Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-04 / 40. szám
2000. október 4. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Ingatag félidő Szűcs Béla ___________ A ko alíció kormányzásának félidejében ingatag a politikai színtér. Az ellenzék ezt kihasználva, hatalomvágyától tüzelve, a köztársasági elnök jóindulatától támogatva, ki- ügyeskedte a népszavazást, amely politikusok és jogászok szerint is alkotmányellenes. Az alkotmánybíróság álláspontjának kikérése azonban eső után köpönyeg, mivel döntése csak a jövőre nézve érvényes. Megint egy tipikus esete az „észbekapásnak”. Érthetetlen: miért nem fordult a koalíció az alkotmány- bírósághoz addig, amíg Meciarék a listával hónapokig a kedvező alkalmat lesték? Talán a döntés megakadályozhatta volna a sokmilliós cirkuszt, és orrára koppinthatott volna a beképzelt ellenzéknek. Sokan állítják, hogy úgysem lesz érvényes a referendum, hiszen olyan hatalmasat nem tévedhettek a közvélemény-kutatók. Az ország politikai megítélését azonban ingataggá tette, amit az Európai Unióban és a NATO-ban is fejcsóválva figyelnek, a kormányt pedig halogató bűvészmutatványokra kényszeríti. Mindegyik pártban folyik a két év utáni számvetés. Itt van a kormányzás félideje, mindegyik pártnak meg kell állapítania, mi valósult meg a választási ígéretekből, a kormányprogramból, és mi az, amit sürgősen valóra kell váltani. Ha lesz a koalíciós partnerekben any- nyi bátorság, hogy szembenéznek a tényekkel, és a magyar ügyek intézését nem halogatják, ha tudomásul veszik, hogy minden tizedik állampolgárt nem lehet alárendelni a „hazafiak” mesterkedéseinek, akkor a magyar koalíció szilárd, tisztességes és demokratikus partnere lesz a hátralévő két évben a kormánynak, s nem lép ki a koalícióból, hacsak ki nem túrják onnan. A mai gyerekek csak a történelemkönyvekből tudhatják, mi volt az a Ku-Klux-Klan, amely Amerikában évtizedekig rettegésben tartotta a feketéket. Ha ugyan benne van valemelyik tananyagban. Jó lenne pedig, ha benne lenne, mert a történelemnek megvan az a furcsa szokása, hogy ismétli önmagát. A történelmi leckén túl azonban még inkább ajánlható a törvényhozók figyelmébe az az egyre inkább elharapózó antipátia, az a gyűlöletig fokozódó ellenszenv, amely roma honfitársainkat körülveszi. S ebben a viszonylatban szinte mindegy, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Nincs veszélyesebb jelenség egy társadalomban, mint amikor a polgároknak maguknak kell kézbe venniük az igazságszolgáltatást. S ha ráadásul egy-egy, magát „honatyának” nevező virulens személy (lásd: Móric képviselő) is büntetlenül uszíthat, adott a helyzet. Divatba jöhet a baseballütő és a tömeghisztéria. Jobb híján, egyelőre egy farmertörvény is megtenné... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapteijesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzercia@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisteijesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislaya. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Történelmi lecke Kövesdi Károly ________ „S zázezret fizetek annak, aki megőrzi a kukoricámat”- mondja a minap egy elszánt gömöri vállalkozó. Egy másik azt forgatja fejében, hogy a helyi maffiához fordul, keresse meg, ki hajtotta el éjjel borjúit az istállóból. Mert a rendőrség teheteüen. Egyre- másra ütik fel a fejüket Szlovákiában az önszerveződés vadhajtásai, amelyek az elkeseredett gazdák szándékáról árulkodnak: ha már kínlódnak a földdel, a terméssel, meg is őrzik a tolvajoktól. Akik többnyire roma honfitársaink. S akiket a törvények gyengesége szinte ösztönöz, vegyék el a másét, és röhögjék szembe a rendőröket, akik úgysem tehetnek semmit, hiszen ha az okozott kár nem éri el a hétezer koronát, nincs bírósági ügy a dologból. A nettó hétezer korona pedig nagy ösztönzőerő. Vélemény Ha még egyszer születnék? Koncos szeretnék lenni, mert akkor fügét mutathatnék mindenkinek... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Pragmatikus világ Fülöp Antal _____________ Sz ékében virul, tobzódik a pesti és pozsonyi tévédemokrácia, virul a kereskedelmi és egyéb műsorpolitika. Hacsak nem óhajtod - haladó tévénéző - a hajadnál fogva a levegőbe emelni magad, mindent megkapsz, mindent lehet, mert, hál’ Istennek, mindent szabad. Kigyúl és elég egy sportcsarnok Pesten (úgy magától), majd utána mindjárt egy gyúlékony gyer- mekszínház, persze öngyulladással, majd egymást követve, izgalmas sorrendben, egyebek... A pesti tévékókler, bár nem valószínű, hogy önjelölt provokátor vagy képesített szélhámos, toalettpapírt kínál az ország tévénézőinek, miheztartás végett, használati utasítással. Tagadhatadan: a szakkönyvek az öngyulladást mint lehetőséget cikkelyben rögzítik, a lapok máig is tisztázadan meg talányos körülményeiről írnak, bár igaz, a riporterek, cikkírók tűzoltókurzus helyett angolórára járnak, PC-kezelést tanulnak, s hozzá mostanában - a pozsonyi tévéadókon - némi történelmi blődlit. Gorillo Gavril raktári despota kitörni készül a raktárból, árnyéka megint emelkedőben (talányos körülmények között), újra rávetül a tévébemondók, és persze a kevésbé haladó tévénézők arcára (a toalettpapír szimbolikája akár ki is fejezhetné a rektális társadalmi közérzetet): mi lesz, ha mégis..., mi lesz?! Ha visszajön? Semmi. Képtelen még a gondolat is: de facto el se ment (bár raktárban tartózkodik), ma is ő az etalon Szlovákia politikájában, a kormány „kevésbé népszerű” lépések előtt ma is őt lesi, s figyeli, a várható közhangulat nem kedvez-e neki. Ha mégis? Ha visszajön? Mi lesz? Semmi, még annál is kevesebb, a felénél is annak, ami a kormányprogramból ’98 után sem valósult meg, bár az sem lett volna extra: élni lehessen már végre valahogy ebben az országban is, ahol a szuterén egyre mélyebbről pislog, föl se lát már a tíz év előtti „életnívójára”, bár nem az ő bűne, ha ma is ezt tekinti az élet nívójának. Ami még ennél is kevesebb Európában... Haladó tévénézőként mondhatom: nem csak kenyérrel él az ember, lehet anélkül is, egy ideig. Igével is, ha Gorillo Gavril elkártyázta, vagy eladta a gyárat. Persze, ha de facto negyedszer is visszajönne, a nép hívó szavára törve elő a raktárból, már eladni sem volna mit, esetleg barokk retorikát politikává sminkelve, a reváns és bosszúvágy gőzeitől-gázaitól fűtve. A közhelyeket kerülve: miként a bor nem válik vízzé, a kutyából pedig nem lesz szalonna, a puffogó retorika sem válik politikává - a szó jobbik értelmében - attól, mert annak nevezzük, a pesti kereskedelmi tévékókler toalettpapírja sem tekinthető ízetlen viccnek vagy ártatlan tréfának. Lám, Tóm Lantos sem száguldott Pestre a „kongresszből” lóhalálában, bár alkalmasint nem veti meg az expressz utazást, ha kidől a serbli, és vaskosdarabos a fogalmazás... Szerintem élvezhette volna a toalettreklámozást, hiszen a sportcsarnok, a gyermekszínház, meg a törlőpapír kapcsán, tűzvédelmi szempontból - humoros képzettársítással - nyilvántartásba került: a Mátyás-templom, a Parlament (sic!), ami csak kell... Rezümé: pragmatikus vüágban élünk, kis haszon is haszon, kicsinek látszó dózis is dózis, sok kicsi sokra megy, olykor meg - talányos körülmények között - sok kicsi porszemből áll össze a hegy. Visszhang Ad: Rimaszécsi anomáliák (Vasárnap, 38. szám) Rimaszécs, az egykori gömöri mezővároska, sajnos, mára sokat veszített hajdani arculatából. Az idősebbektől tudom, a rima- szombati cukorgyárat és sörgyárat, valamint az ózdi vasgyárat is Rimaszécsre akarták telepíteni, de a falu háború utáni vezetősége nem volt nyitott a fejlődésre. Az elmúlt rendszer „beüleszke- dést” szorgalmazó politikája révén a romákat beköltöztették a faluba. A főutca a felismerhetet- lenségig megváltozott. A község felvásárolta a főutca gyönyörű parasztházait (melyek lakói vagy elköltöztek, vagy a másoktól államilag kisajátított telkeken építkeztek), és bérbe adta őket. Hogy a beilleszkedési igyekezet milyen eredményes, mindannyian tapasztaljuk. Rimaszécsen csak az 1996-os időközi választásokon jutottak szóhoz új emberek, a változást, a fejlődést szorgalmazók. Remek segítőtársra találtam Ambrúzs Zoltánban (jelenleg a helyettesem) és egy maroknyi baráti csoportban, akiknek célja, hogy községünk fejlődhessen. Nagy szükség van józan, tenni akaró emberekre, hiszen mélyre hagyták süllyedni községünket. Vízvezetéken kívül semmi másunk nem volt. Örököltünk viszont egymillión felüli tartozást, előnytelen bérleti szerződéseket, nagyon rossz állapotban lévő művelődési házat, községházát, járhatatlan utakat, düledező bérlakásokat, kintlevőséget, befizetetlen adót és illetéket. Célom, hogy kilendítsem falunkat a holtpontról, polgáraink többsége pedig felismerte a jó szándékot. Ehhez nem gáncsoskodásra, irigykedésre, gyűlöletre, hanem segítségre van szükségem. Egy település hasznára válik, ha tisztség- viselői egymást segítve dolgoznak, ha a polgármester, a képviselők, az orvos, a lelkészek és a pedagógusok egy irányba tolják a falu szekerét. Sokszor úgy érzem, mintha az iskola igazgatónőjével nem egy irányba tolnánk azt a képletes szekeret. Érdekes, hogy főleg azóta érdeklődik a problémák és a romakérdés iránt, amióta községünkből elköltözött. Véleményem szerint csak az tud azonosulni a helyi gondokkal, aki itt él. A község támogatja az iskolát. Minden rendezvényen ingyen használhatják a művelődési házat, és évente átlagban 20 ezer koronával támogatjuk az intézményt. A falu részéről mindig megvolt az igyekezet. Valóban az iskola rendelkezésére bocsátottunk 10 közhasznú munkást, de ezt megtettük már két éve is. Ezért érthetetlen, miért kellett annyit harcolnom, hogy az iskolatanácsba bekerülhessen a helyi képviselő-testület két jelöltje. Annak ellenére, hogy a pedagógusok és alkalmazottak közül egy rimaszécsi lakos sem került az iskolaszékbe, a helyi önkormányzat két jelöltje helyett az igazgatónő szívesebben látta volna ott valamelyik szomszéd falu képviselőjét, merthogy onnan is jár ide 1-2 gyerek. A minap elbeszélgettünk az igazgatónővel, és megegyeztünk, hogy a vélt és valós sérelmek békés megbeszélése útjaink találkozását eredményezné. Ami az állítólagos lakáskiutalást illeti: 2000. január 1-jén a község tulajdonába került egy négylakásos bérház a járási hivataltól, a 4 bérlővel együtt, akikkel még a járási hivatal kötött bérleti szerződést. Ez a ház már nem tanítólakás, még sincs okunk az aktív vagy már nyugdíjas pedagógusokkal felbontani a szerződést. Az egyik bérlő valóban a barátom (valószínűleg ez a bűne), de arról nem esett szó, hogy ő maga is 17 éve pedagógus. Az említett cikkben megjelent esetleges sértő kifejezést kérem minden rossz szándék nélkül értelmezni. A riportban nem magánemberként, hanem elöljáróként hívtam fel a figyelmet az esetleges sérelmekre. A cikkre polgáraink különféleképpen reagáltak. Ami a lopásokat illeti, meg sem is említettem mindent. Mert lopnak pl. fűtőtestet a művelődési házból, keresztet a temetőből, községnévtáblát, de szétverik a márvány síremlékeket is. Egyesek szerint erről én tehetek, mert nem tudok rendet tartani, ha pedig feltárom a valóságot, a fejemre olvassák, hogy eláztatom falunkat. Szerintem azok áztatták el igazán, akik ilyen sorsra juttatták. Persze ha komplex képet akarunk kapni a rimaszécsi romákról, el kell mondani, hogy vannak szép számmal, akik tisztességes körülmények között élnek. Sokan csak altkor jönnek a községházára, amikor az adójukat fizetik, és semmi probléma nincs velük. Augusztustól közhasznú munkásokat alkalmaz a község. Javarészt romákat. Ez a 200 ember három hónapig fog nálunk dolgozni. Néhányukkaí sok a gond, nem szívesen veszik, hogy főnökük van, és a fizetésért dolgozni kell, de akadnak, akiknek keze nyomán megszépül községünk. Nem csak árkot pucoltatunk velük, hanem betonlapokat is gyártunk, ezzel kirakjuk az árkokat, és kitatarozunk minden középületet. Ami a törvények szigorítását illeti, most is azt vallom, hogy minél előbb lépni kell ezen a téren. Nem normális állapot, hogy az ember ne tudja a magántulajdonát megvédeni, hogy emberek ezrei már tíz éve segélyből élnek, hogy vállalkozássá vált a gyermekszülés. Remélem, kedves olvasó, hogy talán objektívebb képet kapott Rimaszécsről és polgármesteréről. Közben tovább birkózunk gondjainkkal, az irigységgel, a rosszindulattal és a bírálatokkal. Bízom benne, hogy a köz érdekében tenni akarókat ez nem tántorítja el, és próbálnak falunk fejlődéséért dolgozni, hogy ne kelljen szégyenkeznünk azért, mert rimaszécsiek vagyunk. Stubendek Márta Rimaszécs polgármestere
