Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-13 / 37. szám
_____________________________Nagyvilág_______ Bár az Északi-tenger partvidéke teli van élettel, jövője körül azonban egyre több a kérdőjel 2000. szeptember 13. 7 Az Arktisz - a világ szemétdombja? Az Arktisz kifejezés a görög arktosz szóból származik, jelentése medve. Területének legnagyobb részét óceán borítja, ösz- szesen mintegy 12 millió négyzetkilométer területen. A szárazföldet borító jégpáncél másképp néz ki, mint a tengeren úszó irdatlan jéghegyek. A föld forgása következtében a tengeráramlatok és a szelek a jéghegyeket az óramutatóval megegyező irányban hajtják, így azok mintegy tíz év leforgása alatt „körbeutazzák” a pólust. A szárazföld peremén szezonális jég alakul ki, melynek vastagsága néhány centimétertől néhány méterig terjed. Szó sincs összefüggő jégpáncélról; a jég a hatalmas nyomás következtében meggyűrődik, és az összetorlódó táblák állandóan cserélődnek. Az északi fagyhatáron (a sarkkör az északi szélesség 66° 32’-én fekszik) összefüggő hideg világ kezdődik, melyet Amerikában „barren grounds”-nak (puszta föld), Európában és Ázsiában tundrának neveznek. Finnül ez fa nélküli síkságot jelent. A mostoha körülmények ellenére sok növény- és állatfaj él itt. Az alacsony hőmérséklet nem teszi lehetővé, hogy fák nőjenek, így alig térdig érő törpenyírek, füzek alkotnak erdőket. Az állatvilág fontos táplálékát a hangafélék családja alkotja, ide tartozik például az áfonya, melyből szívesen csemegéznek a jegesmedvék is. Az alacsony hőmérsékleten kívül jellemző a vidékre a hosszan tartó sötétség, így a növényeknek alig pár hónapjuk marad az aktív életre. Júniusban a hőmérséklet eléri a 4-11 C°-ot, ilyenkor a tundrát milliószínű fű- és virág- mező borítja el. A legnépesebb élőlényfajtát a lemmingek, a hörcsögfélék családjába tartozó rágcsálók alkotják, amelyek mintegy 10 000 km2 területen szolgálnak a rókák és baglyok fő táplálékául. A „súlyosabb kategóriába” tartozik a rozmár (súlya 1500 kg, hossza 3,5 m), a jegesmedve (500-700 kg, 2,5 m-es magasság) a pézsma (súlya szintén eléri a 200-400 kg-ot), melynek elődei már 25 000 évvel ezelőtt is éltek errefelé. Az északi sarkkörön túl mintegy 750 000 ember él. Az Arktisz amerikai részén öt-hétezer évvel ezelőtt jelentek meg az inuiták és az aleuták, rajtuk kívül Alaszkában élnek az inupiatok. Az ázsiai inuitákat, akik Észak-Szibériából érkeztek, juitáknak is nevezik. Grönlandon élnek a kalaallitok, Oroszországban a csukcsok, a ja- kutok, az evenkik, a dolganok, a nyenyecek és a számik, akik Norvégiában, Svédországban és Finnországban is megtalálhatók. Az őslakók életét a kőolajkutatás változtatta meg a háború után. A hidegháború idején, főleg nyersanyagai miatt, megnőtt az Arktisz jelentősége, és egymás után épültek itt a katonai kikötők és repülőterek. A másik nagy változást az őslakosok életében az internet hozta, amely a környező világgal tartott kapcsolaton kívül a távoktatás lehetőségét is jelenti. Kevés nép található földünkön, amelynek olyan kifejlett volna az érzéke a természet egyensúlya iránt, mint az itt élő őslakosságé. Az inuitáknál például máig szokásban van, hogy az elejtett élelmiszert két részre osztják: egy rész az emberé, a másikat a Földnek adják. Tudják, hogy sorsuk, létük a környező állatvilágtól függ, amelynek szintén élnie kell valamiből. Nem bánnak pazarlóan semmivel; fát például csak kivételes esetben használnak tüzelőnek. Fő táplálékuk a hús. A természetvédők elismerik, hogy az eszkimók számára a vadászat nemcsak az élelemszerzést jelenti, hanem identitásuk megőrzésének is szerves része, ezért csak a vadászat szabályozását szorgalmazzák. Grönlandon évente 150 000 fókát ejthetnek el, az elejthető bálnák száma 2002-ig néhány százra tehető. Az északi természet védelmét kezdik egyre komolyabban venni világszerte. Az UICN nemzetközi szervezet például azt szeretné, ha az Arktiszon egy hatalmas rezervátum alakulna, amely magában foglalná az egész sarkkörön túli területet. A Természetvédelmi Világalap már kézzelfogható sikert mondhat magáénak: sikerült elérnie, hogy 1993-ban Szibériában megkétszereződjön a védett terület nagysága. A fókák és halak testében a DDT jelenlétét mutatták ki. Habár az Arktisz a legkevésbé szennyezett területek közé tartozik a földön, nem mondható, hogy védett volna a káros anyagokkal szemben. Évente növekszik például a radioaktív hulladék mennyisége, melynek zöme az angliai Sellafieldből származik. A légköri nyomás hatására északra kerül az ipari országok által szennyezett levegő, s főleg a szén-dioxid arányának növekedése okozza a jéghegyek olvadását. Felmérések szerint a felmelegedés kétszer olyan gyorsasággal terjed az Arktiszon, mint azelőtt, s hatása egyre érezhetőbb. A jég vastagsága húsz év alatt öt százalékkal csökkent, Ez ajég alatt élő algák fogyásával jár - s az algák lététől függ a halállomány jövője, amely az emlősök (fókák, jegesmedvék stb.), végső soron az ember jövendő sorsát is meghatározza. Egyes vidékeken pedig több hó hullik a kelleténél: ezáltal a rénszarvasok léte kerül veszélybe. Az élelmiszerlánc függősége következtében egyre nő a halak és az emlősök húsában a káros anyagok mennyisége. Néhány halfaj és fóka testében felfedezték a rettegett DDT (néhány országban a mai napig használják) jelenlétét. Poliklór-difenil (PCB) nyomaira bukkantak például a vándorsólymok tojásaiban (8,3 Nyenyec anya gyermekével mg/g mennyiségben), a fókák zsírjában (5,7 mg/g), a jegesmedvék (7,2 mg/g) és a bálnák húsában (6 mg/g). Ezt az anyagot a hadi elektronikai iparban használják. Az említett káros anyagokat természetesen az ember is elfogyasztja, így megjelennek az anyatejben, s végső soron az újszülött károsodását, vetélést, az immunrendszer károsodását okozhatják. A Kola-fésziget és Norilszk térsége gigantikus vegyi üzemeinek számlájára írható az erdők tömeges pusztulása és a folyók ökoszisztémájának tönkretétele. Észak-Alaszkában a Prudhoe Bay környékén végzett kőolajkutatás mintegy 1000 km2 szűz természetet pusztított el. Az Arktisz egyre inkább egy hatalmas szemétdombra kezd hasonlítani, beleértve a legveszélyesebb radioaktív hulladékot is. Az egykori Szovjetunió rozsdásodó atomtengeralatt-járóitól, amelyek senkit sem érdekelnek, pedig egyenesen lúdbőrös lesz az ember háta. A tartályhajókból időnként kiömlő kőolaj foltjaival ellentétben, amelyek idővel eloszlanak, a felszabaduló radioaktív szennyeződés évezredekig pusztítja a természetet. Külföldi lapok nyomán A szennyezés végigvonul az egész élelmiszerláncon jegesmedve planktonok Izraeli ablak Richard Wagner, a tabu Zárt ajtók mögött, csak a maguk gyönyörűségére játsszák. Izraelben tabunak számít Richard Wagner életműve. Annak ellenére, hogy a mester 1813 és 1885 között élt, a Német Birodalom vezetői a náci propaganda és az antiszemitizmus szimbólumává emelték. Az izraeliek számára ezért Wagner neve elválaszthatatlanul a hitlerizmushoz kapcsolódik. Az izraeli filharmonikusok után most egy másik zenekar, az izraeli szimfonikus zenekar is megpróbálja ezt a tabut ledönteni. Szóvivője bejelentette, hogy a szeptemberi zenei fesztiválon a német komponista Siegfriedjét (a Niebelung-tetralógiából) készülnek előadni. Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ izraeli irodájának vezetője szerint már az izraeli állam megalapításának gondolatát is az a vágy valósította meg, hogy a koncentrációs táborok poklát megjárt zsidók nyugodtan élhessenek valahol, s ezek az emberek nem érdemlik azt, hogy felevenítsék nekik a fájó múltat. Izraelben ma 300 000 olyan polgár él, aki megjárta a náci haláltáborokat. Idén februárban már az is elég nagy botrányt okozott, hogy Johannes Rau német elnök hivatalos útja során felszólalt a Knesszetben, s ezzel a háború óta először hangzott el német szó az izraeli parlamentben. A legtöbb izraeli polgár számára azonban Wagner zenéje sokkal irritálóbb, mint a német elnök személye. Tóm Szegev történész szerint Izrael és Németország közt bármilyen jó politikai és diplomáciai viszony lehet, a zsidók sosem bocsátanak meg a németeknek. 1966-ban az izraeli filharmonikusok tettek kísérletet Wagner előadására, majd 1981-ben Zubin Mehta világhírű karmester próbálkozott egy Wag- ner-mű ráadásként való előadásával egy sikeres koncert végén, a publikum azonban kifütyülte, sőt olyan hallgató is akadt, aki felrohant a színpadra, és a hóna alá tetovált számot mutogatta. Ezek után a filharmonikusok Wagner zenéjét legalább addig levették a programról, amíg élnek a holocaust túlélői. A zenekar titokban, a saját örömére játssza a halhatatlan zseni műveit. Kérdés, milyen fogadtatásra talál az izraeli szimfonikus zenekar, s valóban felhangzik-e a Siegfried a pódiumon. Ezt a törekvést támogatja egyébként a legnagyobb élő hegedűművész, Jacques Stroums, aki szintén átélte Auschwitz poklát, s ott veszítette el szüleit és terhes feleségét. Az izraeliek többségével ellentétben azonban meg van győződve Wagner művészetének nagyságáról: a wagneri zene nem okolható azért, hogy piszkos politikai célokra használták fel. Jacques Stroums
