Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-27 / 39. szám

2 2000. szeptember 27. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Zsenikeresők igyekezete Kint a bárány, bent a farkas... Rémlik valami mese, de abban szó sincs magyarokról. Hogy átírják a meséket mostanság... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Megújulás, önbekerítéssel Szűcs Béla Nincs nap, hogy a központi szlovák lapokban ne jelenné­nek meg csípős nyilatkoza­tok, elmarasztaló fejtegeté­sek a Magyar Koalíció Pártjá­ról. Pedig a kormány tagja­ként semmilyen szélsőséges követeléseket nem támaszt, csak a kormányprogram tel­jesítését kéri számon, és ra­gaszkodik ahhoz a nemzet­közi megállapodásokban rögzített elvhez, hogy terüle­ti átszervezés esetén a tömb­ben élő kisebbséget nem sza­bad szétszórni, s meg kell őrizni a történelmileg kiala­kult régiókat. Sajnos, az MKP a szlovák nemzeti érzel­mek falába ütközik. A koalí­ciós pártok mellébeszélése etnikai túlzássá igyekszik degradálni a magyar érve­ket, és még a külügyminisz­ter is letagadja a Szlovákia által vállalt nemzetközi köte­lezettségeket, a miniszterel­nök pedig azt füllenti, hogy a kormányprogramba bevett magyar igényeknek már az Modern rege a közlekedésről Szentgáli Anikó Volt egyszer egy nagyon okos manó, aki addig gon­dolkodott, míg ki nem talál­ta a pozsonyi tömegközleke­dést. Igazán elégedett volt, amikor látta az örvendező embereket, akik addig csak gyalog járhatták a főváros utcáit. Csakhogy az idő mú­lásával az emberek lelkese­dése alábbhagyott. Az elége­detlenség meg egyre nőtt. Szegény manó gondterhel­ten figyelte lassan-lassan romba dőlő művét: a foko­zatosan emelkedő üzem- anyagárakat, a tömegközle­kedés színvonalának romlá­sát, a sofőrök lázadozásait. Aztán a jegyárak is elszaba­dultak. Az emberek morgo­lódtak, már nem bíztak a manóban, csak abban, hogy talán javul a szolgáltatás mi­nősége. Kerültek is szép, új, piros jegykezelő gépecskék ötven százalékát teljesítet­ték. Szerencsére az egyezte­tések tovább folynak, és va­lószínű, hogy bizonyos kér­désekben sikerül közös ne­vezőre jutni. Azt azonban kétlem, hogy valamennyit teljesítenék. Elszomorító, hogy a nyilatkozatok többsé­gében lebecsülik, sőt pocs­kondiázzák a magyar politi­kusokat: nem elég talpra­esettek, nem okosak, megal­kuvók, hiányoznak az alkotó szellemű javaslataik, és rá­adásul: nincsenek bölcs ta­nácsadóik. Mintha a szlovák pártokban jobb volna a hely­zet! Lehet, hogy a magyar koalícióban nincsenek zse­nik, azt azonban nem árt megemlíteni, hogy az elfo­gult közvéleménnyel szem­ben lángeszű politikusok se­rege sem menne sokra. Nem a magyar politikusok szelle­mi képességével, rátermett­ségével van baj. A bölcs bírá­lókról csak annyit: amikor zsenikről ábrándoznak, talán csak nem magukra gondol­nak? minden buszba, troliba, vil­lamosba. Ezekkel nincs is baj, működnek rendesen, de a sofőrök nem lettek készsé­gesebbek. Nem bánják, ha az öreg néni szatyrokkal a kezében fut a busz után, an­nál nagyobb élvezettel csap­ják be az orra előtt az ajtót és lépnek rá a gázra. Tiszte­let a kivételnek persze... A manó szomorúan figyelte, amint egy esős szeptemberi reggelen az egyik pozsonyi megállóban fázósan ácso- rogtak a szegény halandók. Hiába, mert busz, az sehol. Egy óra alatt pedig annyi ember gyűlt össze, hogy mi­re begurult végre, a fele sem fért fel a keservesen ván- szorgó járműre. Cifra kifeje­zések hagyták el a legtöbb utas száját. Ismerős a sláger­szöveg, ugye? „Peches em­ber ne menjen a jégre, peches ember örüljön, hogy él...” Meg az a bizonyos so­főr is örüljön, mert ha akkor a bőrig ázott emberek keze közé kerül, talán élve nyúz­zák le róla a bőrt... Soóky László ____________ Ős zintén bevallom, hogy nagyon elégedett vagyok a Csemadok Országos Választmányának, a Csemadok Országos Elnökségé­nek és a Csemadok Központi Bi­zottságának az utolsó fél évben végzett munkájával. Lőrincz elv­társ ha ezt láthatná, biztosan ki­könyökölne a sírjából, és sejtel­mes mosollyal megrázná mind­azok kezét, akik tettek az ügyért. Mert az ügy az van, létezik és a mienk. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az a körlevél, amelyet az országos elnök küldött a járá­si elnököknek, s amely tartalmi­lag hűen tükrözi azt a szorgal­mat és odaadást, amellyel az or­szágos elnök és nyilván az elnök­ség is viszonyul hozzánk, csemadokosokhoz. A körlevél, amely egy kicsit pon­gyola, ugyanakkor sommás és pragmatikus, valami olyat közöl a járási elnökökkel, hogy „fiúk, ha semmi nem jön közbe, akkor lehet, hogy szeptemberben talál­kozunk, és azt az időt, amit majd talán együtt töltünk, teljességé­ben az ügynek szenteljük”. Min­den járási elnököt nyomatékkai kérek, ne vegye figyelembe, Nem a nyugdíjasok hibája (Ad: Nyugdíjak és pénzhiány, Vasárnap, szeptember 6.) Tisztelt Zlíkné! Az Ön levele mé­lyen sértő sok-sok nyugdíjas tár­samra nézve, ez késztetett írásra.. Sokszor felháborodok én is azon, mi történik az országban. Elhihe­ti, sajnálom a fiatal családokat (nekem is vannak gyermekeim), tudom, nekik sem rózsás az éle­tük. Azt viszont nem lehet a nyugdíjasok rovására írni, hogy idáig jutottunk, hogy sok a mun­kanélküli, hogy máról holnapra élünk. Mi, idősebbek 30- 40 éveket ledolgoztunk azért, hogy most legyen miből ezt a kis pénzt kapnunk. Aminek ugye, több mint a felét mi is kifizetjük a havi fizetnivalókért. Akár hiszi, akár nem, asszonyom, mi, zsugori, kapzsi, maradi vénségek is (hogy az ön szavaival éljek) naponta enni is szoktunk, ha van mit. Ak­kor még hol van a gyógyszer, vagy a kis gyümölcs, és a Vasár­nap, szintén nem olcsó. Ember legyen a talpán, aki Ön szerint ebből még vásárolni és spórolni is tud. Nagyon sokunkat a nyug­díjkorhatár előtt egy-két évvel az hogy a körlevél magyartalanul íródott, tekintsen el a nyelvtani hiányosságoktól, és ne vegyen tudomást azokról a helyesírási hibákról se, amelyek szinte min­den sorban felütik a fejüket. Ezek a hibák az ellenség megté­vesztését szolgálják, mert tuda­tosítanunk kell végre, hogy az el­lenség körülvett bennünket. Más szóval: bekerítet­tük magunkat. Ez az önbekerítés nyil­ván a Csemadok munkájának tartal­mi megújulásához vezet majd, amire különböző titkos helyeken különbö­ző titkos garanciák vannak. Gyors megújhodást és lát­ványos sikereket persze nem várhatunk, hiszen az új országos elnök már így is 26-27 órát dolgozik naponta, és a pályázaton nyertes új országos titkár kinevezése június óta ké­sik egy hangyányit. Mindezek el­lenére ha valaki - aki természe­tesen csak rossz szándékkal te­het ilyet - azt mondaná, hogy a Csemadok Országos Elnöksége utcára raktak, fillér nélkül. Se­gélyből tengődtünk, ami a rezsi­re sem volt elég. Ha most olyan jól élnek az öregek, akkor miért akar imádkozni, hogy ne ilyen öregsége legyen? Azt váija, hogy Schmögnerová helyére okosabb ember kerüljön. Mi pedig abban bízunk, hogy mindig akadnak, akik meg fogják becsülni az idő­sebbeket. Sajnos, asszonyom, Önről nem lehet ugyanezt el­mondani. Nem tudom, hány éves, és miért ez a tiszteledenség az idősekkel szemben, de vigyá­zat, a bumeráng vissza szökött ütni! Gondolom, vannak szülei (hisz Önt is csak édesanya szül­te). Vajon ők mit szóltak a levelé­hez? Netán ők is csak kapzsi, zsu­gori, maradi vénségek? Még egy jó tanács, asszonyom: jobban te­szi, ha uralkodik magán, nehogy „felrobbanjon” még ez előtt a nagy jólétű öregség előtt. Szabóné, Érsekújvár Mivel én is a maradi vénségek közé tartozom, szeretném egy­két észrevétellel kiigazítani a Nyugdíjak és pénzhiány levélíró­ját. A nyugdíjemelés nem valami kiváltságos juttatás az idősek­nek, hanem csak egy igen sze­rény törlesztése az államnak a és annak elnöke és annak alelnö- kei és annak titkára nem áll fel­adata magaslatán, azt a korább­ról már ismert módszerek alap­ján ki kell zárni a Csemadokból. Egy pártszerűen működő kultu­rális szövetségben ugyanis nem tűrhetjük, hogy valaki csak azért, mert fizeti a tagdíjat, számon kérjen a leg­felsőbb vezetőségtől valamit. Olyan elvetemült emberekkel is talál­koztam már, akik megkérdezték, hogy szükség van-e a leg­felsőbb vezetésre egy olyan kulturális tö- megszervezetnél, amely helyi és regio­nális szinten tudja és teszi is a maga dol­gát. Én azt mondom, hogy nagyon nagy szükség van rá, mert nélküle nem tudnánk olyan jól ápolni azokat a bolse­vista hagyományokat, amelyek ötven esztendeje jóban, rosszban velünk voltak, s amelyek velünk maradnak örök időkig. Hacsak... Hacsak azt nem mondjuk, hogy már most is léteznek életképes helyi szervezetek és rátermett 37, illetve a 42 ledolgozott évért, a bérből való havi levonásokért és a sok értékből (lakóházak, kórházak, iskolák felépítése), amit létrehoztak, és amit a jelen időben már a mai fiatalság is él­vezhet. És nem utolsósorban gyerekeket is neveltek - nagyon szerény körülmények között. Hogy a nyugdíjakból marad még jócskán, az sem felel meg a való­ságnak, mert ha kifizeti az ember a lakással kapcsolatos kiadáso­kat, megveszi a legszükségesebb élelmiszert, tisztálkodó- és mosó­szereket egész hónapra, az utób­bi időben pedig elég sokat kell fi­zetni az orvosságokért, akkor örülhet, ha nem marad adóssá­ga. És ha valami csoda folytán si­kerül megtakarítani egy csekély­ke összeget, akkor igyekszik a gyermekeinek és az unokáinak egy-egy jelesebb ünnepre örömet szerezni egy kis ajándékkal. Mert tartja magát a mondáshoz: minél több örömet szerez, annál többet kap vissza, és ez már nem sem­mi. A levél írójának talán nincse­nek szülei, nagyszülei, akiket tiszteletben kellene tartani, már csak azért is, mert életet adtak neki és felnevelték? És mi van a felebaráti szeretettel? Hogy lehet ekkora gyűlölet a szívében a fe­emberek, akik minden központi ráolvasás nélkül, civil szervező­désként képesek megrendezni egy-egy regionális, vagy akár nemzetközi szintű kulturális rendezvényt is. Ez lehet egy kul­turális önszerveződés, eseüeg önrendelkezés alapja, amely összefoghatja a régiókat, és mű­sornaptárakat készíthet. Amely nem nosztalgiázik, hanem egyeztet, stratégiát épít, és kap­csolatokat teremt. Az elmúlt év­tized, de különösen az utolsó két év egyértelműen bizonyítja, hogy mennyire nélkülözhető a mi kulturális szerveződéseink­ben a központi irányítás, jófor­mán észre sem vettük, hogy nincs. Sokan azt mondták­mondják, hogy nem szabad le­rombolni a Csemadokot mint in­tézményt. Nem is nyúlt hozzá senki, mégis sikerült lerombol­nia önmagát, igaz, ez az agónia elég sok pénzbe került. A létező és legitim országos elnökségnek az érvényes alapszabály szerint módjában áll különböző dol­gokról dönteni. Ha a korábban említett körlevél alapján mégis összejönne a találkozó, jó alka­lom nyílna az alapos számvetés­re s egy azt követő döntésre. lebarátai iránt, csak azért, mert megöregedtek? Mi lesz akkor, ha az Ön gyermekei is így fognak viszonyulni Önhöz, mert ezt ta­pasztalják? Ne azért imádkoz­zon, hogy ne legyen olyan, mint a mostani öregek, hanem azért, hogy a teremtő adja meg azt a nagy kegyelmet, hogy legyen sze­rencséje és megöregedhessen, és szívében a gyűlölet helyét foglal­ja el a béke és a szeretet. Pick Margit, Komárom Tisztelt Asszonyság! Az írása és az érvelései minősít­hetetlenek. Inkább választhatta volna a másik, az Ön által leírt le­hetőséget!!! Melegen ajánlom, hogy nagyon gyorsan és a nyilvá­nosság előtt kéijen bocsánatot a nyugdíjasoktól. Önnek nincsenek szülei? Avagy netán haragban van velük, mert nem tudják Önt kellőképpen segíteni? Válaszolni csak egy megnyüvánulására sze­retnék, éspedig: „a többi maradi vénség”. Ami a maradiságot ille­ti: az Ön írása nem egyéb, mint hibás agyszülemény. A margóra: nem tudom, hány éves Ön, de a nyugdíjaskort meg is kell érni, és ha valakinek fiatalon agytumora van, nehezen éri meg. Koncz Imre, Komárom Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Hona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann-pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapteijesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332,582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszd a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlaée, Koáická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását en­gedélyezte: RPP Bratislava PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. In­dex: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az Írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Jegyzet Olvasói levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom