Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-05 / 14. szám
2 2000. április 5. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Nyugalom, de meddig? Szűcs Béla______________ Ember legyen a talpán, aki a zavaros szlovákiai belpolitikai helyzetben világosan látja a kiutat, a kormánykoalíció négyéves fennmaradásának lehetőségét. Nincs nap, hogy az újságokban ne tűnne fel újabb és újabb személyek neve, akiket politikai, gazdasági ügyeskedéssel, megvesztegetéssel gyanúsítanak, akár egyéni meggazdagodás, akár a pártkassza támogatása áll a háttérben. A választópolgár egyre kiábrándultadban figyeli a „leleplező” intrikákat, az érintettek pedig körömszakadtáig tagadnak. Miközben különféle bizalmas iratok kerülnek nyilvánosságra, a gyanús személyek, pártok igyekeznek mindent elkenni. A kormánykoalíció a múlt héten élte át eddigi legsúlyosabb válságát. A lépten-nyomon hangoztatott kompromisz- szumkészség begörcsölt, és komoly veszélybe került a sokpárti kormányzás. Az egész bonyodalom fő rendezője Migas baloldali pártja, amely úgy látja, itt az alkalom, hogy Dzurindát kitúrja, vagy legalábbis újabb miniszteri helyeket marjon el a meggyengült koalíciós partnerektől. Mesterkedésüket azzal indokolják, hogy a kormányfő választási pártja, az SDK már nem létezik. A koalíciós marakodás közben a háttérben Meciar röhög a markába, és abban reménykedik, hogy nem is kell népszavazást rendezni, a koalíció anélkül is szétesik, és sor kerül az általuk annyira óhajtott előrehozott választásokra. Egyes politológusok szerint egy új választások után Migas pártja lepaktál a néppárttá kikiáltott HZDS- szel és Ficóékkal együtt sikerül kormányt alakítaniuk. Persze ezek is csak találgatások. Az SDE múlt szerdán egyelőre visszatáncolt, és megelégedett Dzurinda garanciájával, hogy az SDK parlamenti frakciója egységes lesz a törvényhozásban. De vajon meddig tart a nyugalom, s mikorra várható az újabb támadás? Figyelem! A Vasárnap ünnepi, húsvéti számának tartalmából: * Az UTOLSÓ ÓRÁBAN- hogyan mentsük meg népi kultúránk gyöngyszemeit. *JÉZUS SZENVEDÉSEI- Rembrandt festményei alapján. *Nincs már. nekem vágyam semmi- Új magyar film Rába Rolanddal a főszerepben. *EGy KASSAI EUROPÉER 100 éve született Márai Sándor. * HeLGOLAND, a HOMÁRBÓDÉK SZIGETE- Németország legjobb klímájú szigete igazi turista- paradicsom. ‘Wesselényi Miklós, a zsibói Herkules- 150 éve halt meg a reformkor nagy alakja. * Dali' és Gala - a furcsa pár *Sok publicisztika, nagy, egész oldalas keresztrejtvény. A Hang-Kép ünnepi számának kínálatából: *Mit jelképez a kereszt? A ,jel” mindenütt feltűnik, ahol keresztények vannak. *A templomos lovagok felemelkedése és bukása Történelmi visszapillantó. *Kösse megi Blúz fölött vagy önmagában is viselhető színpompás kardigán. ‘Magasabb szinten. A térelválasztásnak egyik kedvelt módja a szintkülönbségek kialakítása a lakásban. Jó tanácsokkal, ötletekkel szolgálunk. ‘TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR ÁPRILIS 15-ÉTŐL 28-ÁIG. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vöx Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon:.582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A magáé milyen vírustól szenved? Agócs Ernő karikatúrája Felülnézet Tanítónap előtt, után Soóky László ______________ Új sághírből tudom csupán, hogy Szlovákiában egyre kevesebb magyar gyereket íratnak a szülők magyar iskolába. Ha nem olvasnám egyetlen és független hazai magyar napüapunkat, eszembe sem jutott volna ilyen dőreség, hiszen a végtelen szlovákiai demokráciában most majdnem mindenkinek majdnem mindent szabad. Illetve hát magyarnak lenni azért nem főnyeremény. De mi akkor is dacos, pirospozsgás és nagybajszú magyarok maradunk. Erre utal például az is, hogy vezetékneveinket a szlovákiai magyarságnak majdnem két százaléka anyakönyveztette magyarul. Igaz, hogy a törvény ezt mindenki számára lehetővé tette, de mi ne legyünk telhetetlenek, a majdnem két százalék már publikálható adat, amit bármikor odatolhatunk a népnemzeti szlovákok orra alá mint példaértékű bizonyítékot: mi kiállunk magunkért ha kell, ha nem. Üdítő példaként hozhatnám fel azt az időszakot, amikor a búcsi és a bátorkeszi magyar iskola igazgatója és pedagógusai nem adták ki a szlovák nyelvű bizonyítványokat, akkor majdnem az összes többi magyar iskola igazgatósága szolidaritást vállalt velük. Igaz, hogy a többiek kiadták a szlovák nyelvű bizonyítványokat, és szűkebb pátriámban olyanról is tudok, hogy az akkori igazgató fiókba süllyesztette a pedagóguskar tiltakozó levelét, de mély meggyőződésem, hogy ezt gyermekeink érdekében és a szlovákiai magyarság fennmaradásáért tették. Nem osztom azok véleményét, akik azt mondják, hogy ez kishitűség vagy esetleg alibizmus volna. Nem osztom azért, mert ebben az esetben sokkal kézenfekvőbb kifejezés a gyávaság s a már génekbe hatolt komformiz- mus. Az egyébként is gyéren szaporodó magyar gyermekek szülei méltán esnek gondolkodóba csemetéik jövőjét illetően ilyenkor, amikor egy közösség meghatározó embere, az iskolaigazgató nem áll ki fajtája igazságáért, hanem homokba dugja a fejét. Azután majd valaki dönt, és majd valami lesz. A tavalyi események eredménye most mutatkozik meg, amikor a háború óta legkevesebb magyar gyerek került magyar iskolába, illetve arányosan a legtöbb magyar gyereket íratták szlovák iskolába. A szülők elbizonytalanodásának a helyi események mellett, azokkal párhuzamosan más okai is lehetnek. Minden bizonnyal jelentős hatással bír a szülői és egyben a közgondolkodásra is az az immáron tíz éve tartó sikertelenségsorozat, ami a szlovákiai magyar közéletet kísérti. A választási és politikai ígéretekből a rendszerváltás után jószerével semmi sem teljesült, közéletünk a mélynemzeti szlovák diktátum gyökereiből táplálkozik. E diktátum célja a magyar iskolaügy, kultúra teljes leépítése abban a tudathasadásos helyzetben, hogy a jelenlegi szlovák kormányban vállalt szerepünk kapcsán akarva-akaratla- nul is bábáskodunk a szlovákiai magyarságot mélyen érintő, sértő és elmarasztaló döntések megszületésénél. Ha hivatásuk értékében elbizonytalanodnak a szlovákiai magyar pedagógusok, ha munkájuknak nincs becsülete, s ezt nap mint nap éreztetik velük, különösen a szomszéd tanáriban magabiztosan és nagyobb fizetésért ülő szlovák pedagógusok, akik egyébként zömében magyarok, akkor hogyan várhatnánk el egy jó szándékú, magyar, becsületes, de gyermeke jövőjének bizonytalansága miatt kétségbeesett szülőtől, hogy helyesen döntsön? A kérdést másként is felvethetjük: mennyivel rosszabb döntés és mennyivel erkölcstelenebb az, hogy a magyar szülő szlovák iskolába íratja a gyermekét, mint az, hogy választott vezetőink a kassai kormányprogram és Eduard Benes dekrétumainak bélyegét homlokukon hordozva kollektív bűnösként egy kormányban ülnek a megbélyegzőkkel? Mindkettő magatartás és erkölcs kérdése. Vajon melyik esetben nagyobb az önfeladás felelőssége? Falusi és kisvárosi szinten a behatások utáni néhány napig beszédtéma, hogy ez idén hányán hagytak el bennünket, aztán a seb beheged. A közigazgatás magasabb szintjén az általam felvázolt kérdéseket mostanában nem illik felvetni, hiszen vezetőink dacolva minden nehézséggel, véres veríték árán szenvedik el mindennapos vereségeiket, vereségeinket. A szlovák testvérek nem szeretnek bennünket, de majd mindig szeretettel gondolnak vissza ránk. Olvasói levél Felszabadulás - süvegtől a bocskorig 1945 áprilisában Mindszenty József veszprémi megyés püspök hazafelé tartott a sopronkőhidai fegyházból, ahová a nyilasok hurcolták. Az úton egy parasztember ballagott vele szemben. A püspök kedélyesen szólította meg az öreget: „No, bátyám, kendet is felszabadították?” A felelet keserű volt, és igaz: „De fel ám, süvegemtől a bocskoromig.” Bizony, aki körülnézett a kifosztott országban, láthatta a „felszabadítás” eredményét. A lakosságot nem fel, de megszabadították csekélyke vagyonától, sokat még emberi méltóságától is. Érdemes megjegyezni, hogy 1945 nyarán egy felmérés szerint 50 ezer nőt ápoltak ázsiai szifilisszel a magyarországi kórházakban. Fel sem mérhető azoknak a gazdáknak és polgároknak a száma, akiket családjuk és javaik védel- mezése miatt lőttek agyon a „hős” szovjet katonák. A legszomorúbb azonban az, hogy voltak magyarok, akik látták népük és hazájuk pusztulását, de hogy hatalomhoz jussanak, kiszolgálták elnyomóinkat, és az egekig magasztalták őket. Ezek voltak a magyar kommunisták. Április 4-ét a felszabadulás ünnepeként erőltették rá Magyarországra, s torkuk szakadtából ordították mindenütt a szovjet-magyar örök barátság áldásos létét. Bármikor képesek voltak a legkiválóbb egyéniségeket börtönbe, s nem ritkán hóhérkézre juttatni, csak hogy Sztálin elvtárs bábjaként kiélhessék beteges uralkodó hajlamukat. A grúz varga fia tudta, hogy ebben a piszkos munkában csak az emberi söpredékre számíthat, ezért kivétel nélkül hatalomra is juttatta azokat. Ma már mindez a múlté, hiszen a polgári demokrácia ki- építésén fáradozunk immár több mint egy évtizede. Az 55 évvel ezelőtti események azonban nem múltak el hatástalanul, mert a letűnt rendszer figuráit, sajnos, örököltük, s ezek ugyanazt csinálják, amit annak idején mára elaggott elvtársaik műveltek. Bárkit kiszolgálnak, aki tenyerükbe valamit csöppent. Nem tudnak belenyugodni vereségükbe, ezért mindenhová igyekeznek befurakodni, a parlamenttől kezdve az önkormányzatokig. Mi azonban sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint apáink voltak 55 évvel ezelőtt, mert nincsenek itt a „felszabadító” ázsiai hordák, amelyek fegyvereik erejével adnának nyomatékot akaratuknak. A felelősség tehát a miénk, hogy a szabad választások idején jogainkkal élve kizárólag egyenes jellemű, szilárd erkölcsű emberekre bízzuk sorsunkat. 1945 fekete húsvétja figyelmeztessen bennünket, hogy a rablást és fosztogatást felszabadításnak hazudókat és utódaikat ne engedjük a kormányrúdhoz, s szavaikat engedjük el a fülünk mellett. Sárközi János, Szentpéter