Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-27 / 39. szám
2 2000. szeptember 27. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Zsenikeresők igyekezete Kint a bárány, bent a farkas... Rémlik valami mese, de abban szó sincs magyarokról. Hogy átírják a meséket mostanság... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Megújulás, önbekerítéssel Szűcs Béla Nincs nap, hogy a központi szlovák lapokban ne jelennének meg csípős nyilatkozatok, elmarasztaló fejtegetések a Magyar Koalíció Pártjáról. Pedig a kormány tagjaként semmilyen szélsőséges követeléseket nem támaszt, csak a kormányprogram teljesítését kéri számon, és ragaszkodik ahhoz a nemzetközi megállapodásokban rögzített elvhez, hogy területi átszervezés esetén a tömbben élő kisebbséget nem szabad szétszórni, s meg kell őrizni a történelmileg kialakult régiókat. Sajnos, az MKP a szlovák nemzeti érzelmek falába ütközik. A koalíciós pártok mellébeszélése etnikai túlzássá igyekszik degradálni a magyar érveket, és még a külügyminiszter is letagadja a Szlovákia által vállalt nemzetközi kötelezettségeket, a miniszterelnök pedig azt füllenti, hogy a kormányprogramba bevett magyar igényeknek már az Modern rege a közlekedésről Szentgáli Anikó Volt egyszer egy nagyon okos manó, aki addig gondolkodott, míg ki nem találta a pozsonyi tömegközlekedést. Igazán elégedett volt, amikor látta az örvendező embereket, akik addig csak gyalog járhatták a főváros utcáit. Csakhogy az idő múlásával az emberek lelkesedése alábbhagyott. Az elégedetlenség meg egyre nőtt. Szegény manó gondterhelten figyelte lassan-lassan romba dőlő művét: a fokozatosan emelkedő üzem- anyagárakat, a tömegközlekedés színvonalának romlását, a sofőrök lázadozásait. Aztán a jegyárak is elszabadultak. Az emberek morgolódtak, már nem bíztak a manóban, csak abban, hogy talán javul a szolgáltatás minősége. Kerültek is szép, új, piros jegykezelő gépecskék ötven százalékát teljesítették. Szerencsére az egyeztetések tovább folynak, és valószínű, hogy bizonyos kérdésekben sikerül közös nevezőre jutni. Azt azonban kétlem, hogy valamennyit teljesítenék. Elszomorító, hogy a nyilatkozatok többségében lebecsülik, sőt pocskondiázzák a magyar politikusokat: nem elég talpraesettek, nem okosak, megalkuvók, hiányoznak az alkotó szellemű javaslataik, és ráadásul: nincsenek bölcs tanácsadóik. Mintha a szlovák pártokban jobb volna a helyzet! Lehet, hogy a magyar koalícióban nincsenek zsenik, azt azonban nem árt megemlíteni, hogy az elfogult közvéleménnyel szemben lángeszű politikusok serege sem menne sokra. Nem a magyar politikusok szellemi képességével, rátermettségével van baj. A bölcs bírálókról csak annyit: amikor zsenikről ábrándoznak, talán csak nem magukra gondolnak? minden buszba, troliba, villamosba. Ezekkel nincs is baj, működnek rendesen, de a sofőrök nem lettek készségesebbek. Nem bánják, ha az öreg néni szatyrokkal a kezében fut a busz után, annál nagyobb élvezettel csapják be az orra előtt az ajtót és lépnek rá a gázra. Tisztelet a kivételnek persze... A manó szomorúan figyelte, amint egy esős szeptemberi reggelen az egyik pozsonyi megállóban fázósan ácso- rogtak a szegény halandók. Hiába, mert busz, az sehol. Egy óra alatt pedig annyi ember gyűlt össze, hogy mire begurult végre, a fele sem fért fel a keservesen ván- szorgó járműre. Cifra kifejezések hagyták el a legtöbb utas száját. Ismerős a slágerszöveg, ugye? „Peches ember ne menjen a jégre, peches ember örüljön, hogy él...” Meg az a bizonyos sofőr is örüljön, mert ha akkor a bőrig ázott emberek keze közé kerül, talán élve nyúzzák le róla a bőrt... Soóky László ____________ Ős zintén bevallom, hogy nagyon elégedett vagyok a Csemadok Országos Választmányának, a Csemadok Országos Elnökségének és a Csemadok Központi Bizottságának az utolsó fél évben végzett munkájával. Lőrincz elvtárs ha ezt láthatná, biztosan kikönyökölne a sírjából, és sejtelmes mosollyal megrázná mindazok kezét, akik tettek az ügyért. Mert az ügy az van, létezik és a mienk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a körlevél, amelyet az országos elnök küldött a járási elnököknek, s amely tartalmilag hűen tükrözi azt a szorgalmat és odaadást, amellyel az országos elnök és nyilván az elnökség is viszonyul hozzánk, csemadokosokhoz. A körlevél, amely egy kicsit pongyola, ugyanakkor sommás és pragmatikus, valami olyat közöl a járási elnökökkel, hogy „fiúk, ha semmi nem jön közbe, akkor lehet, hogy szeptemberben találkozunk, és azt az időt, amit majd talán együtt töltünk, teljességében az ügynek szenteljük”. Minden járási elnököt nyomatékkai kérek, ne vegye figyelembe, Nem a nyugdíjasok hibája (Ad: Nyugdíjak és pénzhiány, Vasárnap, szeptember 6.) Tisztelt Zlíkné! Az Ön levele mélyen sértő sok-sok nyugdíjas társamra nézve, ez késztetett írásra.. Sokszor felháborodok én is azon, mi történik az országban. Elhiheti, sajnálom a fiatal családokat (nekem is vannak gyermekeim), tudom, nekik sem rózsás az életük. Azt viszont nem lehet a nyugdíjasok rovására írni, hogy idáig jutottunk, hogy sok a munkanélküli, hogy máról holnapra élünk. Mi, idősebbek 30- 40 éveket ledolgoztunk azért, hogy most legyen miből ezt a kis pénzt kapnunk. Aminek ugye, több mint a felét mi is kifizetjük a havi fizetnivalókért. Akár hiszi, akár nem, asszonyom, mi, zsugori, kapzsi, maradi vénségek is (hogy az ön szavaival éljek) naponta enni is szoktunk, ha van mit. Akkor még hol van a gyógyszer, vagy a kis gyümölcs, és a Vasárnap, szintén nem olcsó. Ember legyen a talpán, aki Ön szerint ebből még vásárolni és spórolni is tud. Nagyon sokunkat a nyugdíjkorhatár előtt egy-két évvel az hogy a körlevél magyartalanul íródott, tekintsen el a nyelvtani hiányosságoktól, és ne vegyen tudomást azokról a helyesírási hibákról se, amelyek szinte minden sorban felütik a fejüket. Ezek a hibák az ellenség megtévesztését szolgálják, mert tudatosítanunk kell végre, hogy az ellenség körülvett bennünket. Más szóval: bekerítettük magunkat. Ez az önbekerítés nyilván a Csemadok munkájának tartalmi megújulásához vezet majd, amire különböző titkos helyeken különböző titkos garanciák vannak. Gyors megújhodást és látványos sikereket persze nem várhatunk, hiszen az új országos elnök már így is 26-27 órát dolgozik naponta, és a pályázaton nyertes új országos titkár kinevezése június óta késik egy hangyányit. Mindezek ellenére ha valaki - aki természetesen csak rossz szándékkal tehet ilyet - azt mondaná, hogy a Csemadok Országos Elnöksége utcára raktak, fillér nélkül. Segélyből tengődtünk, ami a rezsire sem volt elég. Ha most olyan jól élnek az öregek, akkor miért akar imádkozni, hogy ne ilyen öregsége legyen? Azt váija, hogy Schmögnerová helyére okosabb ember kerüljön. Mi pedig abban bízunk, hogy mindig akadnak, akik meg fogják becsülni az idősebbeket. Sajnos, asszonyom, Önről nem lehet ugyanezt elmondani. Nem tudom, hány éves, és miért ez a tiszteledenség az idősekkel szemben, de vigyázat, a bumeráng vissza szökött ütni! Gondolom, vannak szülei (hisz Önt is csak édesanya szülte). Vajon ők mit szóltak a leveléhez? Netán ők is csak kapzsi, zsugori, maradi vénségek? Még egy jó tanács, asszonyom: jobban teszi, ha uralkodik magán, nehogy „felrobbanjon” még ez előtt a nagy jólétű öregség előtt. Szabóné, Érsekújvár Mivel én is a maradi vénségek közé tartozom, szeretném egykét észrevétellel kiigazítani a Nyugdíjak és pénzhiány levélíróját. A nyugdíjemelés nem valami kiváltságos juttatás az időseknek, hanem csak egy igen szerény törlesztése az államnak a és annak elnöke és annak alelnö- kei és annak titkára nem áll feladata magaslatán, azt a korábbról már ismert módszerek alapján ki kell zárni a Csemadokból. Egy pártszerűen működő kulturális szövetségben ugyanis nem tűrhetjük, hogy valaki csak azért, mert fizeti a tagdíjat, számon kérjen a legfelsőbb vezetőségtől valamit. Olyan elvetemült emberekkel is találkoztam már, akik megkérdezték, hogy szükség van-e a legfelsőbb vezetésre egy olyan kulturális tö- megszervezetnél, amely helyi és regionális szinten tudja és teszi is a maga dolgát. Én azt mondom, hogy nagyon nagy szükség van rá, mert nélküle nem tudnánk olyan jól ápolni azokat a bolsevista hagyományokat, amelyek ötven esztendeje jóban, rosszban velünk voltak, s amelyek velünk maradnak örök időkig. Hacsak... Hacsak azt nem mondjuk, hogy már most is léteznek életképes helyi szervezetek és rátermett 37, illetve a 42 ledolgozott évért, a bérből való havi levonásokért és a sok értékből (lakóházak, kórházak, iskolák felépítése), amit létrehoztak, és amit a jelen időben már a mai fiatalság is élvezhet. És nem utolsósorban gyerekeket is neveltek - nagyon szerény körülmények között. Hogy a nyugdíjakból marad még jócskán, az sem felel meg a valóságnak, mert ha kifizeti az ember a lakással kapcsolatos kiadásokat, megveszi a legszükségesebb élelmiszert, tisztálkodó- és mosószereket egész hónapra, az utóbbi időben pedig elég sokat kell fizetni az orvosságokért, akkor örülhet, ha nem marad adóssága. És ha valami csoda folytán sikerül megtakarítani egy csekélyke összeget, akkor igyekszik a gyermekeinek és az unokáinak egy-egy jelesebb ünnepre örömet szerezni egy kis ajándékkal. Mert tartja magát a mondáshoz: minél több örömet szerez, annál többet kap vissza, és ez már nem semmi. A levél írójának talán nincsenek szülei, nagyszülei, akiket tiszteletben kellene tartani, már csak azért is, mert életet adtak neki és felnevelték? És mi van a felebaráti szeretettel? Hogy lehet ekkora gyűlölet a szívében a feemberek, akik minden központi ráolvasás nélkül, civil szerveződésként képesek megrendezni egy-egy regionális, vagy akár nemzetközi szintű kulturális rendezvényt is. Ez lehet egy kulturális önszerveződés, eseüeg önrendelkezés alapja, amely összefoghatja a régiókat, és műsornaptárakat készíthet. Amely nem nosztalgiázik, hanem egyeztet, stratégiát épít, és kapcsolatokat teremt. Az elmúlt évtized, de különösen az utolsó két év egyértelműen bizonyítja, hogy mennyire nélkülözhető a mi kulturális szerveződéseinkben a központi irányítás, jóformán észre sem vettük, hogy nincs. Sokan azt mondtákmondják, hogy nem szabad lerombolni a Csemadokot mint intézményt. Nem is nyúlt hozzá senki, mégis sikerült lerombolnia önmagát, igaz, ez az agónia elég sok pénzbe került. A létező és legitim országos elnökségnek az érvényes alapszabály szerint módjában áll különböző dolgokról dönteni. Ha a korábban említett körlevél alapján mégis összejönne a találkozó, jó alkalom nyílna az alapos számvetésre s egy azt követő döntésre. lebarátai iránt, csak azért, mert megöregedtek? Mi lesz akkor, ha az Ön gyermekei is így fognak viszonyulni Önhöz, mert ezt tapasztalják? Ne azért imádkozzon, hogy ne legyen olyan, mint a mostani öregek, hanem azért, hogy a teremtő adja meg azt a nagy kegyelmet, hogy legyen szerencséje és megöregedhessen, és szívében a gyűlölet helyét foglalja el a béke és a szeretet. Pick Margit, Komárom Tisztelt Asszonyság! Az írása és az érvelései minősíthetetlenek. Inkább választhatta volna a másik, az Ön által leírt lehetőséget!!! Melegen ajánlom, hogy nagyon gyorsan és a nyilvánosság előtt kéijen bocsánatot a nyugdíjasoktól. Önnek nincsenek szülei? Avagy netán haragban van velük, mert nem tudják Önt kellőképpen segíteni? Válaszolni csak egy megnyüvánulására szeretnék, éspedig: „a többi maradi vénség”. Ami a maradiságot illeti: az Ön írása nem egyéb, mint hibás agyszülemény. A margóra: nem tudom, hány éves Ön, de a nyugdíjaskort meg is kell érni, és ha valakinek fiatalon agytumora van, nehezen éri meg. Koncz Imre, Komárom Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Hona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann-pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapteijesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332,582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszd a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlaée, Koáická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az Írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Jegyzet Olvasói levél
