Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-06 / 36. szám
Politika 2000. szeptember 6. Tisztelt Ház A. Nagy László Ülök a térkép felett, és nézem Szlovákia tervezett új, megyei felosztását. Játszom. A feltételezett megyeszékhelyek helyére gombokat rakok, mintha gombfocihoz készülődnék. Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Zsolna - ezek, úgy tűnik, stabil pontjai a felállításnak. Következnek: Liptószentmiklós, Besztercebánya és a még el nem döntött székhelyű Gömör- Nógrád megye. Nem tudom, hogy Rimaszombatra vagy Losoncra helyezzem-e a gombot. Rövid töprengés után közéjük helyezem. Remélem, a valóságban is létrejön köztük a hatalommegosztás. Szepesség székhelye Igló, Sáros megyéé Eperjes, Abaújé Kassa. Zemplén megye esetében a gomb Homon- nára kerül. Nézem a tizenkét gombot, és azt látom, hogy nem igazságos a csapat felállítása. Minden játékos a képzeletbeli pálya hosz- szanti tengelye mentén, annak közvetlen közelében helyezkedik el. Illetve többen attól északra. Délen csak egy játékos van, Rimaszombat és Losonc között. Nagykürtös, Ipolyság, Zseliz, Léva, Párkány, Érsekújvár, Komárom, Nagymegyer, Vágsellye, Galánta, Dunaszerdahely és Somorja óriás kiterjedésű környékén a pálya üres. Ide nem jutott már játékos. Abbahagyom a gombfoci hasonlatot, s levonom a következtetést: a pálya óriási, délnyugati területe üres és védtelen, bárki bitorolhatja. Visszatérve a valóságba azon gondolkodom: vajon az új megyeszékhelyek miért az ország nyugati-keleti irányú, középső sávjában helyezkednek el? És vajon miért nem jut megyeszékhely Dél- Szlovákiának is? A magyarázatot a kitűnő közgazdász, Kárász Pál adja meg. Ugyanis az előbb említett középső sáv Szlovákia gazdaságilag legfejlettebb és legerősebb sávja. Tőle délre is, északra is a gazdaságilag és szociálisan gyengébb, leszakadó területek találhatók. A középső sávra az erős iparosodás, a városiasodás, a határsávokra a határvidékiség, az alulfejlesz- tettség és a gyenge gazdasági teljesítőképesség a jellemző. A középső sávban mindenből több van. Itt nagyobb a felhalmozott tőke, a működő tőke és a külföldi tőke. De nagyobb a részesedésük a bruttó hazai termék kialakításában, a beruházásokban és a magánvállalkozásokban is. Magasabb az iskolázottsági szint és ezért alacsonyabb a munkanélküliség aránya. Tehát a középső sáv gazdagsága révén jobban befolyásolhatja az országos döntéseket, és a jövőben is nyílván biztosítani kívánja ezt a lehetőséget maga számára. így történhetett meg, hogy a várható megyeszékhelyek a leggazdagabb városok közül kerülnek majd ki. Ók voltak azok, akik eddig a legnagyobb nyomást tudták gyakorolni a kormányra, a döntéshozókra. A közigazgatási-területi reform azonban azt is jelenti, hogy a jövőben a döntések nagy része a központból a megyékre fog szállni. A megyei székhelyeken fogják eldönteni, hogy az ország, illetve a megye mely területeit fogják inkább fejleszteni és támogatni. Aki eddig gazdag volt, az még gazdagabb lehet, aki szegény volt, az még szegényebb lehet. Aki messze van a megyeszékhelytől, nem nagyon reménykedhet abban, hogy több jut neki beruházásra, fejlesztésre, munkahelyteremtésre, mint eddig. És ha marad a mostani megyei beosztás, akkor a déli és délnyugati magyarlakta járások, városok és falvak még messzebb kerülnek a hatalmi központoktól. Az elemzések azt mutatják, hogy az új megyékben ráadásul a magyarok részaránya csökkenni fog. Ha ez bekövetkezne, akkor Szlovákia több európai egyezményt és kétoldalú államközi egyezményt is megsértene. Jogos tehát a magyaroknak az a követelése, hogy a Duna- szerdahelyi, a Galántai, a Komáromi, a Vágsellyei, az Érsekújvári és a Lévai járás községei tartozzanak egy közös megyébe. így biztosítható lenne a javak méltányos elosztása és a leszakadó területek felzárkózása. Visszatérve a gombfocihoz: a képzeletbeli pályán az egyik gombot Komárom vagy Dunaszerdahely környékére kellene helyezni: így lenne szabályos a játék! A szerző a parlament emberjogi és nemzetiségi bizottságának elnöke. Játsszunk szabályosan! Vajon miért nem jut megyeszékhely Dél-Szlová- kiának is? A Meciar-éra hírhedt, külföldre szökött „privatizátorai” közül Vladimír Poór, a HZDS nagyszombati kerületi szervezetének volt vezetője az egyetlen, aki nemrégiben visszatért Szlovákiába. A Nafta Gbely- ügyben elkövetett, kb. 300 milliós sikkasztással vádolják. Csak néhány órát töltött előzetes letartóztatásban, mert az illetékes ügyész szabadon engedte. Az Argentínából hazatért Poór így szabadlábon védekezhet. TA SR-felvétel Duray Miklós: a külhoni vagy kettős állampolgárság erőltetése egyet jelent a politikai realitások mellőzésével Státustörvény - a folyamat még nincs lezárva Somogyi Tibor felvétele Malinak István ____________ No vember végéig kellene a tervek szerint a magyar kormánynak az Országgyűlés elé terjesztenie az úgynevezett státustörvényt. Az utóbbi időben főleg erdélyi politikusok nyilatkoztak úgy, hogy keveslik, amit szerintük a törvénytervezet tartalmazni fog, hogy az ereded elképzeléshez képest a státustörvény nagyon beszűkült. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke a közelmúltban részt vett a MÁÉRT képviselőinek Orbán Viktor magyar kormányfővel tartott találkozóján, ahol ezek a kérdések is szóba kerültek. Ön szerint jogos-e beszűkülésről beszélni? Elhamarkodott minden olyan megnyilvánulás, amely arról szól, hogy az ún. státustörvény nem lesz elégséges, hogy alulmúlja a várakozásokat, ugyanis még e törvény koncepciójának a kidolgozása sem zárult le. Augusztus 20-án találkoztunk a magyar kormányfővel. Bejelentette: ezt követően ő fogja koordinálni és ellenőrizni a státustörvénnyel kapcsolatos munkálatokat, és közölte, hogy amíg a kormány jóvá nem hagyja a tervezetet, és az a parlament elé nem kerül, addig minden ötlet, amely beleillik az úgynevezett feles (egyszerű többséget igénylő) törvények jóváhagyásába, beépíthető a státustörvény javaslatába. Szóba került az utóbbi hetek egyik legvitatottabb kérdése, a külhoni állampolgárság is? Mind a külhoni, mind a kettős állampolgárság terítékre került, főleg annak kapcsán, hogy részben az RMDSZ, részben a Magyarok Világszövetsége a külhoni állampolgárságot, az egyik vajdasági szervezet - a VMDK pedig a kettős állampolgárságot szorgalmazza. Mivel e szervezetek tagjai a MÁERT-nak, senkinek sincs joga hivatalból kijelenteni, hogy e felvetésekkel nem kell foglalkozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyet kell velük érteni. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetője nemrégiben nyilvánosan kijelentette: a magyarországi parlamenti pártok közötti háborúskodás miatt kevés esélye van annak, hogy az Országgyűlésben akár a státustörvény, akár a külhoni állampolgárság keresztülmenjen. A státustörvény esetében ez a veszély nem áll fenn, viszont egy olyan törvény jóváhagyására, amelyhez kétharmados többség kell, tényleg nincs esély a magyar parlamentben, s ez mind a külhoni, mind a kettős állampolgárságra vonatkozik. Itt hívnám fel a figyelmet egy másik problémára. Igaz, hogy a státustörvényhez egyszerű többség is elég, de a tervezetét csak akkor lehet benyújtani a parlamentbe, ha a MÁÉRT egyhangúlag elfogadja. Márpedig az RMDSZ és a VMDK mást akar, mint a státustörvény. És ha a MÁÉRT keretében nem lesz egyetértés, akkor a státustörvény nem az Ország- gyűlésben kerül veszélybe - be sem lehet nyújtani a törvényhozás elé. Tehát én az előállt új helyzetet úgy értékelem, hogy mindazok, akik a státustörvényt a külhoni vagy a kettős állam- polgárság szemszögéből bírálják, esetleg támadják, azt fogják elérni, hogy megfúrják magát a .státustörvényt is. Mindannak, ami eddig a külhoni állampolgárságról elhangzott, az a lényege, hogy a szorgalmazói magyar útlevelet akarnak. Számításba véve a lehetséges romániai fejleményeket, továbbá a kárpátaljaiak vagy a vajdaságiak nehéz helyzetét tekintve ez a törekvés emberileg valahol érthető is. Romániában is, a Vajdaságban is parlamenti választásokra készülnek. Az ottani magyar politikusok mindkét esetben abból próbálnak maguknak politikai tőkét kovácsolni, hogy a magyar kormánnyal és parlamenttel szemben támasztanak igényeket: azzal kampányolnak választóik előtt, mi mindent fognak kikövetelni Budapesttől. Ezt én politikai kalandorságnak, egyben szerep- és céltévesztésnek tartom. Az persze érthető, hogy azok a magyarok, akik olyan országokban élnek, amelyeknek kevés esélyük van az uniós csatlakozásra, azt tartják elsődlegesnek, hogy magyar útlevelük legyen. De végig kell gondolni: akiknek magyar útlevelük van, olyan okmánnyal rendelkeznek, amely nem különbözteti meg őket a magyar állampolgároktól. Viszont ha az ő magyar útlevelük másfajta lenne, mint a magyar állampolgároké, azzal ugyanúgy nem utazhatnának az EU-országokba, mint ahogy most sem. Ahhoz pedig, hogy az EU-országokban ők egy másfajta magyar útlevelet érvényesíthessenek, a magyar kormánynak külön-külön kormányközi szerződést kellene kötnie az egyes államokkal. Hát ez így biztosan nem menne. És mint említettem: ahhoz, hogy valaki Magyarországon útlevelet kaphasson, nem egyszerű törvény szükségeltetik. Mivel az útlevél állampolgári jogokat feltételez, a kétharmados, az állampolgárságról szóló törvényt kellene megváltoztatni. Ennek semmi esélye. Hangsúlyozom: akik ezt szorgalmazzák, a politikai kalandorság útjára tévedtek, nem mérik fel a realitásokat. Visszatérve a státustörvényt illető gyakori bírálatokhoz: mennyiben szűkebb a mostani koncepció, mint az eredeti volt? Tulajdonképpen nem volt eredeti koncepció. Kezdetben arról volt szó, hogy létre kell hozni a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról egy törvényt, nem többről, és nem kevesebbről. A MÁÉRT bizottságai elé egy szakbizottság által kidolgozott, a súlyponti kérdéseket taglaló tervezet került; megszabta azt a kört, amelyen belül a státustörvény érvényesülhetne. Ez sem szűkült le, hanem különböző véleményeket fűztek hozzá. A probléma abból adódott, hogy a munkavállalással és a gazdasági élettel kapcsolatos szakbizottsági elképzelések sikeredtek talán szőkébbre, mint ahogy elvártuk volna. De ismétlem: a státustörvény kodifikált változata még nem készült el. Ahogy Orbán Viktor is mondta: az utolsó pillanatig beépíthető minden, a törvény koncepciójábá illeszkedő elképzelés. Tehát egyelőre nyitott kérdésekről beszélgetünk. Minden részlettel maga a törvény nem is foglalkozhat, hiszen egyes kérdések megoldásához elég egy miniszteri rendelet. Bizonyos esetekben csak a törvényi keretet kell meghatározni, a részleteket az illetékes szakminisztérium dolgozza ki. Kolozsvári lap: Felelőtlen ígéretek A mai magyar kormány politikusai megalapozatlanul és felelőtlenül ígérték meg annak idején a határon túli magyarságnak azt, hogy rendezik magyarországi státusát, anyaországi kapcsolat- tartási és európai utazási lehetőségeit. Legnagyobb bűnük, hogy az ígéretekkel óriási várakozást ébresztettek a határon túli magyarságban - írta nemrégiben a Kolozsváron megjelenő Szabadság című napilap. A kommentár szerint a határon túl élő magyar közösségek számára biztosítandó kettős állampolgárság gondolatát 1998-ban - nem sokkal a magyarországi választások előtt - jobboldali magyar politikusok vetették fel. Az 1998 májusi választásokon a határon túliaknak kettős állampolgárságot, de legalább különleges anyaországi státust ígérő politikusok Magyar- ország élére kerültek, s igyekeztek kihátrálni a csupán kampánycélokat szolgáló ügyből. Az idén, tusnádi előadásában maga Orbán Viktor engedte lejjebb a mércét: „státustörvény-szerűségről” beszélt. Két nappal későbbi magyar külügyi illetékesek már csupán „egyes kedvezményeket biztosító törvényként” említették a tervezett jogszabályt. A lap szerint a korábbi ígéretektől való elhatárolódásnak talán az lehetett az oka, hogy a magyar kormány vezetői rájöttek: a beígért jogok biztosításának akkora a költség- vetési vonzata, hogy azt az ország nem vállalhatja, vagy pedig az EU-tól érkezett figyelmeztetés: ha a csatlakozás fontos számukra, ezt a témát ejtsék. A „kettős állampolgárságtól” az „egyes kedvezményekig” vezető úton a magyar kormány lépteit nem a körültekintés és az alapos felkészülés jellemezte. Nem készült felmérés az érintettek számáról, a kedvezmények költségvetési hatásáról, nem elemezték átfogóan a más államok hasonló megoldásaiból adódó tapasztalatokat.
