Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-12 / 15-16. szám
Nagyvilág 2000. április 12. 17 Németország legjobb klímájú szigete igazi turistaparadicsom, pedig majdnem elpusztult a második világháború után Helgoland, a A címben jelzett szlogennel csalogatják a német partoktól 65 kilométerre fekvő szigetre az utazási irodák a turistákat. Gyakran előfordul, hogy esős, ködös, morcos időben indulnak neki a mintegy órás hajóútnak, de kikötéskor már ragyogóan süt a nap. Nem csoda, hiszen a szigetnek kedvezőbb az éghajlata, mint a kontinensé, sőt Né- metország-szerte egész évben itt van a legtöbb napsütés. A második világháború után még más jelzővel látták el ezt a földdarabot, amely a Helgoland- öbölben fekszik, szemben az Elba torkolatával. Elég egy pillantást vetni a térképre, s kiderül, hogy aki „az Északi-tenger Gibraltárját” uralta, az tulajdonképpen Németország északitengeri partvidékének nagy részét a kezében tartotta. Bármikor akadályozhatta a hajózást, amelytől Bréma és Hamburg gazdagsága függött. Ha fellapozzuk a történelmi forrásokat, meglepődünk, hányszor cserélt gazdát, és milyen szerepet töltött be a sziget, amelynek elnevezése (a fríz Hillige Luun jelentése Szent Föld) elég paradoxnak tűnhet. Ám maguk a sziget elnevezői sem voltak szentek. Legalábbis keresztény szempontból nem, hiszen az első írásos említés, amely Willibrord utrechti püspöktől származik, azt panaszolja, hogy az itt élő őslakosok, fríz halászok és pásztorok - a 8. század elején vagyunk - semmi áron nem akarnak megszabadulni pogány szokásaiktól. A kereszténységet csak száz évvel később vették fel, de - a környező szigetek őslakosaihoz hasonlóan - továbbra sem tartoztak a legistenesebb emberek közé. Valószínűleg hadilábon állhatták a „Ne lopj!” parancsolattal is, mert a 14. században együttműködtek a Hanza-városok esküdt ellenségeivel, a vitaliánuNémetország-szerte egész évben itt van a legtöbb napsütés. soknak nevezett kalózokkal is. A haramiákat a legendás hírű Klaus Störtebeker vezette, akinek, mielőtt 1402-ben Hamburg főterén a fejét vették, éppen Helgoland volt az utolsó menedékhelye. Ebben az időben a sziget Schleswig-Holsteinhez tartozott, mígnem az a 18. század elején, az ún. északi háborúban kénytelen volt átengedni Dániának. 1807-ben Helgolandot az angolok foglalták el. Első lépésük egy tengeri támaszpont kiépítése volt, amely a hamburgi kereskedelem fenntartását volt hivatott biztosítani a napóleoni blokád idején, majd nyolc év múlva nemes egyszerűséggel a koronához csatolták a szigetet. Bár meredek dolog volna hasonOberlandból gyönyörű a kilátás a község alsó részére és a kikötőre. lóságot keresni Helgoland és a kelet-afrikai Zanzibár között, mégis volt rá precedens. 1890- ben mindkét sziget cserebere tárgya lett a németek és az angolok között. A cserében volt logika, az 1. és a 2. világháború idején mégis mély sóhajtással gondoltak vissza rá a britek. A németek ugyanis fhindkét háborúban felhasználták a szinte bevehetetlen tengeri támaszpontot az angolokkal szemben. S bár az első erődítményt a ver- sailles-i szerződés értelmében megsemmisítették, a németek 1935-ben újra felépítették és megerősítették. Erős légvédelemmel és fedett tengeralattjáró-dokkokkal látták el, amelyek képesek voltak befogadni a német hadiflotta zömét. A szövetségesek ezért állandóan bombázták. A háború után a britek elfoglalták, majd úgy döntöttek, hogy miután a lakosságot evakuálják, a levegőbe repítik az egész német hadi arzenált. 1947. április 8-án 13 órakor a szigeten elszabadult a pokol. Az emberiség történelmének legnagyobb „klasszikus” robbanótöltete (6700 tonna) egyszerre robbant. A sziget ugyan kibírta, csak a legdélibb csücske merült el, a felszíne azonban a felis- merhetetlenségig megváltozott. A további pusztításról a brit és amerikai légierő gondoskodott, amely öt éven keresztül itt tartotta gyakorlóbombázásait, amíg csak Helgolandot el nem Az egyetlen helgolandi község főutcája adták Németország kormányának. Később a kontinensről visz- szatért az eredeti lakosság, és elkezdődött az építkezés, amely évtizedekig tartott. A szövetségi kormánynak a szokványos építésen kívül egy alapvető feladattal is meg kellett birkóznia: ez magának a szigetnek a megmentése volt. Helgoland ugyanis, amelyet másodkori üledékek alkotnak, tipikus példája a tengeri erózió rendkívül gyors hatásának. A sziget területe csak a legutóbbi tizenkét évszázadban, tehát az első írásos említéstől napjainkig a töredékére csökkent. Bármily hihetetlenül hangzik, a 9. században kerülete 180 km volt, 500 évvel később már csak 80. 1720-ban az erős viharok keltette hullámok a szigetet két részre szakították: egy kisebbre (Düne) és egy nagyobbra; ezek területe a 2. világháborút követő „nagy bumm” után 0,7 illetve 1 km2 maradt. Ha a szigetek körül nem építettek volna ki bonyolult hullámtörőrendszert, Helgoland aligha élné túl a 21. századot. Liliputi méreteihez képest Helgoland nemcsak sajátos múltjával, hanem ritka természeti ellentéteivel, rendkívül tiszta strandjaival és sok egyébbel is dicsekedhet, amit az ötvenes évektől sikerült ezen a „zöld réten” létrehozni. Akikötő kapuját elhagyva szinte pár perc alatt úgy érzi az ember, mintha Norvégia északi részén volna, mert a sziget egyetlen településéhez vezető út mentén csupa élénk színű házikót láthat, melyeket itt „homárbódéknak” (hummer- buden) neveznek, s amelyek a sziget legrégebbi épületei. Ezt a skandináv építészeti stílust nem véletlenül választották; egyszerű konstrukciója remekül ellenáll az erős szélnek. A homárbódékban eredetileg halászok laktak, majd fokozatosan turistaA homárbódékban eredetileg halászok laktak, majd turista attrakciókká váltak. attrakciókká váltak. Ma a turistaszállókon kívül hangulatos vendéglők, miniatűr hajómúzeum, képtár található bennük. Magában a községben is lépten- nyomon Skandinávia jut eszébe az embernek. A parti sétányon a modern, csupaüveg Atoll Szállóé a főszerep, amelynek belső- építészetében szintén az üveg dominál, valamint a krómozott acél és az ízléses pasztellszínekben pompázó plasztik, s mindez jótékony összhangban az egész épületbelsőben. A helyi konyha futurista, északi vágású eleganciája jól párosul a tányérokra kerülő tengeri specialitásokkal (rák, languszta, homár), amelyek Helgolandra jellemzőek. Helgoland község a sziget északkeleti részén terül el, két magassági szinten: alul, a part mentén, az ún. Unterlandon és egy hatvan méterrel magasabban fekvő platón, az ún. Oberlandon. A két részt lépcsősor köti össze, de aki kényelmes, az olcsó, a sziklába épített felvonót is használhat. Az Oberland végén látható a Hosszú Anna nevet viselő jellegzetes sziklatorony, amely a képeslapokon magát a szigetet szimbolizálja. Oberland lakatlan területe gyönyörű hely, ahol az ember úgy érzi, a világon semmi más nem létezik, csak az égbolt és a tenger. Ám az igazat megvallva, a látogatók nagyobb hányada a sziget másik végén keresi a feloldódást, a civilizáció karjaiban. Helgoland vámszabad terület, s a község minden második boltjának polcai roskadoznak az alkoholtól. A választék hatalmas, az árak alacsonyak, és nem nagyon számít, hogy egy személy csak egy üveget vásárolhat. A törvényt ugyan meg kell tartani, így a turista kénytelen tovább-ballagni - a másik boltig. Helgoland tehát ma sem nevezhető éppenséggel szent földnek, ám a látogató szívesen tér vissza ide. S természetesen nem mindenki távozik olcsó italtól dagadó táskákkal... Feldolgozás homárbódék szigete Férfiak kontra nők Nem vagyunk egyformák Eddig is tudtuk, hogy a nők tovább élnek, és ez a különbség egyre növekszik. Az ötven és hatvanöt év közötti nőnek egyre több az esélye, hogy tovább él partnerénél. Az orvosok és a szociológusok a különbség csökkenésére számítottak, hiszen a nők ugyanolyan betegségekben szenvednek, ugyanúgy isznak és dohányoznak, mint a férfiak. Úgy látszik azonban, ez egyáltalán nem befolyásolja az élet hosszát. Sőt, a statisztikák az ellenkezőjéről árulkodnak. Az öregedés eltérő tempója a test eltérő működéséből adódik. Egy tanulmány szerint a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálesetek száma a férfiaknál kétszer olyan gyakori, mint a hasonló korú nők esetében. A két nem közti különbség az agyban is kimutatható. A nők hemiszférája lassabban sorvad (atrofia), mint a férfiaké. Ráadásul agyuk középső része, mely a két agyféltekét összeköti, fejlettebb a férfiakénál. Mi több, a nőknél a két hemiszféra közt kisebb az aránytalanság, mivel a két félteke sok funkciója helyettesíthető. Ez a magyarázata annak is, hogy az agybénulás a férfiaknál sokkal súlyosabb szokott lenni, mint a nőknél, s a nők gyorsabban felépülnek belőle. A nők agya ugyan kisebb súlyú, ám egész testük is kevesebbet nyom, ráadásul a női agy több szürkeállományt (55,4 - 50,8%), valamint tizenegy százalékkal több neuront is tartalmaz. Átlagéletkor pár országban férfiak nők Svédország 76,5 81,5 Olaszország 74,9 81,3 Hollandia 74,7 80,3 Spanyolország 74,4 81,6 Nagy-Britannia 74,4 79,3 Franciaország 74 81,9 Németország 73,3 79,8 Írország 73,2 78,5 Portugália 71 78,5 Kanada 75 81 Izrael 75 79 USA 73 79 Kína 68 72 Algéria 66 68 India 59 59 Oroszország 58 72 Mali 44 48 A magasság ereje Kutatások igazolták, amit tudat alatt mindenki sejtett: a nők nem kedvelik a nagyon alacsony férfiakat. A jelenségnek állítólag evolúciós okai vannak. Robin Dunbar angol pszichológus néhány évvel ezelőtt a lapok ismerkedési rovatát olvasva felfigyelt arra, hogy a hirdetésekben szereplő férfiak csak akkor adják meg a magasságukat, ha nem alacsonyabbak az átlagnál. Előnyt jelent a magasság? Ez azt is jelentené, hogy a magasabb férfiak több utódot nemzenek. Dunbar kapcsolatba lépett a wroclawi egyetemen praktizáló kollégáival. Együttesen 4400 egészséges, 20 és 60 év közötti férfit vizsgáltak meg. Feljegyezték a magasságukat és gyermekeik számát. Kiderült, hogy a gyermektelen férfiak alacsonyabbak, mint az egy- vagy kétgyermekesek. Hogy a nők előnyben részesítik a magasabb férfiakat, egy másik tény is igazolta: a wroclawi nőtlen férfiak szintén alacsonyabbak voltak. De miért döntenek így a nők? A társadalom (bár inkább tudat alatt) a magas, erős férfi képét inkább hozza kapcsolatba az egészséggel és a sikerrel. Dunbar szerint ez már be van kódolva a nők génjeibe. Hiszen valamikor az emberiség hajnalán, a vadászó társadalmakban a magasabb férfinek több esélye volt a túlélésre. Hiszen erősebb is volt. Valóban? Vágyjon egy másik kutató, és megcáfolja az egészet? New Scientist
