Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-23 / 34. szám
Nagyvilág 2000. augusztus 23. 7 Egyes vélemények szerint törvényszerű volt a Concorde múlt havi balesete. Már a British Airways is leállította járatait Egy repülő legenda tragikus vége Előbb vagy utóbb be kellett következnie - állítja több szakértő. Szinte ugyanitt zuhant le évekkel ezelőtt egy TU-144-es is. Párizs lett a hangsebességnél gyorsabb utasszállítás temetője... Archív felvételek Brian Trubshaw, a berepülőpilóták egyik élő legendája volt a kapitánya a Concorde 002-es prototípusának, amely 1969. április 9-én startolt az angliai Bristol repülőteréről. A pilótákon és a fedélzeti mérnökökön olyan speciális öltözet volt, amilyet a lökhajtásos gépek pilótái viselnek. A diszpécser startengedélye, jókívánsága (Good luck, Gentlemenl), majd a rakétagyorsaságú startot követően, Trubshaw elmondása szerint, a személyzet tagjai között szinte az egész út alatt egy szó sem esett. A próbarepülés, a pillanat fennköltségének megfelelően, áhítatos csendben zajlott. Kevesebb szerencse kísérte a szintén veterán, több ezer órát lerepült Christian Marty vezette személyzet startját a múlt hónap 25-én. Ő és Jean Marcot kollégája, a Concorde-ok „nagy öregje”, kezelhetetlen helyzetbe kerültek, amikor a Charles de Gaulle repülőtérről felemelkedve, a bal szárny alatti motor felmondta a szolgálatot. A repülőgép lángolni kezdett. Történt mindez a legkritikusabb pillanatban, amikor a gép már akkora sebességet vett fel, hogy nem tudták megszakítani a startot. A pilóták valószínűleg megpróbáltak egy félkört leírva a közeli Le Bourget repülőtérre leszállni. Ez a manőver azonban már nem sikerülhetett. Mintegy másfél perces repülés után az égő Concorde az autópálya és egy Gonesse község melletti szálloda közé zuhant, roncsai alá temetve a fedélzet 109 utasát és a szálloda négy vendégét. A két eset mérföldkövet jelent a Concorde-ok három évtizedes történetében. Ezek a gépek ugyanis sosem voltak normális utasszállítók. Mert hiába lenyűgöző, hogy három és fél óra alatt képesek átrepülni az Atlanti-óceánt, gyakorlati szempontból ennek kevés a jelentősége. Ha figyelembe vesszük, hogy egy Párizs-New York-i retúrjegy ára 400 000 koronába kerül, a Concorde-ok mindig is luxusnak, a felső tízezer gépeinek számítottak. Magasabban - gyorsabban A Concorde ötlete még valamikor az ötvenes évek végén született, amikor a „gyorsabban, magasabban és többet” jelszó nyomta rá bélyegét a világ repülőgépgyártására. Ekkor kezdtek kiszivárogni az első hírek arról, hogy a franciák és az angolok egy forradalmian új gép tervein dolgoznak. A történelmi pillanat 1962. szeptember 11-én következett be, amikor a brit védelmi miniszter és a francia nagykövet Londonban aláírta a közös tervezetről szóló együttműködési szerződést. Ez volt az első eset, hogy két ország ilyen szoros együttműködésben kezdett hozzá egy repülőgép tervezéséhez, gyártásához és eladásához. Mindkét országnak szolid hagyományai voltak a sugárhajtású repülés terén: a britek a negyvenes évek végén fejlesztették ki a Cometot, míg a franciák a személyszállító Caravelle gyártásában szereztek tapasztalatokat. Ez az együttműködés azt is bizonyítani akarta, hogy az európai tradíciók képesek lépést tartani az amerikai és a szovjet gyártókkal (utóbbiak a háborús hadizsákmányban szerzett német sugárhajtású gépeken tanultak). Hasonló elképzelésekkel azonban az amerikaiak és a szovjetek is előálltak: előbbiek a Boeing és a General Electric, utóbbiak a Tupoljev konstrukciós műhely bölcsőiben születtek. Az első elképzelések kissé romantikusak voltak, fele-fele aránnyal számoltak. A brit gyártóknak kellett volna a gép testét és a hajtóműveket, vagyis a kulcsfontosságú részeket, míg a franciáknak a szárnyakat, a vezérművet és a fedélzeti részeket készíteniük. A munka gyorsan haladt, s már 1967 őszére elkészült az első két prototípus. Toulouse-ban került sor a 001- es, Bristolban a 002-es prototípus földi próbájára. Ekkor egy banális vita pattant ki, mi legyen az új gép neve: Concord vagy Concorde? Végül sikerült megegyezniük. A britek elfogadták a francia nevet, azzal, hogy az e betű négy értéket képvisel: excellence, Eng- land, Europe, entente. A hangsebesség leküzdése S itt jött a nagy meglepetés. 1968 szilveszterén a szovjetek kipróbálták a TU-144 típust, amely egy csapásra maga mögé utasított minden riválist. Ennek a tesztelő repülésnek a körülményeit mindmáig titok övezi, azt viszont tudjuk, hogy a próbarepülés szó szerint kierőszakolt győzelem volt, amely a szocialista ipar legyőzhetetlenségét volt hivatott bizonyítani. Azonnal szárnyra kaptak a találgatások, melyek szerint a szovjetek kísérletét komoly műszaki melléfogások jellemezték. Az első kételyek a repülési távolságra vonatkoztak: az első TU-144-esnek állítólag akkora volt a fogyasztása, hogy legfeljebb Moszkvától Lenin- grádig lett volna képes elrepülni. A hangsebességet túllépő Tupoljev ugyan kísértetiesen hasonlított a Concorde-ra (mi több, konkordszkinak csúfolták), az ügyes szovjet propagandának azonban sikerült elhitetnie a közvélemény egy részével, hogy az angolok és a franciák kopírozták le a szovjet terveket. A repülőgép a pártvezetéstől természetesen megkapta a legmagasabb állami elismerést - amikor 1970 tavaszán túllépte a hangsebesség kétszeresét, A Szovjetunió Hőse kitüntetést adományozták neki. A Concorde 001-es először 1969. február 3-án végzett próbarepülést a franciaországi Toulouse-ból. A tapasztalt André Turcat berepülőpilóta vezette, rajta kívül két fedélzeti mérnök volt a gépen. A repülés 28 percig tartott, s egy sereg újságíró követte figyelemmel (akik közül sokan már napok óta várakoztak a rossz időjárás miatt). (Befejezés a következő számban.) A TU-144-es, a szocialista tábor büszkesége, hiába tüntették ki a pártfejesek, dicstelenül végezte. Már csak postazsákokat szállít az egykori birodalomban. 1969 - Brian Trubshaw és André Turcat, akik először próbálták ki a mesébe illő száguldást. Ekkor még mindenki hitt benne, hogy vége a hagyományos angol-francia rivalizálásnak, és az öreg kontinens felveheti a versenyt az amerikaiakkal és a szovjetekkel. Vasárnapi pletykák Kim, az erkölcsrendész Dél-Koreában él egy rendőrfőnöknő. Kim Kang-dzsa a neve, és a szöuli prostituáltakat felügyeli. Esti körútjai alkalmával gyakran látni, amint joviális csevegést folytat a menyasszonyi ruhába öltözött (a kuncsaftoknak leggyakrabban erre támad gusztusuk) prostikkal, majd jó éjszakát kívánva továbbmegy. Kim a négy piroslámpás házáról ismert Miari Texas nevű negyedben teljesít szolgálatot. A bordélytulajdonosok jól tudják, hogy a barna egyenruhát viselő hölgygyei nem jó kukoricázni, hiszen mindig résen van. Kinevezése egyébként óriási áttörésnek számított, s az eredmények nem soká várattak magukra. Az erélyes hölgy rövid idő alatt felszámolta a fiatalkorú-prostitúciót a rá bízott negyedben, és azóta is rendszeres ellenőrzést tart. 760 lányt tart nyilván, s ügyel rá, hogy valamennyien nagykorúak legyenek. Ahol akár egyetlen „éretlen gyümölcs” is előfordul, azt a kupit bezáratja. A szigorú rendőrnő körzetéből 150 prostituált inkább távozott. Elődeivel ellentétben Kim mindazokat bünteti és üldözi, akik a prostitúcióból élnek: a nehézfiúkat, az illegális házakat és őrzőiket. Természetesen nincsenek illúziói, hogy sikerülhet száműznie Szöulból a tiltott prostitúciót, így megelégszik a razziákkal és a felvilágosítómunkával. Kimnek egyébként két gyermeke van, s hivatalba lépésekor nagy bátorságról kellett tanúbizonyságot adnia: névtelen levelek és telefonok özönével fogadták. A kenguruk hazájában Ősz elején, az olimpia hetei alatt Ausztrália a világ figyelmének középpontjába kerül. A Mindenre táblák figyelmeztetnek. távoli kontinensen nem árt megfogadni néhány jó tanácsot. Amerikához hasonlóan itt is megtaláljuk a Greyhound vagy a McCaffertis nevű társaságokat, amelyek bárhová, bármikor elszállítják az embert. Központi irodájuk Sydneyben például a metró Central nevű állomásánál található. A vonatközlekedés is jó megoldás, ám minden vonalra külön kell fizetni, és számítani kell a magas viteldíjra. Youth szálló is bőven található, ahol már 15 dollárért kellemesen kialhatjuk magunkat, s akár főzhetünk is a konyháikban. A backpacker (hátizsákos turista) itt több figyelmességben részesül, mint Amerikában. Ez nem kicsiség. Egy szégyenlős örömlány eltakarja az arcát a razzia során. A Concorde hossza 62,1, szélessége 25,5, magassága 12 m. Tartályába 120 000 liter hajtóanyagot lehet tankolni, képes elérni 2200 km/h utazási sebességet.
