Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-27 / 39. szám

Kultúra 2000. szeptember 27. 13 Gondolatok Arthur Miller nyolcvanötödik születésnapjára Megálmodta Amerikát Köbölkúti Varga József Ha az író nevét kimondjuk, ak­kor elsősorban a legújabb kori amerikai dráma és Marilyn Monroe jut eszünkbe. Pedig immár határozottan fele­désre ösztönző diadalmasan gazdag és hosszú életút áll mö­götte; eddig másfél emberöltő- nyi időt töltött az irodalom rö­gös útján. Hányszor, de hány­szor beszéltek már róla múlt idő­ben... Csak a drámáit idézték rit­ka egykedvűséggel a világ nagy és kis színpadjain... De ő dacol az idővel, dacol az elmúlással, bár manapság már bizonyára jó­val kisebb intenzitással dolgo­Hányszor, de hány­szor beszéltek már róla múlt időben... zik, mint pár évtizeddel ezelőtt. Talán még megvár néhány No- bel-díj-kiosztást, hogy esetleg a huszonnegyedik órában mégis magához ölelhesse az érmet és az emlékplakettet. Meglátják, ez a torz fintorba bújt olimposzi fél­isten még enyhe gúnnyal egytől egyig megfricskázza a svéd aka­démikusokat. „Hoppá, ide ne­kem azt a kitüntetést! Tán hat­vanévnyi dolgos hétköznap után nincs jogom hozzá?... Kissé ugyan megfáradtam és megkop­tam a napi penzumban, de mindegyre rengeteget és kitar­tóan dolgoztam.” Ő azonban ilyet sohasem mon­dana. Szerénysége és az iroda­lom iránti alázata meg nem en­gedné ezt a faragatlan beszé­det... Hogy ő kunyeráljon, kilin­cseljen szűk sötét(zöld) drapéri- ás folyosókon... Nem, ennyire sohasem alázkodna meg, mert kifinomult önbecsülése minden­kor megóvná e buktatóktól... Hi­szen drámáiban is távolságtartó és hűvös eleganciájú, akár Az ügynök halálában Willy Loman, Joe Keller az Édes fiaimban, John Proctor a Salemi boszorká­nyokban vagy éppen Eddie Carbone a Pillantás a hídról cí­mű drámában. Tudja, hogy az ő kitűzött feladata-szándéka az amerikai kisember felemelke­désének és apokaliptikus ku­darcainak bemutatása. Drámái tehát lényegében modern sors­tragédiák, amelyekben a görög klasszikusok sorsmotívumát az amerikai valóság helyettesíti. Valamennyi kiemelkedő szerep­lő egy-egy élesen megrajzolt emberi vonást hordoz magá­ban, ám a drámai események során olyan csomóponthoz ér­kezik, ahol ellenséges társadal­mi erők kényszerítő hatása alatt vagy feladja léte értelmét jelen­tő erényeit, tehát erkölcsileg semmisül meg, vagy megőrzi erkölcsi integritását, akkor pe­dig fizikai értelemben pusztul el. S ha ezek a mélyreható ember- központú „tanulmányai”, ame­lyek ugyan feltáiják az egyén és a társadalom korántsem idilli­kus kapcsolatát, de már kevés­nek bizonyulnak a hétköznapok történéseinek „vájkálásában”, akkor Miller a bibliába menekül, s ennek a témakörnek közegén keresztül igyekszik rávilágítani az élet értelmére. A világ terem­tése és egyéb ügyek című művé­ben Ádám és Éva még a Paradi­csomból való kiűzetésük után is megtalálják a lét legfontosabb tényezőit: bizakodó szeretetben élni, és kölcsönös segítségnyúj­tással küzdeni a holnapért, mert a gyűlölet meg a türelmedenség szükségszerűen tragédiák forrá­sává válik, miként annak minő­sül Káin Ábel elleni gaztette is... Arthur Miller az Úr szájába adja önmaga szubjektív megérzéseit: „Csak ha az Isten szeme minden embernek szívében kinyílik; csak ha minden ember maga vá­lasztja az életnek útját a halál helyett - csak akkor menekültök a barmok sorsától, szabadultok természetüknek sötét börtö­néből.” Miller tehát a bibliai té­mán keresztül is keresi a társa­dalom zsákutcájából kivezető utat, amely egymás megértésé­ben, az emberi humánum egye­temességében valósulhatna meg. No és amikor a hollywoodi film­csillaghoz köti élete hányódó ha­jóját? Naivul azt hiszi (mert mást nem tehet), hogy a csodá­latos ifjúi karok kikötőjében vég­re boldog otthonra talál... vi­szonylagos mindez, miként az is, hogy az életben gyakran meg­magyarázhatatlanul összekap­csolódnak az események. Mert bizony Monroe halála óta csak­nem két emberöltő telt el. Kette­jük házassága mindössze öt év feszítőpróbáját bírta ki, de meg- ragadóan szép drámai vallomá­sa A bűnbeesés után önéletrajzi elemekkel telitűzdelt tartalmá­val arról tanúskodik, hogy Maggie alakja mindent kizáróan az író második feleségének port­réja. Az értelmiségi főhős itt újra összefoglalja életének válságos időszakát, mérlegeli addigi sike­reit és kudarcait, miközben új­fent definiálja az őt körülvevő emberekhez fűződő viszonyát. A számvetés mostanáig tartó életútjáról elkészült, az életmű azonban továbbfolytatódik. Mil­ler méltó önmagához. Továbbra is élénken érdeklődik a világ dolgai iránt, s műveivel harcol a romlás, a gyűlölködés, brutali­tás és türelmetlenség ellen. Pe­dig kezdetben semminemű ér­deklődést nem mutatott a tudo­mány, a művészetek meg az iro­dalom iránt, s csak amúgy kedvtelésből határozott a drá­maírás mellett. Művei nélkül szegényebbek Arthur Miller az Úr szájába adja önma­ga szubjektív megérzéseit. volnának a világ színpadai. Ge­orge Bernhard Shaw után, s Tennessee Williamsszel egy időben újabb csillag ragyogott fel a nagyvilág drámaírásában. Heti kultúra Csordás János .eh: Könyvespolc Peter Lindbergh: Nagy út előtt Csordás János: Az árnyékos oldalon A hét fotója Tizenhat érdekes, izgalmas, fordulatokban gazdag novel­lát, elbeszélést tartalmaz a kötet. Az első kötetes szerző írásaival mindenekelőtt szó­rakoztatni akaija olvasóit, a hangsúly mindig az érdekes „sztorin”, a meghökkentésen van. Néhány történet akár min­dennapi életünk egy-egy iz­galmas mozzanata is lehetne, ám az elbeszélések nagy ré­sze fiktív, tőlünk meglehető­sen távoli, egzotikus helyszí­neken (az arab világban), vadregényes tájakon (az indi­ánok és a hobók földjén) ját­szódik. Cselekményük mozgalmas, fordulatos, olykor fantaszti­kus vagy krimibe illő. Regény E zért mint a lakosok és hívek vezére és lelkiatyja nemcsak a templomi szentbeszéd­ben és a szentségek kiosztásában kell, hogy érintkezzen testvérei­vel az Úrban, hanem otthonuk­ban is látogatván őket jó, ha tu­dakozódik a család szellemi álla­pota, szükséglete vagy erkölcsi fogyatkozása felől, hogy a netán tapasztalt durvaságokat gyomlál­ja, a gonosz indulatúakat dorgál­ja, a resteket buzdítsa, a szomor- kodókat vigasztalja, és a kishitűe- ket erősítse, szóval hogy a nép­nek ne csak prédikátora, hanem valósággal hű pásztora, lelkiorvosa legyen. E nemes munka hatékonyságát pediglen a testületi elöljárók hivatottak emelni, kik a közerkölcsiség éber őreiként szigorúan ügyelnek is arra, hogy úgy a községben, mint az egyházban mindenek ékes rendben menjenek, s noha a mo­dem világnézet szerint talán túl szigorúan, de a magok erkölcsi felfogásához híven minden kihá­gást annak rendje és módja sze­rint büntetnek. Ennek meg is van az a jó hatása, hogy valami cégé­resebb bűnök nemigen fordulnak elő, és hogy lakosaink más közsé­gek lakói előtt a tisztelet, földes­uraik előtt pedig a szeretet tár­gyát képezik. Kivéve Kuhajda Ádámot. Aki nővére jószerencséjének hírét véve Gömörből ez idő tájt jut el ide, ám sógorának hajthatadan- sága miatt csak az akiokig. Ahol a rokonság disznófalkája köré­ben pedig kedvére kanászkod- hat, az ólban meg is alhat, mégse hálás, hanem káromló követelő- dzésekkel szegül ellen a jó szó­nak. Hogy így meg úgy, és nem Milota előadásai a méhekről Závada Pál 9. rész elég, hogy mint későnjövő nem foglalhat, s az újraosztások rend­jében se kap már földet, de még a rokonai is mint egy kuldussal bánjanak el vele! Hogy se hátsó kamrában, se asztalvégen, se sze- kérsaroglyában nincsen neki he­lye, hogy aztán még azon disz­nók leölésére se hívják el, melye­ket ő nevelt, s ahol a rokonság egész pereputtya ott eszik-iszik! És akkor a sógor tetejébe még a családi templompadból is hátra­utasítsa, mikor a karácsonyi úr­vacsorából jött volna ő is venni?! És nem, és csak nem csitul, ki­vált, ha olykor ittasan támad föl a Kuhajda Ádám jóérzéseket megbotránkoztató indulata! Hogy aztán a közerkölcsiséget is megrengetve, jogosítvány nélkül húzzon föl az akiok mögött egy házacskát, és abban ördög tudja, honnan szalajtott, fekete loboncú leánnyal, ki még az is lehet, hogy cigány, vadházasságra lépjen. Es Istentől elrugaszkodott viselke­désében még az se tudja megin­gatni, hogy a Hatodik minden egyes vasárnapon kiprédikálja, hogy sógora már a kanászkodást is visszaveszi tőle, s végül pedig hogy távollétében, nem tudni, ki­csodák, ütlegekkel kergetvén el balkézrőli feleségét, hajlékát is ledöntik. Mire föl Kuhajda Ádám kiáll a piacra, és átkokat szór a szemforgató brigantik egész fal­vára, erre a zsiványbandánál is rosszabb hiénafalkára, melyet meg is fenyeget aztán, hogy visz- szajön, és megmutatja ő még. Hírek szerint, senki se tudja, mi­ből, de pompás legelőpusztát bé­relnek eztán asszonyával a köz­vetlenül szomszédos határban (nem véletlen épp ott), ahol bár­ki részére kiváló jártassággal le­geltetnek, hizlalnak és szaporíta­nak marhát, birkát meg ludat, csinálnak túrót, tejfelt és brin­dzát, köpülnek vajat, tépnek és tömnek libát, tímárainak birka­bőrt, nyírnak és mosnak gyapjút, az eladni való hízott lábasjószá­got, a szaporulatot s mindeme termékeket pedig szép részese­déssel közvetítik kupecoknak, házalóknak, tollas-bőrös és libás zsidóknak meg tejeskofáknak. A gulyából, a nyájból és a libafalká- ból, de aztán még a használt le­gelőből is évről évre egyre több az övék, öt faluban sincsen hara­gosuk mégsem, csak ebben az egyben. hova mégis ide tér visz- sza Kuhajda Ádám és a vele már egybekelt Ádámné, csecsemőfi­úcskával a kaiján. Mégpedig azért jönnek, mert illő tisztelettel deputátust küldött értük a köz­ség. Hiszen körül félkaréjban Kuhajdáé már a szomszédos ha­tár, a falu pedig szaporodik, föld­jében meg teijeszkedne, árendá- ba venné hát a község azt a lege­lőt, ha Ádám nem számítaná va­lami drágán. Kidülleszti a mellét, szétveti kissé a lábát a nagyérde­mű képviselőtestület előtt a vala­hai földönfüttatott, és ezt mond­ja: Dobre, nyedbám. Kibérelhe­tik, nem bánom, de csak a felét. És én is csak ugyanúgy számítom az árendát, ahogy a falu mások­nak is fizet. (A testület fölsóhajt­va könnyebbül meg.) Ámde ezekkel a kikötésekkel!, kezdi mutatni ujjain Kuhajda. Prímó: Házam ledűtéséért nem kérem, hogy térítsék meg a káromat, nem vagyok rászorulva. Hanem adja el nekem rendes árán a köz­ség itt ezt a vicejegyzői házas tel­ket a hozzá tartozó javadalom- földdel és vinyicával! Eddigi használójának meg adjon mást, ha akar. Az a főutcai viskó úgyis roskad, új házat köll oda fölhúz­ni, és mert én tudom, hogy ez a piszkos nótárius volt a legfőbbik felbújtó, hát én akarok az ő he­lyén lakni! Szekundó: A Tiszte­lendő úr vasárnap a jelenlétünk­ben veszi vissza a kiátkozást, be­kebelez a gyülekezetbe, kijelöli a minket megillető padot a sógoromék melletti, balközépső pados rélén, megköszöni szépen az oferát, amit az imént küldtem át neki, és követendő például ál­lít minket a feleségemmel az ifjú­ság elé. És terció: Ezek után a tisztelt községi és egyházi képvi­selő- meg virilistestület, körbe mind az első négy templomi pad, feleségestül!, libasorba áll, és az elszenvedettekért kiengesztelésül kezet csókol az én asszonyom­nak, Dorottyának, saját nővé­remmel és sógorommal az élen! Azok a gazemberek pedig, akik hitvesemre kezet emeltek, sorban térdepelnek ezenközben, bűnbo­csánatért könyörögve az oltár előtt! De ha mindezekből akár csak egy csekélység is nem így teljesül, akkor az Isten legyen kö­nyörületes magukkal! Mert ak­kor másképpen fogok már be­szélni! A megkövetés aktusainak részesei, ki nagyon, ki kevésbé szorítva össze a fogát, de mind lenyelték a békát. A többiek pe­dig dohogva, kárörvendve vagy épp az igazságnak kijáró elégté­tel érzetével szemlélték, hogy Kuhajda Ádámnak hogyan telje­sül minden föltétele vasárnap a templomban, ahol eközben senki föl nem mert kuncogni. S tanúja lehetett mindenki, hogyan hur- colkodik el a segédjegyző, majd Kuhajda miként építkezik és gya­rapodik tovább, hogy a megszer­zett vinyicában (mely a filoxéra- járványok miatt később már csak a nevében volt szőlőskert) mintakertészetettel kísérletezik, hogy kalapot emelnek előtte és asszonya előtt az utcán, s végül hogy új házát a további gyermek- áldás sem kerüli el. (Folytatjuk) Továbbra is élénken érdeklődik a világ dolgai iránt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom