Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-04 / 40. szám
Riport Hét újságíró célja tíz napon keresztül: a túlélés. Gyakorlat volt, de élesben is mehetett volna. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. október 7-étől 13-áig Sport „Őseinknek a gerely megélhetési eszközt jelentett. Ma is éltet bennünket, -1 de másképp.” -LO Vasárnap ja'llwlamMíaMr rffTi 1*1 588001 Szlovákiai magyar családi magazin Prága még nagyon sokáig emlékezni fog a vandál hordákra Eszme és erőszak Malinak István ______________ Ha m egkérdeznénk az embereket, hogy miről tanácskoztak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank prágai közgyűlésén, kevesen tudnának elfogadható válasz- szal szolgálni. De a lángoló barikádokra, röpülő utcakövekre, üvegekre, a magukból kivetkőzött kamaszok vandál hordáira még nagyon sokáig emlékezni fog a cseh főváros. És mi mindannyian, akik a cseh tévéstábok emberfölötti teljesítményének köszönhetően szinte egyenes adásban láthattuk az esztelen pusztítást. Amelyről a tekintélyes The Daily Telegraph azt írta, hogy az oroszok 1968-as inváziója óta Prága most élte át az erőszak legvadabb éjszakáját; az a főváros, ahol még a nyolcvankilences rendszerváltás is erőszak nélkül, bársonyosan zajlott. És a stúdióbeszélgetéseken meghallgathattuk a két pénzintézet közgyűlése elleni tiltakozások szervezőit is. Nem voltak unszimpatiku- sak, csak fiatalok és idealisták, ami nem bűn, hanem természetes állapot. Szép eszméket hangoztattak a békéről, okosakat mondtak a globalizációnak nevezett rendkívül összetett folyamat ártalmairól, arról, hogy védeni kell a környezetet, a levegőt, a vizet, a földet. Sok igaz bírálatot fogalmaztak meg az IMF és a Világbank tevékenységével kapcsolatban, bár nem mondtak többet annál, amit nemzetközi szaktekintélyek már évekkel ezelőtt kifogásoltak. Azzal is egyet lehet érteni, hogy világunk első számú gondjává a szegénység vált, s hogy tenni kell valamit ellene. Hogy e pénzintézetek és a világ leggazdagabb államai is felelősek a harmadik világban élők hihetetlen nyomoráért, s hogy a fejlődő országok adósságainak (vagy a tartozások jelentős részének) elengedése nélkül esélyük sincs arra, hogy belátható időn belül elérhető célként fogalmazzák meg népeik számára az emberibb életet. E szép és nemes gondolatokat Prágában ezúttal a karhatalom volt a szimpatikusabb. azonban hiteltelenné teszik az eszközök, amelyek számomra a 18.-19. századi primitív luddis- tákat idézik, azokat az angol munkásokat, akik két-háromszáz éve szétverték a gépeket, mert tőlük féltették munkalehetőségüket. Ahogy a géprombolóknak sem sikerült megakadályozniuk a technikai fejlődést, éppúgy az „antiglobalistáknak” sem sikerülhet a civilizációs folyamat visszafordítása. Az igaz, hogy a világ vezető hatalmainak - s itt nemcsak a politikai értelemben vett hatalomra gondolunk - kell elsősorban munkálkodniuk azon, hogy a megállíthatatlan fejlődési folyamat emberszabásúbbá váljék, de ezt utcakövekkel kikényszeríteni nem lehet. Prága tapasztalata: nemcsak a szélsőjobb erősödik világszerte, hanem a szélsőbalos, anarchista csoportok is mind jobban radikalizálódnak. Érzékelhető volt, hogy a dühöngő suhanco- kat nem az eszmék vezérelték, hanem a pusztítás öröme. Che Guevara-portréikkal, kapitalizmus-ellenes jelszavaikkal talán valami új proletárforradalom hőseinek képzelték magukat, de nem látszottak többnek bedrogo- zott vagy ittas csőcseléknél. Nyü- vánvaló volt, hogy legtöbbjüknek életkoránál fogva sem lehet semmi tapasztalata arról, hogy mi fán termett a kommunista ideológia, és az annak alapján létrehozott szocialista rendszer mit vett el az emberiségtől. Vörös és fekete zászlóik - enyhén szólva - nem a történelem legdicsőbb fejezeteit idézték. S ami különösen veszélyes: a globofóbok mozgalmának irányítása valószínűleg kicsúszott eszmei vezetőik kezéből, az egész már a szervezett nemzetközi terrorizmus jegyeit kezdeni hordozni. Vannak kiképzőtáboraik, ugyanazok a csoportok tűnnek fel mindenütt a világban, ahol az IMF és a Világbank tanácskozik. Mintha utazó „rombolókommandókat” szerveztek volna soraikból. A futballhuliganizmusnál is veszélyesebb jelenség ez, ki tudja, mikor és hol csap át egy még veszélyesebb minőségbe, meddig maradnak meg az utcaköveknél. Prágában ezúttal a karhatalom volt a szimpatikusabb. Prága, 2000. szeptember 26. Hiába a szépnek hitt eszmék, ha rosszul választják meg az eszközöket. ta SR/EPA-feivétei Vezércikk Többségben a temetőben ? SZILVÁSSY JÓZSEF ____________ Felragyog a n ap a felhők mögül, de oda már az ereje. Sugarai azonban annyi meleget még árasztanak, hogy a Somoijához közeli Gútoron, az egyik családi ház udvarán a gazdával ingujjban kóstolgathassuk az idei murcit. A tágas kert szomszédságában családi villák, új utcasorok épülnek. - Tollasodik a falu - mondom félhangosan, mire vendéglátóm dühösen legyint: Ne mondjon már ilyet, mert megkeseredik bennem még az ital is. Nézze csak meg a tulajdonosok autóinak rendszámát. Pozsonyi, besztercebányai, nagy- szombati. Tüdja, mikor hall ott az új házak környékén magyar szót? Amikor kőművesek meg ácsok dolgoznak ott! Kiszakad belőle a panasz. Az egykori színtiszta magyar faluban, ahol a történelmi Magyarország egyik legrégibb temploma található, szüntelenül csökken a magyarság arányszáma. Itt a romlás a hatvanas évek legelején kezdődött, amikor Gútort hatalmi szóval elszakították évszázados kötődésétől, a Csallóköztől és a Pozsony-vidéki járáshoz csatolták. Ma Szenchez tartozik, ahova tömegközlekedési eszközzel átszállás nélkül képtelenség eljutni. A rendszerváltás után soijáz- tak ide az újgazdagok, parasztházakat vásároltak fel vagy újakat építettek. - Ha ez így folytatódik, akkor nemsokára már csak a temetőben leszünk többségben - sóhajt egy mélyet. Hazafele Nagy László, a nemrég elhunyt vajkai polgármester jut az eszembe. Ki tudja, a gyilkos kór elharapózásában mekkora szerepe volt lelki gyötrelmeinek. Barátai mesélik, mennyire marta a lelkét az egykor virágzó halászfalu pusztulása. Elmennek a fiatalok. És hétvégeken főleg a Pozsony környékiek özönlik el a tájat. Nem messze innen, a Kis- Duna partján ugyancsak pozsonyi milliomos telepedett le, felvásárolta a helybeliek kemény munkájával feltöltött holtág java részét. Úri jókedvében az egyik földtulajdonostól még a helyi focipálya tizenhatosát is megvette. Ha egyszer bal lábbal kel, vagy valaki felbőszíti, akkor a helyi csapat legfeljebb viktóriázhat az egyik térfélen, vagy csupán kispályás meccseket rendezhet majd. Ahány dél-szlovákiai település, szinte annyi elszomorító történet az újgazdagok és a nemzeti hevületű konkvisztádorok nyomulásáról. Valójában csak az folytatódik, ami nyolc évtizede elkezdődött. A masaryki demokrácia számos vonatkozásban máig tényleg példaértékű, ám azt azért nem feledhetjük, hogy a földreformnak, a koloni- zátorok megjelenésének, a területi átszervezéseknek, majd a benesi deportálásoknak, kitelepítéseknek egyik fő célja a szlovákiai magyarság asszimilációjának a felgyorsítása volt. És a kommunista Csehszlovákia nem volt finnyás, folytatta ezt a so- vén kapitalista hagyományt. Meciar pedig tovább kaszabolta a hazai magyarság területi egységét. Migas, Fogas, Hamzík pedig mosolyogva ügyködik további szétszabdalásunkon, a tétova Dzurinda és magukat demokratikusnak kikiáltó társai meg szódanul szemlélik mindezt. Az unalomig ismerem az ellenérveket. Az Európai Unióban a polgárok szinte bárhol vásárolhatnak házat. Természetesen a hazai ingatlanok tulajdonosai is annak adják el vagyonukat, aki a legtöbbet fizet érte. A szlovák vásárlók többsége tisztességes ember, aki pillanatok alatt megbarátkozik a helybeliekkel, együttélésük szinte felhőtlen. Tudom azt is, hogy a pozsonyiak Erdőhátat is ellepik. S hogy például a Mosonmagyaróvár környéki falvakban szaporodik az osztrák háztulajdonosok száma. Csakhogy az Erdőháton legfeljebb a helyi lakosság szociális összetétele változik meg. Nem pedig a nemzetiségi aránya. Az osztrák sógorok meg nem akarják elnémetesíteni a Kisalföldet. Dél-Tirolban például az egész autonóm területen számos törvény tiltja a nemzetiségi arányszám megváltoztatását. Ezért ott semmilyen sanda asszimiláció nem fenyegetheti a német ajkú- akat vagy a hegyvidéken élő ladinokat. Olasz érdeklődőnek ugyanis csak akkor adnak építkezési vagy letelepedési engedélyt, ha itt élő nemzettársai közül valaki elköltözött vagy elhunyt. Nem állítom, hogy a dél- tiroli példa követhető, de legfőbb ideje, hogy szakembereink felmérjék a dél-szlovákiai nemzetiségi arányszámok változásának a mértékét, okait. S keressenek törvényes lehetőségeket, európai mintákat a számunkra kedvezőtlen jelenségek megállítására. Mert mindannyian cinkosok vagyunk és leszünk, akik beletörődünk abba, hogy szülőföldünk újra szabad préda vagy sovén szándékok kielégülésének színtere legyen.
