Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-26 / 17. szám

2 2000. április 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ne okvetetlenkedjetek már annyit! Migas elvtárs világosan megmondta, hogy nem a parlamentbe megyünk május elseji tisztogatásra, ott ő számol le a rohadt kapitalista jobboldallal... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Bősi sikerélmények Heccparádé Szűcs Béla A meciarista ellenzék „agy­trösztje” szüntelenül azon töri a fejét, hogyan tudná újabb ötleteivel zaklatni a közvéle­ményt, megbuktatni a koalíci­ós kormányt. A nagy hűhóval beharangozott és biztos sikert ígérő népszavazást követelő mozgalom hiába aratta le a több százezer támogató alá­írást, a HZDS vezetői a közvé­lemény-kutatásokból megér­tették, hogy a lakosság több­sége nem óhajt előrehozott választásokat. Ezért kisütöt­ték, hogy a nyári szabadságok ideje nem alkalmas népszava­zásra, az aláírt íveket majd csak ősszel adják át a köztár­sasági elnöknek. De hogy a közvélemény egy percig se maradhasson nyugton, bizal­matlansági indítványt nyújtot­tak be a parlamentben a mi­niszterelnök ellen. Tudták, a koalíció parlamenti többsége megvédi Dzurindát, de kíván­csiak voltak, hányán támogat­ják Migasék baloldali pártjá­ban a meciarizmust, hiszen egy új választás után akár ko­alíciós partnerek is lehetnek, Malíková „tankjai” Peter Tóth Anna Malíková sajátos elemzést adott Mikulás Dzurinda kormányfő hely­zetéről. Az SNS főnöke sze­rint „a polgárokat érdekel­né, hogy Dzurinda fizetett ügynöke-e az erős külföldi cégeknek.” Amikor Malíková pártja - még Slota vezetésével - kormányon volt, segített előidézni azt a helyzetet, hogy a külföldi cégek ma tulajdont szerez­hessenek a szlovák vállala­tokban az államkassza rová­sára. A hazai gazdag réteg megteremtésének őrületé­ben a nemzeti vagyonalap pártfejeseknek osztogatta a lukratív cégek részvényeit, károsítva az államot. Ma már a jelentős cégeknek nem marad más, mint alkal­mazkodni a gazdasági globalizáció irányzatához és külföldi befektetőket keres­ni. Ezek a pénzek 1995 és 98 között az államkasszát még annak árán is, hogy fel­ajánlják nekik a miniszterel­nöki posztot. Tesztelésükből kiderült, hogy nyíltan csupán öt kormányprogramot eláruló elvtárs szavazott Dzurinda el­len, élükön Migas pártelnök­kel és parlamenti elnökkel. Ezzel a HZDS-nek sikerült ala­posan megkevernie az SDE életét: a párt népszerűsége az eddigi legalacsonyabbra esett, és időszerűnek tűnik a vezetőség átszervezése is. Pe­dig Migas arról ábrándozott, hogy Dzurinda megbuktatása esetén a második legerősebb koalíciós pártként ők állítanák a miniszterelnököt, és az ő el­képzelései szerint szerveznék át a kormányt. E hecc után úgy látszik, a baloldali gán- csoskodás ellenére megvan a lehetőség, hogy ez a koalíció kitöltse a választási ciklust. A józan gondolkodású választók jól tudják, hogy az ellenzék acsarkodásának nincs vége, hiszen még függőben van a népszavazás és Meciar kihall­gatásának bonyolult ügye. Még számolnunk kell a hecc­parádé újabb ötleteivel. gazdagíthatták volna, és nem kellett volna magán­zsebekbe vándorolniuk. Malíková egykori főnökéhez hasonlóan - aki harckocsik­ra akart kapni - előadta el­képzeléseit, hogyan kellene Dzurindától megszabadul­ni. „Menjen ki őrizet nélkül kerékpározni. Kíváncsi vol­nék, ép bőrrel térne-e haza. Nem is kellene visszahívni, a polgárok elintéznék a dol­got helyettünk.” Ide kíván­kozik, hogy Malíkovával el­lentétben Meciar annak ide­jén megfékezte a tömeget, amely a KDH elnökét akarta inzultálni a szlovák függet­lenség elleni szavazásakor. Kétségtelen, hogy ha Dzurinda olyan társaságba keveredne, amilyenben Malíková forog, könnyen pórul járhatna. Csakhogy ez a szomorú tény nem ok ar­ra, hogy az SNS elnöke ne­gyedosztályú kocsmák kö­zönségét biztassa a minisz­terelnök inzultálására. Ez­zel ugyanis bűncselekményt követ el. A szerző a Sme jegyzetírója. Soóky László ________________ Sz űcs Jenő néhai fotográfus cim­borám a legutóbbi rendszerválto­zás első éjszakáján ezt mondta: ha ezt a forradalmat is elveszít­jük, akkor már nem érdemes to­vább élni. Ő megtartotta a szavát. Az idei nagyböjt kezdetén, a bősi gát korlátján könyökölve eszem­be jutott Jenő. Aztán eszembe ju­tott az is, hogy néhány évvel ez­előtt mekkora hittel és milyen el­szánt gyűlölettel viseltettünk a bősi erőművel szemben. Ki- és el­átkoztuk, választási lobogónkra tűztük, élőláncot alkottunk köré, amely aztán csendesen elsza­kadt. Mára viszont nemzeti- keresztény-liberális koalíciónk politikusai szerényen átlényegül­tek pragmatikusokká és kon­formistákká. Az ezredfordulóra - kimondatla­nul ugyan - az érdekegyesült és kormányba szédelgett szlovákiai magyar nagypolitika kicsit talán furcsa, mégis érthető módon im­máron sajátjának tekinti ezt a bá­jos műtárgyat. Többi dolgainkkal Nincs mire büszkének lennie Mielőtt Szeder László komáro­mi olvasójuk levelet írna, hogy miben nincs igazam, kérem, ve­gye le a piros szemüvegét, és engedje meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek leveléhez (Vasárnap, 7. szám). Én nem­csak József Attilát tudnám meg­nevezni, de Móriczot, Krúdyt és a Nyugat számos íróját és sok más közéleti személyt, akik szimpatizáltak a tanácsköztár­sasággal. Amit állít, mind igaz: akkor (1919.1. 3.) állapították meg a munkanélküli-segélyt, és csökkentették 48 órásra a mun­kahetet. Ne felejtsük el azonban azt se, hogy az ő (a vörösök) kezéből foglalták el a románok Budapestet, s csak egy ameri­kai tábornok közbelépésének köszönhető, hogy nem szállí­együtt felkerült az elefántcsont­toronyba, úgy viselkedünk, mint­ha nem is volna. S lám, Magyar- országon is egyre nyomasztóbb a bősi csend, holott nem is olyan régen kaptak néhány baráti jel­zést Románia felől, ami első olva­satban arról szól, hogy mit is je­lent egy aprócska gátszakadás. Természetesen megértem az új európai gondolko­dásmódot, és szá­momra is egyre fon­tosabbá válik, hogy kié lesz a Golán- fennsík, ugyanakkor nagyon sötét éjsza­kákon, titokban, amikor már a gyer­mekeim is alusznak, elvetemült módon eszembe jut a szű- kebb környezetem is. Már majdnem azt mondtam, hogy hazám. Skizofrén gondolat, hiszen hazám sohasem volt, és egyre bizonyosabbá válik, hogy ebben az életemben már nem is lesz. Honnan hát mégis a hazafias gondolatok? Nekem például az is rosszul esett, hogy Bőá beindítása tották el a Nemzeti Múzeum kincseit is. Ne felejtsük ki a sor­ból a Batthyány-palota körül, Csernay József vezetésével alatt tevékenykedő „Lenin-fiú- kat”. Korvin Ottó szintén is­mert volt. A Vörös Őrséget sem kell bemutatni, bemutatkoztak ők maguk. Hírhedt volt Szamuely halálvonata és egy­személyes törvényszéke, főleg mert az elítélteket rögtön ki is végeztéit. Aztán ne felejtsük ki a sorból a rekvirálókat se. Higgye el, nincs mivel büszkél­kednie. Ha erről akar olvasni, ajánlom Glatz Ferenc A magya­rok krónikája vagy Fekete Ist­ván Zsellérek c. könyvét. A Bé- csen keresztül Szovjet-Oroszor- szágba szökött Kun Béla szin­tén érdekes epizódja lehet en­nek a kornak. Zdeno Obuvník Rimaszombat előtt a Szigetközből, Magyaror­szágból Szlovákia kikanyarított egy darabot. Határt módosított. Más, önérzetes népek ekkora da­rab földért háborút indítottak vol­na. Mi bölcsen azt mondtuk, hogy az államalapítás napi gondjaival küszködő testvérkénknek szüksé­ge van némi sikerélményre, s hogy bátorítsuk őt, megkötöttük azt az alapszerző­dést, ami számomra ér annyit, mint má­soknak a müncheni egyezmény ért. Majdnem biztos, hogy nacionalista vagyok. A böjti szélben a bősi tározó jelentősen hullámzik, s a falnak csapódva úgy dübö­rög, hogy akár ten­gernek is hiheti magát. Anyám, aki most nyolcvanéves, és szintén nacionalista, szokta volt dalolni, hogy hány tenger mosta annak idején Magyaror­szág partjait. Bős egy kicsi ten­ger, sótlan is, de mondjuk, Ko­máromból nézve nem tűnik jö­Ad: Ezer kisember sorsa Felháborodva olvastam a Vasár­napban megjelent Ezer Kisem­ber sorsa c. riportot, különösen azt a részt, amely a körzeti or­vos, dr. Koncz Lajos lejáratásá­ról szól. Bizonyára olyan sze­mélyek mondták el a vélemé­nyüket, akik csak rendelés után óhajtják az orvosi ellátást, mert nagyon sokan vannak, akik nappal nem érnek rá. Az orvos azért van itt - mondják. Velem megtörtént, hogy este 19.30- kor elestem az udvaron. Értesí­tettük az orvost, és ő fájdalom- csillapító injekciót adott, és mentővel vitetett a kórházba. Semmilyen baráti vagy rokoni kapcsolat nem fűz hozzá. Úgy gondolom, hogy az újságcikk nem segít, csak ront a falu hely­zetén. védelmező életbiztosításnak. Mindennapos megalkuvásaink története, amely legalább annyi­ra tudathasadásos, mint a vissza­vonhatatlan szlovákiai magyar politikai cselekvéssor: kollektív bűnösként egy kormányban lenni azokkal, akik Eduard Benes elnö­ki dekrétumait hitvallásuknak te­kintik. Ez sem többet, sem keve­sebbet nem jelent, mint azt, hogy önként feladtuk magunkat, s el­fogadtuk Trianont, a bécsi dön­tést és mindent, ami identitástu­datunkat még éberen tartotta. A szűk körű, rövid távú, olykor sze­mélyes érdekek agyonverték egy hosszú távú stratégiai cél kidol­gozásának még a lehetőségét is. Illúzió? Lehet. De végső bajba ke­rültünk azáltal, hogy még az illú­zióinkat is önként adtuk fel. Tavaszelő. Seregélycsapatot so­dor a tározó felett a szél, Magyar- ország felé repülnek, otthonról mennek haza. Irigylésre méltó al­ternatíva, s ha ez sem lenne nekik elég, nagy fagyok jöttén befogad­ja őket a Balkán vagy Afrika. Isten gondoskodott az égi mada­rakról. Kedves Újságírónő, Ön nem is tudja elképzelni, milyen nehe­zen tudtunk orvost kapni, aki elfogadta az itteni körülménye­ket; mert fontos, hogy az orvos tudjon magyarul. A falu elöre­gedett lakossága (75%) nem tud szlovákul, és nem szívesen veszi, ha a betegségét úgy tol­mácsolják az orvosnak. Van a lakosságnak egy bizonyos köre, akik mindenért zúgolódnak, de a faluért a kisujjukat se mozdít­ják. Kritizálni, azt tudnak. 1. Nem tetszik nekik az orvos. 2. Elűzték a papot (mert nem Ralf atya). Most Csütörtökben van, ahol a hívek nagyon szeretik. Itt a gyönyörű templom, az új pa­rókia, és üres. Bősről jár a pap misézni. Itt se iskola, se pap, és úgy néz ki, hogy lassan orvos sem lesz. Jó ez így? özv. Hideghéty Mihály né Vaj ka Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Enged­élyszám: 591/95. Index: 480 201. Jegyzet Olvasói levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom