Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-05 / 14. szám
T7 / Vasarnap Szlovákiai magyar családi magazin Riport _________ Sc huster-matt a nacionalizmusnak. A szlovák államfő magyarországi látogatásáról. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. április 8-ától 14-éig Kedves Olvasóink! A húsvéti ünnepekre a Vasárnap dupla terjedelemben, 32 oldalon jelenik meg, sok olvasnivalóval, a Hang-Kép melléklet pedig 80 oldalon. Lapunk második oldalán többet is megtudhat. Keresse április 12-étől a lapárusoknál. Egykori és mai társasjátékaink Cslovecse - nyugi? Bodnár Gyula _____________ Fe gyverropogás hallatszik, trágár szavak sorozata. Apró nindzsák rúgnák gyomorszájon amolyan zsanklódfandamosan nemecsek ernőt. A facsemetének már vége, az éjszaka eldobott borosüveget ugyancsak sikerült kivégezni egy jól irányzott dobással. Törjön, hulljon darabjaira minden, mi egész, még. Mai gyermekjátékok. A régiek, az ipiaplacstól a golyózásig, jószerével eltűntek. És vajon marad-e valami a meleg vagy éppen hűvös szobába csalogató, felnőttet is asztalhoz ültető egykori társasjátékokból? Van-e még cslovecse, például? Mérgelődik-e még az ember, akit pont akkor billentenek fenéken kárörvendő kuncogással, amikor egyetlen lépés választja el a céltól? Vagy ezeket a pici, színes bábukat is sarokba dobta az idő, netán végképp lesöpörte őket az asztalról? Hagyjuk. Gazdálkodjunk inkább okosan, ahogy arra egy későbbi társasjáték figyelmeztetett, melyből annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években rengeteg doboz került át ide Magyarországról, és vált legalább olyan népszerű játékká, mint az Ember, ne mérgelődj! Gazdálkodj okosan! Segíts az időseknek átkelni az úttesten, ne szemetelj, ne nyúlj a gyógyszeres dobozhoz, ne dohányozz, olvass, járj színházba, de legfőképpen tanulj meg takarékoskodni. Leszámítva a főiskolás esztendőket, éppen harminc éve dolgozom, de nemhogy a valóságban, álmomban sem volt annyi pénzem soha, mint amennyit egykét óra alatt kerestem ebben a játékban. Kerestem - nem munkával. Szerencsével. Gazdálkodhattam, takarékoskodhattam volna én akármilyen okosan, ha nincsenek a szerencsekártyák. Jó számot kellett dobni, illetve megfelelő időben a megfelelő mezőre lépni, és Munkáról nem szólt a Gazdálkodj okosan, talán mert munkával akkoriban nem lehetett emberhez méltó jövedelemhez jutni. akkor jöttek. Rájuk épült, magyarán tőlük függött az élet- színvonalam. Munkáról nem szólt a Gazdálkodj okosan! Talán mert munkával akkoriban nem lehetett emberhez méltó jövedelemhez jutni. Igaz, ma még kevésbé lehet, tisztelet a kivételnek. Annál inkább csalással, lopással, kéz kezet mos alapon. Jut eszembe, ezek a módszerek nem szerepelnek a szóban forgó játékban, melyről különben azt hittem eddig, magyar találmány, és hogy szocialista. Dehogy, amerikai, és kapitalista. Eredeti neve Monopoly, és már hatvanöt éves. Mellesleg, világhírű. Capitaly néven jött át az öreg kontinensre, Magyarországra is, csak a Rákosi-érában betiltották, majd a Kádár-korszakban tért vissza Gazdálkodj okosan! néven, és ment így egész a rendszerváltásig, azóta ismét Monopoly. Arra volnék kíváncsi, van-e különbség a kádári Gazdálkodj okosan! és a jelenlegi, illetve az eredeti Monopoly között. Vajon ez utóbbiban a rendes magaviselet mellett van-e munka, kell-e dolgozni azért, hogy előbbre juthasson az ember, legyen berendezett lakása, televíziója, kerékpárja, ilyesmi, mehessen világot látni, vagy itt is a szerencsemezőn dől el minden? Habár Szlovákiából nézve, egyelőre csaknem mindegy. Monopoly, Capitaly, Gazdálkodj okosan! Másféle társasjátékok divatját éljük és szenvedjük errefelé, többmilli- ónyian, és, úgy tűnik, immáron örök vesztesekként. Talán a mai apró nindzsák egyszer majd megmutatják. És lesz legalább egy jó dobásuk az életben a nemecsek ernőknek is. Helyreáll a rend, össze, mi ma darabokban hever. Vezércikk Mindennapi spanyolviasz Kövesdi Károly __________ Eu bomír Harach gazdasági miniszter a minap meglepő felfedezést tett. A minapon legalább egy-másfél hónap értendő; nem is tudom, miért most jut eszembe. Valami olyasmiről volt szó, hogy Szlovákia európai szinten negyedik helyen áll az egy főre eső fakitermelésben (vagy az egy főre jutó fa mennyiségében?), s az országban oly teméntelen a szerteszét heverő feldolgozatlan gömbfa, deszka és gerenda, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Ekkor jött a zseniális ötlet a miniszteri fejből: nem kéne inkább fellendíteni a feldolgozást, mint nyers állapotban exportálni a fát, majd a drága készterméket (például bútort) importálni? Ez az ember feltalálta a spanyolviaszt - döbbentem meg -, mit keres ez a politikában? Félre a tréfával: megdöbbentő, hogy ezt kell hallani most, 2000 elején, amikor a vak is látta, mennyi kamion, teherautó és vasúti szerelvény robogott, csattogott már át a határon tíz év alatt, fával, élőhússal, rozsdás szeggel, miegyébbel megrakodva, s mennyi ember maradt munka nélkül egy-egy iparág teljes leépülése miatt. Szlovákiában becslések szerint az év végén hatszázezer munkanélküli fogja enni a dolgozók kenyerét. Ami nem jó a melósnak, mert a szociális kiadások fékezik a bérét, s nem jó a munkanélkülinek, mert sokadmagával osztozik a segélyen. A másik, kisebb csodával határos bejelentés a múlt héten esett, amikor a felpaprikázó- dott baloldaliak valami miatt lemondtak a kormány és a kormányfő szétszereléséről, majd a kormányt alkotó egész társaság közmegegyezett, hogy minden stratégiai fontosságú állami vállalatot megvizsgáltat, hogyan gazdálkodik a nemzet vagyonkájával. Persze egyáltalán nem mellékes, hogy ezt most azért sütötték ki, hogy egymást cseszegessék, vagy komolyan gondolják a dolgot. Ha komolyan gondolják, ismét a spanyolviasz esete forog fenn, hiszen ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, az első perctől fogva. De örüljünk, hogy a kormánynak végre megjött az esze, s nem nézi tovább, hogy valakik ugyan megtartják a törvényt, de nem erőltetik meg magukat a tisztességes munkával, míg mások szinte törvényen kívül nyomorognak, vagy versenyt fútnak a kuka felé. Azért ha jobban belegondolok, nem sok jót sejtet ez a hirtelen jött konszenzus. Tartok tőle, hogy mégsem a józan ész kerekedett felül, hanem lavina indul, hisz minden stratégiai vállalat élén valamelyik párt embere szakért, és a másik párt ezt görbe szemmel nézi. A Kelet-szlovákiai Vasmű esete előrevetíti a marakodás árnyékát, hiszen a U. S. Steel-lel folytatott tárgyalásra a miniszterelnök „elfelejtette” meghívni a pénzügyminisztert. Ami, akárhogy nézzük is, nem egészen normális. Az egyezkedésből kimaradt a baloldal, amely majd visszalő, s tudvalevő: mindig az kezdi a balhét, aki visszaüt. Mégsem emiatt vannak kételyeim, hogy egyszer fellendülés lesz ebben az országban, hanem az első példa miatt. Szörnyű vízióm támad: tíz-húsz év múlva valaki felfedezi, hogy Szlovákia gazdag gyógyvizekben, vagy hogy a jóisten is az idegenforgalomnak teremtette. Pedig ez ma is kézenfekvő. Csak hát. Nálunk minden kormány emlékezete négy évre nyúlik vissza, és a beteges félelem nem engedi, hogy négy évnél tovább lásson előre. Mert minek vessek én, ha a termést a szomszéd talicskázza be a magtárba? Miért legyen jó az országnak is meg nekem is, amikor nekem az ország nélkül is jó lehet? Miért adjak a községeknek, városoknak, régióknak több pénzt, ha azt az államapparátus is felélheti? Pedig a képlet egyszerű: amíg az állam nem bomlik le az országra, addig csak nyögés lesz és újabb spanyolviasz, amit „lent” már rég ismernek. Csak nem férnek hozzá az állam sok kezétől.
