Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-03 / 18. szám
Politika 2000. május 3. 3 Beteg Ferkó Barnabás ____________ 19 89 novembere után nagy erőbedobással fogtunk hozzá az új egészségügyi rendszer kialakításához. A Magyar Koalíció kezdettől fogva alapvető feladatának tartotta az egészség, a testi, a szellemi és szociális jólét megőrzését, az egészséget veszélyeztető hatások elleni eredményes küzdelmet. Alapelveinket, alapvető céljainkat az alábbi pontokban lehet összefoglalni: 1. Az állam mindenkor garantálja az egészségmegőrzési, a betegségmegelőzési, valamint az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőséget. 2. Minőségileg javítani a betegellátást, kiemelten kezelve a kórházak felszereltségének szinten tartását, illetve fejlesztését. Az egészségügyi intézményekben erősíteni a szakmai felügyeletet. 3, Áttekinthetővé tenni az egészségbiztosítást, növelni az állam arányos befizetéseit, az egészségügyi intézmények feladat- és költségarányos finanszírozását. 4. Bevezetni a felelősségarányos bérezést; az egészségügyi dolgozók jutalmazása arányos legyen a viselt felelősségükkel. 5. Bevezetni a gyógyszerellátásban a maximált Románia Választási kampány Április 20-án hivatalosan is megkezdődött a június 4-i és 18-i helyhatósági választások kampánya. A polgármesteri, az alpolgármesteri, valamint a helyi és megyei tanácsosi tisztségekért csaknem kétszázezer jelölt indul. Az idei választások egyik sajátságos résztvevője az RMDSZ, amely előválasztásokat írt ki jelöltjei számára. Az RMDSZ az előválasztásokkal saját autonómiájának kiteljesítésén kívül elméletileg esélyt adott minden romániai magyarnak vagy magyar érzelműnek, hogy jelöltesse magát. A tényleges jelölésnek és a választásokon való részvételnek természetesen megvannak a szabályai, feltételei. Például ha valaki korábban független volt, de az RMDSZ-t szeretné képviselni, rendeznie kell a tagdíját, a választási listán az RMDSZ-t kell képviselnie, s el kell fogadnia az előválasztások eredményét: nem indulhat függetlenként a tulajdonképpeni választásokon. Az előválasztások előtti jelöltszelekciót a területi választmányok végezték el; remény van hát arra, hogy a végső, hivatalos RMDSZ-listákra a legmegfelelőbb jelöltek kerüljenek. A Pro Democratia nevű romániai civil szervezet pozitív, tisztességes kampányra, szélsőséges megnyilvánulások, vallási vagy nemzetiségi ellentéteket szító kijelentések mellőzésére, a magánélet kipellengérezésétől való tartózkodásra hívta fel a jelölteket állító pártokat és a független jelölteket. A kommunista rendszer politikai rendőrségeként, megtorló, félelmetes állambiztonsági szervként ismert Securitate ténykedésének vizsgálatára, az átvilágítások előkészítésére és megkezdésére hivatott bizottság közölte a román parlamenttel, hogy a jelöltek esetleges szekusaktáinak átvilágítására időhiány miatt nincs lehetőség. (mn) Bárdos Gyula: „A vitából a polgár is megtudhatja, hogy ki a szabad információáramlás híve, és ki korlátozná azt” Minden nyilvános, ami nem titkos Malinak István Márciusban első olvasatban hagyta jóvá a parlament az információhoz való szabad hozzájutásról szóló, Ján Langos nevéhez fűződő törvénytervezetet. Jelenleg a bizottságokban folyik az egyeztetés, majd a május 9- én kezdődő parlamenti ülésen tűzik napirendre a megtárgyalását. Volt egy Simko-féle tervezet is, ezt az SDK képviselője visszavonta. A Magyar Koalíció Pártja kezdettől fogva a Langos-féle tervezetet támogatja, amelynek alapelve, hogy minden nyilvános, ami nem titkos. A tervezet várható sorsáról Bárdos Gyula frakcióvezetővel beszélgettünk. Az eddigi nyilatkozatokból tudjuk, hogy az MKP a polgári társadalom, a demokrácia egyik fokmérőjének tekinti ezt a törvényt. Elöljáróban arra utalnék, hogy az alkotmány is feltételezi a szabad információáramlásról szóló törvény elfogadását. A Simko- és a Langos-féle tervezet közötti különbség lényege: ez utóbbi komplexebb, az ügyek kezdetétől a végéig biztosítja az információk áramlását, vagyis a polgár az egész döntési mechanizmust nyomon követheti. Iván Simko változata ezt csak a döntés után tette volna lehetővé, tehát a polgár nem kapott volna tájékoztatást a köztes állapotokról. Egy érdekességgel is szolgálhatok: a kormány is készíti a saját törvényjavaslatát, lehet, hogy ez is a parlament elé kerül, így eléggé faramuci helyzet állhat elő. Maga Langos a közélet tisztaságát jelölte meg a törvény egyik alapvető céljaként. Meggyőződésem: ha korábban megszületetett volna a törvény, akkor sok olyan ügyből, amely ma gondot jelent, nem lett volna ügy. A törvény meghatározza, mi az információ, kik kötelesek információval szolgálni, és milyen módon. Természetesen a személyiségi jogok nem sérülhetnek, vagyis a magánügynek minősülő dolgok nem hozhatók nyilvánosságra. A lényeg, hogy elkerülhetők lettek volna különböző botrányok, a nyilvánosság tudomást szerezhetett volna pl. a pályázati kiírásokról, a korrupció elleni harc is sikeresebb lenne. Itt utalnék arra, hogy a kormány legiszlatív tanácsa eléggé el nem ítélhető módon majdnem lesöpörte az asztalról ezt a tervezetet; az MKP-nak is van része abban, hogy mégis a parlament elé kerülhetett, és az első olvasatban elfogadtuk. Miért kellett a hosszú szünet az első és a második olvasat között? Partnereink elfogadták azt a javaslatunkat, hogy adjunk lehetőséget a tervezettel kapcsolatban elhangzott kifogások megtárgyalására. Valóban szükség van néhány módosításra, pontosításra, hogy a törvény ne csak jó, hanem alkalmazható is legyen, s lehetőleg mindenre kiterjedjen az adott területen. Hangsúlyozni szeretném: az MKP képviselői teljes mértékben támogatják ennek a törvénytervezetnek a filozófiáját, azt, hogy a polgár számára transzparenssé, ellenőrizhetővé váljanak azok a folyamatok, amelyek ma még nem azok. Ha az információ szó elhangzik, az átlagember mindjárt a sajtóra gondol. Ez nem sajtótörvény, nem a sajtóról szól, persze bizonyos mértékben rá is vonatkozik. Azt szeretném ennek kapcsán elmondani, hogy a HZDS képviselői szintén benyújtottak egy törvénytervezetet, és első olvasatban azt is elfogadta a parlament. Az ún. sajtótörvényről van szó, a Meciar-éra alatt történt már üyen kísérlet, melynek célja a sajtó kordában tartása volt. Ez a mostani annak kissé módosított változata. Az MKP- frakció volt az egyedüli, amelytől egyetlen szavazatot sem kapott; sajnos, a többiek lehetővé tették, hogy továbbmenjen egy olyan tervezet, amely a sajtószabadság megcsúfolásának tekinthető. Ez óriási hiba, politikai partnereink a mai napig nem tudják megmagyarázni, miért jártak így el. Tehát van egy kormánypárti képviselői tervezet, egy ellenzéki képviselői tervezet, és lesz kormánytervezet. Nem áll fenn az a veszély, hogy ismét csak Dömötör Ede felvétele vitatkozni fognak, és a végén nem sikerül elfogadni a törvényt? Ez elképzelhető, és nem zárható ki az sem, hogy valamiképpen a kormányjavaslatot akarják majd keresztülvinni. Annyit mondhatok, most adott a lehetőség arra, hogy elfogadjunk egy jó törvényt. Á politikai tárgyalásoktól függ, sikerül-e. Tudjuk, hogy koalíciós partnereinknél eléggé kusza a helyzet. De a vitából majd a polgár is megtudhatja, hogy ki a szabad információáramlás híve, és ki korlátozná azt. Mit gondol, mi állhat a kormánytervezet mögött? A Fogasféle műhelyből kerül ki? Szerintem inkább a korábbi Simko-féle tervezet módosított változata lehet, de nem tudok róla véleményt mondani, mert nem ismerem. Mondjunk közérthető példát az olvasó számára, feltételezve az optimálisabb helyzetet, tehát azt, hogy megszületett a Langos-féle törvény. Ha egy faluban valaki részletekbe menően tudni szeretné, miből és hogyan gazdálkodott, mire mennyit költött a községi hivatal, kötelesek-e őt erről tájékoztatni? Igen, az önkormányzat köteles lesz a közérdekű információkat biztosítani a polgár számára, mind a gazdálkodásról, mind az egyéb folyamatokról. A törvény hiánya eddig lehetővé tette bizonyos dolgok elsumákolását, ezen kell változtatni. S ez nemcsak az önkormányzatokra, hanem a kormányra, a parlamentre is vonatkozik. A parlament például még azt is köteles lesz nyilvánosságra hozni, ki hogyan szavazott, természetesen a titkos szavazást kivéve. A technikai részleteket, mint az információnyújtás formái, anyagi vonzatai, még pontosítani kell. Tehát a cél az, hogy ha a kötelezően nyújtott tájékoztatáson kívül még további információt akar a polgár, akkor azt megkaphassa. Szerintem különösen a volt szocialista országokban fontos egy ilyen törvénynek az elfogadása. Térjünk vissza a községekhez. Ha a polgár arra kíváncsi, hogy a polgármester milyen jutalmakat osztott szét, azt is megtudhatja? Természetesen. Minden adatot ki kell szolgáltatni, ha nem sértenek vele személyiségi jogokat, vagy nem számítanak államtitoknak. Hangsúlyoznám: lesznek olyan kategóriájú információk, amelyeket kötelezően közzé kell tenni, és lesznek olyanok, amelyekhez hozzáférhet a polgár. Tisztelt Ház • • az egészségügy árakat. Az alapvető gyógyszer- ellátásban biztosítani a maximális hozzáférhetőséget. Ezek voltak a célkitűzések. Nézzük, milyen eredményeket értünk el. A 10 éve tartó reformot több szemszögből is értékelhetjük, pl. abból, hogy mi jót, illetve mi rosszat hozott az állampolgárnak, az egészségügyben dolgozóknak, mit hozott a gyógyszer- ellátásban, stb. Ha ezeket a kérdéseket általánosítjuk, köny- nyebben összegezhetjük a pozitívumokat és a negatívumokat. Az eredmények közé sorolhatjuk például a következőket: Létrejött a pluralitás elvén alapuló egészség- biztosítás. Létrejöttek nem állami egészségügyi intézmények. Javult az egészségügyi dolgozók bérezése. Szakmai tömörülések (Orvosi Kamara, Gyógyszerészkamara stb.) alakultak, amelyeknek lehetőségük van arra, hogy aktívan részt vegyenek az őket érintő döntéshozatalban. Ugyanakkor tény: annak ellené re, hogy elvben pozitív eredmé nyékét is felsorolhatunk, alap A dél-szlovákiai kórházakat érinti előnytelenül. vetően nem sikerült meggyógyítani a „beteg” egészségügyet. Orvosként elég komoly diagnózist állapítottam meg: pénzhiány okozta alultápláltság! A Magyar Koalíció az elmúlt tíz évben az állami költségvetés tárgyalásakor rendszeresen terjesztett be javaslatokat az egészségügyi költségvetés növelésére. Nem nagy sikerrel. Igaz, kormánykoalíciós tagként sem sikerült elérnünk az egészségügy finanszírozásához való magasabb állami hozzájárulást, a Meciarék által kifosztott államkasszából ez nagyon kevés ágazatnak sikerült. További gondot okozott az ún. „nyitott végű finanszírozás”. Ebben az irányban értünk el bizonyos eredményeket, bevezettük az ún. „zárt finanszírozást”, ám el kell ismernünk: nem lehetünk teljesen elégedettek. Nem hivatalos értesüléseim szerint az ún. „prospektív” költségvetés éppen a dél-szlovákiai kórházakat érinti előnytelenül. Időszűke miatt még nem volt alkalmam a hivatalos adatok beszerzésére, ám a közeljövőben már ezek birtokában, személyesen kérek magyarázatot, illetve jogorvoslást az egészségügyi minisztériumtól. Az egyes intézmények fejlődésére, költség- vetésére nem voltak jó hatással a kormányváltások utáni gyakori igazgatócserék sem. Az MKP képviselői hathatós segítséget ígértek az egyes régiók egészségügyi hálózatának megtartásához, illetve javításához. Sikerült is néhány drasztikus lépést megakadályozni, amelyek egészségügyi intézmények, kórházi részlegek megszüntetésére, karcsúsítására irányultak (Királyhelmec, Tőketerebes, Komárom, Vágsellye stb.). Bizonyára senki nem vette jó néven, hogy a megszokott, ingyenes gyógyszerért egy szép napon már térítést kért a patikus. Itt Szeretnék figyelmeztetni: a kezelőorvos kötelessége tájékoztatni a beteget arról, hogy a felírt gyógyszer térítés- köteles, mert minden gyógyszercsoportban van legalább egy olyan, amely térítésmentes. Ezekből a gyógyszerekből is kellene tartani a patikákban, bár tudjuk, a gyakorlat más. A szerző a parlament egészség- ügyi bizottságának alelnöke. A ruha szokatlan, az arc ismerős. Magára vessen, aki nem ismerte fel a középső úrban Jörg Haidert, akitől a politikai életben sem idegen a bohóckodás. Haider május elsejével leköszönt a kisebbik osztrák kormánypárt, az FPÖ elnöki tisztéről, s hivatalosan csupán Karintia kormányzója lesz. De el ne higgye senki, hogy visszavonul, a háttérből ő fogja mozgatni pártjának minisztereit, s mint hírlik (és a kép is bizonyítja), nagy az ő étvágya, a kancellárságot is lenyelné, szőröstül-bő- röstül. TA SR/AP