Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-20 / 38. szám
Sport 2000. szeptember 20. Kőbán Rita nem szereti a nyugdíjintézetet, negyedik olimpiáján áll rajthoz Nem barátkozik Fischerrel Leghűségesebb híve az olimpia idején alighanem itthon marad. Hol vészeli át kutyája a játékokat? Judit nővéremékhez kölcsönzőm ki, miként máskor, hasonló esetben. Én is nehezen viselem majd a hiányát, de Ro- geren jelentkeznek hamarabb a lelki betegség jelei. Egy-két napig a hiányomban élvezi a változatosságot, a két keresztgyerekem társaságát, ám aztán éjnek évadján gondol egyet, és néhány óráig vonítással szórakoztatja az érdi honpolgárokat. Dunavarsányban még együtt edzőtáboroztak. Miként feleltek meg különleges igényeiknek a konyhán? Vegetáriánus étek és ebeledel nem mindenhol akad... A felkészülésünk ebből a szempontból is ideális volt. A táborban oly kedvesek, hogy immár külön főznek rám. Néhány évig persze adódtak nehézségek... A kutya?! Ő jár a legjobban. Általában a lányokkal megyek ebédelni, nekik pedig rendszerint túl nagy a felszolgált adag, így állandó programom, hogy miután befejezték, nejlonzacskós módszerrel begyűjtőm a maradék husikát, tésztát. Mindez azt eredményezi, hogy amíg én jobb erőállapotba kerülök az edzőtábor végére, addig Roger felszed egy-másfél kilót. Az emberek többsége bizonyára nehezen tudja felfogni, miként lehet húshagyó étrenddel ily nagy erőfeszítést igénylő tevékenységet űzni. Elárulná, min él? Zömmel valóban zöldségen és gyümölcsön, no meg szénhidráton. Sajtot, vajat, kaukázusi kefirt és nagy ritkán tojást eszem, ez nekem elég. Fehérjére pluszban nincs szükségem, elvégre nem akarok már nagyobb lenni. Úgyhogy semmi sem hiányzik a szervezetemnek, és ez remélhetően az eredményeimen is látszik. Amúgy az elmúlt években csak hasznát láttam a hús elhagyásának: például számos vegetáriánus étel elkészítését tanultam meg. Az év nagy részét ugyanis Szolnokon töltöttük, az ott található étkezde nemhogy hússal, inkább cupá- kokkal főz. Ha már említette: a Tisza-parErőteljes csapásokkal tón folyvást együtt készült a komplett női válogatott. Fábiánná tanítványi köréből nem lehetett volna már az év elején kijelölni, ki melyik számban startol majd? Olimpiai címvédő létére augusztusig nem volt egyértelmű, hogy elindul-e egyáltalán K-1500 méteren. Ezt valóban nem lehetett idejekorán eldönteni. A kajakválogatott továbbra sem nyugdíjin: tézet. Két olimpiai bajnoki címmel a zsebemben sem bérelhetem ki valamelyik sydneyi versenyszámot. Nekem sem lehet lazítani, itt napról napra meg kell küzdenem a helyért. Ehhez képest idén ismét ellenállhatatlannak tetszett szólókajakkal. Az első válogatón és az Eb-n már-már atlantai hajráját idéző finissel nyert. Örülök, ha így látják, ám én a kilencvenötös formámat akarom elérni, akkor voltam a leggyorsabb. A technikám amúgy azóta sokat javult, de a végleges minősítéssel várjunk még egy ideig. A második válogatón szerzett sérülésem szerencsére már elmúlt, hála a gondos kezelésnek. Dr. Lángfy György főorvos úr csodákra képes, s az új magnetoterápiás gép is gyorsította felépülésemet. Miként minősítené azokat a vádakat, hogy nem is sérült meg, csupán nem akart végigmenni a versenyen? Ez olyan piti oldalvágás volt egyesek részéről, hogy nincs értelme hosszasan kommentálnom. Az oltári nagy gorombaságokra tartogatom a mérgem. Maradjunk annyiban: régi motorosként ismerem az újságírókkal való kapcsolattartás árnyoldalait is. Félig-meddig ön is szakmabeli. Az olimpia után vajon visz- szatér a Tv2-höz sportripor- terkedni? Érdekel ez a pálya, ám konkrét ajánlatot még nem kaptam. Melyik pályát mutatja majd a leggyakrabban Sydneyben a kamera a női K-l-es és K-4-es finálé során? Természetesen azt, amelyiken én, illetve a magyar csapat lapátol majd. Noha a másik nyolc egység is azért lesz ott, hogy őket mutogassák, remélem, nekünk sikerül majd kitűnni a mezőnyből. A negyedik olimpiájára készül. Ha pusztán a részvételre gondol, már aligha emelkedik meg a pulzusszáma, nemde? Szent igaz, hogy nem kalapál a M. Nagy László felvétele szívem, ha Sydneyt említik, ám úgy érzem, jobb így készülni. Jókedvűen és bölcsebben utazhatok ki. Nincs rajtam teher, nem kell nyernem mindenáron. Azért feltehetően szép búcsút akar. Nem titok, ez az utolsó olimpiája. Avagy elnyűhetet- lenként vállal még egyet? Köszönöm, nem. Hanyatt- homlok nem hagyom majd abba a versenyzést, rövidebb távokon akár még egy vb-n is elindulok. Ezzel együtt azt szeretném, ha a lapát a kertben lenne többet a kezemben, és nyugodtan gondozhatnám a növényeimet. Máshol is vannak. Valószínűleg a németek nagyasszonya, Birgit Fischer is most durálja neki magát utoljára. Tizenöt éve keserítik egymás életét, milyen a viszonyuk? Köszönöm... Nem dumcsizunk sokat. Ő nem tud angolul, én meg nem akarok megtanulni németül. Egyébként sem lenne kedvem vele beszélgetni, ugyanis én még emlékszem az NDK-s Fischerre is. Akkoriban csak a hátát lehetett látni a futamokon. Egy géppel, és főként az azt hajtó tablettás üzemanyaggal nem lehetett versenyre kelni. Válogatott kabalák A szerencse hordozói A sportolók legtöbbjének szüksége van valamire, amiben hisz, ami szerencsét hoz neki, ami nélkül a világ minden kincséért sem indulna el a versenyekre. Merthogy a sportolók legtöbbje kissé babonás. Felnőtt emberek, mégis akárcsak a gyerekeknek, nekik is van kabalájuk. Jó példa erre a magyar női kézilabda-válogatott. Siti Beáta kivételével mindannyiuknak van legalább egy kabalája. Összeállításunk az olimpia előtt készült. Mocsai Lajos edző: - Lehet, hogy sokakat meglepek, de nekem is van egy állandó útitársam, amely nélkül nem megyek meccsekre. Egy egérről van szó, amit még Juli lányom varrt nekem nyolc évvel ezelőtt. Egyik bajsza kicsit meg van tépázva, de azért bízom benne, hogy még sokáig elkísérhet. Rácz Mariann: - Két segítőm is lesz Sydneyben. Az egyik egy bárányka, a másik pedig egy püspök által megáldott Szűz Mária-ezüstmedál. Ennek az ékszernek története is van, 1992-ben a barcelonai olimpiai játékok előtt harminckét nappal megsérültem, elszakadt a belső oldalszalagom. Azért kaptam a medáliát, hogy segítsen. Akor nem hagyott cserben, remélem, most sem fog. Balogh Bea: - Indulás előtt kaptam a férjemtől egy sárga napocskapárnát, ezt viszem magammal. Deli Rita: - Volt évfolyamtársam stílusosan egy kenguruval ajándékozott meg, ő lesz az útitársam. Farkas Andrea: - Gyakorlatilag táskányi kabalám van. Ezek közül a legfontosabb az a fehér, leszakított ujjú póló, amely jó ideje már minden utamra elkísér. Jön velem egy kutyus, amit a szüleimtől kaptam, és egy kődarab, amit az Olümposzon kerestem édesanyámmal. Viselek egy medáliát is, még meccsen is rajtam lesz. Ezenkívül viszem a kedvenc fényképeimet is, amelyek nélkül nem indulok el. Farkas Ágnes: - Én nem viszek semmit. Az ágyam mellett van a koalamacim, ő itthonról szurkol nekem. Kántor Anikó: - Pandamacival és egy egérrel kelek útra. Ugyanis Egér az új becenevem. Kulcsár Anita: - A barátnőimtől kapott teknőccel és férjerrf fényképeivel indulok. Kökény Bea: - A Micimackóból jól ismert Malackát viszem, amely tigrisruhában van. Nemrégiben kaptam a férjemtől. Lőwy Dóra: - Két kulcstartóm is van már. Az egyikbe jó tanácsok vannak gravírozva, a másikon pedig egy plüsstigris fityeg. Nagy Anikó: - Két apróságot csomagoltam. Egy piros-fehér- zöld pomponot és egy pici kabalamacit. Pálinger Katalin: - Egy békával utazok, amit a barátomtól kaptam Pigniczki Krisztina: Én egy olyan elefántot viszek, ami kis helyen elfér. Pádár Ildikó: - Mit gondol, mi a kabalám? Természetesen egy fekete párduc, ami már régóta az útitársam. Bojana Radulovics: - Az arany nyakláncomat viszem: rajta, egy olyan medália van, amit még keresztelésemkor kaptam. Siti Bea: - Nekem nincs kabalám. Nem hiszek a külsőségekben, számomra az a fontos, amit az ember lelkében érez. Zsembery Tamásné: - A kislányom ajándékával kelek útra. Ez egy törppapa, amelyik a hátizsákjában hordja a szerencséjét. Ezenkívül egy békát is cipelek, őt Bohus Beától kaptam. Ha mindez kevés lenne, lesz velem egy szerencsekő is. Feldolgozás Pádár Ildikó Ötkarikás kaleidoszkóp Ázsiában a legmagasabbak a jutalmak Az olimpiai aranyérmekért járó jutalmak mértéke országonként változik. Általános szabály: minél kisebb egy ország, annál nagyobb a honorárium. A németek „szegény ördögnek” számítanak a győzelemért járó 30 ezer márkával. Dél-Koreában egész életen átjáró havi 1845 márka ajutalom. Ez 40 év alatt összesen 885 000 márkát jelenthet. A legmagasabb egyszeri juttatás a tajvani sportolóknak jár: 320 000 dollárt kap az a szerencsés, aki a szigetország első olimpiai győzelmét megszerzi. így nem is lehet azon csodálkozni, hogy az elmúlt években több kínai versenyző áttelepült, hiszen náluk az első helyért „csak” 21 000 márka jár. Hongkong 284 000, Üzbegisztán 227 000, Japán 220 000, Dél-Afrika 315 000, Görögország 378 000, Svájc 24 000, az Egyesült Államok 34 000 márkával honorálja a Sydneyben elért kimagasló eredményeket. Olaszországban az aranyért járó 70 000 márka mellett a legeredményesebb sportoló még 150 000 márkát kap. Vannak olyan országok is, ahol nem csak pénzbeli juttatásra számíthatnak a győztesek. Indiában földterület, Görögországban ház is tartozik a pénzjutalomhoz. Kenguru az étlapon Lehet, hogy szentségtörésnek hangzik, de a Skippy, a kenguru című világhírű televíziós sorozatot elkészítő Ausztráliában az ország kedves címerállatának húsa is szerepel az olimpiai falu éttermének kínálatában. Az élelmezésért felelős Doug Bradley szerint a játékokra érkező sportolók és vezetőik kedvenc étele érthetően más és más, a kétszáz országból Sydneybe utazók ízlése nyilvánvalóan eltér. - Gondolnunk kell mindenkire, ezért kínálatunkban fellelhetők a mindenki által kedvelt ételek, de az udvariasság is megkívánja, hogy zsidó és mohamedán vallású vendégeink szintén megtalálják a számukra a megfelelő előírások szerint készített finomságokat. Sőt, gondoltunk a latinamerikai konyha szerelmeseire is - mondta Bradley. Az előzetes becslések szerint az olimpiai falu éttermében naponta 5060 ezer adag húsételt kell majd felszolgálni, és az összfogyasz- tás várhatóan meghaladja az 1,5 millió porciót. Dollármilliók a kiárusításból A sydneyi olimpia szervezői már a játékokat követő kiárusításokról készítettek pénzügyi terveket, amelyek legalább 5 millió ausztrál dollár bevételt irányoznak elő. Az ötkarikás esemény szinte minden használati tárgyát árverésre kívánják bocsátani a kornak megfelelő formában, az interneten keresztül. Többek között a jelenleg a Harbour Bridge-et díszítő, esténként fényárban pompázó ötkarika is gazdára vár majd, de „kalapács alá” kerülnek bokszkesztyűk, zászlók, irodai bútorok és a szervezők által használt motorkerékpárok, közöttük az olimpiai láng útját kísérő Harley Davidson is. Hatvankét esztendős újonc Első és egyben utolsó olimpiájára készül a 62 esztendős Francois Latü, aki a Vanuatu-szigetek (Új- Hebridák) egyeden képviselője az ötkarikás játékokon, és íjászatban indul. - Ez lesz az első és minden bizonnyal az utolsó olimpiám - mondta Latil, aki egyébként ügyvédként dolgozik. „Gyerekkorom óta imádom ezt a sportot, de versenyszerűen csak tizenhat éve űzöm. Az a célom, hogy a legjobb tizenhat között végezzek. Persze az sem lenne baj, ha ennél jobb eredményt érnék el.” Latil márciusban szerezte meg az ötkarikás játékokon való idulás jogát: igaz, nem volt nehéz dolga, mert a vanuatui olimpiai válogatóversenyen ő volt az egyetlen résztvevő. Evezősbalesetek Kórházba szállították Rob Jonkmant, az olimpiai versenyek helyszínén készülő holland evezősök edzőjét. A kormányos négyesek 60 éves trénerét egy motorosroller ütötte el az evezősviadaloknak otthont adó Penrith közelében. Az első hírek szerint Jonkmant meg kellett operálni. Tim Male brit evezőst a sydneyi edzőtáborban érte baleset. A versenyző a hajók kirakása közben a kezén sérült meg, s ezért nem indulhat.
