Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-04 / 40. szám
Politika 2000. október 4. 3 Tisztelt Ház Módosított átalányadó Hóka László A választási küzdelmek során a politikai pártok részéről sok ígéret hangzik el, ezek sok mindenről szólnak, de van egy téma, ahol az ígéretek rendszerint találkozni szoktak. E közös téma az adó - s általában „az adócsökkentés lehetséges formái” vagy „a bonyolult adórendszer egyszerűsítése” címszó alatt található. Nem volt, s valószínűleg nem is lesz ez másként létének rövid ideje alatt sokat próbált kis hazánkban sem. Ugyanis az adó az az eszköz, melynek segítségével az állam, illetve az állampolgárok szimbiózisban alakítják egymás életkörülményeit. A jelenlegi kormánykoalíciónak is egyik fontos választási ígérete volt az adórendszer reformja. Az adóreform nem csak önmagáért, hanem a gazdasági fellendülés lehetséges motivációs tényezőjeként. A kormány programjában azt ígérte, hogy a gazdaságfejlesztés keretében mihamarabb megteremti a kis- és középvállalkozások támogatásának jogi és gazdasági feltételeit. Mivel jelentős elmozdulás a kormányzás első évében e téren nem történt, a gazdasági bizottság tagjaként részt vettem annak a képviselőcsoportnak a munkájában, amely javaslatot készített az adótörvény, illetve a vele összefüggő törvények részleges módosítására. E javaslatcsomag tervezete Prokopovic képviselőtársam neve alatt került be a köztudatba, és vele együtt egy új fogalom, az átalányadó megnevezés is. A múlt évben, sajnos, nem sikerült megegyezni a pénzügyminisztérium illetékeseivel, de a tárgyalások arra ösztönözték a kormányt, pontosabban a pénzügyi tárcát, hogy kidolgozza a sajátjavaslatát. Ennek köszönhetően került sor a 366/1999-es számú adótörvény elfogadására, amely 2000. január elsején lépett életbe. A törvény nemcsak az adó mértékét módosította, hanem bevezette (15. §) az átalányadót mint lehetséges adóformát is. Az átalányadó lényege leegyszerűsítve: azok a kisvállalkozók, akik minimális költségráfordítással dolgoznak, éves bevételük nem haladja meg az 1,5 millió koronát, illetve nem HÉA-(DPH)-fizetők, adójukat egy összegben fizethessék az adóhivatalnak, s egyben mentesüljenek könyvelési kötelezettségüktől. A törvény elfogadását megelőző vitában figyelmeztettük a pénzügyminisztert az átalányadóval kapcsolatban egy formai hibára, amely hátráltatni fogja az említett adóforma alkalmazását. A törvény függelékében megnevezi azokat a vállalkozásokat, amelyekre az átalányadó vonatkozik (pozitív kategorizáció). Mi fontosabbnak tartottuk volna megnevezni azt, hogy kire nem vonatkozik (negatív kategorizáció). Félelmeink beigazolódtak: 2000 áprilisáig a természetes személyként vállalkozók (iparosok) alig több mint 0,1 százaléka (a Központi Adónyüván- tartásban az 1999. évben 740 261 iparos szerepelt) élt az átalányadó lehetőségével. Az ok elsősorban az volt, hogy nem szerepeltek a törvény mellékletében. Az eltelt időszak megmutatta az elfogadott adótörvény további hiányosságait is, főleg az iparosok és kisvállalkozók szempontjából. Ezért javasoltuk a jogszabály további módosítását, amelyet a parlament szeptemberi ülésén - hosszú egyeztetés után - végül is elfogadott. Remélhetőleg elősegíti az ország egyik legnagyobb problémájának számító munkanélküliség csökkentését, hiszen lehetővé teszi a munkanélküliek számára, hogy egyszerűsített keretek közt, önmaguk számára teremtsenek munkahelyet. További fontos módosítás - elfogadását külön sikernek tartom -, hogy az adókedvezményezettek közt a 16. § alapján ott szerepelnek az iskolák végzettjei is, ha az iskola elvégzése és a vállalkozás megkezdése közti időszak nem hosszabb 6 hónapnál. Sikerült módosítani azokat a határidőket, melyekben az adózók eldönthetik, melyik adóformát választják, az átalányadót-e vagy mást. Módosultak az adózók kötelességei, továbbá az üzemanyagköltség és gépkocsihasználat kiadásként való elszámolása is. Elmondható: a törvénymódosítás kidolgozása és elfogadása a koalíción belüli együttműködés jó példája volt. Kár, hogy ez az együttműködés nem üyen egyértelmű a kormányprogram teljesítésének egyéb területein. A szerző a parlament gazdasági, privatizációs és vállalkozási bizottságának tagja. A koalíción belüli együttműködésjó példája volt. Szlovákiában a reálbérek csökkennek, az árak emelkednek. Igazságtalanság volna ezért Schmögnerová pénzügyminisztert hibáztatni, aki a múlt héten Prágában vette át az Euromoney gazdasági lap képviselőitől az év legjobb pénzügyminiszterének járó díjat. A tekintélyes szaklap ezzel nem a konyhapénzt értékelte, hanem azt, hogy rövid idő alatt sikerült pénzügyi stabilitást elérni, és megindult a szükséges szerkezetváltás. Dzurinda kormányfő azt mondta, nagyon büszke a pénzügyminiszterre. TA SR-felvétel Józsa László, a VMSZ alelnöke: „Nagyon hosszú folyamatnak ígérkezik a Milosevics-rezsim lebontása” Jugoszláviában minden megtörténhet A világ szemében Kostunica az egyértelmű győztes. TA SR/EPA Malinak István Jugoszláviában minden megtörténhet - így foglalható ösz- sze annak a telefonbeszélgetésnek a lényege, amelyet Józsa Lászlóval, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnökével folytattunk. A telefoninterjú - a lapzárta miatt - azokban az eufórikus órákban készült, amikor a hatalom még jegelte a hivatalos eredményt, de az ellenzék már a győzelmét ünnepelte, és a nyugati világ is megkérdőjelezhetetlennek nyilvánította Vojiszlav Kostunica első fordulós sikerét. Józsa szerint az idő múlásával számukra egyre világosabbá vált: a választási bizottság azért tartotta vissza olyan sokáig az eredményeket, hogy joginak nevezett csalárd úton manipulálhassa őket. Szavai pár óra múlva beigazolódtak: a hivatalos verzió szerint második elnökválasztási fordulót kellene tartani, mert az elsőben senki sem szerzett ötven százaléknál többet. Márpedig az ellenzéki számítások szerint legalább egymillió szavazattal verték meg Milo- sevicset. Jugoszlávia kapcsán mindenki az erőszak lehetőségétől tart. Szakértők szerint ha Milosevics valamilyen formában maradna, az felgyorsítaná .Montenegró kiugrását az államszövetségből és Koszovó elszakadását Szerbiától. Önök hogyan látják? Igen, ez kritikus helyzet lenne, dfe egy korábbi, mondhatni, karnyújtásnyira lévő kritikus pillanat is fölsejlik: ha kiderül, hogy a rezsim meghamisította a választási eredményeket, abból nagyon komoly konfliktus keletkezhet. Ugyanis az teljesen egyértelmű, hogy az ellenzék és Kostunica győzött, a szavazópolgárok szinte népmozgalom jellegű megmozdulása nyilvánvalóvá teszi, hogy az emberek megelégelték a Milosevics-rendszert. Ha a rezsim semmibe veszi a népakaratot, az az egyik pillanatról a másikra parázs helyzetet teremthet. Megfigyelők szerint akkor sem szűnne meg a konfliktusforrás, ha a hatalom elismerné az ellenzék győzelmét, mert Milosevics, akinek eredetileg csak a jövő nyáron járt volna le a mandátuma, állítólag addig a hivatalában szeretne maradni. Van ennek realitása a választások után? Szándékos joghézagokkal történt a mostani választások kiírása, ugyanis Milosevics nem mondott le a mandátumáról, a parlament sem fosztotta meg tőle, tehát jogi szempontból nem szűnt meg a mandátuma. Természetesen rendkívül ellentmondásos, abszurd helyzet ez, ha bekövetkezne, az a népakarat sárba tiprását jelentené, s ez is komoly veszélyforrás lehet. Most szövetségi parlamenti választások is voltak, itt Milosevlcséknek jobbak az esélyeik. Ugyanakkor létezik egy szerb parlament is, amelyben szintén a rezsimnek van többsége; de ilyen választások most nem voltak. Jugoszlávia jövője szempontjából melyik a fontosabb, lehet valami rangsort felállítani? A jugoszláv szövetségi állam berendezkedése olyan, hogy egyformán fontos mind a kettő. A szövetségi parlament is, meg a tagköztársaságok parlamentjei is jelentős kompetenciákkal rendelkeznek, ezért nem lehet rangsorolni. Tehát akkor is kritikus patthelyzet alakulna ki, ha az ellenzék megnyerné a szövetségi parlamenti választásokat és ezáltal a kormányalakítás jogát. Ez önmagában nem jelentene megoldást, tisztázni kellene az erőviszonyokat mind a két tagköztársaság között, mind a szövetségi állam és a két köztársaság között. Ha minden simán menne, a rendszerváltás folyamata akkor sem lenne diadalmenet. Elég a pénzügyi-gazdasági helyzetet és érdekcsoportokat említeni, vagy azt, hogy mindenütt a rezsim emberei ülnek. Nagyon hosszú folyamatnak ígérkezik a Milosevics-rezsim lebontása, ez egy ottomán kli- entélarendszer, ellenőrzése alatt tartja a gazdasági élet döntő részét, a legjelentősebb cégeket, a hadseregről és különösen a rendőrségről már nem is beszélve. Ide tartozik az összes, felügyeleti hatalmat gyakorló állami szerv is, tehát a vám- és pénzügyőrségtől, az egészségügyi felügyelőségtől kezdve a piaci felügyelőségig minden. Ebben a centralizált, pártutasításos rendszerben a szövetségi államfői poszton történő változás ezért csak az első kis lépést jelenti. Meddig húzódhat a bizonytalan, rendkívül feszült helyzet? Szerintem a választásokat követő két hét lesz kritikus, eny- nyi idő kell, amíg a dolgok valamerre elmozdulnak. Kostunicáról azt is mondják, hogy demokrata, meg azt is, hogy nacionalista. A kettő együtt valahogy nem megy. Önök miért bíznak benne? Mi Kostunicát nemzeti érzelmű, racionális politikusnak ismerjük, rá inkább ez a jellemzés illik. Jogászprofesszor, tanult ember, alapvetően mérsékelt habitusú személyiség, ezért benne látunk garanciákat arra, hogy egy higgadtabb, nyugadtabb világban racionális politikai partnerünk lehet a vajdasági magyarság igényeinek megvitatásakor is. A korábban 350 ezres vajdasági magyarság a háborús években 50-60 ezer fővel csökkent. Ha bekövetkezik a rendszerváltás, önök szerint az eddigi kivándorlási hullám megfordulhat? Remélhető, hogy a vajdasági magyarok hazatérnek? Nem teljesen reménytelen a dolog, de illúziókat sem táplálunk, hiszen azokkal a családokkal szemben, amelyek már integrálódtak a magyar társadalomba, nem támaszthatunk túlzott elvárásokat. De az is bizonyos, hogy van egy réteg, amely erős honvágyat érez, ezek az emberek talán itthon is megtalálnák számításukat. Kényes kérdés ez, igyekszünk nagyon óvatosan és emberségesen kezelni. A magyar kisebbség számára döntő fontosságú vajdasági önkormányzati választásokon a VMSZ rendkívül jól szerepelt. Ez a siker és a rendszer- váltás reménye nem teremti meg a vajdasági magyar pártok közötti megbékélés lehetőségét? Látványos kibékülésről, egységesülésről aligha lehet szó, ha nincs együttműködés, az még mindig jobb, mintha csak kényszer szülte együttműködés van. Az új ciklus alkalmat nyújt majd arra, hogy mindenki felmérje a saját súlyát, és elgondolkodjon azon, mi lett volna a jobb. Feketemunka Romániai magyarok Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a közelmúltban az MTI-nek adott nyilatkozatában a Magyarországon dolgozó több tízezernyi erdélyi magyar helyzetével foglalkozott. Jelentős részük illegálisan vállal munkát, s a feketemunka „kifehérítésére” tett magyarországi erőfeszítéseknek egyelőre csak ők látják a kárát. Azoknak a munkáltatóknak, akik feketén alkalmazzák őket, a jelek szerint a hajuk szála sem görbül - jelentette ki. Kónya-Hamar elmondta: mióta híre ment annak, hogy az RMDSZ Kolozs megyei szervezete erőteljesen szorgalmazza a külhoni magyar állampolgárságot, a magyarországi munka- vállalás problémájának megoldását, egyre többen keresik fel azzal a gondjukkal, hogy illegális munkavállalás miatt két, három, esetleg öt évre kitiltották őket Magyarországról. „Nem elég, hogy egy erdélyi magyar számára nagyobb szégyen az anyaországból való kitiltás, mintha Romániában börtönbe kerülne, valamennyien a bánásmódot fájlalják. Az erdélyiek szakemberként is vállalják a legrosszabban fizetett, legpiszkosabb munkákat, mert valóban a megélhetés terhe kényszeríti őket erre, a magyar rendőrség a jelek szerint csak rájuk vadászik, az őket feketén alkalmazó munkáltatónak semmi baja nem esik. Emellett ezeket az embereket magyar mivoltukban is megsértik. A magyar rendőrség, sajnos, a közhangulatnak arra a hullámhosszára állt rá, hogy az erdélyi magyarok félmagyarok. Rendre előfordul, hogy a rendőrségen kihallgatásukhoz román tolmácsot hívnak, hiába mondják, hogy ők magyarok.” Kónya-Hamar Sándor hozzátette: helyi szinten az RMDSZ tehetetlenül áll ezeknek az embereknek a problémájával szemben, mert az illegális munkavállalók kitiltása a törvényes keretek megtartásával történik. /
