Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-21 / 25. szám
Politika 2000. június 21. 3 Tisztelt Ház---------------------------------------------------A nyugdíjcsata háttere Sárközy Klára_____________ A kormány rövidített eljárásban terjesztette a parlament júniusi ülése elé a nyugdíjemelésről szóló törvényt. Az előterjesztő a nyugdíjak áüag 7 százalékos emelését javasolta. A törvény kimondja, mikor és milyen feltételek közt kell a nyugdíjakat emelni: akkor, ha a létfenntartáshoz szükséges eszközök 10 százalékkal drágulnak, vagy ha az átlagbér 5 százalékkal nő. Ezeket az adatokat a statisztikai hivatal teszi közzé, s utána a kormánynak három hónapon belül be kellene terjesztenie a nyugdíjemelésről szóló törvénymódosítást. Ebben az évben Szlovákiában ez 2000 januárjában következett be. Jó volna tudni, hogy miért csak júniusban került a törvény a parlamenti képviselők asztalára. A munka- és szociális ügyi minisztérium számításai szerint a létfenntartási költségek az idén júliusig 1999 júliusához képest 19,4 százalékkal emelkednek. Ehhez leginkább az elmúlt évi áremelkedések járultak hozzá, amikor is a létfenntartási költségek 5,8 százalékkal nőttek; a nyugdíjasoknál még ennél is nagyobb arányban: 7,3 százalékkal. A tárca eredeti elképzelése a 19,4 százalékos nyugdíjemelés volt, vagyis az előbb említett adatokból indult ki. Azonban figyelembe kell venni az állami költségvetés és a szociális biztosító lehetőségeit, ezért a minisztérium augusztus elseji hatállyal átlagban 7 százalékkal kívánja emelni a nyugdíjakat. Ami a statisztika nyelvén azt jelenti, hogy az átlagnyugdíj összege 4550 helyett 4868 korona lenne. Ez a szükségesnél tényleg kisebb, viszont a lehetőségeinknek megfelelő - többre egyszerűen nem telik. Az eredeti szándék szerinti emelés a szociális biztosító számára idén közel kétmilliárd koronás pluszkiadást jelentene. A pénzügyminisztérium is figyelmeztetett arra, hogy a nyugdíjak nagyobb mértékű emelésére idén nincs elegendő fedezet, és a jövő évben sem lesz. Érdekes volt megfigyelni, hogy a politikusok, akik egyébként tisztában vannak az ország gazdasági lehetőségeivel, hogyan reagáltak a nyugdíjemelésről szóló törvényjavaslatra. Magvasi munkaügyi és szociális miniszter a valós számokból kiindulva először a 19,4 százalékos emelést próbálta meg beterjeszteni. Érdekes módon épp pártbeli kolléganője, a pénzügyminiszter asszony próbálta neki érvekkel megmagyarázni, hogy a költségvetés csak 7 százalékos emelést tesz lehetővé, és még ennek a végrehajtása is gondot okoz. A szociális és lakásügyi bizottság ülésén, mikor a testületnek arról kellett döntenie, hogy javasolja-e a parlamentnek a rövidített eljárást, a miniszter úr arra törekedett, hogy politikai síkra terelje a vitát. Természetesen ebből a kérdésből, amely nagyon jó alkalmat ad egy kis populizmusra, sokan igyekezNagyon jó alkalmat ad egy kis populizmusra. tek maguknak politikai tőkét kovácsolni; de tudatosítani kell, hogy ez nem csak politika, elsősorban szakmai kérdés. A bizottsági ülésen az ellenzék nem vett részt, ezért érdekes volt megfigyelni, hogy milyen érveket sorakoztattak fel a törvény megvitatása során. A HZDS azonnal az eredeti, Magvasi-féle 19,4 százalék melleti; kardoskodott. Több szám is elhangzott, sajnos, esetenként még a koalíciós képviselők is „licitáltak”: volt aki 10, volt aki 15 százalékot emlegetett. Ezeket a számokat hallva egyrészt „a kibicnek semmi sem drága”, másrészt a „senki többet, harmadszor” asszociációk jutottak eszembe. Az MKP parlamenti képviselői bármikor szívesen megszavaznák a nagyobb mértékű nyugdíjemelést, de pénzügyi fedezet nélkül nem ér semmit egyetlen törvény sem. A kormánykoalíció minden tagjától elvárható (lett volna) az ésszerű, kompromisszumos megoldásra való törekvés, hiszen nekünk olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek mindannyiunk javát szolgálják. A mostani nyugdíj- emeléssel kapcsolatos vitákból leszűrhető tapasztalat: e problémákat a jövőben csak úgy lehet elkerülni vagy kiküszöbölni, ha mihamarabb teljes egészében átalakul a nyugdíjbiztosítás rendszere. Ez már politikai kérdés, amihez határozott politikai akaratra és stabil belpolitikai helyzetre van szükség. Ha ezt nem tudatosítja a kormánykoalíció ösz- szes tagja, akkor csak politikai kalandorokról beszélhetünk, érett politikusokról nem. S az ilyen közeg nem kedvez sem a nyugdíjasoknak, sem a társadalom többi rétegének. A szerző a parlament szociális és lakásügyi bizottságának tagja. Észak-Korea nagy népi diktátora, a hat éve elhunyt Kim Ir Szén fénykorát idézi a múlt heti történelmi csúcstalálkozón készült fotó. Az utód, Kim Dzsong II Phenjanban fogadta Kim De Dzsung dél-koreai elnököt, aki némi gazdasági segítséget vitt meg ígért is a teljes gazdasági összeomlás szélén álló „népi” testvérnek. Ennek fejében Kim Dzsong II talán tesz némi engedményt a családegyesítés terén, de a két Korea egyesítését - bár sokat beszélnek róla - igazából egyik fél sem akarja. TA SR/AP Bugár Béla, az MKP elnöke: „Dzurinda most azt ígérte, hogy kezdeményezőként fog fellépni” Mindenkinek az érdekeit figyelembe kell venni Somogyi Tibor felvétele Malinak István Június 24-én, szombaton ülésezik az MKP Országos Tanácsa, amelynek el kell döntenie, támo- gatja-e a párt a parlamentben az alkotmány módosítását, különös tekintettel arra, hogy a koalíciós partnerek ódzkodnak az olyan kérdések rendezésétől, mint a preambulum vagy a nevesítetlen földek ügye. A mostani OT-ülés fontosságát alátámasztja a parlamenti matematika is. Az alaptörvény módosításához 90 szavazatra van szükség, a kormánykoalíciónak 91 mandátuma van, tehát súlyos következményei lehetnek, ha egy-két honatya a szavazás pillanatában „kinn felejti” magát. Elnök úr, tudom, nem válaszolna arra a kérdésre, milyen döntést vár az OT-üléstől, mert az a tanácskozás befolyásolása volna. De gondolom, valamilyen alapelvet megfogalmazott magának. Azt, hogy nem lenne jó olyan helyzetbe kerülni, amelyből az MKP negatívan vagy vesztesen kerülne ki. Az alkotmánymódosításra szükség van, rengeteg jó dolgot tartalmaz, európaibbá teszi az ország alaptörvényét. De azt mondjuk, nem lehet az alkotmányt úgy módosítani, hogy abban ne találja meg minden csoport a saját, akár specifikus elképzeléseit is. S amikor pl. a preambulum módosításának szükségességét magyaráztuk partnereinknek, azt hangsúlyoztuk, ebből nem származik a szlovákiai magyarságnak előnye, a többségi nemzetnek pedig hátránya, hanem az ország javát szolgálná, mert azt lehetne mondani, hogy ez a koalíció képes volt egy még európaibb alkotmány elfogadására. Az OT-döntést olyan dolgok is befolyásolhatják, mint a földkérdés. Ha szüntelen kemény elutasítással találkozunk, néhányan érvelhetnek majd azzal: nem helyes, hogy ebben a kormánykoalícióban csak másoknak az érdekei menjenek keresztül. De említhetném a pedagógusképzés megoldását, a nyelvi charta elfogadását is. Tehát van néhány kérdés, amelyek közvetlenül nem függnek össze az alkotmánnyal, viszont negatív vagy pozitív módon befolyásolhatják az OT állásfoglalását. Ezért lehetetlen arra válaszolni, milyen ajánlást fogad majd el az OT a képviselők számára. Én csak annyit szeretnék, ha ez az ajánlás mindenkinek az érdekeit figyelembe venné. Június elsején, az SDK-val tartott trencsénteplici találkozón született valamilyen üzlet? Ön azt is mondta, az MKP nem támaszt előfeltételeket az alkotmánymódosítás megszavazásához. Ismét elhangzott, hogy Dzurinda a nevesítetlen földek ügyében erről meg arról biztosította az MKP-t. Az év elején is hasonló volt a helyzet, Dzurinda teljes mellszélességgel kiállt az MKP álláspontja mellett. De nem teljesítette ígéretét, vagy mert nem tudta, vagy nem akarta. Mindig az adott helyzetből kell kiindulni. Nem tudjuk bizonyítani, de valószínűleg Dzurindának ilyen engedményt kellett tennie a baloldallal szemben. Nos, az ilyen helyzet befolyásol olyan döntéseket, amelyek az MKP különféle célkitűzéseit érintik; ráadásul amelyek a kormányprogram részévé váltak, illetve a kormány idei prioritásai közé is bekerültek. De az akkori meg a mostani tanácskozás között van egy lényeges különbség. Dzurinda most azt ígérte, hogy kezdeményezőként fog fellépni, ami azért több, mert eddig csak csatlakozott a dolgokhoz. Tehát a kormányfő maga is akar tárgyalásokat folytatni a témáról, és ennek fényében fogja értékelni Koncos miniszter tevékenységét is, amikor a kormány kétéves lesz. Másrészt mi nem üzletről beszélünk, hanem arról: ahhoz, hogy szavazhassunk egy olyan fontos dologról, mint az alkotmány, minden képviselőnek nagyon fegyelmezetten ott kell ülnie, és előzetes megegyezés szerint szavaznia, mert elég egy-két tévedés, és lényeges dolgok nem kerülnek be, illetve kirepülnek az alkotmányból. Tehát az kell, hogy az MKP képviselői is nyugodt szívvel és pozitívan szavazhassanak; és látunk lehetőséget arra, hogy a számunkra prioritásnak számító kérdésekben előrelépés történjen. Például úgy, hogy a magyar pedagógusképzés megoldása végett születik egy kormányhatározat, amelynek keretében a kabinet bizonyos összeget is biztosít a kar létesítéséhez. Nos, ilyenfajta kezdeményezésekre kaptunk ígéretet, s ha ezek pozitív formát öltenek, nyugodtabban lehet majd szavazni is. Az eddigi tapasztalatok alapján nem képzelhető el, hogy az MKP-val megpróbálják megszavaztatni az alkotmányt a semmiért cserébe? Ezt nagyon határozottan visszautasítom. Erre az alkotmányra szükség van, ezért nem mondjuk most azt, hogy ha ezt vagy azt nem kapjuk meg, akkor mi nem szavazzuk meg az alkotmányt, mint ahogy a nyelvtörvényt nem szavaztuk meg. Mert ha nem szavazzuk meg az alkotmányt, akkor esik az önkormányzati reformnak az a része, amelynek alapján másodfokú önkormányzatokat lehet alakítani, nem valósulhat meg egy sor olyan dolog, ami tisztábbá teheti a kormányzást, és így tovább. Tehát nem lehet úgy beállítani a dolgot, hogy »ha nem kapunk érte cserébe semmit«, mert az alkotmányban számunkra is fontos dolgok vannak. Gondolja, hogy az OT-ülésen senki sem fogja így feltenni a kérdést? Hasonlóan fogok válaszolni. Egy példát mondok. Lehet, hogy most sikerül a baloldalnak lefékeznie az önkormányzati reformot, de már lesz alkotmány, amely szerint később meg lehet valósítani. Vagyis előre kell gondolkodnunk. Akkor tisztázzuk: az MKP akkor tudná szeptemberben tiszta szívvel megszavazni az alkotmánymódosítást, ha addig ratifikálnák a nyelvi chartát, ha megoldódna a földügy és a pedagógusképzés. Vagy ezek némelyike. És ha egyikből sem lesz semmi? Akkor az MKP parlamenti klubjában faramuci helyzet áll elő. Egyrészt az alkotmánymódosításra szükség van, másrészt mi mégsem vagyunk szavazógépek. Egyszerűen nem tudom megmondani, mi lenne ilyen esetben, és valószínűleg az OT sem tud rá választ adni. Nem akarom azt mondani, hogy esetleg újból össze kell hívni az OT-t, de nagyon meg kellene gondolnunk, hogy mit lépünk. Mert azt viszont nem szeretném, és azt hiszem, hogy senki sem szeremé, ha az MKP képviselői kétféleképpen szavaznának. SIPRI-jelentés: Katonai kiadások A katonai kiadások 1999-ben reálértékben - azaz az inflációt nem számítva - 2,1 százalékkal növekedtek világszerte - közölte a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI). A fegyverekre fordított kiadások több éven át csökkenő tendenciát mutattak, de az elmúlt évben megszakadt ez a folyamat. A SIPRI évkönyve szerint 1999- ben abszolút összegben az USA, Oroszország, Kína és Franciaország költötte a legtöbb pénzt katonai célokra, de arányaiban ez a tétel a fejlődő országokban nőtt a legnagyobb mértékben. A katonai kiadások tavaly a világon elértk a 780 milliárd dollárt. Ez ugyan egyharmadával kevesebb a tíz évvel ezelőtti összegnél, de még mindig igen jelentős: a világ országai által megtermelt bruttó nemzeti termék 2,6 százalékát jelenti. Oroszország tavaly reálértékben 24 százalékkal növelte katonai kiadásait, ez az összeg azonban 53 százalékkal kevesebb az 1992-esnél. Hasonló a helyzet a legtöbb fejlődő ország esetében is: a fegyverekre fordított pénzösszegek kb. harminc százalékkal csökkentek a kilencvenes évek elejének ráfordításaihoz képest. Ugyanakkor a világ számos pontján - elsősorban Afrikában - új fegyveres konfliktusok alakultak ki, és ezek nagyban hozzájárültak a katonai kiadások újkeletű növekedéséhez. A SIPRI jelentése szerint a nemzetközi fegyverkereskedelem jóval alacsonyabb szinten állapodott meg, mint a hidegháború időszakában. A nemzetközi szervezet most első alkalommal becsülte meg a nemzetközi fegyverkereskedelem mértékét, 35-49 milliárd dollárra téve az erre fordított összeget, amely a teljes világkereskedelem 0,6-0,9 százaléka. Az elmúlt évben huszonöt országban huszonhét jelentős katonai konfliktus volt.
