Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-26 / 17. szám
T7 / Vasarnap 588001 690311 . április 26. • 33. évfolyam Riport Több érdekcsoport próbál hozzájutni a vajkai közbirtokosság tulajdonában levő területekhez. 8 Szlovákiai magyar családi magazin 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. április 29-étől május 5-éig 17. szám • Ára 16 korona Sport ____________ Fe rnyák István, a pozsonyi Dunajplavba bősi birkózója kiharcolta az olimpiai részvétel jogát. 16 Az évszázad legnagyobb árvizével vívja harcát Magyarország Emberek a gáton KÖVESD! KÁROLY___________ Sz egény embert még az ág is húzza - jut eszébe valószínűleg sokunknak a nagy tiszai árvízről szóló híreket hallgatva, a döbbenetes képeket látva. Kis Magyar- országnak nem volt elég az év eleji sorozatos ökológiai katasztrófa, amely halott vízzé változtatta a halban gazdag, gyönyörű, szőke Tiszát, most még az elemek is ellene fordultak. Mintha hadiállapot uralkodna Európa szívében: emberek tízezrei lapátolnak, rakják a homokzsákokat megfeszített munkával éjjel-nappal, őrök százai járják az éjszakát, akár a cirkáló szentjánosbogarak, és vizslatják a repedéseket, szivárgásokat, buzgárokat, suvadásokat a fo- lyónak immár az egész szakaszán. De nemcsak a Tiszán: a Bodrog, a Zagyva, a Körösök torkolata táján is, hiszen a roppant ár a mellékfolyókba is felnyomja a vizet. Szomszédok, gyerekek, öregek, egymást sosem látott idegenek teszik zokszó nélkül a dolgukat, félelmetes nyugalommal, rendíthetetlen szolidaritással. Mentik az embert, a jószágot, mindent, ami mozdítható. A több ezer kitelepített ember soha nem felejti el ezt a nagyhetet, amelyhez hasonlóra nagyapáik s?m emlékeznek. Lapzártánk idején, a múlt héten még csak kezdődött Szolnoknál a tetőzés, és a szakemberek szerint még két hétig tart a veszély, amely után biztonsággal visszamehetnek az elhagyott házakba a kitelepített emberek. Már akinek van hova. Akinek nem rogyott össze a háza, akit nem fosztott meg vagyonkájától, nem mosta el mindenét a zavaros ár. És még nem tudni, mit hoz a jövő. Mert a legpesszimistábbak szerint, bár minden valószínűség szerint ötszáz évben egyszer ha előfordul ekkora árvíz, jövőre vagy akár két év múlva ismét megtörténhet ugyanez. A tavaA tavalyi árvízről is azt állították, hogy ötven évben egyszer fordul elő ilyen. lyi árvízről is azt állították, hogy ötven évben egyszer fordulhat elő hasonló, aztán egy év sem múlt el, és ismét ember kellett a gátra. Némi megnyugvásra ad okot ebben a tragédiában, hogy (bár kissé szorongva írom, hiszen épp most vált kritikussá a helyzet a Szolnok és Szeged közötti szakaszon) nem történt igazi tragédia, és ha a tetőzés után is bírják a sok helyütt homokra épült, átázott gátak a terhelést, remélhető, hogy nem is történik. A legmegrendítőbb és leg- felemelőbb azonban az az egy szó, amelyet hiába kerestek a televízió stúdiójában múlt vasárnap a helyszíni közvetítéseket összehangoló stúdióban. A hit szó, amelyet hozzágondolhatott az ember a hősies jelzőkhöz. Mert túl a százötven éves tapasztalaton, amellyel a magyar vízügyiek rendelkeznek, a „zöld folyosó” ötletén, amelyet Európa valószínűleg a magyaroktól fog átvenni, rettenetes konok hit kell ahhoz, hogy az ember ne dőljön ki a sorból, és amikor már mindene sajog, ne álljon félre. Hangozzék bármily fennhéjá- zásnak vagy melldöngetésnek, azért az is eszébe jut az embernek, hogy összetartó nép a magyar, és van mire büszkének lennünk. Nemcsak akkor, ha szellemi nagyságainkat soroljuk, ha a világnak adott eszünket ragozzuk, hanem ilyenkor is, amikor a kitartásról, szolidaritásról, az élni akarásról és az elpusztíthatatlan reményről kell bizonyságot tenni. Fölötte állva napi politikai marakodásnak, magyar - nem magyar ellentétnek, kampányricsajnak. Nem lehet ezt az emberfeletti küzdelmet megrendültség nélkül nézni. Bár még nem tudni, mit hoz a következő - legkritikusabb - hét, reménykedjünk, hogy az összefogás megmenti a katasztrófától Kelet- és Délke- let-Magyarország népét. :-:HW TA SR/AP-felvétel A víz az úr Szegeden is. Már rég megdőlt a múlt századi rekord Vezércikk A lopakodó orvlövész Barak László ____________ Am it Jozef Migas, a szlovák parlament elnöke legutóbb Mikulás Dzurinda miniszterelnökkel művelt, arra egészen biztosan nem volt még soha precedens a parlamentáris demokráciákban. Megállapítható tehát, hogy Szlovákia ismét csúcsot döntött, amire persze csak a szemellenzős hülyék meg a hatalomért reszkető latrok lehetnek büszkék. No és, külön kategóriaként az a korántsem szürke eminenciás, akit Vladimír Meciamak hívnak. Ez az ember sok horrorisztikus forgatókönyvet írt már, rendezett számtalan politikai balhét, olyanokat, amelyeket a tengerentúli filmgyárakban dollármilliókkal szoktak honorálni. Nyílt titok, itthon sem ingyen dolgozott a „mester”. Elég csak éppenhogy felületesen szétnézni ezen a szerencsétlen provincián, s máris meggyőződhetünk arról, hogy itt is dollármilliókban mérhető a lenyúlt állami javak értéke. Egyértelmű tehát, hogy nem holmi önkormányzati tyúktolvajokkal van dolgunk. Az is kézenfekvő, hogy most, amikor meglehetősen nehézkesen, ám valószínűleg elkerülhetetlenül közeledik a számadás ideje, egyáltalán nem válogatnak az eszközökben a vészhelyzetet szimatolók. Ha a jelenlegi kormánykoalíció állva marad, előbb-utóbb minden bizonnyal bűnhődni fognak az érintettek. Martinkák, Rezesek, Poórok, Lexák, s „tábornokuk”, az önkéntes száműzetésben vegetáló Meciar. Fölösleges felsorolni, hogy 1998-as ellenzékbe szorulásától kezdve milyen hadmozdulatokat talált ki és vezényelt le. A könnyes, énekes búcsúzástól kezdve a köztársasági elnöki posztra történt jelöltetésen, az idő előtti választásokért indított petíción keresztül Dzurinda megbuktatásának megkísérléséig bezárólag. Közben látszólag minden esemény, körülmény őt szolgálta, hiszen az általa kierőszakolt választási törvény következményeként lett olyan a jelenlegi kormánykoalíció összetétele, amilyen. Nyolctíz politikai csoportosulás szövetsége ez, legalább kétszer ennyi egymásnak feszülő, helyenként egymást kizáró, semlegesítő érdekkel. Miközben a koalíciót alkotó pártokon belül is munkál a hatalom- és pénzéhség. A Demokratikus Baloldal Pártjára is érvényes a fenti tétel, mi több, egy olyan látszólagos paprikajancsi keveri ott a kártyát, mint a pártelnök, parlamenti elnök, Jozef Migas. Bizonyára kevesen tartják túlzásnak, hogy ezt a pártvezetőt is Meciar találta ki. Emlékezzünk csak vissza, miként és miért jött elő ez a népies bolsevik. Annak idején, amikor Peter Weiss, az SDE akkori elnöke a kormányzó Meciarék számára egyre kellemetlenebbé kezdett válni, derült égből „megoldásként” hagyta ott az ukrajnai nagyköveti posztot s váltotta föl Weisset a DBP elnöki posztján. Hangsúlyozandó, hogy nem Meciar rúgta őt ki, hanem önként, dalolva érkezett... Az sem elhanyagolandó tény, hogy MÍG fedőnéven titkosszolgálati ügynökként szerepelt a rendszerváltás előtti titkosszolgálati (Stb-) listán. Ki szavatolja vajon, hogy a KGB-vel nem működött együtt ez az ember? S ha együttműködött, vajon miért ne aktivizálódna, amikor most mutatkozik a legkomolyabb esélye arra, hogy Szlovákia végérvényesen kikerül az orosz „fennhatóság” alól? Lásd az amerikaiak nyomulását az egyébként ugyancsak Meciarék által lerohasztott kassai vasműhöz. Ha a geopolitikai jelentőségű üzlet létrejön, az orosz nagyhatalmi érdekeknek befellegzett a térségben. Világos hát, hogy Dzurindát likvidálni kellene. Ezért szavazott koalíciós parlamenti elnökként a parlamentben Dzurinda megbuktatására Migas, akiről a legkevésbé sem kell elhinni, hogy olyan buta, amilyennek látszik. Olyan lopakodó merénylőről van szó, aki a szociális demagógia sáncai mögül tartja célkeresztben a kilövésre ítélt áldozatot. Amely korántsem egyetlen személy...
