Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
2 2000. január 19. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ábrándozás a békéről Szűcs Béla ____________ Újé vi nyilatkozatában, beszédében a köztársasági elnökön kívül több politikus, egyházi személyiség is annak a reményének adott hangot, hogy Szlovákia lakossága a nagy társadalmi megbékélés útjára lép, a politikai csatározások következtében kiéleződött ellentéteket felváltja az egyetértés és az összefogás a jobb élet reményében. A nemes elképzelés, sajnos, egyelőre csak az ábrándok birodalmába tartozik. Amióta a sokpárti koalíció a választásokon kiütötte a nyeregből a meciariz- must, az ellenzékbe kényszerítettek mindent elkövetnek, hogy ellehetetlenítsék a kormányt, és előrehozott választáson tegyenek kísérletet a hatalom visszaszerzésére. Sajnos, még mindig sokan bedőlnek nekik. A nagy nemzeti megbékélésre az első kísérlet a volt kormányfő kerékasztal-tanácskozásra tett javaslata volt. A kormánypártok egyértelműen elutasították. A legújabb próbálkozás a négyszemközti Meciar-Dzurinda találkozó ötlete. Ezt a kormányfő azzal utasította el, hogy csak előre meghatározott program alapján és a közvélemény nyílt tájékoztatásával hajlandó megbeszélésre Meciarékkal. Nyilvánvaló: Meciar úgy képzeli el a nagy megbékélést, hogy a jelenlegi kormány elfelejti minden törvényellenes tettét, elintézett- nek tekinti ifjabb Kovác elrablását és az összes privatizációs visszaélést. Ha a koalíciós kormány egyetértene az ilyenfajta megbékéléssel, a saját sírját ásná meg, mivel elveszítené választói bizalmát, és Meciar nemzetmentő hazafiként tetszeleghetne. A társadalmi megbékélés bonyolult folyamat, és nem jelenti a kormány és az ellenzék varázsütésre történő, nagy összeborulását. Meciar pártja, politikusai egyelőre a parlamentben és a közéletben az ellentétet élezik; ezért érthető, hogy a múlt tisztázása, ha bosszantóan lassan is, de tovább folyik. A köztársasági elnök pedig ábrándozik. Vendegkommentar Például a benzin ára Stefan Mesáros________ Néhány nappal a drágítás után olcsóbb lett a benzin és a gázolaj. Ezt a kőolaj világpiaci árának csökkenése és a Slovnaft gyors reakciója eredményezte. A kormány általi ármódosítás tehát nem érinti a polgárt - gondolhatnánk. Tévedés. Ha ugyanis az állam nem emelné ezeknek az árucikkeknek az adóterheit, még kevesebbet kellene fizetnünk értük. Úgy tűnik, a pénzügyminiszter asz- szony erőnek erejével tartja magát a szavához, és megpróbál minél több pénzt kifacsarni az autósokból. A gépkocsivásárlásra kivetett magasabb adó mellett többek közt a megemelt kötelező biztosítással is. Egészen komikusnak tűnik Iván Miklós miniszterelnök-helyettes érvelése, aki azt állítja, az üzemanyag ára még mindig nem a legmagasabb, s hogy egyes szomszéd országokban néhány fillérrel drágább. Arról azonban hallgat, hogy a szomszéd országokban élő polgárok lényegesen többet keresnek. Amikor az állam továbbra is céltudatosan likvidálja a tömegközlekedést, és állandóan árat emel (rombolva ezzel azt, ami például az amerikai prosperitás egyik alapját jelenti: a munkaerő mobilitását), legalább a gyártó korrektül viselkedik. Érdekes lesz tehát figyelni, milyen korbácsot húznak elő a képviselők a gyártóra, hiszen már jelezték, hogy a nyakára akarnak lépni. Állítólag azért, mert magas árat diktál a piacon. A Slovnaft általi múlt heti árcsökkentés arról árulkodik, hogy ennek a fordítottja igaz. A szlovák választópolgár számára szomorú tény marad, hogy a parlamentben olyan képviselők is ülnek, akik a dolgok ismerete nélkül vádaskodnak, ahelyett, hogy elérnék, hogy az állam a hivatalnokai által ne sarcolja annyira a népet. A szerző a Práca kommentátora. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinak István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Poáta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A gyermekjoga nem lehet politikai ügy Kié legyen Elián? Klein Melinda ____________ Na gy port kavart, és hetek óta a világtelevíziók vezető híreiben szerepel annak a kisfiúnak az esete, aki az édesanyjával kelt útra, hogy a kommunizmus utolsó boldog szigetéről Amerikába meneküljön. A kubai gyermek édesanyja nem ért partot, a félárva Elián González azóta a rokonok szárnyai alatt él Miamiban. Ami rendjén is volna, ha a Castro-birodalom- ban élő édesapa nem követelné vissza a gyermekét. Az amerikai bevándorlási hivatal egyértelműen kifejtette, az apa jogait tiszteletben kell tartani. A floridai bíróság döntése után azonban a hivatal is megváltoztatta döntését, s elhalasztotta a kisfiú hazaszállítását. A kis Eliánból akaratlanul is sztár lett, akinek a jogaiért Kubában tömegek tüntetnek, az USA-ban pedig a legfelsőbb politika foglalkozik az ügyével. Kinél az igazság? Az apját illeti a gyermek, aki még kiskorú, vagy a rokonokat, akik szabadabb világban élnek? Maradjon Amerikában, vagy vigyék vissza Kubába? © Maradjon Amerikában. ©Az apjánál a helye. Ahogy elnézem, fánk és szenünk van elég. Most már csak humorból kellene néhány fuvar, mert attól tartok, ebben az évezredben sokra lesz szükség. Rajz: MS-Rencín Dr. Szabó Rezső jogász a a Rettenetesnek tartom, ^ ” ha egy jogi kérdésből valaki politikai ügyet csinál. Márpedig ez történik. Fokozottan érvényes ez akkor, ha a politikai kérdés két különböző társadalmi berendezkedésű ország között merül fel. A jogi problémánál nem az a kérdés, hogy melyik társadalmi rendszer jobb, és melyik rosszabb. Ebben az esetben vitathatatlan, hogy az amerikai a jobb, a kubai a rosszabb. Csakhogy itt az apa és a gyermek jogairól van szó. Hogy melyik a megalapozottabb, azt jogászként csak akkor tudnám elbírálni, ha alaposan ismerném az ügy hátterét, a családi körülményeket, az érzelmi kötődéseket. A vérségi kapcsolat nem minden, lehet, hogy nem annak a javára billenne a mérleg. Rémülten hallottam azt a politikai közhelyet, amely az ügy kapcsán szinte szlogenné vált, mármint hogy a kisgyermek megismerte a szabad életet. Szerintem egy ilyen kicsi gyerek nem törődik a szabad élettel, őt az érdekli, hogyan viszonyulnak hozzá azok az emberek, akik őt körülveszik. A szeretetet érzi, nem a szabadságot. Agócs Valéria újságíró: A A Az eset kapcsán sok w ^ kérdés felmerül bennem. Az első, hogy vajon milyen volt a kisfiú viszonya az apjához és viszont. Tudott-e róla, milyen nagy útra készül az édesanyjával? Amikor új házasságot kötött, törődött-e tovább is a kisfia sorsával? Sok dologban jó volna tisztán látni, hogy egyáltalán véleményt mondhassak a kérdésről. Egy kisgyermek nem dönthet a saját sorsáról, ez nyilvánvaló, én pedig ebben az ügyben nem is szeretnék döntőbíró lenni. Amerika mellett rengeteg érv szól, ez vitathatatlan. Az ott élő rokonok, a hatóságok pártfogásukba vették a fiúcskát, és ha nekem kellene választanom a két ország között, biztosan nem Kubát választanám. A fő kérdés az, milyen az apa viszonya a gyerekhez, nem arról van-e szó, hogy így akar érdekessé válni a közvélemény előtt. Szerintem a gyerek nem Amerikához ragaszkodik most, hanem a rokonaihoz. Az ő számára a más országot is nyilván az emberek, nem a társadalmi rendszer jelenti. Csúnya ügy ez, nem egészséges, ha egy hatéves kisfiú sorsa politikai csatározásokhoz ad alapot. Hiszen ezer más kubai család, kubai gyerek sorsa nem érdekelte a nagyvilágot, miért éppen ez a katasztrófa rázta fel őket? Győri Attila író: A Egy kisgyerekkel bármit el- ^ hitethetnek, és becstelen dolog politikai ügyekben fegyverként felhasználni olyasvalakit, aki nem is tudja, mi történik körülötte. Szerintem ez a kérdés pusztán jogi természetű, érvényesíthesse akkor az apa a szülői jogait. A családjog domináljon, ne a nagypolitika. Menjen vissza a gyerek az édesapjához, és ha felnő, majd dönthet a saját sorsáról. Egyértelműen az amerikai szabad élet volna kedvezőbb a számára, csak az a kérdés, ki dönti ezt el. Félek, hogy az ügy tovább gyűrűzik egészen addig, míg a gyerek személyiségi jogai sérülnek. Politikai sakkjátszmában használnak fel egy kiskorút, és ez minden oldalról nézve tisztességtélen. Amerika folyton a jogok tiszteletben tartására apellál, tartsa akkor most tiszteletben az apa jogait. Bárdos Ágnes újságíró: © Ha az apa ennyire ragaszkodik a gyermekéhez, akkor miért engedte el? Másik kérdés, hogy a gyermek mit akar, vajon vissza akar-e térni Kubába. Szerintem itt már régen nem a szülő és a gyermek viszonyáról van szó, mert valahol valakik politikai kérdést csináltak ebből a dologból. Ha az apa nem hülye, akkor örülnie kellene, hogy a gyermeke egy szabad országban nőhet fel. Á gyermek helyében pedig én biztosan nem akarnék visszamenni Kubába, még akkor sem, ha cukornáddal csalogatnának. Olvasói levél Mi nem érünk annyit, mint egy német munkás? Pákozdi Gertrúdnak a Vasárnap december 8-i számában megjelent, Órabérben, kapitalistánál című cikkéhez szeretnénk hozzászólni. Mi is egy német vállalat dolgozói vagyunk, amely alumíniumfeldolgozással foglalkozik. Igaz, nálunk is vannak olyanok, akik nem szeretnek dolgozni, vagy sokat betegek, de nem sorolható mindenki ebbe a kategóriába. A többség becsületesen dolgozik. Ami a „legendásan színvonalas törődést” illeti: 1-3 műszakban dolgozunk, a fizetésünk 5-6 ezer korona. A munka elég nehéz, zajos és piszkos. Ha orvoshoz kell mennünk, Galántára vagy Pozsonyba (pl. gyerekkel), az igazolásra két órát fizetnek. Ami a jutalmazást illeti: évek óta egy fillért sem kap az a munkás, aki megveszi az ebédjegyeket. Mi nem kapunk 13. fizetést, karácsonykor is csak 6 ezret viszünk haza, és sokan közülünk családfenntartók. Ennyi pénzből megélni is nehéz, nem még ajándékot venni. Talán ha gyakrabban vehetnénk gyümölcsöt, a beteg is kevesebb lenne. De hogy még tovább fokozzák a létbizonytalanságot, a szerződéseket csak egy évre adják. Azt gondoljuk, hogy ezek a dolgok nem hangzottak el azon a konferencián, hisz ezek csak műnket, munkásokat érintenek. Vagy mi nem érünk annyit, mint egy német vagy bármilyen más ember? Az ALU Jelka (Jóka) dolgozói Olcsóbbnak kéne lennie Sajnálattal vettem tudomásul, hogy újra visszaéltek az előfizetők bizalmával. Újabb áremelést csináltak anélkül, hogy az előfizetőket előre tájékoztatták volna. Mivel ez nem az első fele- dékenységük, bátorkodom Önöket „cselszövőknek” nevezni. Lehet, hogy az Önök pénztárcájához viszonyítva ez az áremelés jelentéktelen, de nem gondolják, hogy az előfizetők között talán nyugdíjasok is vannak? Ne feledjék, hogy Önök is a nyugdíjasok korábbi adójából részesültek ingyenes oktatásban. Ha csak nem akarják még Önök is meggyorsítani a magyarság beolvadását (asszimilációját), akkor a lapjuknak olcsóbbnak kellene lennie a szlovák lapoknál. Ha ez másképp nem lehetséges, én még azt a megoldást is el tudnám képzelni, hogy megszüntetnék a Hang-Kép mellékletet, és visszatérnének a 24 oldalas Vasárnap szerkesztéséhez. Ami tartalmilag gazdagabb volt, mint a mostani kettő együttvéve. Ha egy nő festeni fogja a haját, kifesti a szemét, száját és a körmeit is, még nem jelenti azt, hogy a belső tulajdonságai is megváltoznak! Kuik Sándor Dobóruszka
