Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-27 / 39. szám
b 2000. szeptember 27. Sydneyi olimpiai győzelmével Nagy Tímea lobbantotta fel világszerte a magyarokban a lelkesedés tüzét Nagy habos torta ötkarikás ékességgel határozottan hangzott, hogy máig cseng a fülemben. Es éppen úgy adódott. Kilencvennyolc őszén Csenge lányának adott életet. És megkapta azt az ajándékot, hogy elérje a sydneyi hajót is. Nehéz, fáradságos út vezetett odáig, míg újra visszatornászta magát a roppant erős ösz- szetételű magyar válogatottba. Emlékszem, tavaly februárban kicsiben - ha egy Világ Kupa-versenyt annak lehet minősíteni - már végigjárta a sydneyi feltörés első próbaútját. Előtte egy héttel indult a szülés utáni első versenyén, Budapesten. Úgy jött Pozsonyba, hogy először maradt nélküle otthon néhány hónapos csemetéje. Micsoda belső vívódás lehetett számára, otthagyni a csecsemőt! Vajon már akkor érezhette: most kell elkezdenie, hogy még utolérhesse a világot, csapattársait? Alighanem így lehetett, ha eljött versenyezni. Mikor először megláttam a pást közelében, szinte nem ismertem rá. Arcáról eltűnt az örök mosoly, valami szokatlan gondterheltség áradt belőle, fáradtnak tűnt, pedig még előtte volt a verseny. S mivel százvalahányadikként jegyezték a világranglistán, kénytelen volt már a selejtezőben vívni. Megszenvedett első ellenfeleivel a csoportküzdelmek során, akárcsak Sydneyben az egyéniben első riválisával, a kínai Csaóval. Aztán ahogy következtek az egyre nehezebb kihívások, ő úgy nőtt fel a feladat nagyságához, mind jobban belelendült, s meg sem állt a döntőig. A végén - a legtöbb csőriével a háta mögött - megnyerte a viadalt. Számára már ez felért egy hatalmas sikerrel, s talán bátorságot, elszántságot adott ahhoz, hogy folytassa, s végleg megtalálja az utat Sydney felé. „Kiéheztem már erre a sikerre. Boldog vagyok, hogy ilyen gyorsan visszataláltam a legjobbak közé” - mondta akkor, de ma is mondhatná. Főleg azután, amit Atlantában átélt. Kudarc az egyéniben, kudarc a csapatban. Pedig önmagához képest nem vívott rosszul a női párbajtőr olimpiai bemutatkozásán. Inkább a vele szemben támasztott elvárások voltak túlságosan magasan, magyarországi szinten. O akkor járt majdnem úgy, mint az idén Mincza Ildikó. Nehezen heverte ki a balsikert, hónapokkal később sem sikerült túllépnie rajta. Ebben a lelkiállapotában tárta elém gondolatait. Úgy tűnt, mintha a sport mellett megtalálta volna élete más forrásait is, s a jövőben nem éppen csak a pástokon talál boldogságot. Szerencsénkre kitartott, majd még idejében visz- szatért, s nem fosztott meg bennünket, de elsősorban önmagát egy világraszóló sportsiker örömétől Két főiskolai diplomával a kezében már akkor megmondta, hogy az edzői képesítésére a gyakorlatban aligha lesz szüksége. „Nem szeretnék edző lenni, mert nagy családra vágyom, háromnégy gyerekkel. És ebbe nem fér bele az edzői életvitel, hétvégén utazással, este munkával. Családközpontú vagyok. A nővérkémmel mi is úgy nőttünk fel, hogy az elsők voltak a gyerekek, és minden csak azután jött.” Amíg nem érkezett meg az első gyermeke, Csenge, logopédusként fogyatékos gyerekekkel foglalkozott egy budapesti óvodában. Nem panaszkodott, csak elmesélte: délelőtt dolgozik, délután két edzésen készül. Maga választotta ezt a leterhelést. „Amennyire nem voltam elszánt az atlantai olimpia előtt, hogy elmegyek dolgozni, annyira elszánt lettem utána. Pontosan azért, hogy mással is törődjek, ne csak a vívással. Én nagyon komolyan veszem a munkámat.” Kilencvennyolcban egy évre eltűnt a pástokról. Tavalyjanuárban tért vissza a nemzetközi porondra. Győzelmek és bukások hullámain kúszott felfelé a világranglistán, beverekedte magát a sydneyi csapatba. Innen márismert sikertörténete. Adantai győzelme esetén köszönőlevelet írt volna egy fiúnak. Annak a srácnak, akibe tízévesen szerelmes volt; miatta ment le először a vívóterembe, hogy közelebb lehessen hozzá. A kudarc után végül nem volt miért tollat fognia, de reménykedett abban, hogy egyszer elküldheti neki a köszönetét. Akkor még csak egy egyéni vb-cím- re gondolt. Az lett volna a díszítés sportsikereinek nagy habos tortáján. Sydneyben ötkarikás ékességet szerzett rá, amely még annál is nagyobb értékű. Nagy Tímea most már megírhatja köszönőlevelét egykori szerelmének. Érzelmeivel viaskodott, tenyerébe rejtette arcát. Véget ért a döntő. Nagy győzött, Bürki szomorkodik. Archív felvétel J. Mészáros Károly _________ Sz eptember tizenhetedike óta alig akad magyar a világon, aki ne hallotta volna nevét, ne emlékezne boldog győzelmi mosolyára, arra a pillanatra, amikor még a dobogó tetején állva sem akarta teljesen elhinni, hogy mit hajtott végre, hova vívta fel magát. Úgy lépett az emelvény legfelső fokára, mintha abban a pillanatban elolvadna a boldogságtól. És szokatlan mozdulatokkal lepte meg a világot. A magasba nyújtott kezek, az önbizalomtól duzzadó felszabadultság helyett Nagy Tímea érzelmeivel viaskodott, tenyerébe rejtette arcát, s még egyszer megpróbálta elhitetni magával sikere valódiságát. Pedig akkor már nem ábránd, se nem ámítás volt, ami történt vele, hanem kitörölhetetlen sporttörténelmi tény: 2000-ben ő lett a női egyéni párbajtőrvívás olimpiai bajnoka. A fegyvernem hölgyei között a második. Aztán a Himnusz hangjaira feloldódott, és elénekelte nemzetünk legszebb dalát. Örömkönnyeket varázsolva szurkolói szemébe. Szerencsés helyzetben vagyok, mert korábban már találkozhattam vele. Idén ugyan nem jött el, az elmúlt években azonban rendszeres indulója, sőt kétszer győztese is volt a pozsonyi Világ Kupa-viadaloknak. Alkalmanként beszélgettünk is, legtöbbet kilencvenhétben. Ötkarikás sikere felértékelte korábbi nyilatkozatait, interjúrészleteit. Sydneyi öt győztes csörtéje után mind gyakoribb volt a késztetés: lapozzam fel beszélgetéseink írott emlékeit, s próbáljam olvasóközeibe hozni Magyarország első idei olimpiai aranyérmesét. A közvetlen ötletet tizenhárom éves fiam adta, aki Nagy Tímea arany- asszója után egy nappal elém tette autogramokat tartalmazó szótárfüzetét, s rámutatott a sydneyi bajnoknő aláírására. „Apu, ennek mára megnőtt az értéke” - mondta büszkén. Bizony Sydneyben már vadásznak rá az autogramgyűjtők, s nemsokára Magyarországon is megrohamozzák a párbajtőr ötkarikás királynőjét. Elég lesz csak hazaérkeznie. Nemzeti hős, köztiszteletnek örvendő ember válik belőle rövidesen. Olyan, mint Atlanta után Egerszegiből, Rózsából, Kokóból vagy éppen Kőbánból. Az olimpiai aranyérmeseket Magyarországon magasra repíti a közkedveltség. Ezt igazán könnyű megjósolni. Három éve, amikor a pozsonyi sportház egyik félhomályba bur- kolódzó sarkában kérdezgettem, nemigen volt jele annak, hogy Sydney jövendő bajnoka vála- szolgat kérdéseimre. Az, akkor még hajadon hölgy olyat mondott, amivel megkérdőjelezte eseüeges ötkarikás szereplését. „Teljes mértékban foglalkoztat az olimpia, de nem vagyok hajlandó - ha éppen úgy adódik - a gyerekszülést későbbre halasztani. Azt az egyet nem.” Ez olyan Sydney női egyéni párbajtőrbajnoka M. Nagy László felvétele Névjegykártya Név: Nagy Tímea. Született: 1970. augusztus 22-én, Budapesten. Családi állapota: férjezett, lánya, Csenge kétéves. Sportága: női párbajtőrvívás. Edzője: Udvarhelyi Gábor. Nevelőedzője: Sima István. Klubja: Honvéd-LNX. Végzettsége: Testnevelési Főiskola (vívószakedzó, 1991) és Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola (logopédus, 1996). Versenyzői pályafutásának főbb állomásai: junior bajnok tőrvívásban (1990), csapatvilágbajnok párbajtőrben (1992, 1993, 1995), egyéni Európa-bajnok (1995), csapatban negyedik, egyéniben ötödik az atlantai olimpián (1996), csapatban világbajnok, egyéniben vb-ötödik, Universiade-győztes (1997), csapatvilágbajnok (1999) és egyéni olimpiai bajnok Sydneyben (2000). Ötkarikás kaleidoszkóp Az ausztrálok 90 százaléka látta Az olimpia megnyitóját az ausztrál felnőtt lakosság kilencven százaléka látta. A többség véleménye szerint az ünnepség minden képzeletet felülmúlt. A The Australian című napilapban megjelent közvélemény-kutatás szerint jól döntöttek a rendezők, amikor egy őslakos származású sportolóra, Cathy Freeman futónőre bízták az olimpiai láng meggyújtását. Nem jellemző az internetes kalózkodás Úgy tűnik, az olimpiai játékokat egyelőre elkerüli a kalózrádiók és -tévék „áldásos” tevékenysége. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyik illetékese úgy nyilatkozott, hogy a játékok megnyitója óta mindössze tizenkét esetben sértették meg a műsorsugárzásra vonatkozó törvényeket. „Kellemes csalódás számunkra, hogy mindenki tiszteletben tartja az általunk meghatározott irányelveket” - mondta Michael Payne, a NOB marketingigazgatója. Hozzátette: az esetek többsége apró félreértéseken alapult, amelyeket sikerült gyorsan tisztázni. Lemásolták Thorpe kártyáját A sydneyi olimpiai faluban letartóztattak egy férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy ellopta több sportoló - köztük a kétszeres olimpiai bajnok lan Thorpe - azonosító kártyáját, és tiltott másolatokat készített róluk. A hatóságok beszámolói szerint a harminchárom éves elkövető az olimpiai akkreditációs központból tulajdonította el a belépésre jogosító kártyákat. A nyolcrendbeli lopással gyanúsított fiatalember valószínűleg emlékbe szerette volna eltenni a másolatokat. Brigitte Bardot a kenguruk védelmében A sydneyi nyári olimpiát használja fel Brigitte Bardot arra, hogy nyilvánosságot adjon az ausztráliai kenguruk védelmében indított kampányának. „Az olimpiára mindenki tett, a kengurunak már nem lehet” - ezzel a rulettből vett hasonlattal indítja Bardot kiáltványát. Az egykori francia színésznő, napjaink egyik legharcosabb állatvédője szerint csak idén hatmillió kengurut irtottak ki embertelen módszerekkel az ötödik kontinensen. A Bardot Alapítvány Párizsban kiadott közleményében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az esztelen mészárlás egyes kengurufajták puszta létét veszélyezteti. Bardot arra is felhívja a figyelmet, hogy miközben Ausztrália egyik fontos terméke a kenguruhús, az erszényesek táplálékát képező növényzetet olyan, fertőtlenítőnek szánt vegyszerekkel permetezik, amelyek a korábban Európában többször pusztító sertésvész-, illetve kergemarhakórhoz hasonló járványhoz vezethetnek. Jelenleg mintegy 40 fajta, kenguru él Ausztráliában, a tudósok szerint tizenötöt fenyeget a kihalás. Mindenről Aján Tamás tehet (?) A dopping-ellenőrzésen fennakadt román súlyemelők a román sajtóban megjelent nyilatkozatukban ártatlanságukat bizonygatták, és támadva védekeztek: szerintük a sportág nemzetközi szövetségének magyar főtitkára, Aján Tamás próbálta meg a román csapatot kizáratni az olimpiai játékokról. A Gazeta Sporturilor című sportújság „Felgyújtom magam!” címmel csaknem teljes első oldalán hatalmas betűkkel közölte Adrián Mateas súlyemelő saját ártatlanságát hangoztató nyilatkozatát, melyszerint a botrányt „a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkárának aknamunkája” robbantotta ki. A lapnak adott interjúban Mateas kijelentette: „az egész ügy kizárólag Aján Tamás manipulációinak a következménye”. Állítása szerint Aján haragban volt a nemzetközi szövetség román tagjával, Lázár Barogával. Mateas kijelenti: Baroga „többször hallotta azzal fenyegetőzni Ajánt, hogy Románia súlyemelői nem vehetnek majd részt a sydneyi olimpián”.