Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-12 / 15-16. szám
18 2000. április 12. Nagyvilág Nem biztos, hogy a felmelegedés a sivatagok terjedését okozza Az Archei-kanyon az Ennedi hegységben egyik legjelentősebb táplálója volt. Még ma is látható a kiszáradt Wádí Howar folyó medre, amelybe felúsztak a nílusi krokodilok eleség után. A folyó kiszáradása után itt maradtak az izolált tavakban. Számuk egyre csökken. Ezek az utolsó példányok tulajdonképpen a nílusi krokodilok törpe utódai; a legnagyobb példány is mindössze száznyolcvan centiméter hosszú. Túlélésük kérdéses. A Szaharában sem áll meg az idő. A legutóbbi megfigyelések arról tanúskodnak, hogy egyre A Szahara tavai Archív felvételek gyakoribbak itt az esőzések. Hasonló megfigyeléseket jelentenek a sivatag déli részéről, például a nigeri Air sivatagi hegységből. Lehet, hogy egyszer jobb idők virradnak a világnak erre a barátságtalan vidékére? A madridi Geo alapján: kv közepette, a nagy elpárolgás miatt rengeteg sónak kellene itt koncentrálódnia. A jelenség magyarázata bizonyára az, hogy a tavak szinte egész területét nádas borítja, amely fékezi az elpárolgást. Nem a más éghajlat alatt megszokott nádasról van azonban szó. Az itteni tavak vize már a parthoz közel is aránylag mély, ezért a nádasnak alkalmazkodnia kellett. A növények gyökértörzse összefonódik a víz alatt, és kb. egy méter vastag, parafaszerű réteget alkot; így az egész rendszer a víz tetején lebeg. Olykor egy-egy darabja leszakad, és önálló szigetet alkotva szabadon úszik a felszínen. Az édesvizű tavak lépcsőzetesen helyezkednek el a sós vizű központi tó két oldalán, és kiterjedt homokdűnék választják el őket egymástól. Együttesen ritkaságszámba menő hidrológiai rendszert alkotnak. A föld alatti vízkészlet tartósan őrzi a tórendszer vizének minőségét. A központi sós tó körül néhol nagyon meredeken szökik magasba a part. A krétaszirtek tetején, amelyek helyenként száz méterre emelkednek a vízszint fölé, rengeteg édesvízi puhatestű mészhéja található. Ra- diokarbonos vizsgálattal megállapították, hogy az édesvizű tónak, amely valamikor az egész Bodélé-medencét kitöltötte, 8400 évvel ezelőtt volt legmagasabb a szintje. Ez a felfedezés egészen új megvilágításba helyezi nemcsak a Szahara, hanem földünk egész északi féltekéjének a múltját. Eddig ugyanis azt hitték, hogy a Szahara kiszáradása összefügg a jégkorszakok végével (az utóbbi mintegy 10 000 évvel ezelőtt volt) és az éghajlat megváltozásával. A valóságban a Szahara éppen a nagy felmelegedés időszakában élte át a le- gesősebb korszakát. Ez azt is jelentheti, hogy a mai globális fel- melegedés nem feltétlenül okozza a sivatagok továbbterjedését. Elképzelhető, hogy ismét nedvesebb éghajlati viszonyokat eredményez. A Bodélé-medencétől keletre fekszik az Ennedi hegység a maga mély kanyonjaival. Itt is találunk vizet a kimosott mélyedésekben, amelyeket gullik- nak neveznek. Ezeket az időnként hulló csapadék tölti meg. A hegységben valamikor egy folyó eredt, amely a Nílus A Szaharát mindenki úgy képzeli el, mint végtelen, kietlen pusztaságot, ahol homokon és elviselhetetlen hőségen kívül semmi más nincs. Pedig Csád északi határai közelében, a világ legnagyobb sivatagának központi részén üde sós és édesvizű tavakat láthatunk, amelyeket föld alatti vízforrások rendszere táplál. Maga a Szahara tulajdonképpen hatalmas katlanok mozaikrendszere, melyek kerülete olykor eléri az 1000 kilométert. Különböző földtörténeti korokból származó üledékek borítják. A föld mélye sok katlan alatt ma is hatalmas víztartalékokat rejt magában, amelyek még abból a korból származnak, amikor földünkön dinoszauruszok sétálgattak. Sőt néhány fúrás során olyan víztartalékokra bukkantak, amelyek négyszázmillió évesek. Bódéié egy a szaharai katlanok közül, amely a Csád-tó és a Ti- besti hegység között fekszik. Az erre tévedő ember a végeláthatatlan homokdűnék között legnagyobb megdöbbenésére egyszer csak csillogó vizű tóra bukkan. Ez a vízrendszer viszonylag fiatal korú. Néhány ezer évvel ezelőtt, amikor Észak-Afrikának még nedves volt az éghajlata, a szaharai hegyekből folyók hömpölyögtek lefelé. Vizük azonban sosem érte el a tengert, hanem felgyülemlett, és beivódott az óriási völgykatlan pórusos talajába. Amikor a víz szintje megemelkedett, tavak keletkeztek. A Csád-tó kiterjedése akkoriban sokszorosa volt a mainak. Mi több, olyannyira megemelkedett a szintje, hogy a Benue folyón keresztül a Nigerbe, onnan pedig a tengerbe ömlött vizének egy része. Az Ounianga Kébir sós vizű tó mintegy tíz négyzetkilométer kiterjedésű, mélysége eléri a huszonhét métert. A környező forró, száraz levegő következtében óriási az elpárolgás mértéke, és számítások szerint a tó szintjének évente öt-hét méterrel kellene csökkennie. De nem csökken! A vízszint gyakorlatilag évtizedek óta változatlan, s ez a föld alatti víztartalékoknak köszönhető. A tó vize szokatlanul hideg (17 °C), sótartalma ötszöröse, hatszorosa a tengerekének. Ezért semmilyen A föld mélye sok katlan alatt ma is hatalmas víztartalékokat rejt. élőlényt nem találunk benne. A víz fölött madarak csapatai röpködnek, amelyek moszatokkal táplálkoznak. Napnyugta előtt minden este az édesvizű forrásokhoz repülnek fürödni a szárnyasok, hogy lemossák magukról a sót. Az Ounianga Kébirtől keletre fekszik az Ounianga Sérir tó, amely körülbelül húsz négyzet- kilométeren terül el. Jean Tilho francia katonai térképész 1909- ben felfedezte, hogy a sós tó környékén néhány kisebb édesvizű tó is található. Ez elég meglepő felfedezés volt, hiszen a szélsőséges éghajlati viszonyok Nemcsak kis oázis, jókora tó is a sivatagban Környezetünk Kár kidobni őket Először a vállalkozó szellemű japánok tudatosították, hogy az elhasznált elektronikai cikkeket kár kidobni a szemétre. Egyrészt a szemétlerakatok számára egyre kevesebb a hely, másrészt a mobiltelefonok alkatrészei újra felhasználhatók, hiszen sok rezet, ezüstöt, sőt aranyat tartalmaznak. Ezért a maroktelefonok külön gyűjtésbe kerülnek, ahol szétszedik őket. Egy tonnányi mik- rocsipből 150 gramm aranyat nyernek. A japán gyártók úgy döntöttek, hogy a mobiltelefonok dobozát nem műanyagból, hanem újra feldolgozható fémből készítik. Az Európai Unió is bejelentette, hogy törvényt hoz, amely a gyártókat kötelezi az elhasznált készülékek összegyűjtésére és újrafelhasználására. Az angolok nem vártak a törvényre: a közelmúltban speciális konténerek jelentek meg az utcán, melyekbe a kiselejtezett telefonokat dobálják. Az angol kormány külön pénzügyi alapot hozott létre, melyet a még használható készülékek felújítására fordítanak. Az így nyert maroktelefonokat a szegényeknek ajándékozzák, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy újat vásároljanak. Ezeknek a készülékeknek a havi díja nagyon alacsony: mindössze öt font (kb. 350 korona). Az unokák öröksége A képen látható hajóroncs mintegy ötven kilométernyire fekszik a víztől. Ezen a helyen a szerencsétlen sorsú Aral-tó egyik kikötője volt. A Közép- Ázsiában fekvő tó a világ negyedik legnagyobb tava; vize sós, ezért nevezik tengernek. Mai nagysága az eredetinek mindössze hetven százaléka, mivel két legbővizűbb táplálójának, a Szir-darjának és az Amu-darjának a vizét az ötvenes évektől gyapotföldek öntözésére használják. A „tenger” haldoklik és zsugorodik; a benne található huszonnégy őshonos halfajta kipusztult. A környéken növekszik a gyermekelhalálozás, egyre több a légzőszervi megbetegedés és a gégerák. A tó megmentésére született tervek minden realitást nélkülöznek. A szovjet kommunista tervgazdálkodás számára ismeretlen fogalom volt a környezetvédelem. »
