Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-31 / 22. szám

§ 2000. május 31. Az amerikai katonák két héten keresztül nálunk gyakorolták a földi célpontok elleni támadást Jenkik bombázták Kuchynát Gaál László ________________ Ál lítólag az egyik neves szlovák szí­nész mondta: akkor hisz majd iga­zán a rendszerváltásban, ha Szlo­vákiában amerikai harckocsit lát a szovjet tankok helyett. Idén április­ban megnyugodhatott a lelke, mert ha nem is harckocsik, de amerikai harci repülőgépek valóban érkez­tek Szlovákiába, hogy itt gyakorla­tozzanak. Április elsején - és ez nem áprilisi tréfa-az amerikai légierő 12 darab F-16-os vadászbombázója érkezett a németországi Spangdahlem tá­maszpontról a Malacka melletti kuchynai repülőtérre, hogy két hé­ten keresztül itt gyakorolják a földi célpontok elleni támadásokat A gyakorlat annak a szlovák-ame­rikai kormányközi egyetértési me­morandumnak alapján valósulha­tott meg, amelyet tavaly február­ban írt alá Jozef Pivarci védelmi ál­lamtitkár és John P. Jumper, az USA légiereje Európában állomá­sozó alakulatainak főparancsnoka. A memorandum kimondottan a kuchynai katonai gyakorlótér ki­használásáról szól, és leszögezi, hogy az amerikai légierő a lőtér használata fejében annak műszaki berendezését saját forrásaiból fel­újítja. Hogy pontosan mennyit fek­tet be, arról nem szól a szerződés, de szakemberek több millió dollár­ról beszéltek. Hogy mi ebben az üz­let az amerikaiaknak? Az, hogy ez­zel a beruházással nagymértékben csökkentik az európai támaszpont­okon állomásozó amerikai légierő lőgyakorlatainak kiadásait. A kuhynai lőtér ugyanis az egyetlen olyan gyakorlótér Közép-Európá- ban, amely csaknem hétméteres vastagságú homokrétegen fekszik, ami a lehető legjobb feltételeket biztosítja az éleslövészeti gyakor­latokhoz. A legközelebbi, hasonló adottságú gyakorlótér Törökor­szágban van; eddig az amerikaiak is ott gyakorlatoztak, de a Néme­tországban vagy Olaszországban állomásozó vadászbombázók szá­mára jóval olcsóbb a közelebbi Kuchynában gyakorlatozni. Az amerikaiak elsősorban a céltábla­rendszert újították fel. Céltáblán nem fekete célkörökkel telefestett táblát, hanem fentről, a repülő­gépből raktárnak, üzemanyagtar­tálynak, parkoló repülőgépnek lát­szó maketteket kell érteni, az ezek­hez tartozó kijelzőberendezéssel együtt. Ezenkívül felszereltek egy több millió dollár értékű, TACAN típusú navigációs berendezést, amelyet a gyakorlatok befejeztével ingyen átengednek a szlovák had­seregnek. Felállítottak továbbá egy olyan fékező- és megállítóberende­zést, amilyet a repülőgép-anyaha- jókon alkalmaznak a leszálló gépek megállítására. Erre biztonsági okokból van szükség: ha netán valamelyik meghibásodna, és nem lenne képes normálisan landolni, a berendezés segíthet a megállításá­ban. Ezenkívül a kifutó- és leszálló­gályák megrongálódott burkolatát is kijavították. Mindezt amerikai pénzen, de helybeli vállalatok vé­gezték, úgyhogy ez is pozitívum­ként értékelhető a helybeliek szempontjából. Az amerikai had­gyakorlaton az újságírók is jelen le­hettek, az első hét utáni szombaton nyílt napot tartottak a támaszpon­ton, bárki eljöhetett, megtekinthet­te az F-16-osokat és egyéb műszaki berendezéseket, és találkozhatott pont környékén így van. Az az igaz­ság, hogy a környékbeli községek 1990 előtt az állami költségvetés­ből kaptak bizonyos összeget, amit aztán közmunkákra, a régió inf­rastruktúrájának fejlesztésére for­díthattak. Ez 1990-ben megszűnt, és a kérdés máig megoldatlan. A magam részéről támogatom a kez­deményezést, mert úgy vélem, ha valaki hátrányos körülmények kö­zött kényszerül élni, joga van vala­miféle kárpótláshoz.” Az ezredes túlzásnak tartja, hogy az amerikai­ak több millió dollárt ruháztak vol­na be a kuchynai támaszpontba. Szerinte valaki összetéveszti az it­teni beruházásokat azzal a 16 mil­lió dolláros amerikai segéllyel, amelyet a szlovák hadsereg megse­gítésére, elsősorban a katonák az amerikai katonákkal. A placcon két F-16-os várta a látogatókat, de mellettük a hazai támaszponton használt gépeket, egy L-29-es Del­fin gyakorlógépet, valamint egy SU-22 és egy SU-25 típusú vadász­bombázót is megtekinthettek. Megkértük Juraj Baránek ezredest, a kuchynai 33. légi támaszpont pa­rancsnokát, hogy próbálja meg fel­sorolni, milyen előnyöket, illetve hátrányokat jelent az amerikaiak itteni gyakorlatozása. „Kétségkívül negatívumként említhetjük a megnövekedett zajszintet. A kör­nyékbelieknek egy ideje nyugtuk volt a repülőgépektől, mivel anyagi okok miatt szinte teljesen felfüg­gesztettük a repüléseket. A pozití­vumok között elsősorban azt emlí­teném, hogy a mi katonáink köz­vetlenül együttműködhetnek az amerikaiakkal, szakmai tapaszta­latokat szerezhemek, és nyelvi szempontból is képezhetik magu­kat.” Baránek ezredes nem cáfolta azt sem, hogy a környékbeliek petí­cióban követeltek kártérítést a megnövekedett zajszint miatt. „Hasonló követelésekkel már 1993-ban előálltak, amikor a mi lé­gi támaszpontunk ide költözött, de ez szinte minden repülőtámasz­Juraj Baránek: „Az amerikai katonák jelenléte nemcsak a támaszpont korsze­rűsítésére fordított összeg miatt jelent előnyt.” nyelvi képzésére, az intero- perabilitás növelésére, légvédelmi rendszerek korszerűsítésére nyúj­tott az amerikai kormány. Ami pe­dig a több millió dolláros TACAN rendszert illeti, a parancsnok sze­rint azt az amerikaiak azért hagy­ják itt, hogy később újra használ­hassák. Hiszen a szlovákoknak hiá­ba is hagynák itt ezt a szupermo­dern berendezést, az itteni légierő gépei nincsenek felszerelve olyan berendezéssel, amely kompatibüis volna vele. Igaz, hogy a szlovák se­reg kiöregedett repülőgépeit újak­ra kell cseréim, és ezeken az új gé­peken már valószínűleg lesz majd ehhez szükséges berendezés, de az ország és a hadsereg anyagi hely­zetét ismerve ezek megvásárlására még jó néhány évig nem kerül sor. Mert jelenleg még repülőbenzinre sem nagyon futja. Ez az oka, hogy míg az amerikai pilóták évente át­lagban 200 órát repülnek, a szlo­vák pilóták átlaga alig 30 óra. A mostani kéthetes Kuchynai gyakor­lat során az F-16-osok munkanapo­kon összesen 16 berepülést hajta­nak végre, méghozzá délelőtt 9 és 11.30, illetve délután 13 és 15.30 között. Az éleslövészeti gyakorlat során a célpontokra 20 mm kalibe­rű fedélzeti géppuskával lőttek, de nem robbanólövedékkel, illetve bombázták a célpontokat, de nem féltonnás robbanó bombákkal, ahogyan azt annak idején az itt gyakorlatozó szocialista hadsere­gek tették, hanem olyan gyakorló­bombával, amely becsapódáskor nem robban, csak füstöt bocsát ki, azt is csak azért, hogy ennek alap­ján állapíthassák meg a célzás pontosságát. Az említett nyílt na­pon géppisztolyos katona őrizte a kiállított Falcont, vagyis az F-16-os vadászgépet, de amikor a látoga­tók megrohamozták a repülőt, sen­kire nem fogott fegyvert, inkább pózolt vele a fotográfusnak. Egyéb­ként sem kellett annyira szemmel tartania a repülőgépet, hiszen ab­ban ott ült a pilóta, és autogramot osztogatott a pilótafülkéhez felmá­szó gyerekenek. Nem messze tűz­oltó- és tűzszerész-berendezésüket mutatták be az amerikaiak. Példá­ul olyan, messziről űrhajósszkafan­dernek látszó védőruhát, amely esetleges robbanástól védi viselő­jét. A következő érdekesség egy távirányítású robot volt, amely ez­úttal nem pokolgépet, hanem a legközelebb álló kíváncsiskodó gyerek sapkáját emelgette. És hogy a jenkiknél még a katonák is érte­nek a reklámfogásokhoz, azt az a fényképező egyenruhás bizonyítot­ta, aki Polaroid géppel „kapta le” a bajtársával pózoló gyerekeket és a néhány másodperc alatt előhívott fényképet ingyen adta nekik. Az amerikaiak ügyességét és önellátó képességét pedig az egyik épület mögött felállított tábori telefonköz­pont bizonyította. Ez ezért került ide, mert a szlovák telekommu­nikációs vállalat képtelen volt meg­felelő számú szabad telefonvonalat biztosítani az amerikaiaknak, azt csak a német távközlési vállalaton keresztül tudták volna megoldanii, ami külön intézkedést igényelt vol­na. Erre azonban az amerikaiak nem voltak hajlandók, fogták ma­gukat, repülőn ideszállítottak egy digitális telefonközpontot, azt alig három óra alatt összeszerelték, és műholdas összeköttetést teremtet­tek az egész világgal. A szlovák kol­légák pedig nemcsak repülésből, bombázásból, hanem operatív szervezésből is leckét vehettek az amerikai seregtől. Az április első felében megvalósult gyakorlat nem az egyetlen, hiszen a memoran­dum nem korlátozza a gyakorlatok számát. Még az idén két hasonlóra kerül sor: júniusban szintén Néme­tországból, szeptember elején pe­dig olaszországi támaszpontról jönnek hozzánk gyakorlatozni az amerikai légierő katonái. A hideg, szeles idő ellenére sokan eljöttek megnézni a Falconokat. Akadt is látnivaló bőven. A gyerekekre pedig senki nem pirított rá, amikor úgy döntöttek, közelebbről is szemügyre veszik a korszeű haditechnikát, és bemásznak a pilótafülkébe. „Ezzel az M-16-ossal őrzöm az F-16-osokat.” Géppisztolyos katona őrizi nem fogott fegyvert, inkább pózolt vele a fotográfusnak. A jenkik nem sokat teketóriáztak, néhány óra alatt összedobták ezt a c fonközpontot. Az amerikai hadsereg egyik színfoltja...

Next

/
Oldalképek
Tartalom