Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-26 / 4. szám

2 2000. január 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Az ellenzék kísérletei Szűcs Béla _______________ Miközben a korm ánykoalíció igyekszik elsimítani a sokpárti érdekütközések okozta, bi­zonytalanságot keltő belső el­lentéteket, és néha úgy tűnik, hogy idejének jelentős részét az örökös kompromisszumke­resés köti le, az ellenzéki Meciar-párt káoszkeltő törek­véseivel próbálja izgalomban tartani az ország közvéle­ményét. Minden lépésüket, egész propagandájukat a ha­talom visszaszerzésének elva­kult vágya fűti, miközben a választási vereségüket okozó politikai nézeteikből egy jottá­nyit sem engednek. Elegendő a tévében végignézni egyetlen politikai vitát vagy parlamenti közvetítést, hogy megállapít­suk: a HZDS nem okult buká­sából, sőt fokozza a demokra­tikus pártok, politikusok ócsárlását. A választások után büszkén elutasította a koalíció által felkínált jelentős poszto­kat, most pedig úgy tesz, mintha keresné a közeledést, az utóbbi időben annyit emle­getett megbékélést. Átlátszó cseleit a napokban maga lep­lezte le, amikor bejelentette, hogy országos aláírási moz­galmat kezdeményez az elő­rehozott választások kiírásá­ért. A hatalom visszaszerzésé­nek ördöge nem hagyja őket nyugton, nem bírják kivárni az új választásokat; pedig a felmérések szerint a közvéle­mény többsége nem akar új kormányt. Ráadásul a parla­menti többség dönt a petíció sorsáról. Úgy látszik, a kormányfőnek a gazdaság lassú stabilizálásá­ról és a javulás kilátásairól szóló nyilatkozatai felbőszí­tették a HZDS-vezéreket, és mindent elkövetnek a közvé­lemény hecceléséért, a zűrza­varkeltésért, a megbékélés út­jainak járhatatlanná tételéért. Felvetődik a kérdés: ilyen helyzetben ugyan miről akart Meciar tárgyalni Dzu- rindával? Valószínűleg hecc­politikájával akarta megijesz­teni. A választók többsége azonban nehéz helyzetében is támogatja a demokratikus koalíciót, és minden bizony­nyal a jelenleg ingadozók is előbb-utóbb megértik a trucc- politika lényegét. Vendégkommentár „Bevallás” szlovák módra Alexandra Gogová _______ A sz lovák pénzügyminiszté­riumnak ismét támadt egy zseniális ötlete, hogyan szó­rakoztassa az egyszerű em­bereket. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzetünk, és az embereknek még több gondjuk legyen, bevezetett egy olyan újdonságot, ami kevés embernek fogja el­nyerni a tetszését. Az új év elején érvénybe lé­pett rendelet szerint min­denkinek vagyonnyilatkoza­tot kell tennie, akinek 200 ezer szlovák koronánál több pénze van. Ami, tegyük hoz­zá, a mai viszonyok közt nem is olyan hatalmas ösz- szeg. Ezentúl tehát mind­azoknak, akiknek akár haris­nyába, akár szalmazsákba gyömöszölve, akár kemény szlovák koronában, akár va­lutában, hazai vagy külföldi bankban 200 ezer koronájuk van, vagyonbevallási kell tenniük. Ez idáig a vagyon- bevallás csak azoknak volt kötelező, akik ingó vagy in­gatlan vagyonnal rendel­keztek, melynek értéke elért egy bizonyos összeget. Nos, ezentúl vallatóra fogják azo­kat is, akiknek semmilyen in­gó vagy ingatlan vagyonuk nincs, de a készpénzük elérheti „akár” a 200 ezer koronás álomhatárt is. Tudjuk, ezért az összegért manapság már egy tisztessé­ges garzonlakást sem lehet venni. Érdekes, hogy a szom­szédos Csehországban nem sikerült elfogadtatni azt a ja­vaslatot, amely a 10 millió­nál nagyobb összeggel ren­delkezők vagyonbevallását próbálta bevezetni. Szlováki­ában a 200 ezer is elég. S mindezt állítólag azért, hogy ellenőrizhetőek legye­nek azok, akik gyorsan meg­gazdagodtak. Ezeknek az embereknek azonban kissé több pénz van a bankszámlá­ikon. Legalábbis egy nullával több. A szerző a Práca jegyzetírója. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vöx Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Enged­élyszám: 591/95. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/- Tűnjünk el innen, komám, úgy látszik, ebben az országban komolyan veszik a bolondot! Agócs Ernő rajza Mi a célja a tervezetnek, ha értelmetlen és logikátlan? Oszd meg és... Kövesdi Károly A Magyar Koalíció Pártja, an­nak ellenére, hogy még nem lát­ta a Szlovákia új közigazgatási beosztásának kormány általi tervét, már most ellenzi a Csal­lóköz újra két részre való felosz­tását; s ha ez a szándék benne marad a kormány tervezetében, ellenezni fogja. Ezt Kvarda Jó­zsef nyilatkozta a múlt héten. A Meciar-kormány, mint ismere­tes, a Komáromi járást a Nyitrai o Elfogadható e Logikátlan és diszkriminatív kerülethez, a Dunaszerdahelyi járást pedig a Nagyszombati ke­rülethez „csapta”. A Dzurinda- kormány programja célul tűzte ki az 1996-os területi felosztás revízióját, ám úgy tűnik, az alapelveken nem szándékozik változtatni. Ez többek közt a szlovákiai magyarság megbon­tásának szándékát éltetné to­vább. Az alábbiakban szellemi életünk néhány prominensét kérdeztük, mi a véleményük erről. Zalabai Zsigmond író, egyetemi oktató: A Mivel a regionalizmus és a ^ nemzetiségi politika a nyu­gat-európai országokban a bel­politikai stabilitásnak és a más­ság tiszteletben tartásának meg­határozó alapelve, a Pozsonytól Kassáig, Királyhelmecig húzódó magyar sáv erőszakolt, kimó­dolt, „lólábat kilógató”, asszimi­lációjára törekvő elképzelések­kel semmiképpen sem tudok egyetérteni. Bár hirtelenjében nem tudnám pontosan meg­mondani, meddig, de még a szo­cializmus legkeményebb, ötve­nes éveiben is, emlékezetem szerint átnyúlva a hatvanas évekbe is, érvényben voltak a decentralizált kisjárások, me­lyek létezése során szűkebb szü­lőföldem, a többségében ma már szlovák Lévai járás egy többségében magyar Ipolysági, Zselizi, illetve többé-kevésbé ve­gyes lakosságú Lévai járásra oszlott. Úgy érzem, hogy a poli­tikai jóakarat szellemében visz- sza kellene térni a járások de­centralizálásához, figyelembe véve az etnikai viszonyokat. Ha pedig ez netán gazdasági, admi­nisztratív vagy egyéb szempon­tokból komoly nehézségekbe üt­közne, akkor az ugyancsak a fent említett etnikai jóhiszemű­ség szellemében félre kellene tenni a nemzetiek fejében meg­született szalámipolitikát, és a szlovákiai magyarság szülőföld­jét nyugat-keleti irányban kelle­ne közigazgatási egységekre bontani. Bodnár Gyula újságíró: A Ami a korábbi kormány in­tézkedését illeti, azt tipiku­san hivatalnoki intézkedésnek tartom, a történelem folyamán kialakult mikrorégiók elleni me­rényletnek. Nem minden hátsó szándék nélkül történt így. So­kan szeretnék visszaállítani a hatvanegy előtti kisjárásokat. Bármennyire tetszetős is ez az elgondolás, azok az egykori já­rások tulajdonképpen a centra­lizált állampárti politikának vol­tak a meghosszabbított karjai, tehát hogy az ellenőrző szerv minél közelebb legyen az embe­rekhez. Tanácsosabb lenne visz- szaállítani az előző kormány ál­tal megszüntetett járásokat, az önkormányzatokra helyezve a hangsúlyt. Gyakorlati példával élve: minél kevesebbet kelljen az embereknek utazni a járási, kerületi székhelyekre. Ez hasz­nos lenne az államkassza szem­pontjából is: kevesebb lenne a hivatalnok. A járásnak tulajdon­képpen szimbolikus funkciót adnék. Visszatérve az elejére: ha nagyobb egységekben (kerü­letekben) gondolkodunk, akkor figyelembe kell venni a történe­lem során formálódott régiók gazdasági, kulturális és egyéb hagyományait. Koncsol László író: A A terv részleteit nem isme- ^ rém, de tudom, hogy a Csal­lóköz esetében észak-déli tago­lásban gondolkodnak ismét. Ez történelmietlen, ami a napok nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy szétzilálja az ezer éven át kialakult és kifinomult infra­struktúrát, a kommunikációs rendszereket, az útvonalakat, a vasutakat, a vizek irányát és a kulturális kötődéseket. Minden területi rendezésnek figyelembe . kell vennie a történelemben ki­alakult geopolitikai struktúrá­kat. A Csallóköznek ezer éven át négy központja volt: Pozsony, Komárom, Győr, illetve Du- naszerdahely, a kisebb városok­kal. A régi-új területi rendszer erőszakot tesz ezen, és nemcsak hogy semmi jót nem hoz, hiszen megnehezíti az emberek életét, hanem halálra is van ítélve, előbb-utóbb vissza kell állítani a régit, ami az adófizetők zsebéből megy, magyarán megterheli a majdani költségvetést. Vélemé­nyem szerint egyetlen célja az le­het, hogy újabb eszköze legyen a magyarság megbontásának és sorvasztásának. Olvasói levél Temetők sorsa A múltkoriban olvastam a Vasár­napban a losonci zsidó temető­ről. Tetszett az írás, csak azt hiá­nyoltam, hogy a fényképeken nem szerepelt a bazilika is. El­gondolkodva az íráson, eszembe jutott, hogy a tisztelt írója eljöhe­tett volna a szomszédos Rima­szombatba is. Nem az itteni zsi­dó temetőbe, az rendben van. Az elmúlt rendszer itt a régi civil te­metőt is lebontotta. Ahhoz, hogy a rimaszombati magyarság meg tudjon emlékezni az 1848/49-es szabadságharc 50. évfordulójá­ról, kopjafát kellett felállítania. Pedig a felszabadulás utáni ki- és áttelepülések után is több ezer magyar emlékezik meg a neveze­tesebb évfordulókról itt is. Vala­mikor a rimaszombati születésű Győry Dezső trilógiájának utó­szavában az 1960-as években ar­ról írt, hogy hőseink sírját meg­találhatjuk a rimaszombati teme­tőben. Jó, hogy nem érte meg, a hatalom urai ezt az emléket is ki- hordták, állítólag mint törmelé­ket (amit el nem loptak közben) a rimajánosi és a jánosíki puszta közé egy gödörbe. Az emlékezők egyik csoportja mégis talált lehe­tőséget a kopjafán kívül is lerak­ni a kegyelet virágait, Abonyi Pál emlékénél. A Dobránszkyak, mi­kor látták, mit csinál a hatalom a nép nevében, felíratták a roko­nuk nevét a saját síremlékükre. Ez már az újabb temetőben talál­ható, és ma is megvan. Mi hasz­na lett a városnak a „rendcsiná­lásból”? A sírok és kápolna he­lyén létesítettek egy parkot, amit senki sem látogat, mivel az itte­niek emlékeznek a kegyeletgya- lázásra. Halottak napján több he­lyen kigyulladnak a gyertyák - úgy látszik, emlékeznek sírok nélkül is. Mi bűnük lehetett ezeknek a síroknak, hisz ezek Ri­maszombat múltjára emlékeztet­tek? Talán csak nem az, hogy a feliratok többsége magyar volt? Varga Zoltán, Rimaszombat Ki segít rajtunk? Rendszeres olvasói vagyunk az Új Szónak. Már nem tudjuk, ho­vá forduljunk. Négygyermekes családapa vagyok, három gyer­mekem iskolába jár, egy pedig agykárosodást szenvedett 1995- ben. Szegény csak fekszik, nem lát, és nem is beszél. Már sok he­lyen jártunk vele, de nem mon­danak semmit az orvosok, hogy lesz-e javulás, vagy nem. Anyagi­lag is ltimerültünk. A kicsinek úgy kell mixelni mindent. Na­gyon kellene neki ágy vagy kocsi. Mire elintéztem a biztosítónál egyiket vagy másikat, addigra nem volt. Az autón is, melyet az államtól kaptunk, ezer már a ja­vítanivaló. A feleségem gyer­meknevelési segélyen van a ki­csivel, 2700 koronát kap. Csak 2002-ben ül össze a bizottság, és akkor állapítják meg, hogy men­nyit utaljanak ki neki a további­akban. Én munkanélküli vagyok, 4706 koronát kapok. A felesé­gem cukorbeteg, diétáznia kell. Kérjük, közöljék levelemet, hát­ha akad valald, aki segíteni tud. Cím a szerkesztőségben (az ér­deklődők a 07/582 38 318-as telefonszámon kapnak pontos felvilágosítást).

Next

/
Oldalképek
Tartalom