Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-31 / 22. szám
§ 2000. május 31. Az amerikai katonák két héten keresztül nálunk gyakorolták a földi célpontok elleni támadást Jenkik bombázták Kuchynát Gaál László ________________ Ál lítólag az egyik neves szlovák színész mondta: akkor hisz majd igazán a rendszerváltásban, ha Szlovákiában amerikai harckocsit lát a szovjet tankok helyett. Idén áprilisban megnyugodhatott a lelke, mert ha nem is harckocsik, de amerikai harci repülőgépek valóban érkeztek Szlovákiába, hogy itt gyakorlatozzanak. Április elsején - és ez nem áprilisi tréfa-az amerikai légierő 12 darab F-16-os vadászbombázója érkezett a németországi Spangdahlem támaszpontról a Malacka melletti kuchynai repülőtérre, hogy két héten keresztül itt gyakorolják a földi célpontok elleni támadásokat A gyakorlat annak a szlovák-amerikai kormányközi egyetértési memorandumnak alapján valósulhatott meg, amelyet tavaly februárban írt alá Jozef Pivarci védelmi államtitkár és John P. Jumper, az USA légiereje Európában állomásozó alakulatainak főparancsnoka. A memorandum kimondottan a kuchynai katonai gyakorlótér kihasználásáról szól, és leszögezi, hogy az amerikai légierő a lőtér használata fejében annak műszaki berendezését saját forrásaiból felújítja. Hogy pontosan mennyit fektet be, arról nem szól a szerződés, de szakemberek több millió dollárról beszéltek. Hogy mi ebben az üzlet az amerikaiaknak? Az, hogy ezzel a beruházással nagymértékben csökkentik az európai támaszpontokon állomásozó amerikai légierő lőgyakorlatainak kiadásait. A kuhynai lőtér ugyanis az egyetlen olyan gyakorlótér Közép-Európá- ban, amely csaknem hétméteres vastagságú homokrétegen fekszik, ami a lehető legjobb feltételeket biztosítja az éleslövészeti gyakorlatokhoz. A legközelebbi, hasonló adottságú gyakorlótér Törökországban van; eddig az amerikaiak is ott gyakorlatoztak, de a Németországban vagy Olaszországban állomásozó vadászbombázók számára jóval olcsóbb a közelebbi Kuchynában gyakorlatozni. Az amerikaiak elsősorban a céltáblarendszert újították fel. Céltáblán nem fekete célkörökkel telefestett táblát, hanem fentről, a repülőgépből raktárnak, üzemanyagtartálynak, parkoló repülőgépnek látszó maketteket kell érteni, az ezekhez tartozó kijelzőberendezéssel együtt. Ezenkívül felszereltek egy több millió dollár értékű, TACAN típusú navigációs berendezést, amelyet a gyakorlatok befejeztével ingyen átengednek a szlovák hadseregnek. Felállítottak továbbá egy olyan fékező- és megállítóberendezést, amilyet a repülőgép-anyaha- jókon alkalmaznak a leszálló gépek megállítására. Erre biztonsági okokból van szükség: ha netán valamelyik meghibásodna, és nem lenne képes normálisan landolni, a berendezés segíthet a megállításában. Ezenkívül a kifutó- és leszállógályák megrongálódott burkolatát is kijavították. Mindezt amerikai pénzen, de helybeli vállalatok végezték, úgyhogy ez is pozitívumként értékelhető a helybeliek szempontjából. Az amerikai hadgyakorlaton az újságírók is jelen lehettek, az első hét utáni szombaton nyílt napot tartottak a támaszponton, bárki eljöhetett, megtekinthette az F-16-osokat és egyéb műszaki berendezéseket, és találkozhatott pont környékén így van. Az az igazság, hogy a környékbeli községek 1990 előtt az állami költségvetésből kaptak bizonyos összeget, amit aztán közmunkákra, a régió infrastruktúrájának fejlesztésére fordíthattak. Ez 1990-ben megszűnt, és a kérdés máig megoldatlan. A magam részéről támogatom a kezdeményezést, mert úgy vélem, ha valaki hátrányos körülmények között kényszerül élni, joga van valamiféle kárpótláshoz.” Az ezredes túlzásnak tartja, hogy az amerikaiak több millió dollárt ruháztak volna be a kuchynai támaszpontba. Szerinte valaki összetéveszti az itteni beruházásokat azzal a 16 millió dolláros amerikai segéllyel, amelyet a szlovák hadsereg megsegítésére, elsősorban a katonák az amerikai katonákkal. A placcon két F-16-os várta a látogatókat, de mellettük a hazai támaszponton használt gépeket, egy L-29-es Delfin gyakorlógépet, valamint egy SU-22 és egy SU-25 típusú vadászbombázót is megtekinthettek. Megkértük Juraj Baránek ezredest, a kuchynai 33. légi támaszpont parancsnokát, hogy próbálja meg felsorolni, milyen előnyöket, illetve hátrányokat jelent az amerikaiak itteni gyakorlatozása. „Kétségkívül negatívumként említhetjük a megnövekedett zajszintet. A környékbelieknek egy ideje nyugtuk volt a repülőgépektől, mivel anyagi okok miatt szinte teljesen felfüggesztettük a repüléseket. A pozitívumok között elsősorban azt említeném, hogy a mi katonáink közvetlenül együttműködhetnek az amerikaiakkal, szakmai tapasztalatokat szerezhemek, és nyelvi szempontból is képezhetik magukat.” Baránek ezredes nem cáfolta azt sem, hogy a környékbeliek petícióban követeltek kártérítést a megnövekedett zajszint miatt. „Hasonló követelésekkel már 1993-ban előálltak, amikor a mi légi támaszpontunk ide költözött, de ez szinte minden repülőtámaszJuraj Baránek: „Az amerikai katonák jelenléte nemcsak a támaszpont korszerűsítésére fordított összeg miatt jelent előnyt.” nyelvi képzésére, az intero- perabilitás növelésére, légvédelmi rendszerek korszerűsítésére nyújtott az amerikai kormány. Ami pedig a több millió dolláros TACAN rendszert illeti, a parancsnok szerint azt az amerikaiak azért hagyják itt, hogy később újra használhassák. Hiszen a szlovákoknak hiába is hagynák itt ezt a szupermodern berendezést, az itteni légierő gépei nincsenek felszerelve olyan berendezéssel, amely kompatibüis volna vele. Igaz, hogy a szlovák sereg kiöregedett repülőgépeit újakra kell cseréim, és ezeken az új gépeken már valószínűleg lesz majd ehhez szükséges berendezés, de az ország és a hadsereg anyagi helyzetét ismerve ezek megvásárlására még jó néhány évig nem kerül sor. Mert jelenleg még repülőbenzinre sem nagyon futja. Ez az oka, hogy míg az amerikai pilóták évente átlagban 200 órát repülnek, a szlovák pilóták átlaga alig 30 óra. A mostani kéthetes Kuchynai gyakorlat során az F-16-osok munkanapokon összesen 16 berepülést hajtanak végre, méghozzá délelőtt 9 és 11.30, illetve délután 13 és 15.30 között. Az éleslövészeti gyakorlat során a célpontokra 20 mm kaliberű fedélzeti géppuskával lőttek, de nem robbanólövedékkel, illetve bombázták a célpontokat, de nem féltonnás robbanó bombákkal, ahogyan azt annak idején az itt gyakorlatozó szocialista hadseregek tették, hanem olyan gyakorlóbombával, amely becsapódáskor nem robban, csak füstöt bocsát ki, azt is csak azért, hogy ennek alapján állapíthassák meg a célzás pontosságát. Az említett nyílt napon géppisztolyos katona őrizte a kiállított Falcont, vagyis az F-16-os vadászgépet, de amikor a látogatók megrohamozták a repülőt, senkire nem fogott fegyvert, inkább pózolt vele a fotográfusnak. Egyébként sem kellett annyira szemmel tartania a repülőgépet, hiszen abban ott ült a pilóta, és autogramot osztogatott a pilótafülkéhez felmászó gyerekenek. Nem messze tűzoltó- és tűzszerész-berendezésüket mutatták be az amerikaiak. Például olyan, messziről űrhajósszkafandernek látszó védőruhát, amely esetleges robbanástól védi viselőjét. A következő érdekesség egy távirányítású robot volt, amely ezúttal nem pokolgépet, hanem a legközelebb álló kíváncsiskodó gyerek sapkáját emelgette. És hogy a jenkiknél még a katonák is értenek a reklámfogásokhoz, azt az a fényképező egyenruhás bizonyította, aki Polaroid géppel „kapta le” a bajtársával pózoló gyerekeket és a néhány másodperc alatt előhívott fényképet ingyen adta nekik. Az amerikaiak ügyességét és önellátó képességét pedig az egyik épület mögött felállított tábori telefonközpont bizonyította. Ez ezért került ide, mert a szlovák telekommunikációs vállalat képtelen volt megfelelő számú szabad telefonvonalat biztosítani az amerikaiaknak, azt csak a német távközlési vállalaton keresztül tudták volna megoldanii, ami külön intézkedést igényelt volna. Erre azonban az amerikaiak nem voltak hajlandók, fogták magukat, repülőn ideszállítottak egy digitális telefonközpontot, azt alig három óra alatt összeszerelték, és műholdas összeköttetést teremtettek az egész világgal. A szlovák kollégák pedig nemcsak repülésből, bombázásból, hanem operatív szervezésből is leckét vehettek az amerikai seregtől. Az április első felében megvalósult gyakorlat nem az egyetlen, hiszen a memorandum nem korlátozza a gyakorlatok számát. Még az idén két hasonlóra kerül sor: júniusban szintén Németországból, szeptember elején pedig olaszországi támaszpontról jönnek hozzánk gyakorlatozni az amerikai légierő katonái. A hideg, szeles idő ellenére sokan eljöttek megnézni a Falconokat. Akadt is látnivaló bőven. A gyerekekre pedig senki nem pirított rá, amikor úgy döntöttek, közelebbről is szemügyre veszik a korszeű haditechnikát, és bemásznak a pilótafülkébe. „Ezzel az M-16-ossal őrzöm az F-16-osokat.” Géppisztolyos katona őrizi nem fogott fegyvert, inkább pózolt vele a fotográfusnak. A jenkik nem sokat teketóriáztak, néhány óra alatt összedobták ezt a c fonközpontot. Az amerikai hadsereg egyik színfoltja...
