Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-28 / 26. szám
4 2000. június 28. Háttér Gheorghe Funarnak a második forduló előtti dühödt magyarellenes kampánya állt közelebb a román választók szívéhez Győzelem - érzékeny veszteségekkel Illusztrációs felvételünkön Gábor Áron eresztevényi sírja látható. Archívum Malinak István ______________ Bő ven szolgál tanulságokkal a romániai helyhatósági választások június negyediki első és ti- zennyolcadiki második fordulója. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség belső parlamentjének számító Szövetségi Képviselők Tanácsa e héten szombaton és vasárnap végzi el az eredmények első elemzését. Természetesen a testületnek döntenie kell az RMDSZ további teendőiről is a helyi választások utáni és az őszi parlamenti választások előtti időszakban. A Szövetség nincs könnyű helyzetben, mint ahogy az egész román belpolitikai helyzet is rendkívül bonyolult, feszültségekkel terhes. Az RMDSZ választási szereplése, a pozitívumok és negatívumok elemzése hasznos lehet minden olyan határon túli magyar közösség számára, amelynek parlamenti képviselete van. Különösen érvényes ez reánk nézve: hasonló cipőben járunk, az MKP is, az RMDSZ is kormánypárt. Utóbbinak a helyzete annyival bonyolultabb, hogy valószínűleg már csak pár hónapig töltheti be ezt a szerepet, a kormánykoalíció népszerűsége Romániában (is) nagyon visszaesett, minden felmérés ellenzéki győzelmet jósol. Még a „fenyegetettség foka” is hasonlatos, hiszen a szlovák Meciar és a román Iliescu politikai tejtestvérek. Romániában azért nagyon fontosak a helyi választások, mert az őszi parlamenti megmérettetés főpróbájának tekinthetők, eléggé pontosan előrevetítik az országos politikai erőviszonyok alakulását. Nézzük a mostani eredményeket. Mind a polgármesterek, mind a megválasztott helyi és megyei tanácsosok számát teMarkó Béla kintve fölényes győzelmet aratott a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) Ion Iliescu exállamfővel az élen, Petre Román jelenlegi külügyminiszter, volt kormányfő Demokrata Pártja (PD) a második helyen végzett. Az RMDSZ pozíciói javultak is, meg romlottak is. Ha csak a számokat nézzük, akkor javultak: most 148 polgármestere lett, 14-gyel több, mint 1996- ban, helyi tanácsosainak száma 2451 (plusz 125 mandátum), a megyei tanácsosoké pedig 135 (plusz 12 mandátum). Súlyos csapást jelent viszont a romániai magyarság, de bátran mondhatjuk, hogy az összmagyarság szempontjából is nagy jelentőElőrevetítik az országos politikai erőviszonyok alakulását. ségű Kolozsvár további „funar- izálása” és Marosvásárhely eleste. Kolozsvárott a magyar lakosság aránya 23 százalék körüli, első ízben indított itt az RMDSZ polgármesterjelöltet Eckstein- Kovács Péter kisebbségügyi miniszter személyében. Ez jó taktikának bizonyult, Eckstein- Kovács az első fordulóban több mint 21 százalékkal a második lett, de a hírhedt Gheorghe Funar leváltása végett visszalépett a harmadik helyen végzett román jelölt javára, miután tucatnyi párt helyi vezetőinek sikerült megállapodniuk egy széles Funar-ellenes koalíció létrehozásában. Mindez kevésnek bizonyult, talán azért is, mert túl későn született a megállapodás, talán azért is, mert a PUNR kiugEckstein-Kovács Péter rótt, de főleg azért - az eredményből ez szűrhető le -, mert Funarnak a második forduló előtti dühödt magyarellenes kampánya közelebb állt a román választók szívéhez, mint a megbékélést hirdető román erőké. Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt mondta, a kincses városban a demokrácia maradt alul a szélsőséges nacionalizmussal szemben. Ami szomorú, de tény, ezzel kell szembenézni, ahhez kell igazítani a politikát. Külön fejezetet érdemel Maros- vásárhely, ahol a statisztikák szerint eddig kiegyensúlyozott volt a román és a magyar lakosság aránya. Lehet, hogy ez is változott a románság javára, pontos adatok nincsenek rá. A Székelyföld fővárosát eddig magyar polgármester, Fodor Imre irányította, aminek óriási jelentősége volt a békés egymás mellett élés szempontjából. Marosvásárhelyt 1990 márciusában a románok és magyarok közötti véres összecsapások miatt ismerte meg a világ, s ha a tíz évvel ezelőtti fájdalmakat, sérelmeket nem feledték is az emberek, a feszültség mindenképpen csökkent. Nos, Fodor Imre, az első forduló győztese a másodikban vesztett. Igaza lehet abban, hogy az elsőben megfosztották a győzelemtől, amelyhez csak 168 voks hiányzott, s biztosan volt ennyi a választási bizottság által érvénytelennek nyilvánított több ezer szavazat között. De míg Kolozsvár a román demokratikus erők veresége, addig Marosvásárhely az itteni magyarok (főleg az RMDSZ) veresége is: nem tudta nagyobb részvételre mozgósítani a helyi magyar lakosságot. Sovány vigasz, hogy a helyhatósági választások mindkét fordulójában alacsony volt a részvétel, s Fodor Imre hogy ezen belül a magyarok általában nagyobb arányban mentek el szavazni, mint a románok. Mert Fodor fő riválisa mozgósítani tudta a románokat; Dórin Florea jelenlegi megyei prefektus kampányában a román nemzeti érdekek védelmezőjeként lépett fel. A magyarok nem sok jót várhatnak tőle, saját hivataláról nemrégiben leszedette a kétnyelvű feliratokat, s kilátásba helyezte a polgármesteri hivatal „megtisztítását” is. Szerepet játszott az RMDSZ-en belüli megosztottság, másrészt általában a magyarok megosztottsága is, hiszen az első fordulóban nyolcszáz szavazatot vett el Fodortól egy magyar fantompártocska, amely egy ismeretlen, Iszlay Jenő nevű jelöltet indított. (Ugye ismerős az ilyen forgatókönyv, gondoljunk csak Gyimesiék 1998-as szereplésére.) További tapasztalat, hogy országosan hiába koalíciós partner az RMDSZ, helyi szinten a magyar jelöltekkel való összefogás nem valósult meg, mit sem számított az ún. közös értékrend. A szavazás a magyar jelöltekkel szemben mindenütt etnikai alapon valósult meg. Csak a magyar jelöltekkel szemben, ezt az egyik szenzáció bizonyítja: Nagyszebenben a Romániai Németek Demokrata Fórumának jelöltje győzött a második fordulóban 69 százalékkal, annak ellenére, hogy az elsőben csupán 15 százalékot ért el. Néhány hónap még hátravan a parlamenti és elnökválasztásig, elméletben még történhetnek csodák, de az RMDSZ-nek inkább az ellenzéki politizálásra kell készülnie. A megyei tanáA demokrácia maradt alul a nacionalizmussal szemben. csosok listájára leadott szavazatokat lehet a parlamenti választások főpróbájának tekinteni, mivel a képviselőket és szenátorokat is a pártok megyei listáin választják meg. Eszerint a nacionalista húrokat is pengető PDSR verhetetlennek tűnik. Romániai megfigyelők szerint valószínű, hogy a Ceausescu- diktatúra megdöntése után létrejött frontból kiszakadt pártok kerülnek kormányra. Nem lenne jó, ha a nem túl rózsás kilátások, valamint a mostani választások által is felszínre hozott problémák tovább mélyítenék az RMDSZ-en belüli válságot. Sokszor volt már szó arról, hogy az RMDSZ-t a szakadás veszélye fenyegeti, mélyek az ellentétek a Markó Béla nevével fémjelzett mérsékeltek, és a Tőkés László körül csoportosult radikálisok között. Egyrészt már a kormányzati szerepvállalásról is megoszlottak a vélemények, másrészt a kormánypártként való politizálás eredményessége is ütközőpont a két tábor között. Mindezeket a gondokat, beleértve a személyieket is, az RMDSZ-nek magának kell megoldania. Markó Bélának az első forduló után volt egy figyelemre méltó megállapítása: „Nagyon szép a demokrácia, nagyon szép, hogy egyesek azt hiszik, már oda jutottunk, hogy külön- külön utakon kereshetjük a közösségi boldogulást, de itt még nem tartunk.” A Kárpát-medencében minden kisebbségi pozícióból politizáló magyar pártnak előbb-utóbb szembe kell néznie ezzel a dilemmával. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az RMDSZ alkupozícióit (akár ellenzéki szerepben is) a széthúzás javítja. Koreai csúcs Forog a tengelye körül? Igazából egyetlen szenzációnak számító bejelentést hozott Kim De Dzsung dél-koreai államfő június 15-én véget ért háromnapos phenjani látogatása. A déliek első embere, akit II. János Pál még márciusban fogadott a Vatikánban, közölte: Kim Dzsong II, a népi Korea vezetője elfogadta azt a javaslatát, hogy a pápa látogassa meg a kettéosztott félsziget északi részét is, mert ez előmozdítaná a békét. Ehhez tudni kell, hogy Dél-Ko- reában mintegy 4 millió katolikus él, viszont az északi ósztálinista pártállami diktatúra - enyhén fogalmazva - nem támogatja a vallásosságot. A hat éve elhunyt Nagyvezér, Kim Ír Szén húszméteres szobra talán megfordul a tengelye körül ekkora ideológiai meghátrálás láttán, többet amúgy sem tehet fiának és egyedüli (szellemi) örökösének „engedékenysége” ellen. Egyébként sem lehet rá mérget venni, hogy Kim Dzsong II, aki erősen alkoholizáló playboy hírében áll, tartja a szavát. Az első ilyen jellegű Korea-közi csúcstalálkozón - jelentőségét a déliek eufóriájukban a Holdra szálláséhoz hasonlították - aláírtak egy közös nyilatkozatot, amely rögzíti a kapcsolatépítés alapelveit. Ugyanakkor el lehet mondani, hogy nem ezek miatt érdemelte ki a csúcs a történelmi jelzőt, hanem pusztán azért, mert egyáltalán létrejött. Mi tette a háromnapos látogatást igazából érdekessé? Egyrészt a lényegről is sokat eláruló külsőségek, másrészt az enyhülésben érdekelt szomszédok és a nagyhatalmak reagálása. A közleményben foglaltak megvalósíthatóságát illetően a japán, az amerikai, de még az orosz külügyi szakértők is nagyon visszafogottan, mondhatni, szkeptikusan fogalmaztak - nem számíthatók ide az észak-koreai látogatásra készülő Putyin orosz elnök nyilatkozatai -, ugyanakkor mindenütt szükségesnek látták, hogy hivatalosan is üdvözöljék a közeledést. Sőt néhány nappal a csúcs után az USA úgy döntött, enyhíti az Észak-Korea ellen alkalmazott szankciókat, amelyeket még az ötvenes évek elején, a koreai háború végén vezettek be Phenjan ellen. Nem lehet ugyanis vitás, hogy a világtól teljesen elzárkózó, a legortodo- xabb kommunista modellt követő északi rezsim nem azért próbái nyitni, mert felismerte a szükségszerűséget, hanem azért, mert a gazdasági csőd szélére került, az erőteljes fegyverkezésnek is tulajdoníthatóan éhínség sújtja a lakosság jelentős részét. A népi Koreához képest még az emberi jogok miatt örökösen bírált Kína is demokratikus országnak számít. Itt kell néhány szóval kitérni a külsőségekre. Kim De Dzsung üdvözlésére 600 ezer embert vezényeltek Phenjan utcáira. A nyilvánosság előtt alig mutatkozó Nagy Vezető, azaz Kim Dzsong II megjelent a repülőtéri fogadáson, ott lehettek a kamerák is, tehát a nézők egyenes adásban - vágás és re- tusálás nélkül! - láthatták őt. Persze csak a déliek, mert odahaza, északon ezúttal sem volt egyenes adás. És most ismét a dokumentumról. A nyilatkozat Korea újraegyesítésének fel- gyorsításáról beszél, amely az optimistább hírmagyarázók szerint is rendkívül hosszadalmas és bonyolult folyamat. Dél-Korea szerint az újraegyesítés egyfajta államközösség megteremtésével mehetne végbe, Észak-Korea a konföderáció híve. A szkeptikusok azonban még a szándékot is megkérdőjelezik, mondván: Kim Dzsong II úgy szeretne nyugati tőkeinjekcióhoz jutni, hogy közben megőrizhesse hatalmát, diktatórikus rendszerét. Dél-Koreá- nak pedig egyszerűen nincs annyi pénze, hogy talpra állíthassa az északi országrészt. Enyhítések leghamarább a kettészakított családok kölcsönös látogatása terén képzelhetők el. A nyilatkozat szerint hamarosan találkozik a két kormányfő is, ugyanakkor a dokumentum semmi konkrétumot nem tartalmaz az olyan kényes kérdésekről, mint a délen állomásozó 37 ezer amerikai katona sorsa. Márpedig eddig is ezen bukott el több tétova közeledési kísérlet. Dél-Korea a fegyveres incidensek megelőzését szolgáló katonai forró drót létrehozását is indítványozta, de arról nincs hír, hogy ezt Észak hogyan fogadta. (-nák)
