Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-27 / 39. szám
12 2000. szeptember 27. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Ég velünk! Megszámlálhatatlan film témája a szerelmi háromszög. A rendezőként és producerként most debütáló kitűnő fiatal színész, Edward Norton (Legbelső félelem, A varázsige: I Lőve You, Larry Flynt - A provokátor, Amerikai história X, Harcosok klubja) alaposan megcsavarta a „ketten szeretik ugyanazt a lányt” szituációt. Jaké Schram és Brian Finn, a két New York-i fiatalember diákkora óta jó barát, annak idején egy lány is körükhöz tartozott. Anna Reilly (Jenna Elfman) gyönyörű nővé érve, sikeres üz- letasszonyi minőségben tér vissza a nagyvárosba. A fiúk azonnal beleszeretnek. Csakhogy Jaké (Ben Stiller) és Brian (Edward Norton) foglalkozása enyhén szólva akadálya annak, hogy heves érzelmüket „realizálják”. Előbbi ugyanis rabbi, utóbbi pedig római katolikus lelkész.... Az utóbbi évek hollywoodi Vígjátékaitól eltérően a film humora se nem harsány, se nem durva, hanem finom ironikus. Hőseit szeretettel, megértéssel ábrázolja, de nemcsak őket. A film egésze felér egy New Yorknak szóló szerelmi vallomással. A soknemztieségű, sokhitű, sokkultúrájú várost - lakóival egyetemben - talán csak Woody Allén tudta ilyen hőfokú rajongással láttatni. Heti hír Buli helyett kulimunka Két-három éve gyakran meglepődtek Johnny Depp barátai, amikor bulizni hívták; a kora szerint még „buliképes” sztár titokzatoskodva nemet mondott, és semmit nem árult el a visszautasítás okáról. Nemrég aztán fény derült a rejtélyes „remeteségre”; míg társasága a szesznek, a zenének és egyéb élvezeteknek hódolt, Johnny a számítógépe előtt ült, és szorgos kulimunkával könyvet írt. Nem szépirodalmi, fikciós művet, hanem kétkötetes monográfiát egy ifjú hawaii festőzseni, a 27 éves korában herointúladagolás miatt elhunyt Jean-Micheí Basquiat életéről és művészetéről. A sokáig hasonlóan önpusztító módon élő, ma viszont Vanessa Paradis páijaként a józan családapák népes táborába tartozó színész könyve - amerikai ítészek szerint - professzionális munka, nyoma sincs benne a kezdők tétovaságának. Depp mindenesetre megnyugtatta rajongóit: egyszeri „kalandról” van szó. Negyven éve van a pályán Plácido Domingo, aki az idén lesz hatvanéves Az opera Mount Everestjén Daphne Barak Tízéves a Pavarotti-Domingo- Carreras tenorhármas. Negyven éve van a pályán Plácido Domingo, s ha ez nem volna elég apropó egy interjúhoz, tegyük hozzá, hogy a világhírű művész idén lesz hatvanéves. A londoni Királyi Operában nagy sikert aratott előadás után vagyunk. Közel az éjfélhez. Dé a világhírű énekeskarmester számára fiatal még az este. Felesége, Martha társaságában fogad. Az asszony határozott és kissé bizalmadan velem. Csak akkor enyhül meg, amikor megtudja, hogy beszélek héberül. Tel- Aviv fontos állomás volt Domingo életében. Az a két és fél év, amelyet az Izraeli Nemzeti Operánál töltött, alapozta meg nemzetközi karrieijét. így, ennek a nagyon nehéz nyelvnek köszönhetően válik a hűvösen hivatalos légkör barátivá. Hogy érzi magát fellépés után? Magas ilyenkor az adrenalinszintje, nehezen enged ki? Előadás után általában nehezen alszom el. Ha az ember a színpadról egyből az öltözőjébe menne, és azonnal lefeküdhetne aludni, talán sikerülne is. De mivel előbb találkozom a közönséggel, lehet, hogy visszatapsolnak a színpadra, utána várnak a barátok, vacsorázunk, s mire ágyba kerülök, már elmúlt az a pillanat, amikor igazán fáradtnak éreztem magam. Nem jön álom a szememre. A másnap reggel is nehéz. Honnan tudja, hogy az előadás jó volt vagy rossz? Érzem. Néha a közönség is tudja, hogy nagyszerű előadást látott, vagy kevésbé jót. De aki mindig tisztában van az igazsággal, az maga a művész. Én tudom, a feleségem is, és két vagy három barát, aki igazán ismer engem. De az ember egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy rosszul szerepeljen. Lehet, hogy megfáztam, vagy kissé fáradt vagyok, a mércét akkor is nagyon magasra teszem. Fantasztikus karrier áll ön mögött. Hatvanévesen miért kell még mindig ennyi munkát vállalnia? Mert szeretem! Előfordulhat, hogy valaki, akiben nincs ennyi lelkesedés, egyszer csak azt mondja: »Nem csinálom tovább, mert nincs rá szükségem." De nekem szükségem van rá. Imádom, amit csinálok! Ha majd már nem énekelek, akkor csak vezényelek, „Még egyáltalán nem foglalkoztat vagy művészeti igazgató leszek. Most mindhárom vagyok egyszerre. Biztos vagyok abban, hogy egész életemben dolgozni fogok. Nem is tudom, meddig kellene ahhoz élnem, hogy azt mondjam: »Oké, most már csak otthon akarok ücsörögni és pihenni." Talán ha a kilencvenhez közeledem. Még egyáltalán nem foglalkoztat a visszavonulás. Ha az ember egészséges és erős, akkor szerintem nyolcvanévesen is minden ragyogóan megy. Én napról napra lelkesebb vagyok... Mint a pályám elején. Ugyanaz az öröm tölt el, ugyanaz a várakozás. Néha igazán úgy érzem magam, mint egy kezdő. Helena, aki könyvet írt önről, azt mondta, az előadás előtti egykét napon át ön nemigen beszél. Hogyan oldja meg? Régebben ezek a szabályok sokkal szigorúbbak voltak. Ma már nincs mindig szükség a hallgatásra. Tudja, a csend roppant fontos a hangnak. Én a hangomat tudatosan használom, amikor énekelek, de nem ugyanezzel a tudatossággal beszélek. Amikor beszélek, a hangom magasan intőnél. Ha talán ugyanazzal a hangsúllyal beszélnék, ahogy énekelek, jobban vigyázhatnék a hana visszavonulás.” Markovics Ferenc felvétele gomra, de az nem lenne természetes, a beszédem hamisnak csengene. Operaénekesnek lenni nemcsak annyit tesz, hogy használni a jó hangot. Jó színésznek is kell lenni! Szerintem is. Nem hiszem, hogy akkor is lehet sikeres valaki, ha nem jó színész. Ma a közönség mindent megkap, amit csak akar. A legjobb színházi előadásokat, televíziós műsorokat, nem beszélve az internetről. Ma már minden elérhető a közönség számára. Ha tehát új nézőket akarunk megnyerni az operának, meg kell őket győzni arról, hogy ez jó színház, hiteles karakterekkel, énekelni és játszani tudó előadókkal. »A három tenor... Emlékszik, hogyan kezdődött? Július hetedikén volt a tízéves évfordulónk. Az első koncertet Rómában adtuk a világbajnokság döntője előtti napon. Ki kezdeményezte? Ön vagy Luciano Pavarotti? -Nos, Jósé Carreras betegeskedett egy ideig. Harcolt a rákkal. Szerencsére felgyógyult, és visszatért a színpadra. Azt gondoltuk, nagyon jó lenne, ha együtt énekelnénk, és így ünnepelnénk meg a felgyógyulását. És ünnepelnénk a sportot, a futballt is, amelyet nagyon szeretünk. Most, hogy a karrierjét összegezzük, melyiket tartja a legnehezebb szerepének? Jó, hogy nem azt kérdezte, melyik volt a kedvencem, mert abból nagyon sok volt. A legnehezebb pedig talán az Otelló. A közönség is érzékeli, hogy ez a szerepek Mount Everestje. Tervez valami fontos eseményt a hatvanadik születésnapja alkalmából? New Yorkban, a Metropolitan Operában gálaelőadást tartunk. Vasárnapra esik, az előadás délután lesz, és remélem, hogy csodálatosan sikerül majd. Azt tervezem, hogy néhány fiatal énekest is a színpadra hívok. Énekeltem már olyan idős énekesnőkkel, mint a nagymamám, meg olyanokkal is, mint a mamám. Aztán énekeltem a nővéreimmel, majd a velem egyidősekkel, aztán a húgaimmal. És énekeltem olyan fiatalokkal is, akik a lányaim lehettek volna. Az álmom tehát az, hogy ha jó formában vagyok, énekelhessek olyan partnemőkkel, akik az unokáim lehetnének. Ez nagyon jó volna. Van valamilyen jelentősége annak, hogy az ember éppen hatvan? Remélem, hogy ez is csak annyit jelent: egy évvel több. Igaz, jelentős évvel, mert minden évtizedváltás az. Csak azt remélem, hogy erőben és egészségben, családi harmóniában élem meg. Boldogan. Hogy folytathassam a pályámat, és jól tegyem a dolgom. Ez nagyon fontos. Egyáltalán nem akar lassítani? Nem. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek esetleg azt gondolják, túl sokat vállalok, éneklés, vezénylés, utazásidé a feleségemmel együtt ezt az életet éljük hosz- szú évek óta, így talán nem is tudom, hogyan kell kikapcsolódni. Vagy talán ez az én kikapcsolódásom. Pavarotti azzal fenyegetőzött, hogy visszavonul hatvanévesen. És ön interjút készített vele mint aktív énekessel azután, hogy elmúlt hatvan. Szép nagy családom van. Élvezem, ha elfoglalt vagyok. Mondjon csak egy okot, amiért kevesebbet kellene vállalnom, vagy változtatnom kellene bármin is! A Magyar Állami Népi Együttes Budapest Táncegyüttese Csárdás, a Kelet tangója című műsorával lép fel tájainkon és Csehországban Amerikát már meghódították, Szlovákiába októberben jönnek Takács András ______________ A közeljövőben hatnapos szlovákiai turnéra indul a Magyar Állami Népi Együttes Budapest Tánc- együttese. Az együttes 1996-ban már járt nálunk. Akkor a szlovák Lúcnicával mutatták be közös műsorukat, amely egy két hónapos japán turnéra készült A Kárpát-medence táncai címmel. Megmutatták, mi az, ami bennünket, e medencében élő népeket, nációkat összeköt. Október 17-e és 22-e között Csárdás, a Kelet tangója című műsorukat láthatjuk, amellyel másfél hónapig turnéztak Észak-Ameriká- ban. Amerika legjelentősebb színpadjain, zsúfolásig megtelt nézőtér előtt léptek fel, óriási sikerrel. A The New York Times, a The Boston Globe, a Chicago Sun-Times és a többi jelentős lap szakírói írták: „Az együttes táncosai olyan őszinteséggel adták elő műsorukat, amely sokkal mélyebb benyomást tett, mint bármely csillogó, Las Vegas-i stílusú revü.” „A táncmester maga mutatott be néhány elképesztően bonyolult és igényes táncot.” „Az együttes táncai végig nagyszerűek, és a Papp István vezette héttagú zenekar, amelyben hallhattuk Balogh Kálmán lenyűgöző cimbalomjátékát is, csodálatosan épül be a műsorba.” „Az együttes a közép- és kelet-európai népművészet erőteljes élő kincse.” „A műsort kétségbevonhatatianul koreografálták meg, de olyan nyugodt és laza módon, mely azt az érzést kelti, hogy a néző részt vesz a cselekményben.” „Még a gazdagon díszített, hímzett ékszeres, színpompás eredeti viseletek is úgy tűnnek, mintha egy kelengyés ládából emelték volna ki őket.” „Ami ezt a különleges néptáncműsort oly sugárzóvá és olyan mássá tette, az, ahogyan a művészeti vezető, Zsuráfszki Zoltán a műsor szerepeit kiosztotta. Zsuráfszki mesterfogása más együttesek számára minden bizonnyal példaként szolgálhatna.” A Budapest Táncegyüttes 1957- ben alakult Molnár István, az Eu- rópa-szerte elismert néptáncgyűjtő, koreográfus vezetésével. és egy csapásra ismertté, elismertté vált. A mai táncosok és az együttes vezetői is azt az utat járják, amelyen Molnár István elindult. Zsuráfszki Zoltán koreográfus és Kelemen László zenei vezető hűek a hagyományokhoz. Az ő alkotásaiknak tapsolt másfél hónapon át Amerika. Októberben láthatjuk mi is, amit a tengerentúlon sok ezren láthattak. A Budapest Táncegyüttes október 17-én Érsekújvárott, 18-án Dióspatonyban, 19-én Galántán, 20-án Pozsonyban a ruzinovi művelődési házban, 21-én Ostra- vában, 22-én pedig Brünnben, a magyar kulturális napok keretében mutatja be csodálatosan megkomponált műsorát.
