Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-31 / 22. szám
Nagyvilág 2000. május 31. 7 A The Guardian cikke szerint a Nyugatot nem fenyegeti a tömeges bevándorlás veszélye Félelem a szegényektől gának zöme azonban sosem fog a távozásra gondolni. Érdekes jelenség például, hogy az Európai Unió lakosságának csak egy töredéke él a tagországokon belüli szabad költözködés lehetőségével, annak ellenére, hogy ez számukra nagyon előnyös lenne, és más országban többet keresnének, mint odahaza. Az Unió összlakosságából - amely Érdekes tanulmányt közölt a közelmúltban a The Guardian angliai napilap. Szerzője, Saskie Sassen, a chicagói egyetem szociológiatanára azt állítja, hogy fölösleges és alaptalan a Nyugatnak a bevándorlási hullám növekedésétől való félelme. A világ fejlettebb felén ugyanis attól tartanak, hogy a szegénység és a reménytelenség elől menekülő bevándorlók tömegei lepik el gazdag országaikat. A szerző szerint a kivándorlást mindig a lakosságnak csak egy kis része választja, kivéve, amikor éhínség vagy terror elől kényszerül tömegestül menekülni. Az emberek többsége nem szívesen hagyja el szülőföldjét. Példaként az indiai szubkontinenst említi, ahonnan szinte senki sem távozott Angliába a bevándorlási törvényeknek a hatvanas években történt szigorítása előtt, pedig Indiában és Pakisztánban nagy volt a szegénység. A nyolcvanas évek Európájában sem került sor tömeges kivándorlásra, pedig akkor szinte az egész Kelet-Európa Nyugatra áhítozott. Sok országban él természetesen egy bizonyos kisebbség, amely minden áron a Nyugatra való távozást választja „életcélul”. Aztán létezik egy csoport, amely vagy útnak indul, vagy nem, aszerint, elég attraktív-e számára a dolog. A szegény országok lakossáA menekülők közt az öregek a legkiszolgáltatottabbak. Koszovó, 1999. A huszadik századi népmozgásokat az erőszak szülte. Archív felvételek több mint 376 millió - csak mintegy 5 milliónyaian dolgoznak más uniós országban. A bevándorlók a célországban mindig kisebbségben vannak. Az Európai Unióban az összlakosság kevesebb mint öt százalékát alkotják, az Egyesült Államokban pedig ez az arány kevesebb, mint kilenc százalékot tesz ki. Az Európai Unió nyolc vezető államába kétmilliónyian érkeztek a Maghreb térségéből (Északnyugat Afrika). Ez a csoport éles társadalmi vitát váltott ki, pedig az európai összlakosság mindössze 0,62 százalékáról van szó. Hasonló nyugtalanság van Németországban a törökök miatt, holott mindössze 2 százalékát alkotják a lakosságnak. Mi több - írja Saskie Sassen -, fordított tendencia tapasztalható: a migrációs áramlat visszafordult. Becslések szerint azoknak az olaszoknak, akik 1900 körül távoztak az USA-ba, már több mint a hatvan százaléka visszatért a hazájába. A bevándorló mexikóiak többsége is néhány év után hazatér az Államokból. Ez annak köszönhető, hogy 1986-ban legalizálták a mexikói bevándorlást. A mexikóiak rájöttek, hogy mindkét országban szabadon tartózkodhatnak. A világ sok országában éppen a migrációs politika gátolja a visszatérés folyamatát, mert arra a logikára épül, az emberek többsége nem akar többé hazatérni. Pedig sokan visszamennének, de vagy nincs rá pénzük, vagy félnek a büntetéstől, mivel illegálisan tartózkodtak az illető országban. Nem mindenki akar a célországban maradni, sokan csak alkalmi munkát keresnek, és kapva kapnak a lehetőségen, hogy szabadon utazhatnak haza. Az európai kivándorlás 1973-1974-ben kulminált, amikor a határok le voltak zárva. Ebből logikusan következik, hogy az emigráció megcsappanna, ha adott lenne a szabad utazás lehetősége. Sokan csak azért utaznak Nyugatra, hogy a hazájukban megkeresett bérüket kiegészítsék. Tekintettel a nyugati országok és a harmadik világ közti óriási kereseti különbségekre, az emberek többsége megelégszik azzal, hogy néhány hónapot dolgozhat egy gazdag országban. Ha az illegálisan bevándorlók tartózkodási engedélyt kapnak, a célországban csak néhány hónapig dolgoznak, majd hazatérnek. Á Németországban takarítást vállaló lengyel nők például évente mindössze két-három hónapot dolgoznak odakint. Hasonló a helyzet sok Olaszországban dolgozó afrikai esetében. Forrás: angol sajtó Sokan csak alkalmi munkát keresnek. Bécsi levél Repedező egység? Szakadást vélt felfedezni az osztrák külügyek irányítója a 14 EU-tagállam Ausztriához való viszonyában, és ezen az alapon azt követeli: a hat hónapos portugál elnökséget lezáró csúcsértekezleten oldják fel a kétoldalú kapcsolatok befagyasztásáról szóló határozatot. Ellenkező esetben Ausztria nemzetközi eljárást kezdeményez az uniós államok ellen, illetve népszavazásra bocsátja az EU-tagság kérdését Ausztriában. Mindkét lépéstől óva int azonban Franz Fischler, az EU osztrák agrárbiztosa, akinek tekintélye és mértékletessége még a szankciókon feldühödött osztrákok számára is kézenfekvő. Véleménye szerint a 14-ektől mindösz- sze annyi várható, hogy a portugál csúcson a szankciók feloldására vonatkozó elképzelések kidolgozásáról döntenek. Eközben az osztrákok egy része továbbra is értetlenül áll a szankciók előtt. Sokan látják úgy, hogy az EU lépése túlzó volt ugyan, de fontos dolgokat tett kézenfekvővé: egyrészt elindította a náci időkről, a demokráciáról, a rasz- szizmusról szóló politikai vitákat. Ausztria ismét politizál és számol, s remélhetőleg leszámol múltjával. Itt nem gyújtottak fel külföldi otthonokat, nem vertek agyon színes bőrűeket, és arányaiban több délszláv menekültet fogadtak be, mint a szankciókat leghangosabban támogató három állam - a franciák, belgák, portugálok - együttvéve. Ugyanakkor az osztrákoknak is meg kell érteniük - jegyzik meg az elemzők -, hogy vannak kérdések, amelyekre a világ érzékenyen reagál. Ilyen az idegenellenes- ség és a rasszizmus minden megnyilvánulása. Ami a szankciókat mégis fellazítja, az Ausztria gazdasági ereje. Bécs az EU egyik legnagyobb nettó befizetője, Kelet- Európa kapuja, s nem maradhat ki az EU-ból. A szankciók tehát bármilyen fontosak is az idegenellenesség elutasításáért folytatott harcban, mértéktartó elemzők szerint is mégsem csupán azt tükrözik, hogy Európa elveti a gyűlölet szítását. A szankciók tükrözik az egyesülő Európa belső gondjait is, a hatalmi küzdelmet, a nagy államok és a kis államok közötti ellentmondásokat. Túlzott derűlátás volna azt hinni, hogy Európa túljutott ezen a gondon. K. Zs. BÉCS Ami a szankciókat mégis fellazítja, az Ausztria gazdasági ereje. Ide vonatkozó hír: Az Európai Demokrata Pártok Uniója (EDU) múlt heti londoni tanácskozásán állás- foglalásban szólította fel az Európai Unió Bizottságát arra, hogy foglalkozzon érdemben az osztrák kérdéssel. Az EDU elítélően nyilatkozott az Ausztriával szemben hozott szankciók fenntartásáról, amelyek „a baloldali kormányok elfuserált intézkedéseinek köszönhetők”. Svájcban is javában tart a horgászszezon. A felvételen hajnali „csendesek” a Piaun Da Lei nevű tavon. TA SR/AP-felvétel Vasárnapi pletykák Feministák kereszttüzében Cindy Crawford a közelmúltban díjat kapott New Yorkban a leukémiában, rákban és AIDS-ben szenvedő gyerekek gyógyítását elősegítő tevékenységéért. A 34 éves szupersztár szinte azonnal az amerikai feminista mozgalmak kereszttüzébe került, amelyek határozottan állítják, hogy Cindy Crawford nem érdemli meg a Yeshiva University Einstein Kara által odaítélt díjat, mivel olyan ipart képvisel, amely, úgymond, lejáratja a nőket, értelmetlen diétákra serkenti a fiatal lányokat, ráadásul a sztár félmeztelenül pózol a képernyőn, és negatív hatást gyakorol az erőszakkal és pornográfiával amúgy is elárasztott társadalomra. Az ortodox rabbik viszont azért támadják, mert annak ellenére, hogy férje zsidó, protestáns szellemben kívánja nevelni a fiát. Az egyetem az ellenvetések dacára át fogja adni a díjat. Az akadémiai szenátus szerint Cindy topmodellből szuperasszonnyá küzdötte fel magát, aki példát mutathat a fiatal hölgyeknek. „Nevét az egész világon ismerik a fiatal lányok, akik az ő szépségéről, fellépéBergman egy svéd lapnak adott interjúban elárulta, hogy felesége, Ingrid Bergman halála után (1995-ben halt meg gyomorrákban) élete értelmét vesztette. „Azt hittem, én megyek el hamarább, s ő ott lesz mellettem, fogja a kezem, és az ő arca lesz az, amit utoljára látok ebből a világból” - mondta a rendező. Az interjú készítésekor jelen volt munkatársa és legjobb barátja, a 76 éves színész, Erland Josefsson is, akivel megfogadták, hogy szükség esetén „segítenek egymásnak”. Bergman elárulta: fél az öregségtől, és nem szeretne senkinek sem a terhére lenni. De hát a Suttogások és sikolyok, A nap vége, séről, stílusáról álmodnak. Érettebb korukban a sokoldalú, fényes karriert elért nő példaképét fogják látni a személyében, és ez ösztönző hatással lesz rájuk a siker felé vezető úton” - áll a szenátus indoklásában. Az amerikai álom tehát nincs kihalóban. Bergman öngyilkos akar lenni? Legalábbis ilyen gondolatokat forgat a fejében az európai film nagy öregje. Ingmar a Fejezetek egy házasságból és más nagy filmek alkotója is csak ember.
