Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-05 / 14. szám

Politika 2000. április 5. 3 Tisztelt Ház Hajógyári capriccio Fehér Miklós______________ Több törvénytervezetet elfoga­dott, két képviselői javaslatot pe­dig elutasított a parlament a leg­utóbbi ülésszakán. Ez utóbbiak egyikét a Demokratikus Baloldal Pártja (SDE) javasolta, s lényegé­ben megszüntette volna a munka- viszonyon kívüli (alkalmi) mun­kavégzés lehetőségét. A nyugdí­jasmunka „megadóztatása” után ezt a méltánytalan javaslatot még koalíciós partnerünk nyomására sem voltunk hajlandóak támogat­ni, aminek meg is lett az „eredmé­nye”: az SDE viszont azt a javasla­tot buktatta meg, amely lehetővé tette volna a közhasznú munkák finanszírozását a szociális alap­ból. Leegyszerűsítve: ez a javaslat szociális segély helyett munkale­hetőséget kínált. Több kérdés is felmerül az emberben: az elutasí­tásban talán a Kosovan-ügy is sze­repet játszott? Kicsinyes bosszú mindenáron? Fontosabb egy em­ber, mint sok ember sorsa? Az elmúlt hét egyik régiónkat érintő híre: kifőzde létesült Gútán. Oda jutottunk, hogy in­gyenkonyhákkal fogjuk megolda­ni a munkanélküliséget? Mit szól­nának ehhez Komáromban az utóbbi napokban sokat emlege­tett hajógyáriak? Én tíz évig dol­goztam ebben a gyárban, ott volt az első munkahelyem. Amit az életben elértem, azt nagymérték­ben a hajógyárnak, a hajógyáriak­nak köszönhetem. Lehetőséget kaptam a rendszerváltáskor, ott lehettem az első Nyugatra irányu­ló hajó megtervezésénél. Ezer szállal kötődöm a gyárhoz, alkal­manként még most is tervezek hajókat. Mindent megteszek a ha­jógyár megmentéséért. Különbség van szavak és tettek, a felelősségteljes cse­lekvés és csevegés kö­zött. Sokszor az a lát­szat, hogy aki sokat beszél, az tett is vala­mit az ügyért, pedig csak az ismert „Meciar-jelenség” ez, amikor az illető olyan meggyőzően, határo­zottan hazudik, hogy sokan hisz­nek neki, s mire fény derül a ha­zugságra, már késő. Ilyen hazug­ság volt a szlovák újgazdag (kapi­talista) réteg létrehozásának ter­ve. Százmüliós vagyonokhoz jut­tatták a mozgalomhoz közeli sze­mélyeket, akik tízmilliókat zsebre vágtak, a rájuk bízott vagyont el­kótyavetyélték, és felelőtlenül munkanélkülivé tettek több ezer embert. A komáromi új tulajdonosok, akiknek semmi kötődésük nincs a hajógyárhoz, már majdnem mindent tönkretettek. Termé­szetesen a balkáni háború hatá­sa is érezhető, de ki hisz, ki fog hinni azoknak az embereknek, akik már máshol is tönkretettek több vállalatot? A tulajdonosok felelnek a tulajdonuk működte­téséért, senki más! Övék a fele­lősség. Más bűnöst keresni lehet, de most a legfonto­sabb teendő meg­győzni mindenkit, aki segíteni tud, hogy segítsen. Ne a tulajdonosoknak, hanem az alkalma­zottaknak. Adott a helyzet, adott egy teljesen magán­kézben lévő részvénytársaság, amelynek teljes vagyona zálog­ban van. Nincs pénz a fizetések­re, alapanyag vásárlására, hatal­masak az adósságok. Tudok-e én itt bármit is tenni, én, aki két hó­napja vagyok képviselő?! A segít­ség feltétele a tulajdonosváltás. A kormány részéről már volt ilyen ajánlat, ezt - valamikor no­vemberben - a tulajdonosok visszautasították. Most képvise­lői nyomásra kijelentették: haj­landóak zálogba tenni részvé­nyeiket. Ha hazudtak, a hajó­gyárnak vége, ha nem, meg kell próbálni a kassai forgatókönyv megismétlését. Vagyis a tulajdo­nosi jogok gyakorlásának fel­ügyeletét a szükséges időre ve­gye át az állam, és szigorúan el­lenőrizze a pénzmozgásokat. Úgy, ahogy megmentették a kas­sai vasművet, a hajógyárat is si­kerülhet megmenteni. Jó lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne! De mindenkinek megvan a saját sze­repe, a munkásnak, a szakszer­vezetnek, a polgárnak és a képvi­selőnek is. Egységesen, s főleg összehangoltan kell cselekedni. Nagyszerűen demonstrálták ere­jüket azon a pénteki felvonulá­son a szakszervezetek, csaknem az egész város ott volt. Csodálat­tal figyeltem a résztvevőket, ne­héz helyzetükben is fegyelmezet­tek, méltóságteljesek voltak. Megérdemlik a segítséget, mert dolgozni akarnak. Nem kérnek az „ingyenkonyhából”! A szerző a parlament alkotmány- jogi bizottságának tagja. Meg kellene ismételni a kassai forga­tókönyvet. Március 24-én azért is tüntettek a hajógyár dolgozói, mert akkor még mindig nem kapták meg (március 13-án kellett volna) a februári fizeté­süket. Jelenleg is mintegy ezer alkalmazottat fenyeget az elbocsátás ve­szélye - tavaly 637 embert bocsátottak el a gyárból. Még egy érdekes adat: március végén 1920-an dolgoztak a hajógyárban, a kilencvenes évek közepén az alkalmazottak száma kb. háromezer volt. A múlt év őszén az alkalmazottak zömét kényszerszabadságolták. TA SR-felvétel Kmef Tibor: „Tárgyalások folynak arról, hogy a következő tanévtől Komáromban nyitnánk kihelyezett tagozatot” Még sokáig kell várni az önálló karra Archív felvétel Vrabec Mária _____________ Az oktatási tárca a közelmúltban jóváhagyta a nyitrai Konstantin Egyetem új statútumát, amely hosszú idő után újra jogi alapok­ra helyezte a magyar pedagógus- képzést az intézményben. Kmef Tiborral, a kisebbségi pedagó­gusképzésért felelős rektorhe­lyettessel arról beszélgettünk, mire kötelezi az egyetemet a „részt vállal a nemzetiségi peda­gógusok, kulturális dolgozók és népművelők felkészítéséből” megfogalmazás. Az akadémiai szenátus döntése alapján az ún. nemzetiségi szek­ciók irányítják majd a kisebbsé­gi pedagógusképzést. Mikor vár­ható a szekciók tanácsainak megalakulása, és milyen jogkö­rei lesznek majd? A rektor nemzetiségi tanácsadó bizottsága már kidolgozta a ma­gyar, roma és német szekció sta­tútumának javaslatát, a rektorjó­váhagyta, s egy hónapon belül megtárgyalja az akadémiai sze­nátus is. Ezt követően megala­kulhatnak a tanszéki és kari ta­nácsok, majd az egyetemi tanács. Ami a magyar szekciót illeti: a tanszéki tanácsokat az egyes tan­tárgyakat magyarul oktató peda­gógusok, doktoranduszok és egy diák alkotná, a kari tanácsba pe­dig a tanszéki tanácsok választott képviselői és két magyar diák ke­rülne. Végül az egyetemi tanács­ba mindhárom kar két-két peda­gógust delegálna, és helyet kap­na benne az egyetem magyar di­ákjainak három választott képvi­selője is. A szekciók tanácsai a tanszékvezetőnek, a dékánnak vagy a rektornak tehetnek javas­latokat, döntési jogkörük azon­ban nem lesz. Ily módon továbbra is az egye­tem mindenkori vezetésének jó szándékán múlik majd, fi­gyelembe veszi-e a nemzeti­ségi szekciók javaslatait. A felsőoktatási törvény értelmé­ben a döntés joga és felelőssége is a dékánra és a rektorra hárul. Nem ruházhatjuk fel a nemzeti­ségi szekciókat olyan jogkörök­kel, amelyekért más viseli a fele­lősséget. A magyar tagozat legnagyobb gondja évek óta a pedagógushi­ány. Tervezik újabb, magyarul is tudó tanárok felvételét? A pedagógushiány az egész egyetemre jellemző, az egy ta­nárra eső diákok számát illetően országos elsők vagyunk, viszont a bérek valamennyi szlovákiai felsőoktatási intézmény közül nálunk a legalacsonyabbak. Idén 3,5 millió koronával kevesebbet kaptunk béralapra, mint 1999- ben. Jelenleg kb. 50 magyarul is oktató pedagógus dolgozik az egyetemen, 23 a természettudo­mányi, 17 a pedagógiai és 12 a bölcsészkaron. Ha a kormány és a tárca komolyan gondolja a ma­gyar pedagógusképzés megoldá­sát, akkor változtatnia kell az anyagi támogatáson. Magyarul is hallgatható tantár­gyak híján valószínűleg folyta­tódni fog az a tendencia, hogy évről évre kevesebb magyar diák jelentkezik Nyitrára. Úgy tűnik, az idén tartani tudjuk a tavalyi szintet. Nem kizárt, hogy a szekciók megalakulása után, a sikeresen felvételizett diá­kok számától függően, az egyes szakokon pótfelvételit hirdetünk. Az egyetem vezetőségének célja a magyar levelező diákok számá­nak növelése, ezért jelenleg tár­gyalások folynak arról, hogy a következő tanévtől Komárom­ban nyitnánk kihelyezett tagoza­tot, ahol a tervek szerint a ma­gyar nyelvet biológiával, mate­matikával, politológiával vagy etikával lehetne választani. A »szétszórt« tantárgyválasztás miatt sem alakulhattak ki az egyes tanszékeken magyar cso­portok. Várható-e pl. a kötött szakpárosítások meghirdetése? Bizonyos tantárgyak esetében a dékán hozhat ilyen döntést, de a felsőoktatás az egész vüágon a kreditrendszer felé halad. Mi jö­vőre térünk át az EU-kompati- bilis ECTS kreditrendszerre, amely már a karok közötti tan­tárgypárosítást is lehetővé teszi, és megkönnyíti a külföldi tanul­mányutak szervezését. A magyar csoportokat illetően a megoldás kulcsa a megfelelő létszámú ma­gyar diák és magyarul is oktató tanár - így a sokféle kombináció ellenére is együtt hallgathatná­nak egyes tárgyakat a különböző szakot választó diákok. Lesz önálló nemzetiségi kar, vagy a szekciókkal megoldott­nak tekintik ezt a kérdést? Elvben az egyetem vezetőségé­nek nincs kifogása a nemzetiségi kar ellen, de ehhez jelenleg sem a személyi, sem az anyagi feltéte­lek nem adottak. Az akkreditá- ciós bizottság által meghatáro­zott feltételek alapján a kar mű­ködéséhez legalább egy, 65 éves­nél fiatalabb professzor, megfele­lő számú docens, számítástech­nikai információs rendszer, könyvtár és laboratórium szüksé­ges. A tárca anyagi támogatása nélkül mindez elképzelhetetlen. A magyarországi főiskolákon szerzett diplomák honosítása kapcsán sok bírálat érte az egye­temet, egyrészt a csaknem két­éves késés, másrészt a négysze­meszteres továbbképzés miatt. Sokan úgy tesznek, mintha ez ki­zárólag a mi hatáskörünkbe tar­tozna, holott nem mi döntünk ar­ról, hogy milyen végzettséggel kell rendelkeznie a Szlovákiában oktató pedagógusnak. Nem tu­dok róla, hogy a komáromi váro­si egyetem vezetői tárgyaltak vol­na a nyitrai egyetemen bárkivel is a diplomák majdani honosításá­ról, mielőtt meghirdették az első felvételi vizsgát. És vajon a városi egyetemeken tájékoztatták-e a diákokat arról, hogy ott nem sze­rezhetnek Szlovákiában is érvé­nyes pedagógusi diplomát. Mivel nem kötelességünk a külföldi diplomák honosítása, részünkről lezárhattuk volna az ügyet azzal, hogy kijelentjük: a szóban forgó pedagógusok végzettsége nálunk a baccalaureatusi fokozatnak fe­lel meg. ’98 decemberében az akkreditációs bizottság is úgy döntött, a magyarországi tanító­képző főiskolák diplomái egy az egyben nem azonosíthatók az ál­talunk kiadott diplomával, és ja­vasolta a kérdés felülvizsgálását, ezért kellett az érintetteknek vár­niuk. Az volt a célunk, hogy se­gítsünk azokon, akik talán má­sok hibájából kerültek ilyen hely­zetbe, ezért ajánlottuk fel a négy­szemeszteres továbbképzés lehe­tőségét, amit később háromra csökkentettünk. Az első negyven jelentkező már elkezdte a továbbképzést. Med­dig vállalja a Konstantin Egye­tem a magyarországi diplomák honosítását? 2001-ben indítjuk az utolsó cso­portot, szemeszterenként kb. negyven diákot tudunk felvenni, jelentkezési sorrendben. Ezután valószínűleg újra nyitott kérdés lesz a Magyarországon végzett pedagógusok érvényesülése, ezért meggyőződésem, hogy a magyar pedagógusképzést itt­hon kell megoldani. A Konstan­tin Egyetem felvállalta ezt a fel­adatot, szándékunkban áll növel­ni a nappali tagozatos magyar di­ákok számát, új kihelyezett tago­zatot nyitni a levelező hallgatók számára, és különösen fontosnak tartjuk a működőképes magyar szekció kiépítését. Benes-dekrétumok Vonakodnak a csehek Ottó Pick cseh külügyminiszter­helyettes a napokban kijelentet­te: a szudétanémet-probléma mi­att az osztrák parlamentben gon­dok lehetnek Csehország jövőbeli uniós csatlakozásának jóváha­gyásával. „Az osztrák kormány minden nyilatkozatában azt állít­ja, hogy a két kérdést nem kötik össze, Haider azonban mást állít. Tudatosítanunk kell, hogy csatla­kozásunkat minden tagállam parlamentjének jóvá kell hagy­nia. A német parlamentben nem lesznek problémák, az osztrák­ban azonban lehetnek.” Pick le­szögezte, hogy a cseh-szudé- tanémet viszony súlypontja jelen­leg áttevődött Németországból Ausztriába. Németországban a szociáldemokraták választási győzelme után csökkent a szudé- tanémetek befolyása a kormány­ra, míg Ausztriában Haider Sza­badságpártjának sikere nyomán felerősödött. A Benes-dekrétumokról az ere­detileg januárra tervezett osztrák-cseh .jogtörténeti” tár­gyalásokat a cseh fél immár meghatározatlan időre elhalasz­totta - erről a Pick-nyilatkozat után számolt be a Die Presse cí­mű bécsi lap. Christian Prosl, a tervezett tárgyalások kijelölt osztrák résztvevője közölte: Prá- gá bejelentette, hogy „nincs kellő bizalma a jelenlegi osztrák kor­mány iránt”, s ezt Bécsben mély sajnálkozással vették tudomásul A tárgyalásokon mindenekelőtt a Benes-dekrétumokról lett volna szó, amelyek alapján a náci bű­nökben való kollektív részesség­gel vádolták meg és űzték el Csehszlovákia német és magyar nemzetiségű lakosságának jelen­tős részét. Bár a dekrétumoknak ma már nemigen van gyakorlati jelentőségük, mind Csehország­ban, mind Szlovákiában érvény­ben vannak, s a politikai vezetés, a társadalom és a tudósok köre is vonakodik visszavonni a dekrétu­mokat és vállalni, hogy a néme­tek és magyarok elüldözésével jogtalanságot követtek el. MTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom