Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-13 / 37. szám

2000. szeptember 13. 2 Vélemény Mondja már, atyafi, miféle ország ez, ahol lovag helyett lóvalagnak nézik az embert, ha idehozza a pénzét? Rajz: MS-Rencín Felülnézet Szűcs Béla Ez a furcsa kifejezés jutott eszembe a minap a szlovákiai területi átszervezés egyik cél­kitűzésének jellemzésére. A politikai vitával kapcsolatos kommentárok, nyilatkozatok többségét elolvastam, ám egyetlen olyan szlovák véle­ményre sem akadtam, amely tudomásul venné, hogy az itt élő magyarok meg akarják őrizni identitásukat, ezért nem érthetnek egyet a szlo­vák megyék közötti szétszó- ratásukkal. Az eddigi tapasz­talatokból csupán két példát említek: a szlovák járásokba terelt Királyhelmeci és Nagykaposi járás nemzetisé­gi kultúrája egyre satnyul, a szórványosítás következté­ben könnyebben folyik az asszimiláció. A szlovákság nagy része egyszerűen igno- rálja ezt az alapvető problé­mát. Végtelen fejtegetéseket hallhatunk a területi átszer­vezés előnyeiről, a helyi köz- igazgatás lehetőségeiről és más szervezeti kérdésekről, amivel a magyarok is azono­Sajtó­szabadság Vojtek Katalin ___________ Sz lovákiában sajtószabadság van - már ahol van. Van, ahol nincs, de ez nehezen bizo­nyítható, mert a főszerkesztő­nek jogában áll szemezgetni a közlésre kínált anyagból. Visszautasíthatja, leállíthatja a nem szájíze szerint íródott cikket, és még csak indoklás­sal sem kell bíbelődnie. Nem illik a lap profiljába - mond­hatja, az inkriminált cikk szerzője pedig kilincselhet más szerkesztőségeknél, amíg csak a témája el nem avul. Azt gondolhatnánk, hogy egy táncelméleti írással ilyesmi nem fordulhat elő, abban nincs politikai gyúa- nyag, ami ódzkodásra kész­tethetné a szerkesztőségek vezetőit. Szlovákiában azon­ban ez is másképpen műkö­dik. Ha történetesen a kul­tuszminiszter táncművészeti tanácsadójának írására kíván sulnak. Az egy tömbben élő magyarok szétszórásának alattomos tervéről azonban egy szó sem esik, egyetlen szlovák érvelést sem hallot­tam, miért előnyös ez az an­tidemokratikus törekvés. Nem más ez, mint a szlovák társadalomnak és politikusai­nak elszomorító elfogultsága a kisebbségekkel szemben és igyekezete a reform kihasz­nálására, hogy a többségben élő magyarokból szórványt teremtsenek. Ez pedig ellen­kezik a Szlovákia által aláírt nemzetközi szerződésekkel és a kisebbségi nyelvek nem­zetközi chartájával is. Egyes újságok megpróbálják nyuga­ti példákkal hódítani olvasói­kat, elhallgatva, hogy a szlo­vákiai magyarság a szülő­földjén él, nem bevándorolt elem. Túlélte a kitelepítést, reszlo-vakizálást, és tisztes­séges állampolgárként igyek­szik megőrizni magyarságát. Az európai integráció napjai­ban pedig még határozottab­ban küzd a szórványosítás és a ködösítő nemzetállami mellébeszélések ellen. reagálni egy szakmabeli, nincs fórum, ahol cikkét kö­zölnék. A táncművészettel foglalkozó két szaklap ugyan­is a Pro Slovakia alaptól kap állami támogatást, ahol épp a miniszter táncművészeti ta­nácsadójának szava dönti el, megkapja-e vagy sem a léte­zését jelentő öszeget. Kegyeit egyik szerkesztőség sem kí­vánja elveszteni, így hát olyan írás, amely helyre ten­né a tanácsos úr szabadon és szép honoráriumért publikált sületlenségeit, nem láthat napvilágot. Mumifikálódhat- nak a valótlanságok, a jövő nemzedékek hiteles tények­nek, hivatkozási alapnak ve­hetik, hisz cáfolat nincs. Iste­nem, hol vannak azok a szép idők, amikor a hazai sajtó unos-untalan Voltaire mon­dását idézte: „Nem értek egyet a véleményével, de utolsó leheletemig küzdők azért, hogy szabadon hirdet­hesse.” Manapság inkább Márai keserű sommázása ér­vényes: „Meghalt a bírálat, éljen a szerkesztőség!” Soóky László ______________ Az újságból rengeteg mindent megtudtam, ami azért fontos, mert így most már kiismerem magam a szlovákiai magyar po­litikában. A rengeteg fontos dol­got nagyon okos emberek mondták el, akiknek a vélemé­nyét nekünk el kell fogadnunk, mert ők a mi vezetőink, és amit ők mondanak, az mindig igaz. Ami egy kicsit aggaszt, az csu­pán annyi, hogy korábban is ol­vastam újságot, és ezekben a ko­rábbi újságokban a mi vezetőink egészen másként beszéltek ugyanarról, mint most az újság 5. oldalán. Az újságnak ez az az oldala, ahol a mi politikusaink őszintén megmondják nekünk, hogy most hogy vagyunk, vala­mint azt is, hogy mások mit és milyen módon rontottak el. Na­gyon jól tudom, hogy nekem nincs jogom kételkedni a veze­tők igazmondásában és őszinte­ségében, s hogy az utóbbi idő­ben mégis kétségeim támadtak, csupán az én hibám lehet, ami a tájékozatlanságomból adódik. A legutolsó újságban például azt olvastam, hogy valakik mindent megtettek azért, hogy az 1994- es komáromi nagygyűlés hatá­rozatai ne valósulhassanak meg. Érdeklődéssel olvastam tovább az interjút, hátha megtu­dom, hogy kik azok a gazembe­Nemzetegyesítő nacionalizmus Sokszor előfordult már az em­beriség történelmében, hogy va­lami nagy horderejű esemény (pl. háború, forradalmak vagy természeti csapások eggyé for­rasztották az egyébként állandó­an egymással civakodó, önző népeket. A harmadik évezred hajnalán kis hazánkban is tanúi lehetünk egy nagy testvéri ösz- szeborulásnak. A szlovák kor­mánykoalíció folyton egymással civakodó pártjait koalíciós part­nerüknek, az MKP-nek egy déli megye létrehozására vonatkozó javaslata döbbentette rá az összefogás szükségességére, mi­vel veszélyeztetve látják az ál­lamalkotó nemzet hegemóniá­ját. Rettegnek az autonómiának még a gondolatától is (pedig eb­ben az esetben szó sincs róla), mert szerintük a többségében magyar nemzetiségű megye első rek, akiktől majd számon kér­hetjük a szabotázst, de csak azt tudtam meg, hogy: „Kormányba lépésünkkel lemondtunk a Ko­máromban megfogalmazott igé­nyeinkről...” Lehet, hogy téve­dek, de eddig mintha olyan in­formációkat kaptam volna, hogy éppen azért léptünk be a kormányba, hogy a Komárom­ban megfogalma­zott igényeket kor­mánytényezőként sokkal jobban tud­juk érvényesíteni. Ennek egy kicsit el­lentmondani látszik a nyilatkozó azon megjegyzése, hogy: „A komáromi nagy­gyűlés utólagosan megérne egy alapos elemzést”, mivel a gondolkodni merő polgár úgy vélekedhetne, hogy a szlovákiai magyar csúcsveze­tésnek a kormányba lépés előtt több, mint négy éve volt arra, hogy alaposan elemezze a siker­telenség okait. Ha az alapos elemzésnek az lett a végered­ménye, hogy be kell lépni a kor­mányba, akkor ez vagy rossz döntés volt, vagy az elemzők nem a szlovákiai magyarság alapvető érdekeit vették figye­lembe. Azt, hogy maga a komá­romi nagygyűlés megszervezése csupán egy minden racionali­lépés lenne a kulturális és gaz­dasági önigazgatás felé. Az sem zavarja őket e rémhír keltésé­ben, hogy a tervezett régióban a magyar lakosság számaránya alig haladná meg az 50%-ot. Bosszúságuk valódi oka, hogy dugába dőlne a felvidéki ma­gyarság szétszórásának terve. Talán meglepő számukra az MKP határozott állásfoglalása és a kormányból való kilépés lehe­tőségének latolgatása. A Felvi­dék magyarságának legnagyobb része helyesli politikai képvise­letének céltudatos kiállását, s re­méljük, erőfeszítéseiket siker ko­ronázza. A szlovák pártok tagja­inak és vezetőinek rá kellene végre ébredniük, hogy abban az országban, ahol valaki - akár egyén, akár népcsoport - hátrá­nyos megkülönböztetést szen­ved, nem fejlődhet ki az igazi demokrácia, s nem élvezhetjük annak az egész társadalomra ál­dást hozó gyümölcseit. A szlo­tást figyelmen kívül hagyó po­pulista csapat időhúzásra és porhintésre alkalmas szemfény­vesztése volt, tekintsük egy rosszindulatú felvetésnek, és kérem, ítéljenek el, sőt kössék hátra a sarkamat, mert én így vélekedem. Igazolni látszik vé­lekedésemet az a tény is, hogy maguk a nagygyűlés szervezői igyekeztek a talál­kozó határozatait elfelejteni, sőt elfe­ledtetni. Csipkeró­zsika-álmából ez a Potyemkin-intéz- mény akkor riadt fel, amikor valaki azt állította, hogy a 13. vagy Komárom megye már a ko­máromi nagygyű­lés egyik pontja volt. Nem volt az, kérem tisztelettel! A komáromi nagygyűlésnek a Szlovákia közigazgatási és területi átszer­vezéséről hozott határozata en­nél sokkal, de sokkal nagyobb jelentőségű volt, és ami a rang­ját csak fokozza: a máig ér­vényben lévő törvények alap­ján megvalósítható! A határo­zat ugyanis régiókról és két ma­gyar többségű szigetről szól, amelyek önkormányzatok tár­sulása révén alkothatnak köz- igazgatási egységet, függetle­nül attól, hogy az államhata­vák politikusok nagy része szíve­sen merül történelmi magyará­zatokba, de miként egyes szek­ták a Bibliából, úgy a történe­lemből ők is csak azt csipegetik ki, ami nekik megfelel. Például még egyetlen múltat böngésző mélynemzeti politikustól sem hallottam, hogy a Szlovák Nemzeti Párt által szentként tisztelt Jozef Tiso a Csehszlová­kiától elszakadni kívánó szlová­kok lakta részeket Magyaror­szág fennhatósága alá kívánta helyezni, széles körű autonómi­ával és önálló parlamenttel. Mindez a harmincas évek má­sodik felében történt, ám az ak­kori történelmi események kö­vetkeztében a széles karimájú papi kalap alatt megszületett a gondolat, hogy a Harmadik Bi­rodalom védőszárnyai alatt na­gyobbakat lehet harapni az ép­pen szájba repülő sült galamb­ból. A „dicső kor” eseményei egészen más színt kapnak, ha lom milyen közigazgatási, terü­leti képződményeket hoz létre. A határozat nyilván amiatt ke­rült vakvágányra, mert pártala­pon, törvényesen nem volt kivi­telezhető, és ma sem volna az. Azt viszont, hogy a régió civil szerveződésként vagy önkor­mányzatok társulási szerződé­se értelmében jöjjön létre, a szlovákiai magyar politika csúcsvezetése nem szorgalmaz­ta, mivel ezáltal önként adta volna fel a szlovákiai magyar­ság centrális irányítását, ami a manipulációs esélyeket rontot­ta volna. Mindezt egyszerű po­litikai konspirációként is kezel­hetnénk. De meddig? A jóhiszemű szlovákiai magyar választópolgárok már tudják, hogy az MKP csúcsvezetésén be­lül két egymásnak ellenszegülő szárny alakult ki, amelyek nem egyformán ítélik meg politikai és közéletünk legfontosabb fel­adatait, s talán kialakult egy olyan csoport is, amelyik nem hajlandó tovább álcázni a valódi helyzetet. Szeptemberben MKP- s polgármester-találkozó, októ­berben pedig MKP Országos Ta­nács-ülés lesz. Ahhoz, hogy bár­mit is alaposan elemezzünk, a hátralévő idő kevésnek tűnik. Arra gondoltam, hogy valakik­nek meg kellene kérdezniük azokat, akik ezt az elemzést már korábban elvégezték. mi akarunk valami hasonlót. A „hazafikönnyeket” előcsaló tö­rekvésekhez szerintük az itt élő őslakos magyarságnak nincs jo­ga. Sajnos, ennek a negatív ösz- szefogásnak az egész ország isz- sza meg a levét. Ha az MKP-nak nem marad más választása, mint küépni a kormánykoalícióból, megrendül az amúgy is ingatag demokratikus társadalmi rend, s az Európától elszigetelődő or­szágot a hatalomra kerülő oli­garchák a betegeskedő orosz medve karmai közé terelhetik. Bármennyire reális ez a veszély - a szlovák társadalomnak és a kormánykoalíció szlovák politi­kusainak tudatosítaniuk kell, hogy a Magyar Koalíció Pártjá­nak legalább annyira fontos az itt élő magyar nemzetrész jogai­nak védelme, mint a Szlovák Köztársaság politikai, gazdasági és erkölcsi fellendülése, valamint lakosságának jóléte. Sárközi János, Szentpéter Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332,582-38-262,592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kistetjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását en­gedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. In­dex: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Szórványosítás Jegyzet Olvasói levél A helyzet jó, csak...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom