Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-12 / 15-16. szám
2 2000. április 12. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Torz eszménykép Vélemény Itt az ideje, hogy megfosszam attól az illúziójától, hogy a magyar nép különleges. A magyar nemzet semmivel sem okosabb, ügyesebb, dolgosabb, mint mondjuk a szlovák, a cseh, a lengyel vagy a román. Talán csak a pszichiáterek képeznek kivételt. Az ő színvonalukról a szomszédok csak álmodozhatnak. Rajz: MS-Renöín Felülnézet humanisták Szűcs Béla Minden országban, közösségben vannak eszményképek, akiket lelkesen támogat a lakosság egy része, akiknek elnézik a baklövéseit, sőt botrányait is. Ilyen politikus ma Szlovákiában Meéiar háromszoros exkormányfő, pártelnök, akiben sok hazafi az új Szlovákia megalapítóját tiszteli. Ma vele kapcsolatosak a legvitatottabb hírek, a legellentmondásosabb nyilatkozatok. Meéiar sakkban tartja az igazságszolgáltatást és az országot. A probléma lényege, hogy nem tudják előállítani kihallgatásra, hogy feleljen három kérdésre. Szinte hihetetlen, mit megenged magának. Kijelenti, hogy a kormány alkotmánysértő, és törvényellenesen jár el vele szemben. Bezárkózik tren- csénteplici villájába, és közben a kormány ellen uszítja választóit, akiknek öregecske csoportjai lakhelye körül őrködnek, nehogy betörjön a rendőrség a hőn szeretett vezér lakásába. Meciar azzal fenyegetőzik, hogy hívei tüntetBűnbakok vagyunk? D. Varga László __________ Iv án Miklós gazdasági kor- mányalelnök nemrég megvilágosította elménket. Szerinte a szlovákiai munkanélküliségi arány többek között azért kétszerese a környező országokénak, mert nálunk nem megfelelően alakult a demográfiai fejlődés, azaz a hatvanas-hetvenes években magas volt a születési arány, melynek lecsapódása, hogy néhány százezer fiatal a kilencvenes évekre lett munkaérett. Minderről tehát mi, szülők tehetünk, mert nemzőképességünket rosszul időzítettük. Ha előre tudtuk volna, amit a kormányalel- nök utólag, bizonyára éltünk volna a csúsztatás lehetőségével. A gazdasági szakember múltkori nyilatkozatában ezen kívül több okot is említ: a magas kamatot, az adó- és egyéb terheket, a hitelhiányt és a bűnözést, amelyek mind negatívan beni is készek a védelmében, ami komoly rendzavarásokat okozhatna, hiszen rajongói közismerten agresszívek. A HZDS-nek a hatalom visszaszerzésére indított aláírás- gyűjtése ugyan sikeres volt, azonban egyelőre jegelték a népszavazást, mivel a közvélemény-kutatások szerint a lakosság 58 százaléka ellenzi az előrehozott választásokat. Az országban egyre nagyobb a bizonytalanság. Úgy tűnik, egyelőre nem fenyegeti a kormányt a szétesés, azonban az erőszaktól, törvénysértéstől tartózkodó hatóságok tehetetlenek, Meéiar kihallgatása tovább késik. A vén róka pedig éjjel-nappal azon töri a fejét, hogyan bújjon ki a felelősségre vonás alól, hogyan menthetné meg amnesztiában részesített cinkostársait és önmagát. Úgy tűnik, hogy a meciari eszménykép egyre torzabb, és az ország lakosságának döntő többsége elítéli ezt a törvénysértő magatartást, a társadalmi béke bom- lasztását. Ennek a kötélhúzásnak a győztese csakis a törvényesség lehet. folyásolják a vállalkozásfejlesztést. Mindezt fokozva a munkanélküliség okozójának tartja Miklós azt is, hogy „a lakáshiány miatt az emberek nem tudnak munka után utazni”. Szerintem utaznának ők szívesen, ha futná rá a pénzükből. Azt már feltételes módban fogalmazta meg az alelnök úr, hogy javítani „kellene” a vállalkozások feltételeit, növelni „kellene” a beruházásokat. „S míg külföldön teljes mértékben értékelik lépéseinket, idehaza feketén látjuk a dolgokat” - állapította meg a legolvasottabb szlovák napilapnak adott interjújában. Talán igaza van. Nagy különbség külföldről nézni azt, amit itthon naponta megélünk. Amikor majd itthon is elmondhatjuk azt, amit külföldről látnánk, a lakosság is elégedettebb lesz. Ám addig sok víz lefolyik még folyóinkon, és egyre nő azok száma, akik nem látják a túlsó partot. A szerző szabadúszó publicista Újkori Soóky László________________ Vegyünk példának egy darabka földet, mondjuk, az egykori Komárom vármegyében, a Duna bal partján. Ne túl nagy darabot, csak akkorát, hogy gukker nélkül beláthassuk. Legyen a föld rét, hogy ne botladozzunk rajta, s döntsünk úgy, hogy ez a földdarab valakié, mondjuk, egy magyar emberé. Aztán jöjjön egy háború, a háború után jöjjön egy béke, melynek záradéka legyen Trianon, és a föld már ne legyen a magyar emberé. A föld egy derék szlovák telepesé legyen, ne árendába, hanem vagyonba, mintha megvette volna. Aztán jöjjön egy másik háború, pillanatokra kapja vissza a magyar ember a földjét, s aznap, amikor visszakapta, emberünk derűs jókedvvel, erős hittel, papja áldásával menjen el a Don kanyarjába, ott harcoljon, és haljon hősi halált földjéért, hazájáért. Majd mint mindennek, legyen vége a háborúnak is, a hősi halott hátrahagyott családja legyen háborús bűnös, a darabka földet konfiskálják, és kapja meg egy másik szlovák telepes, aki szinValamikor három nyelven beszéltünk Elolvastam a Vasárnap 11. számában az Illúziók kora, Szlovákia c. írást. Hogy miért íratják a szülők gyermeküket szlovák, illetve magyar iskolába? „Igazságból, becsületből”. Mi, idősek magyar iskolába jártunk. Nekünk, felvidékieknek ez megfelelt. A mezőgazdaságban mindenki megkereste a kenyerét. A fiúk háromévi katonaság után büszkén jöttek haza, megtanultak csehül. Ez ma már nem elég. A mi diákjaink kijárják az iskolát, megtanulják a leckét, de semmi többet. Mindent megkapnak, és mégis kisebbségi érzésük van. Nem értik meg a másikat. Ma nem tén derék. Aztán a telepes, akit nem érdekelt a föld, adja be a föl- decskét az éppen alakuló szövetkezetbe, nyomban azután, hogy beköltözött a háborús bűnös hősi halott magyar ember házába, akinek kollektív bűnös családját időközben áttelepítették, mondjuk, hazaországba. A szövetkezet jó anyaként befogadta a földecskét, telepes gazdája pedig visszaköltözött a hegyek közé, miután a háborús bűnös hősi halott magyar ember házát eladta, mert ő a hegyek között sokkal jobban érezte magát. A föld is jól érezte magát a szövetkezetben, feltört ugar lett belőle, töméntelen búzát meg kukoricát termett. Egyszer csak, szinte a semmiből, jött egy rendszerváltozás, és a földdarab megint valakié lett. Törvénybe foglalták, létezését telekköny- vezték, s egy időben lett az első és a második szlovák telepesé, csak a magyar emberé nem lett soha többé. A két derék telepesazért íratják a szülők a gyermeküket másik iskolába, hogy érvényesüljön. Jó hallani, amikor az idősek mesélnek gyermekkorukról. Főleg a pozsonyiak, Itt valamikor mindenki három nyelven beszélt. Amikor a szlovák, német, magyar csemeték kijöttek az utcára, mindenkivel szót értettek. Nálunk sincs lemaradás. Hisz már az óvodában tanulnak angolul. Mi büszkék vagyunk a tisztelt magyar vezetőinkre, akiknek mindenre kiterjed az érdeklődési körük. Hassanak oda, hogy a diákjaink be is tudjanak illeszkedni a közéletbe. Régi mondás: ahány nyelv, annyi ember! Az ifjú generációt erre kell nevelni. Egy pozsonyi néni nek most sem kellett, hiszen amott éltek, ha éltek, már valahol a hegyek között, s utódaik csak a földtörvény kapcsán döbbentek rá, hogy valahol a Duna mellett van egy síkság, a síkságon pedig egy darabka föld, ami a foszladozó papírok szerint őket illeti. Ők pedig elindulának a síkság felé, no nem azért, hogy megműveljék a földet, hanem a földért alanyi jogon járó vagyonrészért igyekeztek, s igyekezetüket siker koronázta, vitték az ősi jus- sot, ahogy a mesebéli héja vitte a valóságos kiscsibét. E darabka föld kapcsán jutott az eszembe, hogy erre az utolsó földtörvényre az akkor még Csehszlovákiának nevezett ország legesleg- nagyobb demokratái adták atyai áldásukat. Úgy hívták őket, hogy Alexander Dubcek és a ma is államfőként működő humanista Václav Havel. Lám, lám, a hatalom birtokába került Havel sem tudta magát megvédeni a sovinizmus csábítáMiért kellene bocsánatot kérnünk? Hallom a minap a szlovák rádió magyar adásában, hogy a Malíková megint megjegyzéseket tett. Mit óhajt az az öreg kisasszony? Neki még az is fáj, hogy az államfő, Rudolf Schuster próbált pár szót szólni Magyarországon a magyarokhoz magyarul? Ennek a nőnek nincs más gondja, csak örökké a magyarok? Vagy talán az a baja, hogy a másik ember tud más nyelven is, mint őnagysága? A magyaroknak kell bocsánatot kérni a szlovákoktól? Miért? Azért, mert mi, magyarok nem telepítettünk ki senkit, mint a szlovákok? Marhavagonban, télen, ahol töbsától és súlyos terhétől. Azért, hogy látszólag nagy ember maradhasson, vagy legalábbis a csehek annak tekintsék, 1994. május 29-én Kozlanyban nagy embernek kiáltja ki Eduard Benest. Pillanatok alatt elfelejtette, hogy a rendszerváltozás előtti nehéz időkben Havel jóformán senki mástól, csak a magyar értelmiségtől és a magyar médiumoktól kapott bátorítást, támogatást. A Benessel kapcsolatos egykori megnyilvánulása által Havel cinkosává lett a dekrétumok szellemi atyjának, kisstílű gyarmatosítóvá, jelentős szlovákiai magyar támogatottsággal a háta mögött. Megsiratni való, hogy az ezredfordulón egy darabka föld kapcsán ilyen végkövetkeztetésekre lehet jutni. Igen ám, csak az a helyzet, hogy ha egymás mellé rakom e kis darabka földeket, akkor rájöhetünk, hogy egyötöd Szlovákia területétől fosztotta meg a szlovákiai magyarságot a kor egyik leghumánusabb embere. Árra viszont már nem volt bátorsága, hogy a magyarokat ért sérelmek miatt bocsánatot kérjen. Bizony mondom, elegendő gyarlóság szorult mindannyiunkba. ben megfagytak? Vagy azért kellene bocsánatot kérni, hogy nem fagytak meg mindnyájan? De honnan tudná ő azt, hogy a magyarokat úgy telepítették ki, mint az állatokat? Hiszen ő még a világon sem volt. Az öreg kisasszony nem emlékezhet rá, hogy mi és hogyan történt, mert amióta ő a világon van, senki őt nem bántotta, a magyarok biztosan nem. Ha mindig a múltban fogunk kotorászni, akkor soha, sehová nem jutunk el. Még II. János Pál pápa is bocsánatot kért a zsidóktól. Államfőnk is bocsánatot kért Izraelben, ahogyan a cseh államfő, Havel is bocsánatot kért a németek kitelepítéséért! U. B. Mária nyugdíjas, Szene Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Polta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Jegyzet Olvasói levél
