Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-29 / 13. szám
2000. március 29. Sport Emlékezés Ayrton Sennára, a Forma-l-es gyorsasági autóversenyzés háromszoros világbajnokára; most volna negyvenéves Akinek nem volt „egyéb elfoglaltsága” Ayrton Senna számára a Forma-l-et megelőző években egyetlen helyezés létezett: az első. A helyzet a király kategóriában sem sokat változott. Kedden lett volna negyvenéves. A Forma-1 háromszoros világbajnoka, aki 1994. május elsején szenvedett halálos balesetet, még ma is „kísért’ a versenypályákon. Alig van olyan ring a világon, amelynek egyik kanyarja ne viselné a brazil nevét, és az ösz- szes Forma-l-es versenyen találkozunk olyan szurkolókkal, akik zászlójukkal vagy transzparensükkel a sárga sisakos zseni előtt tisztelegnek. A kis Ayrton négyesztendős korában ült először gokartba, akkor még csak a nagyszerű sebesség kedvéért. Ahogy teltek az esztendők, látótere kitágult, és egyértelmű célt szabott életének: a legjobb autóversenyző akar lenni a világon. Ez nem mást jelentett, mint a Forma-l-be bejutni, és annak legkiemelkedőbb alakjává válni, kerül, amibe kerül. Sokan ezt az attitűdöt különösnek, sőt ellenszenvesnek találták. Voltak, akik azt mondták: Senna nem fél a haláltól sem, mert hisz Istenben. Élete során számos emberrel összeveszett; akik a barátainak hitték magukat, csalódtak benne, pedig lehet, hogy csak túl sokat akartak attól az embertől, akinek önmaga és családja volt a legfontosabb. Sao Paulóban született gazdag, összetartó családban. Az otthona nagyon sokat jelentett számára, akárcsak a többi brazilnak, aki Európába jön karriert csinálni. Senna még nem volt húszéves, amikor Nagy-Britanniába költözött, hogy ott építse tovább a gokartban elkezdett pályafutását. Manapság is sokan jönnek át tizenévesen, ám nagyon kevés közöttük az olyan elhivatott sportoló - főként labdarúgó vagy autóversenyző -, aki megbirkózik a rajta elhatalmasodó állandó honvággyal, és „túléli” a néhány hónapig, - esetleg egy évig tartó kritikus időszakot. Ayrton Sennának is voltak megingásai; az első Angliában eltöltött esztendő után, 1981 végén például hazament családjához, és nem akart visszatérni soha többé a szigetországba. Azonban életének egyetlen célja visszaparancsolta őt a lehetőségek hazájába, és ott folytatta, ahol abbahagyta. A Formu- la-Ford 1600-ban, az FF2000- ben és az F3-ban eltöltött egy- egy esztendő alatt hetven versenyen negyvennyolc győzelmet aratott, harmincnégyszer indult a pole pozícióból, negyvenhét alkalommal futotta a verseny leggyorsabb körét, és csupán kétszer fejezett be versenyt úgy, hogy nem állt a dobogóra. Ekkor még úgy hajtott, hogy a győzelmen kívül nemigen fogadott el más eredményt. Emiatt néha előfordult, hogy ha hibázott, vagy gyengén rajtolt, olyan féktelenül vette üldözőbe az előtte haladó (ka) t, hogy nem egyszer a pálya szélén végezte. A Forma-l-be kerülésekor megtanulta, milyen érzés az, ha az embernek nincs esélye a győzelemre, és el kell fogadnia a középmezőnybe tartozás tényét. A Toleman-Harttal a pontszerzés is bravúrnak számított, ám Monte-Carlóban fordult a kocka: Alex Hawkridge istállója először élte át, milyen az, ha autója a győzelemért küzd. Senna az esős verseny korai lein- tése miatt nem érte utol Prostot, így második lett. Később is voltak jó pillanatai, de világbajnok akart lenni, ezért el kellett hagynia a csapatot; nem viselte el a csapást, és a Benetton kezébe került. A Lotus, amely - talán még az 1978-as sikereinek köszönhetően - nagycsapatnak számított, kereste korábbi önmagát, és Sennától várta a dicső múlt felidézését. A fekete, majd sárga négykerekűvel a brazil pilóta rendre megszorongatta a legjobbakat, de az autó nem bírta a tempót, és cserbenhagyta a világ- bajnoki címre ekkorra már megérett fiatalembert. A csúcsra jutáshoz a McLaren-istálló szerződésajánlata volt az utolsó lépcsőfok. 1988-ban, 28 évesen megnyerte élete első világbajnokságát, majd egy esztendővel később majdnem ismételt. Ebben az évben kezdődött el az a kétszemélyes csata, amely élete hátralévő részét végigkísérte. A nagy ellenfél Alain Prost volt, szuzukai afférjaik máig beszédtémaként szolgálnak. Győztes ebben a párharcban nem volt, hiszen mindketten nyertek egy-egy világbajnokságot azzal, hogy a Japán Nagydíjon összeütköztek a másikkal. A küzdelem 1993-ban kiújult, bár a francia Williams- Renault-ja annyival jobb volt Senna McLaren-Fordjánál, hogy a csata közel sem lehetett olyan szoros, mint évekkel korábban. Amikor Prost bejelentette visszavonulását, a kedélyek lecsillapodtak, s a két riválisból jó barát lett. Senna mclarenes évei alatt a másik nagy rivális Nigel Mansell volt, aki 1987-ben egy ütközés után nekirontott Spában, és nyakon ragadta a brazilt (a pofon Eddie Irvine arcán csattant 1993-ban, Szuzu- kában). Az 1991-es és a következő évad mégis békés, sportszerű és baráti versengést hozott kettejük között. Ennek a korszaknak több emlékezetes versenye közül az 1991-es Brazil Nagydíjat és a 92-es Monacói GP-t kell említenünk. Az előbbi Senna első hazai Fl-es diadala volt, amelyet úgy szerzett meg, hogy az utolsó tíz körben nem volt harmadik és ötödik sebessége, és teljesen meglazult a biztonsági öve. Három másodperccel verte meg Ricardo Patrest, és a leintés után a rendezők a műsorba adták a McLaren csapat rádióját. Senna a kimerültségtől, a fizikai fájdalomtól és a nagy örömtől egyszerre ordított, és nem tudott Idszállni az autójából, nem tudott megmozdulni. Egy évvel később Monacóban az akkor legyőzhetetlen Mansell elé került az utolsó körökben, és nem engedte vissza maga elé az oroszlánként támadó angolt. Az eredmény- hirdetéskor mindketten majdnem összeestek. Mansell 1992-ben világbajnok lett a Williamsszel, egy esztendővel később Prostnak adatott meg ez a kiváltság, 1994-ben pedig Sennára került sor. Michael Schumacher viszont addigra beérett, és a Be- netton-Ford is versenyképessé vált. A német Brazíliában megverte Sennát, a Csendes-óceáni Nagydíjon újra győzött. Imolában pedig ismét támadta az előtte haladó Sennát. A brazil Williams-Renault-ja nem vette be a Tamburello-kanyart... Az akkor 34 éves pilóta korábban elárulta, arról álmodik, hogy a Ferrariből vonul majd vissza, a tűzpiros olasz autóval futja élete utolsó versenyét. Ezt Adriane Galisteu, Senna barátnője is megerősítette. Őt már nem tudta feleségül venni, korábban egyszer volt házas. Lilianétől 22 évesen vált el, amikor az autóversenyzés végleg Európában tartotta, és lekötötte minden percét. Jackie Stewart mondta Senna halála után, hogy amíg a versenyzők többségének volt valami „egyéb elfoglaltsága” (neki az agyaggalamb-lövészet, Schu- minak a futball), Ayrton minden idejét a versenyzésnek szentelte. Csak ritkán ment ki a tengerre legjobb barátjával, Mauricio Gugelminnel vitorlázni vagy jetskizni. A többi szabadidejét a családjával töltötte. Kortársai, mint Prost, Mansell vagy Nelson Piquet már „kinőtték” a versenyzést, nem a pályán, autóban ülve keresik pénzüket. Mindannyian túl vannak a negyvenen. Ayrton Senna most volna negyvenéves. Ő azonban örökre 34 marad. Feldolgozás Senna (jobbról) és az a pilóta, aki utolsó futamain az őrületbe kergette a brazilt: Michael Schumacher Archív felvétel Sao Paulóban született gazdag, összetartó családban. A kimerültségtől és a nagy örömtől ordított. Futballkaleidoszkóp Centenáriumi mérkőzés nyáron? Talán nyáron rendezik meg az FTC tavaly elmaradt centenáriumi mérkőzését. A klub 1899-es alapításának 100. évfordulója alkalmából tavaly szerettek volna ünnepi mérkőzést rendezni az Üllői úton, ez azonban anyagi okok miatt elmaradt. „A Milán és a Manchester United is túl sokat kért a találkozóért, ezért az összecsapásokra nem került sor - mondta Páncsics Miklós, a labdarúgócsapatot működtető kft. ügyvezető igazgatója. - A történészek azonban megállapították, hogy a labdarúgó-szakosztály 1900 óta végzi munkáját, ezért nem maradtunk le semmiről sem. Olyan ellenfelet keresünk, amely a közönség számára vonzó, és mi is meg tudjuk fizetni. Azt szeretnénk, ha a mérkőzésre nyáron, a következő bajnokság rajtja előtt kerülhetne sor.” Az ügyvezető igazgató cáfolta azokat a lapértesüléseket, melyek szerint Albert Flóriánnak, a klub egykori legendás játékosának távoznia kellett az Üllői útról: „Albert Flóriánnak mindig lesz helye a klubházban, elbocsátása vagy áthelyezése fel sem merült!” - jelentette ki. Új nézőcsúcs a Bundesliga II-ben Már biztos, hogy az idén új nézőcsúcs születik a német labdarúgó Bundesliga 2. osztályában. Az eddigi 198 mérkőzést 2,3 millió szurkoló látta a helyszínen; tavaly az egész idényben 2 360 000 néző látogatott ki a stadionokba. Az áüagos nézőszám csaknem megduplázódott. Az 1998/99-es idényben mérkőzésenként 7700 szurkolóval lehetett számolni, a mostani bajnokságban 14 600-zal. Az ugrásszerű növekedés elsősorban a két volt élvonalbeli együttesnek, az 1. FC Kölnnek és a Borussia Mönchengladbachnak köszönhető. A két nagy múltú csapat hétfői rangadóját Kölnben 42 ezer néző előtt játszották, miután minden jegy elővételben elkelt. A kölniek eddigi hazai fellépéseire mérkőzésenként 28 ezer néző volt kíváncsi, Möncheng- ladbachban átlagban 21 ezrén biztatták kedvenceiket. Az újonc Alemannia Aachen és Kickers Offenbach 15 ezres ádagnézőszáma is messze felülmúlja a várakozást. Enzo Scifo új szerepkörben Enzo Scifo 84-szeres belga válogatott labdarúgó, az Anderlecht jelenlegi, az Internazionale, a Bordeaux, az Auxerre, a Torino és a Monaco volt játékosa lesz a Charleroi elnöke és egyben tulajdonosa, miután a klub jelenlegi vezetősége elfogadta ajánlatát. Scifo, akit az idény végéig szerződés köt az Anderlechthez, nem kezd bele rögtön az elnöktulajdonosi teendők végzésébe, hanem átmenetileg ügyvédjére, Pol Massart-ra bízza a mindennapi ügyek vitelét. A futballista a következő idényben sem mond le a játékról, a megállapodás szerint két évig még a pályán is a csapat rendelkezésére áll. Az üzlet - amelynek pénzügyi hátterét nem hozták nyilvánosságra - hivatalosan még nem köttetett meg, de Scifo már a Charleroi elnökének tekinthető. Ennek bizonyítéka, hogy - belga lapértesülés szerint - az ő javaslatára leváltották Raymond Mommens vezetőedzőt. Az új edző Manu Ferrera lesz, aki eddig az Anderlecht 16 éven aluli labdarúgóival foglalkozott. Olivér Kahn segít egy kisfiúnak Olivér Kahn, a Bayem München és a német labdarúgó-válogatott kiváló kapusa ezúttal pályán kívüli cselekedetével került a napilapok címoldalára: a minap Berlinben találkozott egy ötéves kisfiúval, aki hónapok óta részleges amnéziában szenved. A család ettől a látogatástól is reméli, hogy Dennis végleg meggyógyul. Kahn a Hertha BSC elleni bajnoki mérkőzés előtt ismerkedett meg a kisfiúval, aki 1998. júliusában egy súlyos autóbaleset után, fejsérülései következtében kómába esett. Dennis kilenc nappal később ébredt fel, s ekkor éppen egy Bayern-mérkőzést közvetített a televízió. A srác első megnyilvánulásként a kapus nevét említette. „Mélyen meghatott a történet. Egy évvel ezelőtt született a kislányom, Katharina-Marie, s azóta más szemmel látom a világot.”
