 2000. október 11. Kópé Verssarok Bella István Szitakötő, mit kötsz Szitakötő, mit kötsz, fényszitát, míg bukdosói, röpködsz, réten át? Mintha báli jégen siklanál, át a nyári légen táncikálsz, fűszáltól fűszálig vonalat húzol, alig látszik- fonalat, fényeid befűzöd sás közé, sás közé és fűzöld nyár közé, torzsra, nádbugára hurkolod, zsenge ágbogára húrolod. Csupa zöldláng-fullánk, játszi férc minden, ahol munkálsz nyárlidérc. Szitád, ha elkészült felibe, likjait befűzöd semmibe, s ha elunod azt a limlomot, holdszegre akasztod, lógjon ott. Aki azt eléri - bár gyerek - lesz egyszerre férfi, s földöreg. Telet foghat véle, meg nyarat, foghat mindenféle madarat: Földre, ha borítja, az az ég. Égre, ha borítja, az a föld. Gondolkodom, tehát... Földünkön az Egyenlítő vidékén találunk ilyet. Hogy mit, megkapod a színes oszlopban, ha a rajzok neveit beírod az üres kockákba. Megfejtésed Kópé jeligére várjuk a szerkesztőségben. Nyertes Kópék A Vasárnap 36. számában feladott rejtvény megfejtői közül könyvjutalmat nyertek: Pál Gábor, Gömöralmágy; Vasas Zsuzsa, Bátorkeszi; Harangozó Györgyi, Nagyölved. A 37. szám rejtvényében a víz alatti divatbemutató két rajza közt 10 eltérés volt. Könyvet nyertek: Bukai Éva, Érsekújvár; Horváth Balázs és Ádám, Nagyszarva; Varga Mónika, Ipolyság. A 38. számában feladott rejtvény helyes megfejtése: Dublin. Könyvjutalmat nyertek: Hegedűs Évike, Búcs; Janurik Emese, Léva; Zsoldos Ákos, Vásárút. A nyerteseknek gratulálunk! Baskír mese Abzalil és a Víziember Egy sűrű erdő szélén élt, éldegélt egy öregember a feleségével. Volt egy fiuk, akit Abzalilnak hívtak. Nagy szegénységben éltek. Nem volt jószáguk, nem volt földjük, kenyérre is csak szűkösen jutott. Az öregek nemsokára meghaltak, a kis Abzalil árván maradt. Nem hagyott rá az apja mást, csak egy maroknyi kenderkócot. Abzalil vette a kendert, és kiment a nagy tó partjára. Beáztatta a kendert, és nekiállt, hogy kötelet fonjon belőle. Ahogy ott fon- ta-csavarta, kijött a tóból a Víziember, és megszólította:- Mit csinálsz itt, komám?- Kötelet fonok - válaszolta Abzalil. - Aztán megkötözöm ezt a nagy tavat, és hazaviszem a kertem elé. Megijedt a Víziember, és kérlelni kezdte a fiút:- Ne tedd azt, ne tedd, Abzalil! Ne bántsd a tavat! Kérj inkább bármit, megszer- zem neked! Abzalil törte a fejét. Mit kéijen a hatalmas Víziembertől? Aztán eszébe jutott egy régi vágya. Elhatározta, hogy egy szép paripát kér tőle.- Szerezd meg nekem a legszebb paripát - mondta végül -, akkor békén hagyom a tavat!- Nem! - mondta a Víziember.- Lovat nem adok neked. Mert ha elfut tőled, megint idejössz, és háborgatsz.- Jól van, a te dolgod - mondta Abzalil. - De a tavat viszem. - És hozzálátott újra a kötélfonáshoz. A Víziember pedig gondolkozva ült mellette, aztán így szólt hozzá:- Tudod, mit, komám? Ha te olyan hatalmas vagy, hogy még a tavat is el tudod vinni, akkor versenyezzünk! Fussuk körül háromszor a tavat. Ha te leszel a győztes, teljesítem a kívánságodat.- Jól van - egyezett bele Abzalil. - De csak úgy állok ki veled versenyre, ha utoléred az öcsikémet, aki a bölcsőben alszik.- Hol van hát az öcsikéd? - kérdezte a Víziember.- Ott alszik a bokorban. Menj oda, zörrentsd meg a bokor leveleit, akkor mindjárt felébred - mondta Abzalü. A Víziember odament a bokorhoz, megzörgette a leveleit, mire az ágak közül kiugrott egy nyulacska. A Víziember utánavetette magát, de sehogy sem tudta utolérni. Akkor viszament Abzalilhoz, és azt mondta neki:- Versenyezzünk háromszor. Most birkózzunk. Ha győzöl, teljesítem kívánságodat.- Jól van - mondta Abzalil -, de csak akkor kelek veled bírókra, ha legyőzöd a nagyapámat. Ott alszik a fűzfa alatt. Üss a hátára egy pálcával, akkor felébred. A Víziember odament a fűzfához, ágai közé vágott egy bottal, mire egy hatalmas medve rontott elő. Rávetette magát a Víziemberre, és úgy elagya- bugyálta, hogy az nem volt se élő, se holt. Akkor visszament Abzalilhoz, és azt mondta neki:- Erős nagyapád van, hallódéi Veled már nem is állok ki bírókra! - Aztán így szólt: - Van nekem egy paripám. Ha olyan erős vagy, vedd a vál- ladra, és kerüld meg vele a tavat!- Vidd te először - mondta Abzalil aztán majd én is megpróbálom. A Víziember a vállára vette a paripát, és megkerülte vele a nagy tavat.- No, komám, most vidd te! - szólt aztán Abzalilhoz. Abzalil odament a hatalmas paripához, és így szólt a Víziemberhez:-r Még te mered mondani, hogy erős vagy? Te csak a vál- ladon tudtad vinni a lovat, de én elviszem a két térdem között! Ide nézz! Aztán felült a ló hátára, körülvágtatta vele a tavat, és visszajött. A Víziember látta, hogy nincs mit tennie, teljesítenie kell a fiú kívánságát. Elővezette a legpompásabb paripát, és átadta Abzalilnak. Gyönyörű állat volt: fényes a szőre, selymes a sörénye, büszke a nyaka, gömbölyű a tompora. Abzalil felült a csodálatos paripára, és hazavágtatott. Azóta azon a vidéken minden ló csodaszép paripa, és minden ifjú bátor és okos, mint Abzalil. Rab Zsuzsa fordítása Magyar atomocska 14. Einstein újabb levelet ír ° Ozogány Ernő Az eddigiekből kiderült, hogy német és a magyar emigráns tudósok voltak az atombomba előállításának szószólói és megvalósítói. Ne csodálkozzunk: a történelem legőrültebb rendszere elpusztította volna a világot, ha atombombához jut. A harcok későbbi lefolyása ezt pontosan igazolta. Azt viszont nem tudhatták, hogy Hitlerek nem ismerik fel az atommagban rejlő pusztító erőket. Ebben döntő szerepe volt a legnagyobb német fizikusnak, Max Plancknak, aki következetesen megvaló- síthatatlannak tartotta a láncreakciót, és abba az irányba vitte az eseményeket, hogy atommotorokat kellene készíteni. Ez annyira bonyolult kérdés volt, hogy az atommeghajtású tengeralattjáróra még évtizedeket kellett várni, így tehát elhárult a végpusztulás veszélye. Az amerikai hadsereg egy egész kis titkos felderítőközpontot hozott létre annak megállapítására, hogy képesekre a nácik atombomba előállítására. A döntő bizonyítékot nem kisebb szaktekintély, mint Frédéric Joliot- Curie szolgáltatta, aki kutatólaboratóriumát páratlan merészséggel náciellenes kémközponttá építette ki: Párizs 1944-ben történt felszabadításakor iratokkal bizonyította, hogy nem lesz német atombomba. Csakhogy a Pentagonnak nagyon is megjött az étvágya: esze ágában sem volt a sokmillió dollárt felemésztő kutatásokat leállítani. A hír viszont nem maradt sokáig titokban. Szilárd Leó tudomást szerez róla, és azonnal kampányt indít, hogy ne készüljön el a félelmetes szerkezet. Mondani sem kell, sikertelenül. Ekkor újra döntő lépésre szánja el magát: felkeresi Albert Einsteint. A látogatás eredménye a hat évvel korábbihoz hasonló levél lett. Az elsővel ellentétben ezúttal lebeszélni kívánják az elnököt az atombombáról. Az érvelés amennyire logikus, annyira igaz:’ az atombomba használata olyan fegyverkezési verseny elindulását okozza, amelybe belepusztulhat az emberiség. A levél 1945. április 10- én jut el a Fehér Házba. A címzett, Franklin Delano Roosevelt másnap meghal. A helyére lépő Harry Trumant pedig nem érdeklik Szilárd és Einstein aggályai. Kész a fegyver, be kell vetni! Szilárdnak akkora sokkot okoz Hirosima és Nagaszaki elpusztítása, hogy végképp hátat fordít a fizikának. Csaknem ötvenéves fejjel biológiával kezd foglalkozni. Ezen a területen is maradandót alkot. Az általa megjósolt fegyverkezési verseny mérséklésére létrehozza az Élő Világért békevédő társaságot, szakadatlanul levelez az államfőkkel. Moszkvai látogatása alkalmával javasolja Hruscsov- nak a forró drótnak elnevezett közvetlen telefon és telexvonal kiépítését a két nagyhatalom között. Erre néhány év múltán sor is kerül. Albert siuítbiki w FKA WlcLIU D- Roo%EweLT~ FEHER. HÁT- WASH(N6-TÜ/d pc [J S A Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja
