Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-26 / 17. szám
2 2000. április 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ne okvetetlenkedjetek már annyit! Migas elvtárs világosan megmondta, hogy nem a parlamentbe megyünk május elseji tisztogatásra, ott ő számol le a rohadt kapitalista jobboldallal... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Bősi sikerélmények Heccparádé Szűcs Béla A meciarista ellenzék „agytrösztje” szüntelenül azon töri a fejét, hogyan tudná újabb ötleteivel zaklatni a közvéleményt, megbuktatni a koalíciós kormányt. A nagy hűhóval beharangozott és biztos sikert ígérő népszavazást követelő mozgalom hiába aratta le a több százezer támogató aláírást, a HZDS vezetői a közvélemény-kutatásokból megértették, hogy a lakosság többsége nem óhajt előrehozott választásokat. Ezért kisütötték, hogy a nyári szabadságok ideje nem alkalmas népszavazásra, az aláírt íveket majd csak ősszel adják át a köztársasági elnöknek. De hogy a közvélemény egy percig se maradhasson nyugton, bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a parlamentben a miniszterelnök ellen. Tudták, a koalíció parlamenti többsége megvédi Dzurindát, de kíváncsiak voltak, hányán támogatják Migasék baloldali pártjában a meciarizmust, hiszen egy új választás után akár koalíciós partnerek is lehetnek, Malíková „tankjai” Peter Tóth Anna Malíková sajátos elemzést adott Mikulás Dzurinda kormányfő helyzetéről. Az SNS főnöke szerint „a polgárokat érdekelné, hogy Dzurinda fizetett ügynöke-e az erős külföldi cégeknek.” Amikor Malíková pártja - még Slota vezetésével - kormányon volt, segített előidézni azt a helyzetet, hogy a külföldi cégek ma tulajdont szerezhessenek a szlovák vállalatokban az államkassza rovására. A hazai gazdag réteg megteremtésének őrületében a nemzeti vagyonalap pártfejeseknek osztogatta a lukratív cégek részvényeit, károsítva az államot. Ma már a jelentős cégeknek nem marad más, mint alkalmazkodni a gazdasági globalizáció irányzatához és külföldi befektetőket keresni. Ezek a pénzek 1995 és 98 között az államkasszát még annak árán is, hogy felajánlják nekik a miniszterelnöki posztot. Tesztelésükből kiderült, hogy nyíltan csupán öt kormányprogramot eláruló elvtárs szavazott Dzurinda ellen, élükön Migas pártelnökkel és parlamenti elnökkel. Ezzel a HZDS-nek sikerült alaposan megkevernie az SDE életét: a párt népszerűsége az eddigi legalacsonyabbra esett, és időszerűnek tűnik a vezetőség átszervezése is. Pedig Migas arról ábrándozott, hogy Dzurinda megbuktatása esetén a második legerősebb koalíciós pártként ők állítanák a miniszterelnököt, és az ő elképzelései szerint szerveznék át a kormányt. E hecc után úgy látszik, a baloldali gán- csoskodás ellenére megvan a lehetőség, hogy ez a koalíció kitöltse a választási ciklust. A józan gondolkodású választók jól tudják, hogy az ellenzék acsarkodásának nincs vége, hiszen még függőben van a népszavazás és Meciar kihallgatásának bonyolult ügye. Még számolnunk kell a heccparádé újabb ötleteivel. gazdagíthatták volna, és nem kellett volna magánzsebekbe vándorolniuk. Malíková egykori főnökéhez hasonlóan - aki harckocsikra akart kapni - előadta elképzeléseit, hogyan kellene Dzurindától megszabadulni. „Menjen ki őrizet nélkül kerékpározni. Kíváncsi volnék, ép bőrrel térne-e haza. Nem is kellene visszahívni, a polgárok elintéznék a dolgot helyettünk.” Ide kívánkozik, hogy Malíkovával ellentétben Meciar annak idején megfékezte a tömeget, amely a KDH elnökét akarta inzultálni a szlovák függetlenség elleni szavazásakor. Kétségtelen, hogy ha Dzurinda olyan társaságba keveredne, amilyenben Malíková forog, könnyen pórul járhatna. Csakhogy ez a szomorú tény nem ok arra, hogy az SNS elnöke negyedosztályú kocsmák közönségét biztassa a miniszterelnök inzultálására. Ezzel ugyanis bűncselekményt követ el. A szerző a Sme jegyzetírója. Soóky László ________________ Sz űcs Jenő néhai fotográfus cimborám a legutóbbi rendszerváltozás első éjszakáján ezt mondta: ha ezt a forradalmat is elveszítjük, akkor már nem érdemes tovább élni. Ő megtartotta a szavát. Az idei nagyböjt kezdetén, a bősi gát korlátján könyökölve eszembe jutott Jenő. Aztán eszembe jutott az is, hogy néhány évvel ezelőtt mekkora hittel és milyen elszánt gyűlölettel viseltettünk a bősi erőművel szemben. Ki- és elátkoztuk, választási lobogónkra tűztük, élőláncot alkottunk köré, amely aztán csendesen elszakadt. Mára viszont nemzeti- keresztény-liberális koalíciónk politikusai szerényen átlényegültek pragmatikusokká és konformistákká. Az ezredfordulóra - kimondatlanul ugyan - az érdekegyesült és kormányba szédelgett szlovákiai magyar nagypolitika kicsit talán furcsa, mégis érthető módon immáron sajátjának tekinti ezt a bájos műtárgyat. Többi dolgainkkal Nincs mire büszkének lennie Mielőtt Szeder László komáromi olvasójuk levelet írna, hogy miben nincs igazam, kérem, vegye le a piros szemüvegét, és engedje meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek leveléhez (Vasárnap, 7. szám). Én nemcsak József Attilát tudnám megnevezni, de Móriczot, Krúdyt és a Nyugat számos íróját és sok más közéleti személyt, akik szimpatizáltak a tanácsköztársasággal. Amit állít, mind igaz: akkor (1919.1. 3.) állapították meg a munkanélküli-segélyt, és csökkentették 48 órásra a munkahetet. Ne felejtsük el azonban azt se, hogy az ő (a vörösök) kezéből foglalták el a románok Budapestet, s csak egy amerikai tábornok közbelépésének köszönhető, hogy nem szállíegyütt felkerült az elefántcsonttoronyba, úgy viselkedünk, mintha nem is volna. S lám, Magyar- országon is egyre nyomasztóbb a bősi csend, holott nem is olyan régen kaptak néhány baráti jelzést Románia felől, ami első olvasatban arról szól, hogy mit is jelent egy aprócska gátszakadás. Természetesen megértem az új európai gondolkodásmódot, és számomra is egyre fontosabbá válik, hogy kié lesz a Golán- fennsík, ugyanakkor nagyon sötét éjszakákon, titokban, amikor már a gyermekeim is alusznak, elvetemült módon eszembe jut a szű- kebb környezetem is. Már majdnem azt mondtam, hogy hazám. Skizofrén gondolat, hiszen hazám sohasem volt, és egyre bizonyosabbá válik, hogy ebben az életemben már nem is lesz. Honnan hát mégis a hazafias gondolatok? Nekem például az is rosszul esett, hogy Bőá beindítása tották el a Nemzeti Múzeum kincseit is. Ne felejtsük ki a sorból a Batthyány-palota körül, Csernay József vezetésével alatt tevékenykedő „Lenin-fiú- kat”. Korvin Ottó szintén ismert volt. A Vörös Őrséget sem kell bemutatni, bemutatkoztak ők maguk. Hírhedt volt Szamuely halálvonata és egyszemélyes törvényszéke, főleg mert az elítélteket rögtön ki is végeztéit. Aztán ne felejtsük ki a sorból a rekvirálókat se. Higgye el, nincs mivel büszkélkednie. Ha erről akar olvasni, ajánlom Glatz Ferenc A magyarok krónikája vagy Fekete István Zsellérek c. könyvét. A Bé- csen keresztül Szovjet-Oroszor- szágba szökött Kun Béla szintén érdekes epizódja lehet ennek a kornak. Zdeno Obuvník Rimaszombat előtt a Szigetközből, Magyarországból Szlovákia kikanyarított egy darabot. Határt módosított. Más, önérzetes népek ekkora darab földért háborút indítottak volna. Mi bölcsen azt mondtuk, hogy az államalapítás napi gondjaival küszködő testvérkénknek szüksége van némi sikerélményre, s hogy bátorítsuk őt, megkötöttük azt az alapszerződést, ami számomra ér annyit, mint másoknak a müncheni egyezmény ért. Majdnem biztos, hogy nacionalista vagyok. A böjti szélben a bősi tározó jelentősen hullámzik, s a falnak csapódva úgy dübörög, hogy akár tengernek is hiheti magát. Anyám, aki most nyolcvanéves, és szintén nacionalista, szokta volt dalolni, hogy hány tenger mosta annak idején Magyarország partjait. Bős egy kicsi tenger, sótlan is, de mondjuk, Komáromból nézve nem tűnik jöAd: Ezer kisember sorsa Felháborodva olvastam a Vasárnapban megjelent Ezer Kisember sorsa c. riportot, különösen azt a részt, amely a körzeti orvos, dr. Koncz Lajos lejáratásáról szól. Bizonyára olyan személyek mondták el a véleményüket, akik csak rendelés után óhajtják az orvosi ellátást, mert nagyon sokan vannak, akik nappal nem érnek rá. Az orvos azért van itt - mondják. Velem megtörtént, hogy este 19.30- kor elestem az udvaron. Értesítettük az orvost, és ő fájdalom- csillapító injekciót adott, és mentővel vitetett a kórházba. Semmilyen baráti vagy rokoni kapcsolat nem fűz hozzá. Úgy gondolom, hogy az újságcikk nem segít, csak ront a falu helyzetén. védelmező életbiztosításnak. Mindennapos megalkuvásaink története, amely legalább annyira tudathasadásos, mint a visszavonhatatlan szlovákiai magyar politikai cselekvéssor: kollektív bűnösként egy kormányban lenni azokkal, akik Eduard Benes elnöki dekrétumait hitvallásuknak tekintik. Ez sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy önként feladtuk magunkat, s elfogadtuk Trianont, a bécsi döntést és mindent, ami identitástudatunkat még éberen tartotta. A szűk körű, rövid távú, olykor személyes érdekek agyonverték egy hosszú távú stratégiai cél kidolgozásának még a lehetőségét is. Illúzió? Lehet. De végső bajba kerültünk azáltal, hogy még az illúzióinkat is önként adtuk fel. Tavaszelő. Seregélycsapatot sodor a tározó felett a szél, Magyar- ország felé repülnek, otthonról mennek haza. Irigylésre méltó alternatíva, s ha ez sem lenne nekik elég, nagy fagyok jöttén befogadja őket a Balkán vagy Afrika. Isten gondoskodott az égi madarakról. Kedves Újságírónő, Ön nem is tudja elképzelni, milyen nehezen tudtunk orvost kapni, aki elfogadta az itteni körülményeket; mert fontos, hogy az orvos tudjon magyarul. A falu elöregedett lakossága (75%) nem tud szlovákul, és nem szívesen veszi, ha a betegségét úgy tolmácsolják az orvosnak. Van a lakosságnak egy bizonyos köre, akik mindenért zúgolódnak, de a faluért a kisujjukat se mozdítják. Kritizálni, azt tudnak. 1. Nem tetszik nekik az orvos. 2. Elűzték a papot (mert nem Ralf atya). Most Csütörtökben van, ahol a hívek nagyon szeretik. Itt a gyönyörű templom, az új parókia, és üres. Bősről jár a pap misézni. Itt se iskola, se pap, és úgy néz ki, hogy lassan orvos sem lesz. Jó ez így? özv. Hideghéty Mihály né Vaj ka Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Jegyzet Olvasói levél
