Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-29 / 13. szám
2000. március 29. Kópé Verssarok Dénes György Tavaszi áhitat Cseng a levegő, lelkem fürdik a zenében, kíváncsian fülel a kő, színt kever Isten észrevétlen, ez a teremtés évada, lángok loholnak át a kerten, csilingel a pirók dala, én is a mámor dalát zengem, ahogy a lázas szél forog, a levél fonákjára lebben, a Föld beteken tántorog, és piheg egyre édesebben, kezem kinyújtom, füvet tépek, bizsereg bőrömön a fény, megunt énemből kilépek s megülök a lét küszöbén. A megbosszult szúnyog Fülön csíptem egy szúnyogot, mert bőszen körüldunnyogott. Erőlködött, szállt volna már a szemtelen szúnyog-bogár. Két ujjam közt tartottam én a nyári konyha küszöbén. Éreztem, ereje kevés, belérekedt a zümmögés. Gondolkodom, tehát... Linda legjobb barátjával, Buksival együtt a nagymamához készül. Ha a fenti betűket a szalagok segítségével elhelyezitek az alsó kockákban, megtudjátok, hová készül Linda és Buksi. A levelezőlapon beküldött megfejtésre írjátok rá a KÓPÉ jeligét. Rhitta Gaur szakálla Britanniában valaha nem egy király uralkodott, hanem a hatalmas walesi királyon, Rhitta Gauron és a még hatalmasabb Arthur királyon kívül nem kevesebb, mint harminc fejedelem. Egyikük, egy Ninio nevezetű, egy holdvilágos éjszakán együtt sétálgatott fejedelmi pajtásával, Peibióval. Egyszer csak így szólt Ninio:- Látod azt a véghetetlen mezőséget, Peibio? Úgy nézd, hogy az mind az én birodalmam. Peibio körülnézett, de sehol sem látott egyebet, mint a kert magas falát.- Nem látok én itt semmiféle mezőséget - mondta.- Nem is láthatsz, ha csak a földet nézed, nem pedig az eget. Az a hatalmas mennybolt, az mind az enyém.- Hát ha az ég mezősége a tied, akkor az a töméntelen juh és tehén amott, az meg mind az enyém. Most meg Ninio meresztgette a szemét.- Nem látok én itt semmiféle juhot vagy tehenet - felelte.- Nem is láthatsz, ha csak a földet nézed, nem pedig az eget. Az a sok fényes csillag a hatalmas mennyboltozaton mind az enyém: a kisebbek a juhok, a nagyobbak a tehenek, a hold meg a pásztoruk.- Ejnye, szedtevette! - kiáltotta bosszúsan Ninio. - Miféle pásztor az, aki idegen legelőre tereli a nyájat? Tüstént parancsold meg neki, hogy takarodjék a földemről!- Nem parancsolom én! - válaszolta Peibio. - Csak hadd lakjanak jól az állatkáim illatos égbeli fűvel!- Ha nem parancsolod meg, magam kergetem el őket! - fenyegetőzött Ninio.- Csak azt próbáld meg! - kiáltotta Peibio. - Olyan háború lesz abból, hogy megemlegeted! Látni való, hogy a két fejedelemnek nem sok kölcsönadni való esze volt. Úgy hajba kaptak, hogy a nagy fújtatás- ra, dobogásra, ordítozásra előrohantak a testőreik. Látták, hogy a két fejedelem ölre ment, hát ők is egymásnak estek. Hamar híre futott a csatának. A két eszehagyott uralkodó eszehagyott vezérei, nem kérdezve, mi a viszály oka, riadót hívattak, s a két sereg még azon az éjszakán megütközött egymással. Meghallotta Rhitta Gaur is, Wales hatalmas királya, hogy a két oktalan fejedelem miféle vérontást idézett elő. Elhatározta, hogy értelemre tanítja őket. Lóra kapott, és fegyveresei élén odavágtatott a csatamezőre, ahol Ninio és Peibio emberei még javában öldösték egymást. Rhitta Gaur egyenesen oda rúgta- tott, ahol a két fejedelem csépelte egymást. Nem sokat szólt, hanem dárdájával mindkettőt kivetette a nyeregből. Azután leszállt a lóról, kihúzta a kardját, és egy- egy suhintással levágta a két fejedelemnek a szakállát. Ninio és Peibio rettenetes jajveszékelésben tört ki. Mert igaz ugyan, hogy a walesi király meghagyta az életüket, de megfosztotta őket a becsületüktől. Mert akkoriban csak a rablóknak, a tolvajoknak volt szokás levágni a szaKass János rajza káliét, tisztességes ember nem mutatkozhatott szakáll nélkül a többiek előtt.- Ezentúl meggondoljátok, hogy kezdjetek-e még egy háborút! - mondta Rhitta Gaur a két fejedelemnek. S azzal övébe tűzte a két lengő szakállat és elvágtatott. Óriási ijedelmet váltott ki Britanniában a walesi király cselekedete. A sziget huszonnyolc fejedelme összedugta a fejét (Ninio és Peibio restellt szakálltalanul megjelenni), és háborogva panaszolta egymásnak, hogy Ninio és Peibio megaláztatása után már egyikük sem érzi biztonságban magát. Elhatározták, hogy összegyűjtik fegyvereseiket, és haddal támadnak a walesi királyra. Hanem Rhitta Gaur nem várta meg, amíg a fejedelmek felkészülnek a háborúra. Egymás után lecsapott mind a huszonnyolcra, és sorra legyőzte, megborotválta őket. Mire az országos csata véget ért, harminc szakáll fityegett a walesi király övén, és harminc szakálltalan fejedelem lézengett Britanniában. Most már, hogy az övé volt majd az egész brit sziget s valameny- nyi királyszakálla, meg is nyugodhatott volna. De az óriás Rhittának fejébe szállt a dicsőség. Magának Arthur királynak, a sziget legvitézebb királyának is üzenetet küldött, hogy Arthur szakál- lán a sor, mert Britannia szakálluk fosztott királyai már mind meghódoltak előtte. Arthur király páncélt öltött, lóra kapott, és néhány jó vitéze élén Rhitta Gaur udvarába vágtatott.- Megkaptam az üzenetedet, Óriás Rhitta! - kiáltotta, amikor a vár tövébe ért. - El is hoztam a szakállamat, ahogy kívántad. Csakhogy neked kell levágnod, mert én nem ' értek a borbélykodáshoz. Én csak a kardforgatáshoz értek! Rhitta Gaur nagyot kacagott odafent a vár ablakában.- Mindjárt lent leszek, Arthur király, csak legyen mer- szed megvárni! Addig búcsúzz el a szakállad tói! Rhitta Gaur súlyos karddal a kezében kilépett a kapun, és odaállt Arthur király elé. Arthur leszállt a lováról, kardot rántott, és rárontott az óriás Rhitta Gaurra. Kora reggel kezdődött a párviadal, s Peibio nyájai és gulyái már régen ott legeltek Ninio égi legelőin, amikor véget ért. Hogy ért véget? Arthur király, megunva a hosszú csatározást, két marokra fogta a kardját, és akkorát sújtott Rhitta Gaur fejére, hogy az óriás a földre hanyatlott. Egy nyisszantás, s az óriás Rhitta szakálla már ott lengett Arthur király kezében.- Enyém a szakállad, enyém a birodalmad! - kiáltotta. Rhitta Gaur erre nem felelhetett mást:- Bizony a tiéd, uram, én pedig mától fogva adófizető szolgád vagyok. Arthur király emberei egy kis halmot emeltek azon a helyen, ahol Britannia legvitézebb királya megmérkőzött az óriás Rhitta Gaurral. Azt a kis halmot azóta is Rhitta dombjának hívja a környékbeli nép. Walesi mese A magyar történelem nagy alakjai I. (Szapolyai) János (1526-1540) Szapolyai 1487-ben született Szepesvárott. A kis Jánost uralkodónak szánták szülei. A kormányzói feladatokat 1510-től mint erdélyi vajda gyakorolhatta. 1526-ban a mohácsi csatában az ellentmondásos utasítások miatt nem harcolt. így ő és nagyszámú serege sértetlen maradt, és ez biztosította számára az eredményes politikai fellépést. A mohácsi csatamezőn odaveszett II. Lajos király, ezért az ország irányítását Szapolyai vette a kezébe. Trónigényének alapja az 1505-ös országgyűlési határozat volt, amely kimondta, hogy ha II. Lajos fiú utód nélkül hal meg, a trónra csak magyar király ülhet. Ezért Szapolyai 1526 októberében ország- gyűlést hívott össze Tokajba, és itt a főurak királlyá választották. Novemberben pedig Székesfehérvárott királlyá koronáztatta magát. I. János külföldi kapcsolatok kialakítására törekedett, főként a Habsburg-el- lenes hatalmakhoz közeledett. Ezt azért is tette, hogy elismerjék magyar királynak (hiszen 1526 decemberében a Habsburg- párti rendek Pozsonyban Ferdinándot választották királlyá), másfelől segítséget keresett a törökkel való szembeszálláshoz, ami egész Európa érdeke volt. Több mint egy évtizedig háborúskodott egymással a két király, míg végül 1538- ban Váradon békét kötöttek, és megállapodtak abban, hogy I. János halála után a trónt Ferdinánd örökli még akkor is, ha közben Szapolyainak fia születne. De Ferdinánd beárulta a szerződést a Portán. I. János megtudta ezt, és nem tartotta meg a megállapodást. Feleségül vette Jagelló Izabellát, s az 1540-ben fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. 1539 végén néhány főúr szövetkezett egymással, hogy János király halála esetén ők választják ki az utódját, egymást pedig megvédelmezik. A király sejtette, hogy uralma megdöntésére fogtak össze, ezért 1540 márciusában Erdélybe indult, hogy leszámoljon belső ellenzékével. A szervezkedés vezéralakjait halálra ítélte. Élete végén úgy rendelkezett, hogy fia, János Zsig- mond örökölje a trónját, majd 1540 júliusában elhunyt.
