Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-26 / 4. szám

Politika 2000. január 26. 3--------------------------------------------------- Tisztelt Ház Eg ység és értékrend Bárdos Gyula_______________ A Magyar Koalíció Pártjának kormányzati szerepvállalása egyértelműen nagy kihívást je­lent valamennyiünk számára - akár a törvényhozásban, akár pedig a végrehajtó hatalom­ban. Természetesen az idén el­indított új rovat keretében mindenekelőtt a parlamentben történtekkel, illetve a törvény- hozással kapcsolatos kérdések­kel foglalkozunk, általában a részünkről fontosnak tartott ágazatok, területek, témák, közérdeklődést kiváltó tör­vénytervezetek, változtatások ismertetésével. Az írott és elektronikus sajtó­ban egyaránt gyakran beszá­moltunk arról, hogy milyen sú­lyos meciari örökséget, politi­kai, gazdasági és szociális csőd­tömeget volt kénytelen átvenni a jelenlegi kormánykoalíció, s mindez hogyan nyomta rá bé­lyegét például a törvényhozás munkájára. Tény és való, hogy sokszor szinte viharos gyorsa­sággal kellett - és vélhetően még kell is - számos törvényt elfogadni, hogy helyrehozzuk az elmúlt választási ciklus hibá­it, korrigáljuk a célzatosan elfo­gadott törvények sokaságát. Ha figyelembe vesszük a kor­mánykoalícióban tapasztalt belső destabilizációs mozgáso­kat, valamint a Szlovák Demok­ratikus Koalíciót alkotó pártok ideálisnak nem nevezhető vi­szonyát, akkor világosan láthat­juk, hogy a törvényhozás felté­telei nem éppen a legkedvezőbbek. Emellett nem lehet és nem is szabad el­feledkezni arról, hogy milyen kedve­zőtlen tapasztalato­kat szereztünk a ki- - sebbségi nyelvhasz­nálati törvény előké­szítése és megtár­gyalása során, ami­kor koalíciós partne­reink megmérettettek, és köny- nyűnek találtattak. Mindezt azért tartom fontosnak felidézni, hogy a realitás talaján maradva tekintsünk kormány­koalíciós lehetőségeinkre. Ne­künk a szlovákiai magyar nem­zeti közösség érdekeit kell min­denekelőtt szem előtt tarta­nunk, érvényre juttatnunk. Erre pedig az ismert körülmények és feltételek között csak akkor van esélyünk, ha pontosan megha­tározott értékrend és fontossági sorrend figyelembevételével ve­szünk részt a törvény-elő­készítési és törvényhozási fo­lyamatban. A Magyar Koalíció Pártjának legutóbbi tisztújító országos közgyűlése egyértelműen meg­határozta azokat a prioritásokat, ame­lyek a parlamenti képviselők és kor­mánytagok részére egyaránt érvénye­sek. Nem lehet két­séges, hogy mely te­rületeken milyen irányba kell halad­nunk. Annak elle­nére, hogy a kor­mánykoalíciós gé­pezet nem működik olajozot­tan, s széles körben ismertek a különböző jellegű problémák, állítom, hogy a parlamentben jóváhagyott kormányprogram néhány területen lehetővé teszi elképzeléseink megvalósítását. Nem vagyok híve annak, hogy állandóan azt elemezzük, mit miért nem lehet - bár ennek a fejtegetésnek is megvan a ma­ga racionalitása inkább azt keressük, amit meg lehet való­sítani. Véleményem szerint a központi hatalom decentralizálása, az önkormányzatiság elvének megerősítése, az ún. nevesí- tetlen földek ügyének megfele­lő orvoslása, a mezőgazdasági dotációs politika megváltozta­tása, az anyanyelvű oktatás és kultúra meghatározó területein való elmozdulás, a korábbi kor­mányzati ciklusban szándéko­san elhanyagolt térségek gaz­dasági és szociális fellendítése - mind olyan feladat, amelyek egységes, határozott fellépé­sünkkel lehetőséget nyújtanak a kedvező változásokhoz. Ez az esztendő a jelenlegi kor­mányzati időszak meghatározó éve, amely megmutatja, hogy minek a megvalósításához van elegendő képviselői mandá­tummal alátámasztott politikai akarat, és mi marad meg az óhajok, illetve elképzelések szintjén. Azt követően ugyanis kiderül, hogy kinek miért kell, illetve miért lehet vállalnia a politikai felelősséget. A szerző az MKP parlamenti frakciójának vezetője. Koalíciós partnereink megméret­tettek, és könnyűnek találtattak. A választások után három és fél hónappal dőlt el, hogy újra az Oszt­rák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) koalí­ciója fogja kormányozni Ausztriát. Ezzel megszakítás nélkül immár az ötödik SPÖ-ÖVP koalíció jött létre. Nyugat-Európa is megnyugo­dott, a szélsőséges Jörg Haider nem vált kormánytényezővé. Viktor Kiima kancellár (képünkön), az SPÖ elnöke a koalíciós megállapo­dás elfogadása után érzékeltette, hogy a tárcák elosztása körül le­hetnek még viták. TA SR/AP Zdenko Trebul’a főpolgármester: „Minél egyszerűbbé és áttekinthetőbbé kell tenni a hivatali ügyintézést” Kassa dilemmája: kis város vagy nagyváros? Juhász Katalin ________ Ru dolf Schuster utódjának, az új kassai főpolgármesternek nincs könnyű dolga. Egyrészt Schuster négyéves tündöklése és óriási népszerűsége, más­részt a város jelenlegi ínséges helyzete miatt, amelynek oka sokak szerint részben a volt fő­polgármester néhány hibás döntése. Zdenko Trebul’a a PÉP színeiben lett Schuster mellett alpolgármester, majd az idősza­ki választásokon toronymaga­san győzött. Kassa adósságai meghaladják az egymilliárd-kétszázmillió ko­ronát. Hogyan lesz képes a vá­ros rendezni tartozásait? Ma Szlovákiában nincs olyan vá­ros, amelynek ne volnának adós­ságai. Az állami dotáció nem ele­gendő a város működtetésére, egyéb forrásokhoz kell nyúlni; az egyik lehetséges megoldás a bankhitel, amelyet persze vissza kell fizetni. A város problémái tulajdonképpen ugyanolyanok, mint az országéi: kevés a bevé­tel, kevés a hazai és külföldi be­ruházó, tőkebeáramlás nélkül pedig gyors fejlődés sem lehetsé­ges. Örömmel tölt el, hogy végre sikerül kibocsátanunk a sokat emlegetett városi kötvényeket, nemrég érkezett meg a pénzügy­minisztérium engedélye. Egy­milliárdos nagyságrendben bo­csátunk ki kötvényt, ez az összeg már szerepel 'a 2000-es városi költségvetésben. Több rövid lejá­ratú bankkölcsönt sikerült hosz- szú lejáratúra változtatni, folya­matosan tárgyalunk további, a város számára kedvezőbb módo­zatokról is. Idén 610 millió koro­nás bevétellel számolunk a váro­si tulajdonú ingatlanok eladásá­ból. A költségvetésben minimális összegű beruházások szerepel­nek: ahol csak tudunk, takaré­koskodunk. A rossz nyelvek szerint a törté­nelmi városközpont látványos, de meglehetősen költséges fel­újítása volt minden idők legdrá­gább elnökválasztási kampá­nya. Sejtem, hogy kiktől származhat ez a mondás. Számomra az a legfontosabb, hogy jelenleg hússzor annyian érdeklődnek a Fő utca és környéke iránt, mint pár éve, amikor estefelé végig­menni is veszélyes volt rajta. A kassaiak jól érzik magukat a vá­rosukban, a turisták is pozitívan vélekednek a változásokról. A komplex felújítást előbb-utóbb így is, úgy is el kellett volna vé­gezni, minél tovább halogattuk volna, annál többe került vol­na - tekintettel az építőanyag- árak folyamatos emelkedésére, valamint a műemlék épületek romló állapotára. Sajnos, né­hány mellékutcára már nem ju­tott pénz, de ezeket is igyek­szünk minél gyorsabban rendbe hozni, akár az eredeti elképzelé­sek módosításának árán is. Már korábban jelezte, hogy megválasztása esetén javasolni fogja a Kassa városáról szóló törvény módosítását. Minde­nekelőtt az önálló jogi személy­ként működő városrészek szá­mát sokallta. Igen, meglehetősen régóta dol­gozik az a munkacsoport, mely polgármesterekből, jogászokból és a magisztrátus szakértőiből áll. A cél az, hogy minél egysze­rűbbé és áttekinthetőbbé váljon a hivatali ügyintézés, ne költ- sünk feleslegesen pénzt olyas­mire, amit takarékosabban is meg lehet oldani. Kassa nem hu­szonkét önálló város társulása, hanem egy város, melynek gondjai mind a huszonkét város­rész lakóit érintik. A városrészek önkormányzatainak is ki kell venniük részüket a problémák megoldásából, hatékonyan mű­ködő struktúrára van szükség, nem utolsósorban anyagi meg­fontolásból. Egy-egy önkor­mányzat fenntartása nem olcsó, évente negyedmilliárd koronát tesz ki a magisztrátus és a város­részek önkormányzatainak költ­sége. Megengedhetetlen luxus­nak tartom, hogy Kassán össze­sen 540 képviselő ül a helyi kép­viselő-testületekben, Eperjesen pedig, melynek lakossága 100 ezer fölött van, csupán 47 dol­gozik. A kassai önkormányzat­ok 640 alkalmazottat foglalkoz­tatnak, Eperjesen ez a szám 140. A jelenlegi helyzetben ugyancsak meg kell gondol­nunk, mire telik, és mire nem. Elképzelhető, hogy a jövőben megszűnnek egyes városré­szek? Dömötör Ede felvétele Nem megszüntetésről beszél­tem, hanem karcsúsításról, il­letve a hatékonyság növelésé­ről. Több variáns létezik, vala­mennyit elemezni fogjuk a kö­zeljövőben. Először is az a kér­dés, hogy Kassa a maga 240 ezer lakosával kis városnak vagy nagyvárosnak számít-e. Szlovákiai viszonylatban nagy­város. Európában viszont kis városnak számít, a legtöbb or­szágban a hasonló nagyságú vá­rosok központi vezetéssel mű­ködnek. A városrészek polgár- mestereinek bizonyára nem tet­szik, amit most mondok, de el­képzelhetetlennek tartom, hogy huszonkét anyakönyvi hivatal vagy huszonkét oktatási hivatal működjön Kassa területén. Rá­adásul a város négy járásra van felosztva, az ötödik, a Kassa környéki járás a többihez képest aránytalanul nagy, mintegy százezer lakosú. Működőképe- sebb és olcsóbb modellt aka­runk. Fontosnak tartom az el­lenőrzés szigorítását is, hogy ne veszhessen nyomuk különböző pénzeknek. Milyen a viszonya az új vezetés­nek a Kelet-szlovákiai Vasmű je­lenlegi vezetőivel? Ez a vállalat ad megélhetést a kassai lakos­ság jelentős részének. E kérdésben mellőznünk kell a politikát. A város főpolgármes­tereként a lehető legjobb vi­szonyra törekszem a vasmű ve­zérkarával; úgy gondolom, a mindenkori főpolgármester nem'engedheti meg magának, hogy »összevesszen« e kulcsfon­tosságú vállalat irányítóival, mert egymásra vagyunk utalva. A vasmű is nehéz hónapokat él át, nem várhatunk el tőle sok olyan dolgot, amelyek régebben természetesek voltak. A viszo­nyunk ennek ellenére jelenleg felhőtlennek mondható. A vasmű elszegényedését legin­kább Kassa sportélete szenved­te meg. Úgy tudom, önnek is szívügye a sport. Azelőtt aktívan sportoltam, most is érdekel a városi klubok problémája, olyannyira, hogy kezdeményezője voltam a sport­élet megmentésére alakult pol­gári társulásnak. A főpolgár­mesteri hivatalban külön bizott­ság foglalkozik a kultúrával és a sporttal. Mivel eddig mindenki a vasműben bízott, hirtelen került padlóra a kézilabda, a jégko­rong és a labdarúgás. Tárgyal­tam ebben az ügyben a vasmű elnökével, Gábriel Eichlerrel is. Megértő volt, megtaláltuk a kö­zös nevezőt, így ma már ki­mondhatom: sikerült megmen­teni a kézilabdát és a jégkoron­got a teljes széteséstől. Kárpátalja Levél Kucsmának A Kárpátaljai Magyar Értelmisé­giek Közössége (MÉKK) a múlt héten levélben tiltakozott Ukraj­na elnökénél a kisebbségek ügye­ivel foglalkozó kormányhivatal, a Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottság, valamint helyi képvise­lete, a megyei nemzetiségi főosz­tály megszüntetése miatt. A MÉKK levele emlékezteti Leonyid Kucsmát: már az sem volt indo­kolt intézkedés, amikor a kisebb­ségek ügyeivel foglalkozó minisz­tériumot három évvel ezelőtt ál­lami bizottsággá minősítették vissza, hiszen az 1992-es ukrajnai kisebbségi törvény értelmében a nemzetiségek ügyeivel külön szakminisztériumnak kell foglal­koznia. Románia Ismét téma az egyetem A romániai multikulturális egye­tem kérdésében az a megállapo­dás született, hogy erősíteni kell a kolozsvári Babes-Bolyai Egyete­met, és teljes vertikumú oktatást kell létrehozni román, magyar és német nyelven - jelentette ki a napokban Andrei Marga román oktatási miniszter. Szerinte erre az „egyeztetett megoldásra” az elmúlt hónapokban az EBESZ ki­sebbségi főbiztosával, Max van dér Stoellal és a romániai magyar kisebbség képviselőivel folytatott tárgyalásokon jutottak. Markó Béla, az RMDSZ elnöke leszögez­te: a szövetség továbbra is a ma­gyar nyelvű állami egyetem létre­hozásáért küzd. A multikulturális egyetemről elmondta: a Babes- Bolyai Egyetemen van lehetőség a magyar nyelvű oktatás fejlesz­tésére, de ehhez magyar nyelvű tanszékeket és karokat kell létre­hozni, mert a jelenleg létező ma­gyar nyelvű szakok és oktatási csoportok nem elegendőek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom