Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-26 / 17. szám
4 2000. április 26. Háttér: Közigazgatás A reform célja: a helyi ügyekben helyben döntsenek, ne egy járási vagy kerületi íróasztal mellől mondják meg, mit kell tenni Az állam a legpazarlóbb gazda A legfelsőbb közjogi méltóságok is részt vettek a ZMOS közgyűlésén, amely egyértelműen támogatta a reformokat. Egyebek között követelte a kormánytól, hogy a nevesítetlen földeket adják községi kezelésbe. TA SR-felvétel Malinak István ______________ A közigazgatás reformja és decentralizálása a legnagyobb szabású vállalkozás, amelyet ennek a kormánynak meg kell valósítania, nélküle az 1989-ben kezdődött rendszerváltás sem nevezhető befejezettnek. A közigazgatás átalakítása terén Szlovákia megrekedt valahol félúton azáltal, hogy csak a települési önkormányzatok jöttek létre, a magasabb területi egységeké - mindegy, hogy minek nevezzük, kerületnek-e vagy megyének - nem, pedig e regionális önkormányzatok létrehozása alkotmányos feladat. Arról nem is beszélve, hogy uniós csatlakozásunk egyik legfontosabb feltételéről van szó. Nem véletlen, hogy az EU is mindinkább a régiók fejlesztését támogatja az új kihívásokra, változó feltételekre sokkal nehézkesebben reagáló ágazatok vagy központi kormányok helyett. A regionális önkormányzatok hiánya egyben egyensúlyhiányt is jelent az állami közigazgatási szerkezet (központ - kerületi hivatalok -járási hivatalok) és a közvetlenül a lakosság által választott közigazgatási szervek között, így a lakosságot közvetlenül érintő kérdések döntő többségében nem az általa választott személyek, hanem a kerületek és járások állam által kinevezett hivatalnokai döntenek. Márpedig a közelmúlt és a jelen tapasztalataiból tudjuk, hogy ezek a hivatalvezetők (helyetteseik nemkülönben) általában párt- függőek, ami rendkívüli mértékben megnöveli a részrehajlás, a korrumpálódás veszélyét. A reform, a decentralizálás célja éppen az, hogy a helyi ügyekben helyben döntsenek, magyarán ne egy járási vagy kerületi íróasztal mellett mondják meg, hogy valamely községnek szüksége van-e óvodára vagy új be- kötőútra. A kormány április 11-i 230. sz. határozatában már döntött bizonyos állami jogköröknek a települési, illetve azokra a regionális önkormányzatokra való átruházásáról, amelyeknek a határozat értelmében 2002. január elsején kell megkezdenük működésüket. E kompetenciákkal együtt az önkormányzatok a szükséges pénzt is megkapják. De ez csak az első lépés, a reform nem egyszeri aktus, folyamatként kell rá tekinteni, kiteljesedéséhez sok új törvényt kell alkotni, illetve a meglévőket módosítani. Szemléletváltásra, a régi beidegződések leküzdésére is szükség van. Ezt legjobban a kormányhatározat példázza, amely hosszas politikai alkudozások után, kompromisszumos megoldásként született. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy ha az állami feladatok jelentős részét az önkormányzatok veszik át, akkor a duplicitás elkerülése végett szükségessé válik az állami hivatalok egy részének karcsúsítása, illetve megszüntetése. És ez már politikai alkudozások tárgya. Szakértők szerint az eddigi járási hivatalokat meg kell szüntetni, s helyettük a szükséges helyi állami feladatok ellátására sokkal kisebb apparátussal működő, ún. speciális hivatalokat kell létrehozni. Ezzel a baloldal nem ért egyet, meghagyná a járási hiva- talokat és hatásköreik jelentős részét is. A kérdést a kormány éppen ezért nyitva hagyta. A probléma bonyolult, a megoldást a politikai és szakmai szempontokon kívül lélektaniak is befolyásolják. Senki sem örül annak, ha a munkahelyét megszüntetik, így az állami hivatalnok sem. Továbbá a központi állami hivatalokban is hozzá kell majd szokniuk ahhoz, hogy ezentúl nem mindenben ők fognak dönteni. Tudvalévő: ahol a pénz, ott a hatalom, az van nyeregben, aki szétosztja. Nos, a központ a jövőben az eddigi ösz- szegeknek a felével vagy még kevesebbel fog rendelkezni, vagyis ugyanilyen arányban csökken a hatalma, befolyása. Azok, akik naponta találkoznak a jelenlegi helyzetből fakadó áldatlan következményekkel, támogatják a reformkoncepciót. Bizonyította ezt a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) nemrégiben lezajlott X. közgyűlése is. A ZMOS 2762 községet tömörít, ezeket 618 polgármester képviselte a tanácskozáson. A tapasztalat szerint még a baloldali polgármesterek sem értenek egyet pártjuk központi vezetőségének irányvonalával, ők támogatják a jogosítványok lehető legszélesebb körének az önkormányzatokra való átruházását. Érdekes beszédet mondott a tanácskozáson Brigita Schmögnerová pénzügy- miniszter, pl. kijelentette: az ön- kormányzatok az állami költségvetésbői az eddigi hat százalék helyett 30 százalékkal fognak rendelkezni, s ezzel a pénzzel kell majd úgy gazdálkodniuk, hogy törleszteni tudják azokat az adósságokat is, amelyeket az állami hivataloktól a kompetenciákkal együtt rájuk ruháznak. A polgármesterek ezzel nem értettek egyet, szerintük az állam a saját hiányát semmiképpen sem ruházhatja át az önkormányzatokra. Például az államnak a nagy bankok adósságügyeit is rendbe kellett tennie ahhoz, hogy privatizálhatok legyenek. Hasonlóan kell eljárnia a saját hivatalaival is, amelyek az adósságokat fölhalmozták. Vagyis azokat a költségvetési hiányokat, amelyek a kerületi hivataloknál pl. az egészség- és oktatásügy, a szociális ellátás terén mutatkoznak, az államnak rendeznie kell, mielőtt a jogosítványokat az önkormányzatok átvennék. Nem nevezhető végleges szentenciának a miniszter által említett 30 százalék sem, több nyugat-európai ország gyakorlata az, hogy az adók 30 százalékával rendelkeznek a helyi, 30-cal a regionális önkormányzatok, és a központ csak a többivel. Ugyanakkor a már említett 30 százalék is jelentős változást eredményezhet a községek életében. Szlovákiában a települések 60 százalékában a lakosság száma nem haladja meg az ezret, vagyis ez a nagyságrend tipikusnak mondható. Kvarda József, az MKP önkormányzati szakértője egy ilyen községnek, Csenkének a polgármestere is egyben, ő készítette el az alábbi számvetést. „A harminc százalék azt jelenti, hogy a község évente 7-8 millió koronával többől gazdálkodhatna. Ez a jelenlegi 3-3,4 milliós költségvetésünkhöz képest igen jelentős tétel, még akkor is, ha az óvodát és a kisiskolát az állam azonnal átadná az önkormányzatnak, vagyis nekünk kellene fenntartani. Tehát a pluszpénz bőven fedezné az önkormányzat kiadásait, sőt öt év alatt saját erőből megoldhatnánk a csatornázást is. Summa summarum: minden gondunkat meg tudnánk oldani, nem kellene állami intézményeknél támogatásért kilincselni.” Vita folyik arról, hogy mibe kerül majd a reform. Az viszont nem kétséges, hogy hosszabb távon mindenképpen gazdaságos. A túlméretezett szlovákiai köz- igazgatás - ezt hivatalos statisztikák támasztják alá - rendkívül költséges, ugyanis az állam gazdálkodik a legdrágábban, a legpazarlóbban a rá bízott javakkal. A Szlovák Köztársaság köz- igazgatási reformjának stratégiája című kiadvány táblázatait átböngészve kiderül, hogy a közigazgatási alkalmazottak (az államigazgatás minden szintje + a helyi önkormányzatok) száma a közköltségi szférában 1999-ben kb. 340 ezer volt. 1993 és 1998 között a központi állami szervekben a bérköltségek megháromszorozódtak. 1996-ban a 79 járás létrehozása nem járt a hangoztatott előnyökkel, a közszolgálat nem került közelebb a polgárhoz, hiszen utólag 45 állandó kihelyezett járási hivatali munkahelyet kellett létrehozni. A Meciar által egyértelműen politikai (választási) megfontolásokból kreált járások fenntartása nem lehet cél. A statisztika szerint az újonnan létrehozott kis járásokban az igazgatási kiadások egy főre számított nagysága többszöröse a nagy járásokénak. A nyolc kerület létrehozása több szempontból is szerencsétlen lépés volt, nézzük csak a helyi államigazgatási alkalmazottak évente növekvő száma és a fenntartásukra fordított összeg szempontjából. Például a Pozsonyi kerületben 1997-ben az alkalmazottak száma 1871, a bérköltség 239,7 millió korona; 1998-ban: 1982 fő, 264,5 millió; 1999-ben: 2095 fő, 276,7 millió korona. Hasonló fejlődési irányzat érvényesült a többi kerületben is. Ráadásul a hivatalok számának növekedése növelte a vezetők és a kiszolgáló személyzet számát is a szakdolgozók rovására. A belügyminisztériumi adatok szerint a járási hivatalok 17 000 alkalmazottjából 3643 a vezető (21,5%). A nyolc kerületi hivatalban az alkalmazottak száma 2700, a vezetőké 488. A tanulmány szerint felül kell vizsgálni, szükség van-e ennyi vezetőre. Végezetül hasonlítsuk össze az állami költségvetés, valamint a helyi önkormányzati költség- vetések bevételi és kiadási oldalát. 1998-ban az állami költség- vetés bevételei 177,8 milliárd- ra, kiadásai 197 milliárd koronára rúgtak, vagyis 19 milliárdos volt a deficit. A helyi költségvetési bevételek 25,9, a kiadások 25,8 milliárdot tettek ki, tehát egy nagyon mérsékelt többlet jelentkezett, pedig tudjuk, hogy az önkormányzatok jelentős része milyen kevés pénzből gazdálkodott. Vagyis az állam az, amely pénzügyi gazdálkodásában nem tudta megtartani az egyensúlyt, s állandóan nőtt az eladósodottsága. A regionális önkormányzatok hiánya egyben egyensúly- hiányt is jelent. Szemlélet- váltásra, a régi beidegződések leküzdésére is szükség van. Dokumentum Kormányhatározat Az alábbiakban a kormány április tizenegyediki rendkívüli ülésén elfogadott határozat egyes pontjait kivonatosan ismertetjük, azokat, amelyek a reformfolyamat elindítása és folytatása szempontjából meghatározóak. E 230. számú határozat a tavaly elfogadott 695-ös határozatra épül. A kabinet a további tárgyalások és munka kiindulási alapjaként fogadta el a közigazgatás decentralizációjának és korszerűsítésének koncepcióját. Jóváhagyta, hogy a járási és kerületi hivataloktól a helyi, illetve a magasabb területi egységek ön- kormányzatához kerüljenek át jogosítványok az oktatásügyben, a kultúrában, a szociális ügyek és az egészségügy terén. Hasonló döntés született a közlekedési és szállítási ágazatok, valamint a vízgazdálkodás terén. (Nyilvánvaló - és ez érint bennünket a legközvetlenebbül -, hogy a községekhez csak az alapiskolákkal kapcsolatos kompetenciák kerülnek.) A magasabb, vagyis a regionális ön- kormányzatok lesznek felelősek a regionális fejlesztési tervek és programok kidolgozásáért, illetve jóváhagyásáért, koordinálják területükön az idegenforgalom fejlesztését, a határ menti együttműködési programokat. S végül jóváhagyta a kormány, hogy a regionális önkormányzatok 2002. január elsején megkezdjék működésüket. A kabinet a továbbiakban megbízta a kormányfőt azzal, hogy a közigazgatás decentralizációjának és korszerűsítésének koncepcióját - a pontosítások és kiegészítések beépítése, valamint a kormány előzetes tájékoztatása után - 2000. július 30-áig terjessze a parlament elé megtárgyalásra. A pénzügyminiszternek és Iván Miklós alelnöknek 2000. június 30-áig össze kell hangolnia a közigazgatás finanszírozásának alapelveit a koncepció céljaival, valamint a kormány elé kell terjeszteniük a reformhoz szükséges pénzügyi kiadásokról szóló áttekintést. Iván Miklósnak ugyaneddig az időpontig a kabinet elé kell terjesztenie azoknak a törvényeknek és cikkeknek a jegyzékét, amelyeket a decentralizáció érinteni fog. Április 30-áig pedig a közigazgatási kormány- biztos statútumának módosítására vonatkozó javaslatot kell elkészítenie. Eubomír Fogas alelnöknek kell koordinálnia a reformmal kapcsolatos legiszlatív tevékenységet és az ' alkotmánymódosítással, a választási törvény előkészítésével stb. kapcsolatos munkát. Csáky Pál alelnökkel, valamint a legfőbb ügyésszel együtt a kormány elé kell teijesztenie az ombudsman kérdésének megoldására vonatkozó javaslatot. A belügyminiszternek 2000. június 30- áig három törvénytervezetet kell a kormány elé teijesztenie: a regionális önkormányzatokról szóViktor Niznansky kormánybiztos, a szlovák közigazgatási reform atyja, az ő nevéhez fűződik a koncepció kidolgozása. Somogyi Tibor felvétele lót, a regionális önkormányzatokba való választásokról szólót, valamint a Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási elrendezésére vonatkozó javaslatot. 2000. szeptember 30-áig pedig a kormány számára további négy törvényjavaslatot kell elkészítenie: a helyi államigazgatási szervekről, a szlovák fővárosról, Kassáról, valamint a községekről szóló tervezetet, beleértve az átruházott jogkörök meghatározását is. Iván Miklósnak május 31- áig kell a regionális önkormányzatok területi elrendezésére vonatkozó alternatív javaslatot, valamint a helyi állami közigazgatásra vonatkozó alternatív javaslatot kidolgoznia (megmaradjanak-e a járási hivatalok, vagy pedig speciális hivatalokat hozzanak létre).
