Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
2000. január 19. 15 Sport Mike Tyson január huszonkilencedikén először lép ringbe Európában Terápiás munkakirándulás Vele kapcsolatban már kevesen beszélnek sportról. Horváth Balazs ______________ Mik e Tyson január 29-én száll ringbe, és ezúttal nem kell hajnalban ébrednünk, hogy munka közben lássuk. A profi boksz rosszfiúja ugyanis most először Európában, a manchesteri Mén Arénában lép a kötelek közé. Az óriási érdeklődést jelzi, hogy a 21 000 belépő negyvennyolc óra alatt elkelt, leggyorsabban az ötszáz fontos ringközeliek. A csarnok történetében erre eddig csak a helyi Oasis sztárzenekar volt képes. Várható volt Tyson európai kiruccanása a Norris elleni októberi fiaskó után. A sorozatos botrányokat követően az USA-nak és neki ki kell pihenniük egymást. A nevadai ökölvívó-bizottság jelezte is, örülnének, ha nem kérné engedélye meghosszabbítását, és nem kell jóstehetség ahhoz, hogy valószínűsítsük, New Yerseyben sem fogadnák most szívesebben. Óriási volt a sajtó nyomása is, az exbajnok legalább annyira fuldokolt a kritikában, mint az adósságokban. A szokásos önsajnálattal reagáló védencét elnézve Dán Goosen promóter talán elgondolkodott azon, megéri-e a remélt profit ilyen idegölő körülmények között. A nyugalom tehát alapkövetelmény lett, az óra ugyanis ketyeg, Tyson karrierje a végéhez közeledik, adósságai pedig még mindig többmillió dollárra rúgnak. így jött a képbe Európa mint a következő fellépés legmegfelelőbb helyszíne. Errefelé tárt karokkal várják Tysont, az ökölvívóhatóságok boldogan adnak engedélyt, az újságírók megértőbbek. Az emberek szemében itt még Tysont Európában tárt karokkal várják. CTK-felvételek mindig ő a profi boksz szimbóluma, a nagy terminátor, az igazi bajnok. Jay Larkin, az ikszedik visszatérést pénzelő Showtime előfizetéses tv-csatoma sportfelelőse nem is titkolja, amolyan terápiás munkakirándulásról van szó, amely talán meggyőzi védencüket arról, hogy a világ nem esküdött össze ellene (nagy kérdés persze, mennyire lesz benne a játékban a kb. 200 akkreditált amerikai újságíró). A mérkőzés rendezéséért sorban álló három európai promóter közül a Showtime-mal kiváló üzleti kapcsolatokat ápoló Frank War- ren került ki győztesen, aki azok után, hogy nemcsak sztárját, Na- seem Hamedot, hanem egy Don King elleni 12 millió dolláros pert is elvesztett. Újra az első ligában érezheti magát. Ellenfelet találnia nem volt nehéz, úgyis mindenki Tysonra kíváncsi. A választás végül Julius Francis brit és nemzetközösségi bajnokra esett, aki 15-25 000 fontos gázsik után most 250 000 fontnak örülhet. A harmincöt éves egykori kickboxoló és gengszter a nehézsúly harmadosztályát képviseli. Eddigi kirándulásai a nehézsúly minőségibb rétegeibe a legteljesebb kudarccal végződtek. Vitalij Klicsko két, a horvát Zeljko Mavrovic nyolc menetben intézte el, de még a harmatos német Alex Schulz is simán kipontozta. Az utóbbi időben a brit nehézsúly pocsolyájában találta meg számítását, több fiatal brit reménységet Az exbajnok legalább annyira fuldokolt a kritikában, mint az adósságokban. legyőzve. Nem ijedős típus, és szimpatikus, a pozitívumok azonban itt véget érnek. A negatív oldalon nehézkessége, lassúsága, képzedensége és átlagos ütőereje áll. Ha a mérkőzés tíz évvel ezelőtt jön létre, legalizált gyilkossági kísérletnek tekinthetnénk. Csakhogy 2000-et írunk, és „Acél Miska” legalább olyan messze van a nyolcvanas évek sikereitől, mint a szerdahelyi DAC. A számára élet- fontosságú lábmunka megkopott, enélkül pedig ő egy alacsony, rövid kezű, kiszámítható bunyós, aki jobb képességű ellenfelekkel szemben már csak az ütőerejére támaszkodhat. Ráadásul a Holyfield-katasztrófa után az őt támogató, ellenfeleit megbénító félelemtényező is megszűnt. A szaksajtó a legjobb esetben a Top 10 végére sorolja. Tysonnak a visszakapaszkodásért küzdenie kellene, erre azonban a félistenként eltöltött évek nem készítettek fel. Az ellenállás, a nehézség, mind a ringben, mind a ringen kívül frusztrálná, kiszámíthatatlanul idegessé teszik. Julius Francisre azonban ez a Tyson is elég kell, hogy legyen. A jövőt illetően pedig már az is negatív előjel volna, ha három-négy méneméi tovább tartana az összecsapás. Elvégre a kitűzött cél Lennox Lewis, vagy immár harmadszor Holyfield, persze rengeteg pénzért. Mike Tysonnal kapcsolatban ugyanis már csak kevesen beszélnek sportról. Portré a vagány Herminátor, Tomi Vince A világ egyik legjobb alpesi síelője, az osztrák Hermann Maier (1972. december 7-én született) annak idején becsületesen járt - az iskola mellé. Nemcsak azért, mert nem szeretett a könyvek fölött ücsörögni... Nagyon sovány, vézna, szinte „gebe” gyerek volt, és tizenöt éves korában, amikor iskolatársai alakjukkal a híres honfitárs, Arnold Schwarzeneggerhez akartak hasonlítani, Maiernek úgy fájtak az ízületei, hogy ha véletlenül a pádba ütközött, jajveszékelt a fájdalomtól. Mindössze 150 centi magas volt, és nem egészen 45 kilogramm (most méretei: 187 cm és 95 kg). További életéből sem nagyon lehetett arra következtetni, hogy útja a Világ Kupa-győzelemig vagy a naganói olimpiai bajnoki címig vezet majd. A fiatal Hermannt ugyanis egyszerűen kirúgták a schladmingi síiskolából. Nem láttak benne fantáziát. Erre felforrt benne a bikavér! Mivel a számtant és a nyelvtant nem neki találták ki, tanonciskolában „landolt”, kőművesnek tanult; szabadidejében erőgyakorlatokat végzett, vagy dombra fel és dombról le futott hosz- szú kilométereket. Kitartóan ment célja után, mert azt álmodta, egyszer majd nagy síelő lesz. Öt esztendővel ezelőtt hívta fel magára először a figyelmet: az osztrák bajnokságon T4T-es (!) rajtszámmal a tizenhetedik helyet szerezte meg. „Még sohasem kockáztattam ennyire” - kommentálta sikerét. Ekkor ugyan még építőmunkásként kereste a kenyerét, de mindenki előtt világos volt, nem sokáig bírja ki a kőműveskanál és a vízmérték társaságában. Az 1996/97-es szezon előtt az osztrák síelés nagyvezérei meghívták a válogatott keretbe, de mivel a flachaui „bika” rögtön nagyon sokat akart, az első lesiklóverse- nyen orsócsonttörést szenvedett; így teljes mértékben csak 97 februárjában mutathatta meg Garmisch- ban, mire is képes a meredek hegyoldalakon. Minden további versenyén csillogtatta briliáns technikáját és nagyszerű stabilitását. „Minél rosszabb a pálya, Maier annál jobb. Az embernek soha nincs olyan érzése, hogy esetleg bukhat is” - mondta róla edzője, Werner Margreiter. Mégis. Nagano kétszeres olimpiai bajnokát és a Világ Kupa abszolút királyát sem kerülte el a „karambol”. Éppen kedvenc számában, a lesiklásban érte baleset a naganói pályán. 110 kilométeres sebességnél Maier elvesztette egyensúlyát, 120 métert repült a levegőben... Mindenki más örült volna, hogy megúszta ép bőrrel, s egy darabig ki sem megy a pályára. Nem úgy az egykori kőműves. Horzsolások ide, fájdalmak oda, ő kiment a pályára; három nap múlva megnyerte az óriás-műlesiklás és szuper- G-t. Hihetetlen. Ekkor kezdték Herminátornak becézni, válogatottbeli társa, Andreas Schifferer pedig egyenesen síelő ufónak nevezte. Az 1999/2000-es idény is pompásan kezdődött a csodálatos osztráknak. Tignes- ben megnyerte a Világ Kupaviadal első számát, az óriásműlesiklást. „A szezon első versenye mindig megmutatja, mit csináltál nyáron.” Herminátor biztosan nem tétlenkedett, már az ötödik VK-győzelménél tart, legutóbb a lesiklásban jeleskedett, nagy fölénnyel vezeti a pontversenyt. Maier „ars poetica”-ja: „Sosem a helyezésekre törekszem, mindig győzni akarok, a legnehezebb helyzetekben is.” A meredek hegyoldalak a vakmerő vagányok küzdőtere. Futbailkörkép Szeret másokat kiszolgálni... Zavadszky Gábor, a Ferencváros saját nevelésű játékosa tavalyelőtt nyáron, nem titkoltan elsősorban Varga Zoltán invitálásának engedve igazolt az Üllői útról Dunaújvárosba. A korábban csereemberként elkönyvelt Zavadszkyra új állomáshelyén nagy terhet rakott Varga Zoltán, és ebben Egervári Sándor edzősködése idején sem változott semmi. A futballista tavalyelőtt az átlagos teljesítményt csak elvétve tudta kiugróval felváltani, az ősszel viszont már ez az arány megfordult: az első helyen telelő csapat egyik legjobbjaként hét gól és nem kevesebb, mint tizenegy gólpassz fűződik a nevéhez. „Valóban jól sikerült a félévem, köszönhető szerintem annak, hogy maximálisan élvezem Egervári edző bizalmát, aki nagyon sokat vár tőlem, meg persze az egész középpályássortól. Jó és megnyugtató érzés tudni, hogy ismerik, elismerik a futballista képességeit, és annak megfelelően nem többet, de nem is kevesebbet várnak tőle. Az egész támadósorunk elég gólratörően játszik, nekem is bejöttek ezek a dolgok. Én mindig is olyan játékos voltam, aki szeret másokat is kiszolgálni. Mondjuk, a Fradi ellen is lepasszoltam a zicceremet Tököli Attilának, amikor már csak a kapussal álltam szemben, mert neki még könnyebb dolga volt: csak az üres kapuba kellett begurítania a labdát. Papintalan jubileum A Milán T00 éves jubileuma máig is beszédtéma olasz fut- ballberkekben. A „vörös ördögök” városának legelegánsabb szórakozóhelyén, az Alcatraz vörös-feketébe öltöztetett falai közé meghívott 1000 vendég meglepődve tudta meg, hogy az ünnepségen az örökös kedvenc, a „Golden boy” nem jelent meg. A mindenkori „legjobb középpályás” cím birtokosa, Gianni Rivera helyett más vette át a díjakat, úgymond, más elfoglaltsága miatt. Nos, távolmaradása megdöbbenést váltott ki, és szült egy kényes kérdést: vajon nem arra számított, hogy ő lesz „az évszázad játékosa”? Baresi helyett... Az ünnepség másik „bakija” sem merült feledésbe: Jean-Pierre Papint elfelejtették köszöntem, s csak Silvio Berlusconi lélekjelenléte mentette meg a búcsúzáskor JPP és a Milán fényét. Ő hívta fel a színpadra és ölelte át! Karembeu menni akar! A kispad nagyon nyomhat, mert mindazok, akik nem kapnak helyet a csapatban, nem tudják huzamosan elviselni a tétlen szemlélődést. Pedig a prémium nekik is jár győzelem esetén, de ez a szerep legfeljebb a magyar válogatottak számára számít sikernek. Lehetséges, hogy belőlük ellendrukkerek válnak? A feltevés a francia válogatott, Karembeu esetében biztos nem igaz. Ő ugyanis állandóan azért elégedetlenkedik, hogy nem léphet eleget pályára. S így a vele kapcsolatos találgatások valószínűsége nagyon is elhihető. A Sampdoriaból a Reál Madridhoz került fekete „fűnyíró” játszani akar, így aztán előbb a Fiorentina, majd legújabban a Kaiserslautern neve merült fel. Crespo, a kapusok réme Három év kellett, amíg a River Plate argentin gólkirálya magára találjon Európában. A Parma csapatához került, ahol tőle várták, hogy az együ ttes igazolja a várakozást, és a bajnokságban elfoglalja méltó helyét. S ha azt vesszük alapul, hogy a „sajtosok” tavaly ki is jutottak az európai játéktérre, sőt, azóta is versenyben vannak, ráadásul elnyerték a Coppa Italiát, akkor már értékelhető az argentin csatár gólereje. Crespo lassan talált magára, mert hazulról hozott játékfelfogása nehezen illeszkedett az olasz edzők elvárásaihoz. Túlságosan egyénieskedő volt, azaz ő akart mindenáron gólt lőni. Ami persze nem bűn, de lehet haszontalan is egy csapat szempontjából. A tálján játékmentalitás azonban őt is betörte, megtanult a „gólt nem kapni” alapelvhez igazodni. S hogy ez mostanra sikerült is neki, annak ékes bizonyítéka: ő lett a campi- onato őszi gólkirálya. (zsi)
