Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-03 / 18. szám
4 2000. május 3. Háttér Azt tudjuk, kinek az érdekeit védi Meciar, de azt csak találgatni lehet, hogy Jozef Migas házelnök milyen érdekek szolgálatába állt M & M: hasonló célok és módszerek Nagypénteken a HZDS fanatikusai Jézushoz hasonlították vezérüket. Malinak István Két olyan esemény is történt zöldcsütörtökön, amely még sokáig fog rezonálni a szlovák társadalomban. A kisebbik jelentőségűre, a Meciar elleni kommandósakcióra odafigyelt a világ - Szlovákia ismét a volt kormányfőn keresztül láttatta magát. A nagyobbik horderejű a koalíciós tanács rendkívüli ülése volt - ez külföldön a kutyát sem érdekelte, s az Elektra panzióban megrendezett látványos színjáték mögött itthon is másodrendűvé degradálódott. Kérdés, hogy az ember tudatában e két esemény csupán azért kapcsolódik-e össze, mert egy napon történtek, vagy valami másért is. Azt kell mondani: vannak közös jegyek. Migas is, Meciar is a kormányfő és kormány távozását kívánja, hiába próbálja ezt tagadni Migas azok után, ahogyan a parlamentben szavazott. Tehát itt a céljaik egybeesnek, s mint tapasztalhattuk, eszközeik és módszereik hasonlóak. Ha elfogadjuk, hogy a HZDS célja az idő előtti választások kikényszerítése, az is nyilvánvaló, hogy a Migas-csoport ezzel minimum egyetért(ett). Zöldcsütörtökön mindketten a kamerák elé álltak. Meciarnál már megszoktuk, hogy a csúsztatás, a hazudozás bevett munkamódszerei közé tartozik. Migasnál ugyanezt még szoknunk kell; de saját párttársai is megkérdőjelezték az általa felsorolt „indokokat”. Eddig is sokan találgatták: mire vár a HZDS az előrehozott választásokat célzó petíciós íveivel, miért nem léptek még ebben az ügyben az államfőnél? Nos, az egyik válasz az lehet, hogy a HZDS a Migas-csoport döntésére várt. Nehéz eldönteni, hogy a kommandósakció kinek ártott, és kinek használt. Me- ciarnak biztosan nem ártott, fanatikus hívei mindent megbocsátanak neki. Haszna a médiakampányból is neki van, a tévéfelvételek bizonyítják, a rendőrségi előállítás úgy zajlott, ahogyan ő és stábja megtervezte: a nagy szlovák mártír szerepének eb játszásával szinten tudja tartani szavazótáborának harci kedvét. Többre nem számíthat, hiszen az első felmérés szerint a lakosság többsége egyetért a rendőrség eljárásával. Amit a rendőrség vagy a nyomozók részéről kifogásolni lehet, elsősorban nem a kommandósok bevetése vagy a bejárati ajtó berobbantása, hanem az, hogy az akció híre kiszivárgott, Meciarékat valaki előre tájékoztatta. A nyomozók sem gondolhatták komolyan, hogy a kihallgatás másképp fog végződni, mint végződött, Meciar számára az egyedüli lehetőség, hogy köztörvényes ügyekből is politikaiakat kreáljon. Vádlottként csupán a hivatali hatalommal való visszaélés és csalás, vagyis a jogtalanul kifizetett jutalmak ügyében szerepelt, de nem valószínű, hogy emiatt börtönbe kerül; a vád meggyőzőbb volna, ha a Dzurinda-kormány nem követte volna el ugyanezt a hibát. És ha minden kötél szakad, az exminiszterek exkor- mányfőjük érdekében legfeljebb visszafizetik a pénzt. Ifj. Kovác elrablásának ügyében még inkább számítani lehetett arra, hogy Meciar tanúként hallgatni fog. A nyomozóhivatal vezetője máris közölte: ebben az ügyben már nem fogják kihallgatni a HZDS elnökét. Nem tudni, hogyan végződik a harmadik ügy, amelyben szintén tanúként idézték be. Erről alig tudni valamit, csupán annyi szivárgott ki, hogy egy 1995-ös titkosszolgálati jelentésről van szó, s a Michal Kovác államfő eltávolítását célzó SIS-tervet tartalmazta. Összegezve az eddig történteket úgy tűnik, az egykori kormányfő és a büntetőszervek mérkőzése pillanatnyilag döntetlenre áll, Meciar a prémiumügyben vádlottként bármikor beidézhető. Kár, hogy rosszul időzítették az akciót, húsvét utánra kellett volna halasztani, mert így tálcán kínálták a primitív ösztönöktől vezérelt tömegeknek a lehetőséget, hogy párhuzamot vonhassanak Jézus keresztre feszítése és „Meciar szenvedései” között. Bár az egész ügynek vitathatatlanok a politikai vonatkozásai, gyakorlatilag csak az történt, hogy a rendőrség teljesítette kötelességét egy renitens állampolgárral szemben, aki tudatosan kiprovokálta az erőszakos fellépést. Ami nagyon fontos: a Nyugat hajlandó ezt az álláspontot elfogadni. Zöldcsütörtök délutánján Meciar már ismét trencsénteplici villájában múlatta idejét, mégis mintha ő lett volna az egyik főszereplő a koalíciós tanács ülésén. Ugyanis csak a Meciar- veszélyre való örökös hivatkozással magyarázható, hogy sem az SDK (pontosabban az anyapártjai), sem az SOP nem kezdeményezte Migas visszahívását a házelnöki tisztségből. Azzal egyet lehet érteni, hogy ebben a koalícióban egy ilyen lépés megtétele nem az MKP feladata volt, Bugárék megtették a magukét azzal, hogy a rendkívüli ülést kezdeményezték. Senki sem annyira naiv, hogy a jelenlegi szlovák politikán fennkölt princípiumokat kérjen számon, de vannak bizonyos határok, amelyeket nem lehet átlépni. Az SDE átlépte, ezért hiába állítja kötelező kincstári optimizmussal a kormányfő vagy bárki más az ellenkezőjét, itt igenis koalíciós válság van, bármikor felborulhat a parlamenti matematika. Amikor olyan abszurd helyzet áll elő, hogy egy kormánypárt képviselői - mindegy, hogy „csak” öten, mert azok sem jobbak, akik tartózkodtak - a saját kormányuk ellen szavaznak, illetve nem szavazzák meg neki a bizalmat, akkor fel kell tenni a kérdést: kormánypártnak tekinthető-e még az ilyen párt? Mindezek után és komoly garanciák nélkül folytatni vele az együttműködést nem több a döntés elodázásánál. Ha a partnerek netán az SDE októberi kongresszusára várnak, bizonyára azt is tudják, hogy ezzel októberig tartósították a válságot, addig éjjel-nappal a fülükbe ketyeg a Migas-bomba. Egyes kommentátorok megdicsérték Dzu- rindáékat visszafogottságukért, mondván: igaz, hogy Migas szemét módon viselkedett, de mégis az a legfontosabb, hogy Meciar vissza ne jöjjön. Ez tényleg nagyon fontos, és meg kell próbálni a koalíciót fenntartani, de nehogy az legyen az alkudozás egyedüli eredménye, hogy októberig átengedik Migasnak a kezdeményezést. Addig a gyengeségét igazoló koalíció pozícióit tovább szűkíti majd egy népszavazás is, s október után már azokkal a le- hetőségekkél sem fog diszponálni, mint most. Lehet azzal érvelni, hogy a baloldal is megosztott, meg kell várni, ki kerül ki győztesen a Migas-féle konzervatív meg a Kanis-Weiss- féle reformszárny közötti harcból. Itt kell megjegyezni: mennyivel „reformerebb” vagyis európaibb az a szárny, amelynek prominens személyisége, Kanis védelmi miniszter az újságírókat biztatja, nyomozzák ki, hogy pártbeli főnöke mely gazdasági körök érdekeit védve vonta meg a bizalmat Dzurindától? Katusnak, aki kormánytagként esküt tett, kötelessége volna leleplezni Migast, ne az újságírókkal akarja elvégeztetni a piszkos munkát. Arról nem is beszélve, hogy Kanis bármely újságírónál jobban tudhatja, mi van a háttérben. Igaz, Migas is aláírta a négypontos nyilatkozatot, de egy, a szakadás szélén álló párt nem adhat komoly garanciát. Hamisnak tűnik az érvelés, miszerint Migas azért fogja teljesíteni, amit aláírt, mert tudja, hogy ellenkező esetben tovább csökkennek az SDE preferenciái. Kérdés, az SDE preferenciái fontosak Migasnak, vagy pedig az, amire Kanis is célzott. S ha már a preferenciákat említettük: szembetűnő, mennyire erős lehetne egy Meciar-Fico (HZDS- Smer) koalíció, sőt: a nemzetiekkel és néhány kisebb erővel kiegészülve elsöprő lenne a fölényük. Ezek az erők bizonyára nem lennének hálátlanok, Migas náluk is megtalálná a számítását. Talán véletlen, hogy Migas mellett Fico is Dzurindáék ellen szavazott, hogy a HZDS támogatja Migast parlamenti tisztségében? Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az SDE próbálja diktálni a feltételeket, ő akaija módosítani a koalíciós szerződés, saját szájíze szerint karcsúsítani a kormányt. Elvben egyik sem helyteleníthető, a baj az, hogy egy Migas vezette párttal korrekt megállapodást aligha lehet kötni, a Migas nélküli SDE-re pedig még várni kell. Szépen hangzik, amikor Dzurindáék azt mondják, hogy a baloldalnak kell a saját soraiban tisztáznia a személyi és egyéb ellentéteket. A dolgokat ösztönözni is lehet, a minimum pl. az lenne, ha a tárgyalások nem arról szólnának, milyen feltételei vannak a baloldalnak, hanem arról, hogy milyen feltételeket támasztanak vele szemben. Valamikor a török gyerekeket Hunyadival riogatták. Észre kéne már venni, hogy Meciar mégsem egy Hunyadi. Meciar büszkén közölte az újságírókkal: nem vallott! TA SR-felvételek Az egyik válasz az lehet, hogy a HZDS a Migas-csoport döntésére várt. A szakadás szélén álló párt nem adhat komoly garanciát. Nemzetközi visszhang Klaus erősítette a szabályt Tévedett a HZDS, amikor azt hitte, a kommandósakció kapcsán sikerül nemzetközi szimpátiát keltenie Meciar iránt. Sokat várt az Európai Unió tagországainak pozsonyi nagyköveteitől is, de ez sem jött be. Csak néhány Meéiar- barát megnyilatkozás volt, inkább a szabályt erősítő kivételként. Érdemes őket megemlíteni, mert tanulságosak. A Szlovákia számára fontos államok közül csupán Oroszországban volt jó sajtója Meciarnak, amivel igazán nincs mit dicsekedni, mert ott például Milosevicsnek is jó sajtója van. Emlékezhetünk: két éve, a választások előtt Jelcin nyíltan hangoztatta, hogy Meciar győzelmét kívánja. Nos, azóta a Kremlnek új ura van, viszont az elnöki tanácsadó a régi - Szergej Jasztrzsembszkij volt pozsonyi nagykövet -, és az orosz érdekek sem változtak. Fölösleges lenne megismételni Václav Klausnak, a cseh parlament elnökének hírhedt nyilatkozatát. A volt cseh kormányfő Meciar- barát szavait azért kell komolyan venni, mert róla aligha hihető, hogy pillanatnyi érzelmi felindulásból ítélte volna el a pozsonyi hatóságok eljárását. A Klaus-nyilatkozat egyrészt azért fontos, mert a közvélemény-kutatások szerint az ODS-nek jó esélye van arra, hogy a következő parlamenti választásokat megnyerje. Másrészt pedig azért, mert valószínű, hogy Klaus Václav Havel örökébe szeretne lépni, s az eddig ismert lehetséges elnökjelöltek közül ő a legnépszerűbb. Egyébként más cseh vezető politikusok a helyzet kényességét tudatosítva rendkívül visszafogottan nyilatkoztak; nem úgy a sajtó, a mértékadó lapok törvényesnek minősítették a szlovák rendőri intézkedést. A liberális Mladá fronta Dnes sommás megállapítása: „Jogállamban másként nem tehettek, Szlovákia pedig ma jogállam.” A nagy nyugati hírtelevíziók objektíven, tényszerűen tudósítottak, hosszabb- rövidebb időt szentelve az előzményeknek, Meéiar viselt dolgainak. Ami igazán mérvadó, az az EU-országok és az USA magatartása. Nem talált meghallgatásra Meciar felhívása, amelyben arra kérte a pozsonyi nagykövetségeket, hogy tiltakozzanak a kommandósakció ellen. Érdemes idézni az amerikai nagykövetség hivatalos állás- foglalását: „Megértjük, hogy az akcióra azért volt szükség, mert Meéiar úr a hatóságok ismételt felszólítása ellenére sem jelent meg a rendőrségen vallomást tenni a kormányzása alatt illegálisan tett s most kivizsgált lépések ügyében. Szlovákia az elmúlt 18 hónapTeljes gőzzel kampányolt önmaga védelmében a vezér is. de a külföldet nem sikerült meghatnia. TA SR bán drámai előrelépéseket ért el a demokratizálás terén. Demokratikus társadalomban egy polgár sem bújhat ki a törvények alól. Továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni az ügyet.” Mikulás Dzurinda kormányfő a múlt héten tájékoztatta a helyzetről az EU-országok nagyköveteit, s ennek kapcsán a francia diplomata azt mondta, hogy tudomásul vették a szlovák kormányfő érveit. A diplomatákat igazából nem a Meciar elleni akció aggasztotta, hanem a szlovák kormánykoalíción belül kialakult helyzet, arra voltak kíváncsiak, egységes marad-e a kormány azt követően, hogy a baloldal képviselőinek egy része megvonta a bizalmat a kabinettől. (m)
