Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-03 / 18. szám

2 2000. május 3. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor „Médiasztárok” Szűcs Béla _______________ Az utóbbi hetekben két „csil­lag” próbálta beragyogni Szlo­vákia politikai egét és elhomá­lyosítani a kormányt. A sajtó naponta több tucatszor ismé­telgette a nevüket, szabad te­ret biztosítva nekik. A „vezérlő csillag” Vladimír Meciar, az el­lenzék imádott vezére: villája előtt hőzöngő hívei között olyan anyóka is akadt, aki az életét is hajlandó lenne felál­dozni érte. A kihallgatásra tör­tént rendőri elővezetés vissz­hangja azt is bebizonyította, hogy agresszív hódolóinak egy része akár polgárháborút is megkockáztatna a vezér hata­lomra juttatásáért. A HZDS kormányellenes tüntetésem elhangzott szidalmak, ócsárlá- sok előrevetítették, mit jelen­tene, ha Meciar újra hatalom­ra kerülne. Sajnos, a sajtó túl nagy teret biztosít ezeknek a szélsőséges kirohanásoknak, azt a látszatot keltve, hogy a kormány valóban bizonyta­lan, és minél előbb meg kell buktatni. Dzurindáék erőfe­szítéseiről, lassan már ered­ményeket is jelző igyekeze­tükről csupán félmondatokat közölnek, ami elvész a szitko- zódás tengerében, és ezzel az ellenzék táborába terelik a ne­héz gazdasági helyzetben élő bizonytalanokat. Holott a saj­tószabadság nem azt jelenti, hogy minden bárgyú nyilatko­zatnak politikai jelentőséget kell tulajdonítani, és dobra kell verni. Meciar mellett az elmúlt hetek másik „média­sztárja” Migas baloldali párt­vezér és parlamenti elnök volt, aki a kormányfő leváltá­sára tett ellenzéki kísérlet tá­mogatásával bebizonyította, hogy akár Meéiar szövetsége­se is lehet. A koalíció belső bomlasztásával azt az energi­át pazarolja el, amelyet az ál­tala követelt szociális intézke­désekre lehetne fordítani. Mi­közben szóban szükségesnek tartja a kormány fennmaradá­sát, mindent elkövet a kabinet átszervezéséért. Sajnos, egy­előre elvtársainak többsége is támogatja zűrzavarkeltését, a koalíció bomlasztását. A józan gondolkodású emberek több­sége azt lesi, mikor lesz végre a két „médiacsillagból” hulló­csillag. Jegyzet Panzió és gáncsok Róbert Kotian Az elmúlt két hétben két ese­mény uralkodott a belpoliti­kai életben. Az egyik a koalí­ciós tanács rég várt ülése volt, amely ugyan végre le­csillapította a kedélyeket a négypárti koalíción belül, ám nem várható, hogy meg is ol­dotta a problémákat. Kosovan visszatérése az energetikai üzemek élére nem valószínű, a mohi atom­erőmű 3. és 4. blokkjának befejezése ugyanebbe a kate­góriába tartozik, mint aho­gyan a kormány átszervezé­se, pontosabban három-négy taggal történő karcsúsítása is nehezen képzelhető el, ha az SDK, az MKP és az SOP tart­ja magát eddigi elutasító ál­láspontjához. Hogy az SDE- ben lesz-e elég kurázsi a konfliktus további élezésé­hez és a kormánykoalícióból való távozásához (s az ön- gyilkossághoz a legközelebbi választásokon), kérdés. Sok­kal valószínűbb, hogy tovább folytatódnak a koalíción be­lüli seftek és gáncsok, ame­lyeknek széles a skálájuk (az alkotmány átformálása, a közigazgatási reform, az ál­lami költségvetés, a stratégi­ai üzemek privatizálása). Meciar polgár előállítása azt bizonyította, hogy még egy államalapító sem teszi jól, ha ujjat húz az állammal. Még akkor sem, ha Szlovákia má­sik államalapítója - a Mor­ván túlról - nem tartja civili­záltnak a rendőrségi fellé­pést. Klaus úr valószínűleg nem követi Meciar példáját, amikor kihallgatásra kell mennie az ODS pénzelésé­nek ügyében. A nyomozók­nak nem jelentett igazán nagy dilemmát, hogy ki húz­za a rövidebbet: Meciar, vagy az állam. Ezt Meciar hűséges szekértolóinak is tanácsos megjegyezniük. A szlovák nép nem azért várt ezer évig, hogy valamiféle panziótulaj­donos hülyét csináljon az ál­lamából. A szerző a Sme jegyzetírója. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratíslava: Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratíslava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, KoSická 1,813 81 Bratíslava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratíslava PoSta 12,1995. június 16-án. Enged­élyszám: 591/95. Index: 480 201. Te, nem tudom, a borovicskától van-e, de hiába olvasom az Elektrát, ebben nem emlegetnek semmiféle Meciart... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Illegális szexturizmus büszkeséget, hazai pályán az idegen betolakodókat részesítik előnyben. Mit’tegyünk hát, hogy az üzlet is virágozzék, és a nemzet be­csületén se essék csorba? A leg­kézenfekvőbb megoldás min­denképpen a bikák gyorsított eljárású honosítása lenne, ál­lamalkotóvá tenni azokat a ma­gyar bikákat, amelyek kozmo- politaságukra hivatkozva teljes lojalitásukról biztosítanák a hi­vatalban lévő hivatalokat. Ez a törvényesítési eljárás természe­tesen magában hordozza azt a veszélyt, hogy egyes honosított bikák esetleg különböző pozíci­ókhoz jutnak valamelyik távoli pagonyban, de az ügy nemzet­közi megítélése mindenképpen kedvezőbb lenne, mint az ere­deti változatban, amikor a turis­tákat egyszerűen lelőtték. Végső oron az sem elhanyagol­ható körülmény, hogy az embe­rek társadalmában már valami hasonló kiegyezés teret nyert. Most a szarvasbikákon a sor, el­kerülendő a felszarvazás min­dennapos lehetőségét. át (bár nem osztatlan sikerrel), farizeusként nyilvános helye­ken, mind több ember előtt tár­ják fel „aggodalomtól” kis híján megszakadt szívüket, s megkí­sérlik a lehetetlent: visszasze­rezni elvesztett becsületüket. Az emberek nagy része tudatá­ban van nemcsak a problémák okainak, de ismerik okozóikat is, akiknek zsebéből kifolyt az adófizetők pénze, s hozzáértés híján veszendőben van az ösz- szeharácsolt vagyon. Az igazi demokratikus társadalmat meg­teremteni akaró állampolgárnak kötelessége megakadályozni e hamis próféták politikai szerep- vállalását minden tövényes esz­közzel! Nekünk, magyaroknak sincs alternatíva: demokrácia vagy megsemmisülés. Sárközi János, Szentpéter Soóky László Nagyon kevesen tartják szá­mon, hogy a magyarországi szexuális turizmus évente is­métlődőn, meghatározó rend­szerességgel milyen jelentős va­lutabevételhez juttatja Szlová­kiát. Az adóhivatal végképp nem, a vámosok és a határrend­őrség pedig bölcsen szemet huny a turisták ez irányú tevé­kenysége fölött. A probléma csak az, hogy turistáink meg­kerülik a határátkelőhelyeket, ugyanakkor megkerülik az ér­vényben levő, ide vonatkozó törvényeket is. A zöld határon kelnek át, szinte a szlovák­magyar határszakasz teljes hosszában, behatárolva, mond­juk, a Csereháttól a Csallóközig. A vidéki turizmusnak ez a fajtá­ja a rendes turistaidényjezárá- sa utáni időszakra tehető, az el­ső látogatók úgy Kisasszony napja körül érkeznek, s hozzá­vetőlegesen három hetet tölte­nek Szlovákia területén. Szá­muk éves átlagban meghaladja az ezret. Itt-tartózkodásuk idején átlago­san három-négy partnerrel te­remtenek kapcsolatot, s mivel a szexuális érintkezés alkalmával óvszert nem használnak, majd mindegyik aktus egyben utód- nemzést is jelent, nem kis fejtö­rést okozva ezzel a tiszta gene­tikai állományra oly sokat adó mély­nemzetieknek. A problémakör ter­mészetesen Tria­nonra vezethető vissza, amikor is a mélysoviniszta Vi­téz Nagybányai Horthy Miklós kor­mányzó nem kö­zölte vadaskertjei szarvasbikáival az új határok megszületését, mint ahogy azt sem, hogy akkortól kezdve a vonzó csehszlovákiai szarvasünők tabuvá lettek a bu­ja magyar szarvasbikák számá­ra. Bikáink, illetve hát a magya­rok bikái azóta is az első szep­temberi dér megérkeztekor útra kelnek észak felé, és útlevél hí­ján mély hangú bőgéssel jelzik a határőröknek a turistaidény kezdetét. Erre a hangra kapják fel a fejüket a kacér szlovák szarvasünők és a harmatos ha­vasi réteken csinosítva magu­kat, várják a külföldi, valutás le­gényeket... Csapodár természe­tűek, annyi bizonyos. Még sze­rencse, hogy a szocreál időkből itt rekedt nemzeti ér­zelmű vadászok éjt nappallá téve, ko­rabeli munkásőr egyenruhákban, mint élő fegyveres testület megtizede­lik a szerelmi má­mortól eszét vesz­tett revizionista magyar bikákat. Mindenképpen megoldást kel­lene keresni és találni erre a ké­nyes becsületbeli ügyre, hiszen mégiscsak tarthatatlan állapot, hogy a betolakodó hungarista bikák rendre elnáspángolják a kevésbé daliás kishatársávi ké­rőket, s még tűrhetetlenebb az a folyamat, hogy a kacér szarvas­ünők sárba taposva a nemzeti Olvasói levél Népsirató álpróféták Bármilyen furcsának tűnik is, ez a legtalálóbb megnevezése nap­jaink jajveszékelő vészmadarai­nak, akikkel teli e kis ország. Szerintük a nagyarányú munka- nélküliségnek, az égbe szökő áraknak, a romló közbiztonság­nak egyedüli felelőse a jelenlegi kormány, vagy jobb esetben úgy szabadul a népre, mint annak idején Egyiptomra a tíz csapás. Érdemes megszívlelni a régi bölcsességet: „Ne azt nézd, hogy mit mondott, hanem hogy ki mondta.” Valóban, ha egy pi­cit visszatekintünk e hangosan siránkozó, népet „sajnáló” atya­fiak múltjába, rájövünk, hogy csupán a régi szép idők szabad rablását sajnálják. Mivel tudatá­ban vannak felelősségük súlyá­nak, erőteljesen támadnak min­denkire, hogy saját becstelensé­güket homályba burkolják. Tud­ják, a gondolkodó ember nem hiszi el, hogy a társadalmunk­ban felmerülő negatív jelensé­gek spontán, minden ok nélkül jelentkeznék. Talán közhelynek számít, de érdemes megemlíte­ni a kommunista rendszer rom­lását mind a gazdaságban, mind az emberi értékrendben. Ugyan­úgy az előző kormány tevékeny­ségét, mellyel majdnem sikerült bennünket teljesen elszigetelni Európától, s pár év múlva bizto­san az orosz medve bar­langjában találtuk volna ma­gunkat, és osztozhattunk volna a csecsének sorsában. A fent említett figurák mindkét idő­szaknak haszonélvezői voltak, ezt elkendőzendő mutogatják „népért vérző szívüket”. A szo­cializmusban elvégezték a mar­xista egyetemet, ennek jutalma­képpen valamilyen diplomával vehették át az állami vállalatok vagy szövetkezetek vezetését, ahol szinte sportot űzve a nem­zeti vagyon fosztogatásából, je­lentős tőkére tettek szert. S mi­vel bizonyára többször is elol­vasták Kari Marx Tőke című művét, a rendszerváltás után tudtak is vele mihez fogni. Pá­lyafutásuk csúcsára az előző kormány működése alatt jutot­tak fel, egy-egy átmulatott éj­szaka, baráti tivornyázás jutal­maképpen számolatlanul ka­pott milliók segítségével. Most, amikor a kormány megpróbálja stabilizálni a gazdaságot, meg­teremteni a polgári demokráci­

Next

/
Oldalképek
Tartalom