Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-12 / 28. szám
Nagyvilág 2000. július 12. 7 Csehszlovák megoldás a Srí Lanka-i etnikumközi konfliktusra? Pokol a paradicsomban Srí Lanka békés arca. Ez a szőnyegárus az egyik üdülőhelyen kínálja portékáját. TA SR/AP-felvétel Újvári Flórián _____________ A legutóbbi colombói merénylet (egy tamil „kamikaze” a saját testére erősített bombát felrobbantva a másvilágra küldött egy Srí Lanka-i minisztert és 22 ott tartózkodó embert) ismét rávilágított a világ egyik leghosszabb ideje húzódó konfliktusára. Az öldöklés 1983-ban vette a kezdetét, amikor a szigetország lakosságát alkotó többségi szingalé- zek és kisebbségi tamilok mili- táns csoportjai fegyverrel estek egymásnak. A tamilok korábban nagyobb önállóságot követeltek maguknak a sziget általuk sűrűn lakott északi és keleti részén, majd miután a szingaléz többség ennek pontosan az ellenkezőjére törekedett, kirobbant a polgár- háború. A tamil fegyveresek jól szervezett sereggé fejlődtek, amely sikeresen védte állásait és településeit, sőt ellentámadásokat indított a kormányerőkkel szemben. Amikor a kormányhadsereg felülkerekedni látszott, a Tamil Elam Felszabadító Tigrisei (ez a gerillaerők elnevezése, rövidítése pedig LTTE) terrorakciókkal, civil áldozatok tömegével járó merényletekkel válaszolt. A háború kezdete óta kb. hatvanezer halottja van a viszálynak. A történelem torz fintora, hogy ez a vérfürdő a világ egyik legszebb pontján, Ceylon szigetén zajlik. Ott, ahol a monda szerint az Úr annak idején, a teremtés során az édenkertet az első emberpár számára kialakította. Azt a tengerszorost, amely a szigetet az indiai szubkontinenstől elválasztja - a Paradicsom-legendára utalva - Ádám hídjának nevezi a földrajztudomány. A hagyomány szerint ezen a hosz- szú földnyelven át vágtak neki a világnak az ősszülők leszármazottai. És ugyanerre érkezett az LTTE gerilláinak csónakokon, bárkákon a muníció-utánpótlás - mindenekelőtt nemzetközi fegyvercsempészektől, de Indiából is. A tamilok nagyobbik része ugyanis az Indiai Köztársaságban él, ők népesítik be a délkeleti országrész partvidékét. A Madrasz székhelyű szövetségi állam - Tamil Nadu - nevében is jelzi, kik laknak errefelé. Az indiai tamilok rokon- szenwel figyelik véreik függetlenségi törekvését. A delhi kormány mérséklő szerepet igyekszik játszani a térségben, legalábbis törekszik a szemben álló Srí Lanka-i ellenfelek szétválasztására, az öldöklés megfékezésére. Ha viszont valamelyik számottevő indiai politikus túl komolyan veszi az objektív szerep- vállalást, könnyen úgy járhat, mint Radzsiv Gandhi néhai miniszterelnök. Indira Gandhi fiát a 90-es évek elején a minapihoz kísértetiesen hasonló körülmények között tették el láb alól tamil terroristák. A Srí Lanka-i belső viszály forrásait nehéz volna az adott terjedelmen belül feltárni. Az uralkodó rétegeket korábban a szinga- lézek alkották. A gyarmati időkben a britek eredményesen mélyítették az ellentéteket, az „Oszd meg és uralkodj!” jól bevált módszerét gyakorolva tamilokat igyekeztek rangos pozícióhoz jutattni, kiváltva a többségi lakosság ellenszenvét. A szingalé- zek buddhisták, a tamilok hinduk. De a két nép nyelve is alapvetően különbözik egymástól. A függetlenség elnyerése után (1948) a szembenállás nem mérséklődött. Mára a sziget 17 és fél milliós lakosságának nem elhanyagolható hányada eljutott odáig, hogy (tamil részről) csak a teljes függetlenséggel egyezne ki, illetve (szingaléz oldalról) szívesen megszabadulna a „terrorista” kisebbségtől. Bár ezt nem merik kimondani, hiszen a hazaárulás vádját venné magára, aki megtenné, a födera- lizálás is távoli ábrándnak tetszik. Ezért egyelőre a fegyverek nyelvén folyik a „párbeszéd”. A kilátástalannak tűnő helyzet közepette feltűnést keltő javaslattal élt a minap Tamil Nadu főminisztere. M. Karunanidhi egyik nyilatkozatában a csehszlovák válást állította a Srí Lan- ka-iak elé követendő példaként. A madraszi politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunizmus bukása után Csehszlovákiában lehetővé vált a „bársonyos válás”. A javaslatot élénken tárgyalta az indiai sajtó, amely már a vita elején megállapította, hogy a történelmi különbség túl nagy, a csehek és a szlovákok között szó sem volt olyan elidegenedésről, s pláne nem folyt gyűlöletteljes polgárháború. Arra is rámutattak, hogy a szigeten ■soha nem különült el államszerkezetileg a két etnikum (a tamilok ezt cáfolják), ugyanakkor a csehek évszázadokon át Ausztriához, míg a szlovákok Magyarországhoz tartoztak. A tekintélyes indiai lap, a The Hindustan Times egy meg nem nevezett cseh diplomata véleményét is kikérte. Prága delhi küldötte maga is arra mutatott rá, hogy a csehek és a szlovákok többet éltek külön, mint együtt, így ez nem nehezítette meg a válást. Az indiai média megállapította, hogy a csehszlovák minta aligha alkalmazható Srí Lanka esetében. A „csehszlovák gondolat” tehát egyelőre utópia marad, a vér viszont tovább folyik Ádám és Éva szigetén. A történelem torz fintora, hogy a vérfürdő a világ egyik legszebb pontján zajlik. Budapesti tevéi A füredi és a római kutak Vízváry Előd ______________ Még az „átkosban” történt, hogy egy balatonfüredi telket hirdettek eladásra. Leutaztunk, hogy megnézzük. A telek felső részéről a Balcsi egyik csücske látszott, és ami a fő, egy vízesésekkel tűzdelt kis csermely csörgedezett a telek alsó végén, amely kádacskákat formált a vízesések alatt. A gyermekek rögtön pancsolni is kezdtek benne, sőt ittak is a jéghideg vízből. A kispatak miatt úgy döntöttünk: megvesszük a telket. Mi is a hajdani, paradicsomi kert megteremtését tűztük ki célul. Fásítottunk, vetettünk, kapáltunk, a patakocska vizével öntöztük a facsemetéket a hőségben. Pár év múlva azonban az egyik leruccanás során nem hallottuk a víz csacsogását. Azt gondoltuk, talán az aszályos időszak miatt kiszáradt a kis patakunk, de a víz később sem akart visszatérni. A helybeliektől megtudtuk, hogy a vízművek lezárta a vizünket, s ezzel oldották meg Füred egy részének vezetékes vízszolgáltatását. Talán a helyi lakosok tiltakozása miatt: két utcai kutat állítottak fel, a telek- tulajdonosok ezután belőlük hordták a vizet a kipusztulás szélére jutott fák öntözéséhez. Néhányan a saját telkükön kutat fúrattak, ám az aszályos nyarakon a kutak többsége gyakran kiszáradt, így továbbra is az utcaiak jelentették ott az életet. Egy nap azonban a Barlang borozó mellett lévő kút eltűnt. A megmaradt egyeden kutat tovább használták a turisták is, bár egyre többet kellett várakozniuk. Az előtte levő kis pocsolyából a madaraknak is jutott a vízből. Egy kiküldetés során Rómába utaztam. A hétvégeken szabadon csatangoltam az Örök Város zegzugos utcáin. A legnagyobb élményt azonban nem a Vatikán és a számtalan műemlék jelentette, hanem a római kutak. A világhírű Trevi-kút csodálatos műemlékegyüttesét, a Piazza Navona furcsa, vizet köpő figuráit és a Liszt által oly kifejezően zenébe foglalt Villa D’Este édesen éneklő szökőkútjait míg élek, nem felejtem. A római utcákon és tereken szinte mindenütt lehetett találni egy-egy kutat, amelyből bő sugárban folyt a friss víz a helyi polgárok és turisták nem kis örömére. Rómából hazafelé kis kerülővel útba ejtettem füredi telkemet. A Lóczy-barlang előtti egyetlen kút ott árválkodott megcsonkítva, fogantyú nélkül. Hamarosan egy polgár érkezett hozzá, vasrúdját beillesztette a hiányzó kar helyére, és máris csobogott az éltető nedű. Tőle tudtam meg, hogy a fogantyút az önkormányzat távolította el, merthogy mindenféle jött- ment, sőt még a turisták is használni merték a kutat. Azután mindenki, aki a kúthoz indult, egy nagy szeget (innovatív nép vagyunk), csavarhúzót vagy egyéb rudat vitt magával, és ezzel vizet fakaszthatott. A műszaki érzékkel megáldott turisták faágakat használtak a csap kinyitásához. A minap ismét a telek felé vettem az utam. A Lóczy-barlangnál kerestem a csonka kutat, de csak a hűlt helyét találtam. Még a helyét is felszórták hófehér murvával, s talán sóval is. Megszűnt az utolsó vízszerzési lehetőségük az idevánszorgó turistáknak, a környék madarainak. Lehet, hogy az ötlet kiagyalója a roncskútért kaphatott néhány forintot, nem is beszélve a .jelentős” vízdíj-megtakan'tásról, amiből szintén részesülhetett. A serpenyő másik felét most ne nézzük, hogy Füred bevételeinek legnagyobb részét az ideutazó turisták hozzák, és azt se, hogy egy-egy csoport többet költ itt el naponta, mint a kút egész évi vízdíja. A telektulajdonosok fúrassanak csak saját kutakat, legfeljebb majd arra is kitalálunk egy jókora helyi adót - így gondolkodhatnak a kút gyilkosai. Később megtudtam, hogy Balatonfüred minden utcai kútját leszerelték. A napokban ismét meglátogattam a telket. Csodálkozva álltam meg az Öreghegyi út egyik háza előtt. Az aszfalt közepéből egy kis csermely szökött elő, végignedvesítve a poros aszfaltot. A huncut kis forrás mintha nevetett volna a hiábavaló emberi erőfeszítésen, amely megpróbálta őt föld alatti börtönbe zárni. Ráismertem: a mi eltérített, meggyalá- zott, lezárt kéki forrásunk így vett elégtételt az addigi sérelmeiért. Füred bevé- telének leg- nagyobb részét a turis- ták hozzák. Vasárnapi koktél Vízivóknak való Néhány évvel ezelőtt még az olasz lokálok és mulatóhelyek a különféle borok, konyakok, whiskyk elképesztő választékával dicsekedtek. Ma ugyanolyan bő az itallapjuk, de alkohol helyett ásványvizet kínálnak. Az új - tegyük hozzá, egészséges - divathóbort első fecskéi a tengerparti üdülőhelyeken kezdtek feltünedezni. Á tengerparton, a fürdőmedence mellett hűsölő látogatók ugyanis inkább rendelnek alkoholmentes frissítőt. Az aqua- bárok később az ország többi részén is kezdtek népszerűek lenni, s mára meglehetősen elszaporodtak. Vizet inni, pontosabban vizet árulni Olaszországban ma már nemcsak modern, hanem üzletileg sem utolsó dolog, hiszen egy üveg ásványvíz ára ugyanannyi, mint két doboz amerikai cigarettáé. Az exkluzív helyeken ráadásul jegesvödörben szervírozzák, akár a pezsgőt. S hogy a víz sem egyforma? Az aquabárokban rendelhetnek szénsavval dúsítottat és szénsav nélkülit, színeset, szagosat, különféle ízekkel ellátott vizet, melyek üvegén (akárcsak a legmárkásabb borokén) feltüntetik a származási helyet, sőt azt is, milyen ételhez illenek leginkább. Borzasztó belegondolni, hogy egyszer nálunk is divatba jöhetnek... Vidámak, ízlésesek, színesek, és mindenekelőtt alkohol nélküliek. Archív felvétel Más gondok gyötrik Kaliforniát, ahol kevés az ivóvíz. Az amerikaiaknak forradalmi ötletük támadt: a toalettek szennyvizét fogják felhasználni emberi fogyasztásra. Szakemberek véleménye szerint ennek semmi akadálya, hiszen az eddig ivott víz is ki tudja, mi mindenen ment keresztül. A tervezet 55 millió dollárba kerül, ám a vécévízre még öt évet kell várni, akkor vegyítik majd a „természetes” vízzel. A Hansen Dam nevű tározóba évente 3,2 milliárd gallon szennyvíz folyik, s ha az ötéves reciklációs folyamat sikeres lesz, 11,4 milliárd gallon vizet nyernek évente. Mi tagadás, ízlés dolga...
