Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-27 / 39. szám
Kultúra 2000. szeptember 27. 13 Gondolatok Arthur Miller nyolcvanötödik születésnapjára Megálmodta Amerikát Köbölkúti Varga József Ha az író nevét kimondjuk, akkor elsősorban a legújabb kori amerikai dráma és Marilyn Monroe jut eszünkbe. Pedig immár határozottan feledésre ösztönző diadalmasan gazdag és hosszú életút áll mögötte; eddig másfél emberöltő- nyi időt töltött az irodalom rögös útján. Hányszor, de hányszor beszéltek már róla múlt időben... Csak a drámáit idézték ritka egykedvűséggel a világ nagy és kis színpadjain... De ő dacol az idővel, dacol az elmúlással, bár manapság már bizonyára jóval kisebb intenzitással dolgoHányszor, de hányszor beszéltek már róla múlt időben... zik, mint pár évtizeddel ezelőtt. Talán még megvár néhány No- bel-díj-kiosztást, hogy esetleg a huszonnegyedik órában mégis magához ölelhesse az érmet és az emlékplakettet. Meglátják, ez a torz fintorba bújt olimposzi félisten még enyhe gúnnyal egytől egyig megfricskázza a svéd akadémikusokat. „Hoppá, ide nekem azt a kitüntetést! Tán hatvanévnyi dolgos hétköznap után nincs jogom hozzá?... Kissé ugyan megfáradtam és megkoptam a napi penzumban, de mindegyre rengeteget és kitartóan dolgoztam.” Ő azonban ilyet sohasem mondana. Szerénysége és az irodalom iránti alázata meg nem engedné ezt a faragatlan beszédet... Hogy ő kunyeráljon, kilincseljen szűk sötét(zöld) drapéri- ás folyosókon... Nem, ennyire sohasem alázkodna meg, mert kifinomult önbecsülése mindenkor megóvná e buktatóktól... Hiszen drámáiban is távolságtartó és hűvös eleganciájú, akár Az ügynök halálában Willy Loman, Joe Keller az Édes fiaimban, John Proctor a Salemi boszorkányokban vagy éppen Eddie Carbone a Pillantás a hídról című drámában. Tudja, hogy az ő kitűzött feladata-szándéka az amerikai kisember felemelkedésének és apokaliptikus kudarcainak bemutatása. Drámái tehát lényegében modern sorstragédiák, amelyekben a görög klasszikusok sorsmotívumát az amerikai valóság helyettesíti. Valamennyi kiemelkedő szereplő egy-egy élesen megrajzolt emberi vonást hordoz magában, ám a drámai események során olyan csomóponthoz érkezik, ahol ellenséges társadalmi erők kényszerítő hatása alatt vagy feladja léte értelmét jelentő erényeit, tehát erkölcsileg semmisül meg, vagy megőrzi erkölcsi integritását, akkor pedig fizikai értelemben pusztul el. S ha ezek a mélyreható ember- központú „tanulmányai”, amelyek ugyan feltáiják az egyén és a társadalom korántsem idillikus kapcsolatát, de már kevésnek bizonyulnak a hétköznapok történéseinek „vájkálásában”, akkor Miller a bibliába menekül, s ennek a témakörnek közegén keresztül igyekszik rávilágítani az élet értelmére. A világ teremtése és egyéb ügyek című művében Ádám és Éva még a Paradicsomból való kiűzetésük után is megtalálják a lét legfontosabb tényezőit: bizakodó szeretetben élni, és kölcsönös segítségnyújtással küzdeni a holnapért, mert a gyűlölet meg a türelmedenség szükségszerűen tragédiák forrásává válik, miként annak minősül Káin Ábel elleni gaztette is... Arthur Miller az Úr szájába adja önmaga szubjektív megérzéseit: „Csak ha az Isten szeme minden embernek szívében kinyílik; csak ha minden ember maga választja az életnek útját a halál helyett - csak akkor menekültök a barmok sorsától, szabadultok természetüknek sötét börtönéből.” Miller tehát a bibliai témán keresztül is keresi a társadalom zsákutcájából kivezető utat, amely egymás megértésében, az emberi humánum egyetemességében valósulhatna meg. No és amikor a hollywoodi filmcsillaghoz köti élete hányódó hajóját? Naivul azt hiszi (mert mást nem tehet), hogy a csodálatos ifjúi karok kikötőjében végre boldog otthonra talál... viszonylagos mindez, miként az is, hogy az életben gyakran megmagyarázhatatlanul összekapcsolódnak az események. Mert bizony Monroe halála óta csaknem két emberöltő telt el. Kettejük házassága mindössze öt év feszítőpróbáját bírta ki, de meg- ragadóan szép drámai vallomása A bűnbeesés után önéletrajzi elemekkel telitűzdelt tartalmával arról tanúskodik, hogy Maggie alakja mindent kizáróan az író második feleségének portréja. Az értelmiségi főhős itt újra összefoglalja életének válságos időszakát, mérlegeli addigi sikereit és kudarcait, miközben újfent definiálja az őt körülvevő emberekhez fűződő viszonyát. A számvetés mostanáig tartó életútjáról elkészült, az életmű azonban továbbfolytatódik. Miller méltó önmagához. Továbbra is élénken érdeklődik a világ dolgai iránt, s műveivel harcol a romlás, a gyűlölködés, brutalitás és türelmetlenség ellen. Pedig kezdetben semminemű érdeklődést nem mutatott a tudomány, a művészetek meg az irodalom iránt, s csak amúgy kedvtelésből határozott a drámaírás mellett. Művei nélkül szegényebbek Arthur Miller az Úr szájába adja önmaga szubjektív megérzéseit. volnának a világ színpadai. George Bernhard Shaw után, s Tennessee Williamsszel egy időben újabb csillag ragyogott fel a nagyvilág drámaírásában. Heti kultúra Csordás János .eh: Könyvespolc Peter Lindbergh: Nagy út előtt Csordás János: Az árnyékos oldalon A hét fotója Tizenhat érdekes, izgalmas, fordulatokban gazdag novellát, elbeszélést tartalmaz a kötet. Az első kötetes szerző írásaival mindenekelőtt szórakoztatni akaija olvasóit, a hangsúly mindig az érdekes „sztorin”, a meghökkentésen van. Néhány történet akár mindennapi életünk egy-egy izgalmas mozzanata is lehetne, ám az elbeszélések nagy része fiktív, tőlünk meglehetősen távoli, egzotikus helyszíneken (az arab világban), vadregényes tájakon (az indiánok és a hobók földjén) játszódik. Cselekményük mozgalmas, fordulatos, olykor fantasztikus vagy krimibe illő. Regény E zért mint a lakosok és hívek vezére és lelkiatyja nemcsak a templomi szentbeszédben és a szentségek kiosztásában kell, hogy érintkezzen testvéreivel az Úrban, hanem otthonukban is látogatván őket jó, ha tudakozódik a család szellemi állapota, szükséglete vagy erkölcsi fogyatkozása felől, hogy a netán tapasztalt durvaságokat gyomlálja, a gonosz indulatúakat dorgálja, a resteket buzdítsa, a szomor- kodókat vigasztalja, és a kishitűe- ket erősítse, szóval hogy a népnek ne csak prédikátora, hanem valósággal hű pásztora, lelkiorvosa legyen. E nemes munka hatékonyságát pediglen a testületi elöljárók hivatottak emelni, kik a közerkölcsiség éber őreiként szigorúan ügyelnek is arra, hogy úgy a községben, mint az egyházban mindenek ékes rendben menjenek, s noha a modem világnézet szerint talán túl szigorúan, de a magok erkölcsi felfogásához híven minden kihágást annak rendje és módja szerint büntetnek. Ennek meg is van az a jó hatása, hogy valami cégéresebb bűnök nemigen fordulnak elő, és hogy lakosaink más községek lakói előtt a tisztelet, földesuraik előtt pedig a szeretet tárgyát képezik. Kivéve Kuhajda Ádámot. Aki nővére jószerencséjének hírét véve Gömörből ez idő tájt jut el ide, ám sógorának hajthatadan- sága miatt csak az akiokig. Ahol a rokonság disznófalkája körében pedig kedvére kanászkod- hat, az ólban meg is alhat, mégse hálás, hanem káromló követelő- dzésekkel szegül ellen a jó szónak. Hogy így meg úgy, és nem Milota előadásai a méhekről Závada Pál 9. rész elég, hogy mint későnjövő nem foglalhat, s az újraosztások rendjében se kap már földet, de még a rokonai is mint egy kuldussal bánjanak el vele! Hogy se hátsó kamrában, se asztalvégen, se sze- kérsaroglyában nincsen neki helye, hogy aztán még azon disznók leölésére se hívják el, melyeket ő nevelt, s ahol a rokonság egész pereputtya ott eszik-iszik! És akkor a sógor tetejébe még a családi templompadból is hátrautasítsa, mikor a karácsonyi úrvacsorából jött volna ő is venni?! És nem, és csak nem csitul, kivált, ha olykor ittasan támad föl a Kuhajda Ádám jóérzéseket megbotránkoztató indulata! Hogy aztán a közerkölcsiséget is megrengetve, jogosítvány nélkül húzzon föl az akiok mögött egy házacskát, és abban ördög tudja, honnan szalajtott, fekete loboncú leánnyal, ki még az is lehet, hogy cigány, vadházasságra lépjen. Es Istentől elrugaszkodott viselkedésében még az se tudja megingatni, hogy a Hatodik minden egyes vasárnapon kiprédikálja, hogy sógora már a kanászkodást is visszaveszi tőle, s végül pedig hogy távollétében, nem tudni, kicsodák, ütlegekkel kergetvén el balkézrőli feleségét, hajlékát is ledöntik. Mire föl Kuhajda Ádám kiáll a piacra, és átkokat szór a szemforgató brigantik egész falvára, erre a zsiványbandánál is rosszabb hiénafalkára, melyet meg is fenyeget aztán, hogy visz- szajön, és megmutatja ő még. Hírek szerint, senki se tudja, miből, de pompás legelőpusztát bérelnek eztán asszonyával a közvetlenül szomszédos határban (nem véletlen épp ott), ahol bárki részére kiváló jártassággal legeltetnek, hizlalnak és szaporítanak marhát, birkát meg ludat, csinálnak túrót, tejfelt és brindzát, köpülnek vajat, tépnek és tömnek libát, tímárainak birkabőrt, nyírnak és mosnak gyapjút, az eladni való hízott lábasjószágot, a szaporulatot s mindeme termékeket pedig szép részesedéssel közvetítik kupecoknak, házalóknak, tollas-bőrös és libás zsidóknak meg tejeskofáknak. A gulyából, a nyájból és a libafalká- ból, de aztán még a használt legelőből is évről évre egyre több az övék, öt faluban sincsen haragosuk mégsem, csak ebben az egyben. hova mégis ide tér visz- sza Kuhajda Ádám és a vele már egybekelt Ádámné, csecsemőfiúcskával a kaiján. Mégpedig azért jönnek, mert illő tisztelettel deputátust küldött értük a község. Hiszen körül félkaréjban Kuhajdáé már a szomszédos határ, a falu pedig szaporodik, földjében meg teijeszkedne, árendá- ba venné hát a község azt a legelőt, ha Ádám nem számítaná valami drágán. Kidülleszti a mellét, szétveti kissé a lábát a nagyérdemű képviselőtestület előtt a valahai földönfüttatott, és ezt mondja: Dobre, nyedbám. Kibérelhetik, nem bánom, de csak a felét. És én is csak ugyanúgy számítom az árendát, ahogy a falu másoknak is fizet. (A testület fölsóhajtva könnyebbül meg.) Ámde ezekkel a kikötésekkel!, kezdi mutatni ujjain Kuhajda. Prímó: Házam ledűtéséért nem kérem, hogy térítsék meg a káromat, nem vagyok rászorulva. Hanem adja el nekem rendes árán a község itt ezt a vicejegyzői házas telket a hozzá tartozó javadalom- földdel és vinyicával! Eddigi használójának meg adjon mást, ha akar. Az a főutcai viskó úgyis roskad, új házat köll oda fölhúzni, és mert én tudom, hogy ez a piszkos nótárius volt a legfőbbik felbújtó, hát én akarok az ő helyén lakni! Szekundó: A Tisztelendő úr vasárnap a jelenlétünkben veszi vissza a kiátkozást, bekebelez a gyülekezetbe, kijelöli a minket megillető padot a sógoromék melletti, balközépső pados rélén, megköszöni szépen az oferát, amit az imént küldtem át neki, és követendő például állít minket a feleségemmel az ifjúság elé. És terció: Ezek után a tisztelt községi és egyházi képviselő- meg virilistestület, körbe mind az első négy templomi pad, feleségestül!, libasorba áll, és az elszenvedettekért kiengesztelésül kezet csókol az én asszonyomnak, Dorottyának, saját nővéremmel és sógorommal az élen! Azok a gazemberek pedig, akik hitvesemre kezet emeltek, sorban térdepelnek ezenközben, bűnbocsánatért könyörögve az oltár előtt! De ha mindezekből akár csak egy csekélység is nem így teljesül, akkor az Isten legyen könyörületes magukkal! Mert akkor másképpen fogok már beszélni! A megkövetés aktusainak részesei, ki nagyon, ki kevésbé szorítva össze a fogát, de mind lenyelték a békát. A többiek pedig dohogva, kárörvendve vagy épp az igazságnak kijáró elégtétel érzetével szemlélték, hogy Kuhajda Ádámnak hogyan teljesül minden föltétele vasárnap a templomban, ahol eközben senki föl nem mert kuncogni. S tanúja lehetett mindenki, hogyan hur- colkodik el a segédjegyző, majd Kuhajda miként építkezik és gyarapodik tovább, hogy a megszerzett vinyicában (mely a filoxéra- járványok miatt később már csak a nevében volt szőlőskert) mintakertészetettel kísérletezik, hogy kalapot emelnek előtte és asszonya előtt az utcán, s végül hogy új házát a további gyermek- áldás sem kerüli el. (Folytatjuk) Továbbra is élénken érdeklődik a világ dolgai iránt...
