Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-26 / 17. szám
2000. április 26. Kópé Gondolkodom, tehát... A négy betűcsoport után egy kérdőjelet tettünk. Milyen betűket kell beírnod a helyére? Nyertes kópék: A lapunk 9. számában feladott rejtvény helyes megfejtése: Elvarázsolt kastély. Könyvjutalmat nyertek: Vasas Zsuzsa, Bátorkeszi; Kostoláni Norbert, Ógyalla; Kajla Krisztina, Pinc. A 10. számban szereplő két bari rajza közt 6 eltérés volt. Könyjutalmat nyertek: Nagy Gergely, Nádszeg; Klimácsek János Szabolcs, Dunamocs; Hegedűs Éva, Búcs. All. számú fejtörő rajzán egy cica szerepelt. Könyvet nyertek a következő megfejtők: Farkas Patrik, Tornaija; Griskai István, Budapest; Birke Orsolya, Ágcsernyő. A 12. számban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Sárospatak. Könyvjutalmat nyertek: Kiss Marci, Pozsony; Szarka Margaréta, Vágsellye; Radocha Zsuzsa, Madar. Minden nyertesnek gratulálunk, a könyveket postán küldjük. A teve és a szarvas Maurice Druon Tistou az állatkertben Valamikor szép agancs díszítette a teve fejét. A szarvasnak akkoriban még nem volt agancsa, ezért a teve sokszor hencegett előtte. Egyszer a szarvas így szólt hozzá: - Meghívott a tigris, hogy látogassak el hozzá. Kérlek, kölcsönözd nekem az agancsodat egy estére! A teve kölcsönadta az agancsot. De ahogy másnap a vízbe pillantott, látta ám, hogy agancs nélkül bizony csúnya. Magasra emelt fővel tekingetett jobbra-balra, hátha megpillantja a szarvast, és visszakérheti az agancsát. De a szarvast hiába kereste. Amint a tigrishez iparkodott, farkasok vetődtek az útjába, és üldözőbe vették. Végre sikerült egérutat nyernie, de akkorra már jókora utat tett meg, s eljutott egy távoli erdőségig, ahonnan nem talált vissza többé. Azóta ha a teve vízbe pillant, azonnal magasra emeli a fejét, úgy fürkészi a tájat, hátha megpillantja a szarvast, és visszakérheti gyönyörű agancsát. Anya Asszonyságnak sokkal több gondja volt, mint a városi tanácsuraknak, de egészen más okból. Az ő kis Tistouját* mintha kicserélték volna az utóbbi időkben. Az a nevelési módszer, amelyet Apa Uraság talált ki neki, furcsán komollyá tette a gyereket: órákig is megült csendben.- Mi jár az eszedben, fiacskám? - kérdezte tőle egy nap Anya Asszonyság.- Arra gondolok - felelte Tistou -, hogy a világ sokkal jobb is lehetne, mint amilyen. Anya Asszonyság bosszús arcot vágott.- Gyereknek nem valók az ilyen gondolatok, Tistou - jelentette ki.—Menj és játssz a pónilovacskáddal!- Ő pontosan úgy gondolkodik, ahogy én - felelte Tistou. Anya Asszonyság most már igazán megharagudott.- Ez mindennek a teteje! - kiáltotta. - A gyerekek most már a lovak fejével gondolkodnak? Beszélt a dologról Apa Urasággal, aki úgy találta, hogy Tistounak szórakozásra van szüksége.- Szép, szép egy póniló, de más állatokat is kéne látnia a gyereknek. Vigyük el az állatkertbe! Ám az állatkertben Tistout szomorú meglepetés érte. Úgy képzelte, hogy az állatkert valami tündérliget, ahol az állatok önszántukból és örömmel mutalják meg magukat az ámuló-bámuló látogatóknak. Afféle állatparadicsomnak hitte, ahol a kígyó a zsiráf lábára tekeredve végzi a reggeli tornáját, és ahol a kenguru medvebocsot visz sétálni az erszényében. Úgy képzelte, hogy a jaguárok, a bivalyok, az orrszarvúk, a ta- pírok, a lantmadarak, a papagájok és a kismajmok mindenféle csodálatos fák és bokrok közt ugrándoznak, ahogy a képeskönyvekben festik őket. Ehelyett mit látott? Ketreceket, ahol a kopott oroszlánok szomorúan aludtak üres tányérjuk előtt, ahol a tigris tigrissel, a majom majommal volt összezárva. Meg akart vigasztalni egy leopárdot, aki kétségbeesetten keringett körbe-körbe a ketrecében, és neki akarta adni a briósát, de egy állatkerti őr dühösen rákiabált:- Kisfiam, maradj a védőkorlát mögött, ezek itt vadállatok!- Honnan jöttek? - kérdezte Tistou.- Nagyon messziről, Ázsiából, Afrikából meg mit tudom én, honnan.- És megkérdezték tőlük, hogy ide akarnak-e jönni? Az őr vállat vont és elballagott, közben olyasmit morogva, hogy taknyos kölykök ne járassák vele a bolondját. Tistou pedig eltöprengett. Először is arra gondolt, hogy az őrnek nem kellett volna ezt a mesterséget választania, mert nem szereti az állatokat, akiket gondoz. Aztán arra gondolt, hogy az állatok hozhattak volna mindenféle növénymagvakat a bundájukban, hogy aztán itt szétszórják őket a ketrecük körül. Az állatkerti őrök pedig ügyet sem vetettek a kisfiúra, aki minden ketrec előtt lehajolt, és ujját a homokba dugta. Egyszerűen azt hitték, hogy a kisfiú szeret a homokban játszani. Néhány nap múlva azonban hatalmas baobabfa nőtt ki az oroszlán ketrecében, a majmok liánról liánra lendültek, és tavirózsák nyíltak a krokodilok medencéjében. A medve is megkapta a fenyőfáját, és a kenguru a szavannáját. A gémek és a rózsaszínű flamingók ringó nádasban sétálgattak, s jázminligetben énekeltek a százféle színben játszó madarak. A városka állatkertje a legszebb lett a világon, és a tanács sietett is felhívni erre az utazási irodák figyelmét.- Hát most már a trópusi növényektől se nyughatsz? - kérdezte a szigorú Bajusz bácsi, mikor találkozott Tistouval. - Ez már mégicsak sok!- Ennyit tehettem csak szegény vadállatokért, akik olyan nagyon unatkoztak messze a hazájuktól - felelte Tistou. * ejtsd: tisztu Verssarok Barak László Bátorító Németh Ilona kollázsa Megijedt az árnyékától hajdanán a Jankó, túl is adott rajta nyomban pénzért a fajankó... De mivel a bátorságot nem lehet megvenni, kinevette gyávaságát úgyszólván mindenki. Ezentúl, ha árnyék nélkül megláttok egy embert, bizton ő az, akit sorsa gyávasággal megvert. Ezért kinek nincs árnyéka, valahogy kerítsen, bátorságot eleinte csak abból merítsen. Mikor aztán nem ijed meg saját árnyékától, mondhatja, hogy nem faragták akármilyen fából... A magyar történelem nagy alakjai Bethlen Gábor 1580-ban született Marosillyén. Báthory Zsig- mond fejedelem udvarában nevelkedett, és részt vett a törökök elleni havasalföldi hadjáratban. 1602-ben a császáriak elől török földre menekült. Itt a bujdosók vezetője lett, s az önálló erdélyi fejedelemség megteremtése végett tárgyalásokat folytatott Bocskaival, hogy megnyerje őt a Habsburgok elleni felkelés ügyének. 1607-től Báthory Gábor fejedelem bizalmas tanácsadója volt. 1613-ban a kolozsvári országgyűlés Bethlen Gábort fejedelemmé választotta, de a bécsi udvar ezt nem ismerte el, csak 1615-ben. Az új fejedelem zavaros belső gazdasági helyzetet örökölt elődjétől. Ezt új gazdaságpolitika bevezetésével stabilizálta. Gyulafehérvári fejedelmi központjában élénk politikai és kulturális életet alakított ki. 1618-ban kirobbant a harmincéves háború, amely alkalmat adott Bethlennek arra, hogy a cseh protestáns rendekkel szövetkezve fellépjen a Habsburgok uralma ellen. 1619-ben indította meg a fegyveres támadást, és hat hét alatt elfoglalta a királyi Magyarország nagy részét. Bethlen célja az volt, hogy Erdélyt, Magyarországot és Ausztria egy részét egyesítse. 1620-ban Besztercebányán királlyá választották. A királyi címről 1622-ben a nikolsburgi békében lemondott, de ennek fejében hét felső-magyarországi vármegyével gazdagította a fejedelemséget. Még kétszer, 1623-ban és 1626- ban tett kísérletet terve megvalósítására, de komoly eredményt már nem ért el. Élete utolsó évében a lengyel trónt próbálta megszerezni, de 1629-ben bekövetkezett halála miatt ez az álma már nem teljesülhetett.
