Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-27 / 39. szám
Politika 2000. szeptember 27. Tisztelt Ház Mentsük, ami menthető Fehér Miklós _______________ A két nyári hónap folyamán mindennapos téma volt a szlovákiai sajtó hasábjain a Lexa- ügy. Találgatások jelentek meg arról, hogy a világ mely táján tartózkodik, milyen módon sikerült az országból kijutnia s ezzel kicsúsznia az igazságszolgáltatás kezei közül. Különböző vélemények jelentek meg arról is, hogy melyik állami szerv követte el ezzel kapcsolatban a legnagyobb mulasztást. A nyár talán leghálásabb témáját a sajtó számára mégis a mentelmi bizottság ezzel kapcsolatos ülései szolgáltatták. Bárdos Gyulával közösen (az MKP-t mi képviseljük ebben a parlamenti bizottságban) szomorúan szemléltük, milyen mélyre süllyed az ügy vizsgálata folytán a parlament, s ezzel együtt a parlamenti képviselet népszerűsége is. Jóformán az egész nyarat azzal töltöttük, hogy Pozsonyba utazgattunk a határozatképtelenség miatt rendre el-elmaradó bizottsági ülésekre, de legalábbis állandó készenlétben álltunk. A bizottsági tagok közül viszont többen nem ezt tették. Ezért az újságírók gyakran tűzték tollhegyre az egész mentelmi bizottságot, nem téve különbséget ellenzéki és kormánypárti honatyák között. Márpedig a távolmaradás oka a két esetben teljesen más. Hiszen csupán az ellenzéki Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és Szlovák Nemzeti Párt képviselőinek állt érdekükben az, hogy akadályozzák az igazságszolgáltatás munkáját. A Lexa-üggyel kapcsolatban felmerült a képviselői mentelmi jog (immunitás) mértékének a kérdése, s újra abba a megvilágításba került, mintha a képviselői kiváltságok csakis arra szolgálnának, hogy a honatyák visszaéljenek velük, és megkeserítsék mások életét. Az erről vitatkozók - számomra meglepő módon - nem azzal érveltek a mentelmi jog szűkítése mellett, hogy a múlt választási időszakban az akkor kormány- párti képviselők miként szövetkeztek az ugyancsak HZDS-párti végrehajtó hatalomban lévőkkel s éltek ezzel vissza, hanem azt sugallták, mintha a mentelmi joggal való visszaélés a mindenkori parlamenti képviselet jellemzője volna. Szerintem ez az érvelés inkább a populista szólamok kategóriájába tartozik, mintsem az ügy megnyugtató tisztázását szolgálná. Azonban a legnagyobb megöbbenést számomra akkor okozta az egyik HZDS-es képviselő, amikor azzal védte Lexát, hogy túl magas az IQ- ja: állítólag 150 feletti. Vajon ez azt jelentené, hogy az „okos” bűnözőket ne büntessék, netán szerinte túl „buta” a parlament? Próbáljunk meg kiindulni az alaptételekből. A parlamenti demokrácia lényege a hatalom hármas megosztása a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói testületek között. Ez a lényeg, ennek megsértésére vezethetők vissza a Szlovákiában történt visszaélések. A Lexa-üggyel kapcsolatos tapasztalatok is erre engednek következtetni, s ez indított engem - Bugár Béla ötlete nyomán - arra, hogy módosító javaslatot dolgozzak ki a képviselői mentelmi jog korlátozására. Önmagában ugyanis a mentelmi jog nagyon hasznos intézménynek bizonyult a nyugati demokráciákban. De szerintem ezt a kiváltságot maximálisan korlátozni kell, oly módon, hogy a fent említett alaptétel ne sérüljön. Mire gondolok? Nem szabad például olyan helyzetet teremteni, hogy törvényes okokra hivatkozva akadályozni lehessen a képviselőt munkájában. Tehát adott esetben a rendőrség ne állíthassa elő a képviselőt mondvacsinált okokkal, esetleg ismételten is, lehetetlenné téve, hogy részt vehessen fontos parlamenti szavazásokon. A parlament hatáskörébe tartozik a végrehajtó hatalom ellenőrzése is, így ezt a feladatát sem tudná ellátni. Javaslatunk még egy fontos célt szolgált, mégpedig azt, hogy növeljük a parlament tekintélyét. A mi közös esélyünk nem az ügyeletes csodatevők - legyen az Meciar, Fico vagy bárki más - hatalomra segítésében, hanem a napi, következetes, aprólékos és nehéz parlamenti munkában rejlik. A szerző a parlament mentelmi bizottságának tagja. Közös esélyünk nem az ügyeletes csodatevők hatalomra segítésében van. ^ Arafaték újabb esélyt adtak a közel-keleti megbékélésnek azzal, hogy elhalasztották az önálló palesztin állam kikiáltását. A múlt héten meg is kezdődtek az újabb izraeli-palesztin tárgyalások. Felvételünkön a téma két igazi szakértője: Simon Peresz volt izraeli kormányfő, jelenleg regionális fejlesztési miniszter és Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter egy New York-i alapítvány által szervezett béke- konferencián. TASR/AP Bárdos Gyula frakcióvezető: „Mi nem kormányon, hanem kormányban vagyunk, ami óriási különbség” Senki se felejtse el, hogy honnan jött Dömötör Ede felvétele Malinak István_____________ A jövő hét végén tartja sokat emlegetett ülését az MKP Országos Tanácsa. A pártvezetés heteken át „lebegtette” a témát, mondván: ha koalíciós partnerei nem teljesítik az MKP - kormányprogramban is szereplő - prioritásait, és a területi elrendezés során nem veszik figyelembe javaslatait, az OT a kormányból való kilépés mellett is dönthet. Bár az alkotmánymódosítás parlamenti vitájának elhalasztásával módosult a tárgyalások menetrendje, mégis meglepő volt, amikor Csáky Pál, a kormány alelnöke az SZTV szeptember 17-i vitaműsorában arról biztosította a nézőket, hogy az OT-ülésen a kormánytagság nem lesz téma. Bárdos Gyula frakcióvezetőt erről kérdeztük. A szeptember 17-e és az OT- ülés közötti három hétre fontos tárgyalásokat terveztek, egyebek között az új munkabizottságok szintjén is. Szerencsés dolog volt-e ilyen helyzetben előre „lefegyverezni” az MKP-t? Nem tartom szerencsésnek, hogy Csáky Pál egy nyilvános televíziós vitában kijelenti, ő garantálja, hogy az OT erről nem fog tárgyalni. Ilyet egyikünk sem állíthat, mert az ÓT joga eldönteni, hogy milyen kérdésekről kíván tárgyalni. Azért sem volt szerencsés, mert a tévévita szereplői akkor már tudták, hogy az alkotmánymódosítás parlamenti vitáját a november 11-i népszavazás utánra halasztották. Az is ismeretes, hogy a közigazgatási területi felosztással kapcsolatban az MKP úgy döntött, nem fogad el olyan javaslatot, amely az itteni magyar közösség érdekeivel ellentétes; márpedig az eddig napirenden szereplő javaslat számunkra elfogadhatatlan, s ha nem tudunk megegyezni, az OT hozhat olyan döntést, hogy nincs mit keresnünk ebben a kormányban. Ezzel az állásponttal a párt elnökségének minden tagja egyetértett, ezt tolmácsoltuk partnereinknek is. Szerintem még semmi sem változott. Tehát: azt el tudom képzelni, milyen szándékkal, milyen jelzésértékkel tett ilyen kijelentést Csáky Pál, de helyeselni nem tudom. Az MKP számára vízválasztónak tekinthető a területi felosztás, az utóbbi hetekben azonban fura eseménysorozatnak lehettünk tanúi. Júliusban a kormányülésen az egyik magyar miniszter félreszavazott, utána Csáky Pál félretájékoztatott, a pártelnök mindkettőért Csákyt, a miniszteri klub elnökét tette felelőssé. Ezt követően Csáky bírálta az MKP elnökét, amiért előrukkolt az ún. Komárom megyével és a kormányból való kilépés lehetőségével. Az MKP vezetői erről augusztus 29-én tárgyaltak Dzurinda kormányfővel. A küldöttségben helyet kapott Csáky Pál, aki addig nem értett egyet az MKP taktikájával ez ügyben, de nem kapott helyet Kvarda József, a témával foglalkozó alelnök. Miért? Bugár Bélával és Csáky Pállal mi hárman vagyunk a koalíciós tanács tagjai, így tisztségünkből adódóan mi vettünk részt az említett találkozón. Személy szerint helyesnek tartottam volna, ha Kvarda József is helyet kap a küldöttségben, hiszen azt megelőzően az MKP kormánykoalíciós csapatában több ízben is ott volt, amikor az önkormányzati kérdések voltak napirenden. Az elnökség döntött arról, hogy ki legyen a küldöttségben? Nem tartom helyesnek abban vájkálni, hogy ki vett részt, és ki nem. A párt elnöke kért találkozót a kormányfőtől, engem értesítettek róla, és részt is vet- tert} rajta. Ha én szerveztem volna az egészet, természetesnek tartottam volna, hogy az önkormányzatokért felelős alelnök is jelen legyen. Én az egész dologban nem látok problémát. A lényeg az, hogy keményen kiálltunk a hat járásból alakítandó megye mellett, s azóta is ezt tettük mindannyian, Bugár Béla is, Csáky Pál is, jómagam is mind a koalíciós tanácsban, mind a koalíciós pártokkal folytatott kétoldalú tárgyalásokon. Akkor mivel magyarázható, hogy a legfelsőbb pártvezetés egyes tagjainak nyilatkozatai - mint az előző kérdésekben utaltam rá - nincsenek összhangban? Jó az a pártnak, ha mást mond az MKP elnöke, és mást az MKP-s miniszterelnök-helyettes? Az üyen jelenséget semmiképpen sem tartom jónak, de azt elmondhatom, hogy akkor, amikor együtt lépünk fel, ugyanazt képviseljük. Teljesen egyértelműen fogalmaztuk meg elvárásainkat az alkotmánymódosítással kapcsolatban is, meg a területi felosztással kapcsolatban is. Ugyanis szerintem tudatosítanunk kell, hogy mi nem kormányon, hanem kormányban vagyunk, ami óriási különbség, és a kormányban szinte belső ellenzékként működünk. Sajnos, egyetlen olyan törvényt sem fogadtunk el, amely a magyarok szempontjából előrelépést jelentett volna. Nem igaz, amit a kormányfő állított, miszerint az MKP elvárásainak ötven százalékát teljesítették. A kétnyelvű bizonyítványok visszaállítása szerintem nem előrelépésnek, hanem természetes dolognak számít, hiszen korábban mindenki megígérte ezt. Még a kisebbségi nyelvhasználati törvényt is ellenünkre fogadták el. Az a minimum, amit mi követelünk: teljesüljön a kormány- program, és a területi reform ne a mi kárunkra történjen. Épp ezért térek vissza az előző kérdéshez, és idézek egy mondatot az MKP tavaly novemberi kongresszusának pártelnöki beszámolójából, a kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel foglalkozó részből: „Sajnos, az MKP berkeiben akadozott az információáramlás, elsősorban a kormány alelnöke és a párt koalíciós tárgyalóküldöttsége között.” Márpedig az idei történések nagyon hasonlítanak a tavalyiakra. Az természetes, és akár magánügy Is lehet, ha a párt vezetői valamiben nem értenek egyet. De csak akkor, ha ez nem árt a közös ügynek. Szerintem tudatosítania kell mindenkinek, aki valamilyen tisztségbe került, hogy az MKP által jutott oda, tehát az MKP programját, a pártszervek döntéseit pardon nélkül respektálnia kell. Tömören: mindenkinek tudnia kell, hogy honnan jött. Mindannyiunknak - akár a kormányban, akár a parlamentben, akár különböző delegációk tagjaként - vállalnunk kell, hogy választóink érdekeit képviseljük. Elutasítom azt a hamis szolidaritást, hogy inkább hallgatunk, amikor tiltakozni kellene. Nekünk igenis mindig jeleznünk kell, hogy nincs minden rendben. Aki ezt nem tudatosítja, annak számolnia kell azzal, hogy változásokra is sor kerülhet. Semmiképpen sem lenne szabad elkövetni olyan hibasorozatot, amelynek következtében tavaly úgy fogadták el a nyelvtörvényt, ahogy elfogadták. Kárpátaljai nyilatkozat Patrubányt bírálják Szeptember második hetében kemény hangú nyilatkozatot juttatott el a Magyarok Világ- szövetségének Ukrajnai Országos Tanácsa (MVSZ UOT) az MTI ungvári tudósítójához. A nyilatkozat többek között megállapítja: „A Kárpát-medencei országok küldöttségeinek többsége, illetve az anyaországi régió még az elnökválasztást megelőzően elfogadott nyilatkozatában megfogalmazta azon követelését, hogy új, a reális tagsággal arányos képviseleti rendszerre kell építeni a Világszövetség munkáját, különben nem biztosítható annak legitimitása és működőképessége. A felvetés érdemi vizsgálatára nem került sor, ehelyett a jelenlegi elnököt támogató körök nyíltan megfenyegették a kárpátaljai küldöttséget”. ígéretét megtartva az elnök, hivatalba lépését követően - a nyilatkozat szóhasználata szerint - „irtóhadjáratba kezdett, aminek a kárpátaljai referens is áldozatul esett”. Az UOT leszögezi: az MVSZ elnöke az utóbbi időben több nyilatkozatot is tett a készülő státustörvénnyel kapcsolatban. E fontos kérdésben azonban nem kérte ki és nem ismeri az Ukrajnai Országos Tanács véleményét. A törvénnyel kapcsolatban részletes koncepciót az MVSZ közgyűlése sem fogadott el, így az elnök idevágó megnyilatkozásainak nincs legitim alapjuk. A Magyarok Világ- szövetsége jelenlegi formájában működésképtelen, ezért az UOT célszerűnek tartja egy olyan egyeztető bizottság felállítását, amely kidolgozza az MVSZ demokratikus tagsági és képviseleti rendszerét, s azt a közgyűlés elé bocsátja. A tisztségviselők megválasztására az új, már számarányos rendszerben ösz- szehívott közgyűlésen kerülhet sor. Csak így biztosítható az MVSZ választott tisztségviselőinek teljes legitimitása és az MVSZ további eredményes működése - zárul az UOT nyilatkozata.
