Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
—-y- ^ ® vasamap Szlovákiai magyar családi magazin január 19. • 33. évfolyam Riport A tatár veszedelem elmúltával lejöttek a hegyről, és újra felépítették városaikat. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. január 22-étől 28-áig Sport Terápiás munkakirándulás. Mike lyson januárban először lép ringbe Európában. Miben bízhatunk mi, a világ e kicsi, legfontosabb szögletében élők? Millenniumi vágta BERECKJÓZSEF_______________ Fél évszázada apám egy vékás- kosárnyi könyvet vett az elözve- gyült, falunkból elköltözni készülő idős jegyzőnétől. A könyvek közül a legvaskosabbat Barátosi Balogh Benedek írta, aki a nyolc- és kilencszázas évek fordulóján a világ csaknem valamennyi táján megfordult. A híres lapkiadó, Tolnai unszolására írta meg ezt a művét, amely engem apró kölyökként ámulatba ejtett. Nem csoda: pontosan ezer rajz és kép volt benne! Séta a világ körül volt a címe, s a hosszú téli estéken én is sétára indulhattam Barátosi Balogh révén a világ körül. Csodálatos tájakat ismertem meg: az argentin pampáktól az ázsiai párkányhegységekig, az északi fjordok- tól az ausztráliai sós mocsarakig. De embereket is: festői népviseletű ókasztíliai falusi férfiakat, teljes fejedelmi díszben pompázó hindu hercegeket, louisianai gyapotszüretelő négereket, ijesztő külsejű nyam- nyam varázslókat, ezüstöt bányászó bolíviai indiánokat, áldozatra szánt medvebocsokat szoptató ajnó nőket, nápolyi „lazaróni” gyerekeket, pletykálkodásért kalodába zárt kínai asszonyokat - és sorolhatnám. Mindezt csak azért említem, mert a tévé szilveszteri-újévi világprogramjával ismét körbejárhattam a világot. De nem ráérős séta volt ez immár, hanem huszonnégy órás, eszeveszett vágta! A millennium köszöntésének bűvöletében az élő adás csa- pongva ugrált velem időzónákon át s vissza, itt napkelet, ott az éjfél pillanatai. Szóval a világprogram becsületesen végigközvetítette a mágikus évszám fogadását szerte a világon. Új- Zélandtól Alaszkáig, függetlenül attól, hogy a külön ez alkalomra megénekeltetett-táncol- tatott maorik, kínaiak, mohamedánok, zsidók vagy indiánok Az idő nem nagyon törődik a mi demarkációs vonalainkkal. a saját időszámításuk szerinti hányadik évet írták is éppen. Hiába no, a globalizálódó televíziózás ismét megsarcolta azt az örökös vágyunkat, hogy elhitessük magunkkal: urai vagyunk az időnek. Ami persze csacska- ság; az idő nem törődik a mi önkényesen meghúzott demarkációs vonalainkkal. A millennium eljött, és elmúlik. Mindenesetre kitűnő alkalmat nyújt az önnön fontosságuktól megrészegült szónokoknak, hogy szárnyaló beszédeket tartsanak az emberiség sorsáról. Az ünneplés jogosságához persze nem férhet kétség. Mert rövid időre olykor-olykor ki kell lépnünk a tér és az idő kalodájából, hogy a lelkűnkben távlatot nyerjünk, erőt merítsünk a szürke mindennapokhoz. Mert ehhez a jobb jövőbe vetett hitre van szükség. Miben reménykedhetünk, miben bízhatunk mi, a világ e kicsi, jócskán elfuserált, de hazánk lévén, mégiscsak legfontosabb szögletében élők? Emberi szempontokat, esélyeket latolgatva ma a legtöbben talán abban bíznak, hogy ha egy tágasabb Európába tartozunk, sorsunk jobbra fordul, nagyobb kenyérrel és nagyobb igazsággal is rendelkezünk majd. Addig viszont elégedjünk meg az álmodozással? Nemrég olvastam valahol, hogy az ENSZ által ünnepélyesen deklarált emberi jogok az emberiség nagyon nagy hányadánál csupán a látás, a hallás és a hallgatás jogára korlátozódnak. S hogy bátrabban kellene élnünk az álmodozás jogával, mert abban senki sem korlátozhat bennünket. Pillantsunk tehát a mai szűkösségnél távolabbra, és képzeljünk el egy olyan lehetséges világot az új évezredben, amelyben az ostobaságot büntetni fogja a törvény, mert ezt a bűnt azok követik el, akiket birtoklásvágy, nyereségvágy éltet, ahelyett, hogy úgy élnének, mint a madár, amely énekel, nem is tudva, hogy énekel, és a gyermek, akijátszik, nem is tudva, hogy játszik... A magyarországi vasutassztrájknak vége, megegyezés nem született. A szakszervezetek tovább fenyegetőznek... ta sR/EPA-feivétei Vezércikk Mi az amnesztia lényege? Kövesdi Károly Jó ideje nem szokásom újságírótársakkal vitatkozni, de Neszméri Sándornak a Szabad Újság január 12-i számában megjelent: Alkotmánymódosítás szentesíti az eszközt? című írása meglehetősen lehangolt, s némileg elszomorodom, ha arra gondolok, hogy a végén igaza lehet. Mármint abban, hogy a KDH által javasolt alkotmány- módosítás az állam alapjait, a mindenkori jogrendet rendítheti meg. Tulajdonképpen nem is azt vitatom, amit Neszméri megfogalmazott, mert abban a szerzőnek igaza van, hogy nem lehet bármilyen ügy érdekében módosítgatni az alkotmányt (bár a fejlettebb államokban az alkotmányok évtizedekig módosultak, míg végső formát nyertek), mert az veszedelmes precedenst teremthet. Csakhogy itt nem akármilyen ügyről van szó, s a bűnösök lefüleléséről való lemondás legalább olyan veszélyes precedens. Miről is van szó? A Meciar-féle amnesztiát követő Dzurinda- féle rendeletre az alkotmánybíróság kimondta, hogy érvénytelen, s ebből értelemszerűen adódik, hogy a nyomozást az ifjabb Kovác elrablásának ügyében le kell állítani. A KDH ezért szorgalmazza az alkotmánymódosítást, hogy a bűnösöket mégis le lehessen fülelni. Való igaz, hogy az alkotmány nem szól arról, el lehet-e törölni amnesztiát, de arról sem, hogy milyen ügyekre vonatkozó amnesztia adható. Ha azonban elfogadjuk azt a logikát, hogy egy elnök (megbízatási ideje alatt) bármikor bármilyen ügyet amnesztálhat, akkor jogilag felmentést érdemelt volna, mondjuk, Sztálin is. A .jogállam alapjait” védhetik ilyen logikával a Benes-dekrétumok vagy a kassai kormányprogram is... Azonban érdemes elgondolkodni afölött, milyen amnesztiát adhat ki egy elnök (helyettesítő államfő, közjogi méltóság). Feltétel nélkül elfogadható-e egy olyan amnesztia, amely kifejezett bűntény felderítését akadályozza meg? Elnöki amnesztiát ugyanis általában az emberiességtől vezérelve, büntetés, bírósági ítélet enyhítésére, minden körülményt gondosan figyelembe véve szoktak elrendelni. Amnesztiát szoktak adni, mondjuk, egy halálosan beteg embernek, egy rabnak, akinek a családi viszonyai különös elbírálást tesznek lehetővé, egy halálra ítélt büntetését élet- fogytiglanra enyhíthetik, amnesztiában részesülhetnek a társadalom bizonyítottan bűnös egyedei, akik esetében megvan a remény a társadalomba való beilleszkedésre - ám minden esetben a humánum és az emberi értékek kerülnek arra a bizonyos mérlegre, amelyet az állam elnöke a kezébe vesz. Ezzel szemben Meciar helyettesítő államfő amnesztiája kifejezetten egy (felderítetlen) bűnügy eltussolásá- ra született, amire (lehet, hogy a jogászok, ha akarnának, találnának) aligha van példa az újkor joggyakorlatában. Ha elfogadjuk azt az érvelést, hogy sajnálatos ugyan, de ezt az ügyet nem lehet kivizsgálni, egy nyilvánvaló bűnügyet el lehet tussolni, akkor a jog győzelmét ünnepelhetjük a józan ész és az igazság fölött. Ezentúl minden kalandor osztogathat kegyelmet bűnözőknek, még mielőtt lehullna a lepel a kilétükről. A megoldás kulcsa talán nem is az alkotmánymódosításban rejlik, hanem azt kellene megvizsgálniuk az al- kotmánybíráknak, hogy a körülmények ismerete és mérlegelése nélkül lehet-e kiderítetlen ügyet lezárni - akár elnöki amnesztiával. Mert a jogi végzettséggel nem rendelkező, az alkotmányjogot gyorsvonatból sem látott ember is felháborodik a gondolatra, hogy bármilyen jogcímen bűnözőket lehessen futni hagyni. Az amnesztia szó jelentése ugyanis: közkegyelem, megbocsátás, megkegyelmezés. Lehet egy „ügynek” megbocsátani, megkegyelmezni? Egy ügyet csak lezárni, eltussolni, zárolni lehet. Az viszont nem azonos az amnesztiával. Meéiar amnesztiája, tisztelt alkotmánybírák, nem merítette ki az amnesztia fogalmát. Ha kiderült volna, kik azok, akik bántalmaztak és külföldre hurcoltak egy szlovák állampolgárt, más volna a helyzet. De nem derült ki.