Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-05 / 1. szám
Politika 2000. január 5. 3 Tisztelt Ház Előszó egy új rovathoz Bugár Béla ______________ A Vasárnapban induló Tisztelt Ház című rovattal újabb lehetőség nyílik parlamenti képviseletünk számára, hogy munkáját, a törvény-előkészítés aprólékos feladatát megossza az újságolvasó nagyközönséggel. Aki könnyed, afféle pletykaszintű háttérinformációkra vár, az talán csalódni fog. A mi célunk inkább az, hogy megismertessük az olvasót az MKP parlamenti képviselőinek fontos politikai kérdésekről kialakított véleményével, a döntések és szavazások okaival. Nagy örömünkre szolgál, hogy a lap szerkesztői lehetőséget nyújtottak számunkra, hogy szóljunk választóinkhoz. Bevezetőként hadd osszam meg Önökkel egy személyes élményemet. Gyakran találkozom és beszélgetek emberekkel, ezért ha nem követném figyelemmel a közvélemény-kutatások eredményeit, akkor is volna képem az emberek közérzetéről, az utóbbi egy év történéseiről kialakult véleményükről. A tapasztalatom az, hogy nagyon csalódottak. Sajnos, sok esetben okkal. A csalódottság egyik oka: az államapparátus helyi és központi testületéiben nem került sor megfelelő mértékű személy- cserékre. Még mindig ott ülnek a Meciar-kormány által odahelyezett párthű káderek, akiknek módjuk van jelentősen befolyásolni e hivatalok működését, az emberekkel való kapcsolattartást, s bizony sok esetben szabotálják a kormány vagy a felettes szerv határozatainak teljesítését. Ezt mi is látjuk. Tenni ellene azonban nagyon nehéz, aminek több oka is van. A Meciar- kormány pontosan tudta, hogy mi következik idejének lejárta után. Ezért amennyire csak lehetett, megnehezítette az utána következők munkáját: olyan munkaszerződésekkel kötötte meg embereit az adott posztokon, amelyek felmondhatok ugyan, de anyagi következményeik ellehetetleníthetik az egész hivatal munkáját. A Meciar-kormány olyan határozatokat hozott, amelyek teljesítése a Dzurinda-kabinet kötelességévé vált. Olyan kölcsönökkel terhelték le az államkasszát, amelyek kifizetését a jelenlegi kormánykoalíciónak kell vállalnia. Pillanatonként robbannak ilyen és ehhez hasonló taposóaknák a lábunk alatt. Sokat beszélünk erről - mondhatják az emberek. Azonban nem afféle magyarázkodásról van szó, hanem az ország jelenlegi állapotának valóságos okáról. Sok bírálat éri a kormányt, illetve a parlamentet, hogy nem tesz eleget az előző rendszerben visszaéléseket, bűncselekményeket elkövető személyek ellen. Sokan kérdezik, miért van még mindig függőben Iván Lexa ügye. Egy ország demokratikusjogrendje három alappilléren nyugszik. Az első a törvényhozás, amely megteremti a minden állampolgárra egyformán vonatkozó szabályrendszert. A második az államigazgatás szervei, amelyek a végrehajtó hatalom intézményei. A harmadik pedig a bíróságok, feladatuk a törvények meg- tartatása volna - természetesen minden egyéb államhatalmi intézménytől vagy politikai szubjektumtól függetlenül. A demokrácia harmadik pillére Szlovákiában azonban meglehetősen rogyadozik: bíróságaink egy része, sajnos, nem mindenkitől független. Ezért történhet meg, hogy bűnözők maradnak szabadlábon, avagy - ne adj’ Isten - kerülnek a vizsgálati fogság után bírói engedéllyel újra szabadlábra. Rendkívül nagy hiányosságnak tartom azt is, hogy nem működik kellő hatékonysággal az országban az adóellenőrzés. (Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy A1 Caponét sem véres leszámolásai juttatták rács mögé, hanem adócsalásai.) Erre a problémára már akkor felhívtuk a pénzügyminiszter asszony figyelmét, amikor az adóhatóság elnöki posztjára nem a pályázat tényleges nyertese került. Figyelmeztetésünket akkor elhárították. A helyzet azóta sem változott, és igazolta véleményünket, mely szerint csak a vagyon- és tulajdonbevallás szigorú ellenőrzése teszi lehetővé a meciari vadprivatizáció haszon- élvezőinek megbüntetését. Tehát ki kell jelentenünk: a kormánykoalíció határozatlanságával, a félmegoldásokkal mi sem tudunk egyetérteni; az MKP minden politikai súlyát és kivívott tekintélyét igyekszik latba vetni a problémák megoldásáért. A szerző az MKP elnöke, a parlament alelnöke. A félmegoldásokkal mi sem tudunk egyetérteni. Kegyetlenül megtréfálta az időjárás Nyugat-Európát: az öreg kontinens egy részén ritkán előforduló orkán söpört végig, másutt hófúvások, áradások szedték áldozataikat. Sok helyütt a 2000. esztendő beköszöntét sem tudták az eredeti, nagyszabású tervek szerint megünnepelni. A karácsony és szilveszter közötti napokban az ítéletidőnek Nyugat-Eurépában több mint száz halottja volt. Párizs jelképének, az Eiffel-toronynak a környékén a szélvihar hatalmas fákat csavart ki tövestül. TA SR/AP Csáky Pál miniszterelnök-helyettes: „Aki a kormány tagja, annak sokkal több információ van a birtokában...” Kritika és önkritika nélkül nincs fejlődés Dömötör Ede felvétele Malinak István Annak, hogy egy kormánypárt megfelelően képviselhesse választóinak érdekeit, egyik alap- feltétele a pártvezetés és a párt által delegált kormánytagok (miniszterek, államtitkárok) közötti szoros együttműködés, kapcsolattartás. Bugár Béla, az MKP elnöke az utóbbi időben kétszer is bírálta a a pártvezetés és a kormánytagok közötti rossz információáramlást. Az MKP- kongresszuson név szerint említette Csáky Pált, másodszor közvetve bírálta őt. Idén olyan lét- fontosságú feladatokat kell megvalósítani, mint a közigazgatási reform, s az MKP nem engedhet meg magának újabb, „kommunikációs zavarok” miatti hibákat. Csáky Pál magánemberként vagy miniszterelnök-helyettesként tett-e valamilyen újévi fogadalmat? Már leszoktam róla, bár meg kell mondjam, hogy az év fordulóját mindig elég erős személyes indíttatással élem meg. Valóban elgondolkodom azon, mit tettem jól, mit mulasztottam, és mit szeretnék, szóval ez nálam nem egyszeri föllángolás, inkább számvetés. A 2000. év beköszönte a szokásosnál valamivel nagyobb hatással volt rám, mert valamiféle misztikumot mégiscsak érzek benne. Örülök, hogy ezt megérhettem. Bugár Béla az MKP-kongresszu- son bírálta önt, majd pedig a magyar minisztereket azért, mert a kormány 20 pontos programjába az MKP számára fontos kérdések nem kerültek bele. Pedig mint hallottam, a tervezet két-három hétig feküdt a miniszterek asztalán. Aki kormányzati szerepet vállal, annak fel kell készülnie a bírálatokra is. Kritika és önkritika nélkül nincs fejlődés, tehát úgy gondolom, néha elemezni kell a lépéseket, amelyeket megtettünk, és le kell vonni belőlük a tanulságokat. A komáromi közgyűlésen ebből a szempontból viszonylag kevés kritika fogalmazódott meg. Tény, hogy az elnök úrnak volt egy mondata, amely esetleg félreérthető volt. Úgy érzem, a küldöttek reagáltak is rá, s többen azt mondták, ez lehet az egyik oka, hogy a kormánytagok több voksot kaptak a titkos szavazás során, mint esetleg azok, akik a kritikát megfogalmazták. Ami a 20 pontot illeti: ez egy teljesen fölösleges félreértés, a 20 pont a kormány belső, mondhatni, újévi fogadalmaként született meg, semmiféle törvényi vagy jelentős politikai háttere nincs. A 20 ponthoz azóta a koalíciós tanács két újabb pontot fogalmazott meg, illetve kettőt pontosítot- tunk, erőteljesebbé tettünk, és ezt a kormány, az én javaslatomra, utólag tudomásul vette. Azon a bizonyos ülésen, amikor a kormány a 20 ponttal foglalkozott, nem voltam jelen, Almatiban vettem részt egy ENSZ-konferencián. Akkor nem érzi úgy - idézem a pártelnök kongresszusi véleményét -, hogy kommunikációs zavar van? Azt hiszem, helytelen volna egy- egy eltévedt mondat súlyát mesterségesen feltupírozva valamilyen mondvacsinált ügyet kreálni. Úgy érzem, hogy az együttműködés jó, bár magam is szeretném, ha 2000-ben a kormánytagok még szorosabb együttműködést tudnának kialakítani parlamenti képviselőinkkel, ha jobb lenne az információ- csere. Parlamenti képviselőinknek is, meg az elnökségnek is látnia kell: annak, aki a kormány tagja, sokkal több információ van a birtokában, és sokkal nagyobb a felelőssége is. Idézőjelbe téve: mi vagyunk a tűzvonalban. Komáromban is elmondtam, hogy az államtitkárok még nehezebb helyzetben vannak, mint a miniszterek, mert az államtitkárok a miniszterek közvetlen irányítása alatt dolgoznak, sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Ezért úgy gondolom, a kormánycsapatnak nagyon nagy politikai támogatást kell nyújtani, hogy végre tudja hajtani azt a programot, amelyre vállalkozott. A közigazgatási reform végrehajtása nem lesz sétagalopp, ezt a Niznansky kormánybiztos elleni támadások is jelzik. A közigazgatási reform az idei legfontosabb politikai kérdés. Szlovákia a közigazgatás terén nem kompatibilis sem az EU- val, sem a három visegrádi országgal. Itt még mindig erősen centralisztikus, túlbürokratizált rendszer működik, hiányoznak a regionális önkormányzatok. Látok lehetőséget arra, hogy a folyamatok ésszerű irányba mozduljanak el, bár egyre erőteljesebben érzem az ellenszelet is. E szempontból nem örülök a meggondolatlan nyilatkozatoknak. Nem volt szerencsés, hogy e kérdésben a Demokratikus Baloldal Pártjával, úgymond, egy platformra kerültünk, amikor a sajtó úgy értette félre a helyzetet, hogy mi is szorgalmazzuk Niznansky úr leváltását. Nem erről van szó, Niznansky egy elhamarkodott lépésével kapcsolatban elsősorban nekem voltak kifogásaim, én javasoltam a kormányban, hogy vonja vissza azt az anyagot, amelyet beterjesztett. Ez megtörtént, és úgy gondolom, van lehetőség arra, hogy tárgyaljunk e kérdésről, s 2000 első feléhen előrelépjünk. Végezetül néhány szót a regionális fejlesztésről, ezt az EU is nagyon fontos témaként kezeli. Tavaly nem sok minden történt. Dehogynem, csak hát e téren is valamiféle csodavárás tapasztalható. Megteremtettük az intézményi feltételeket, létrejött a minisztérium. Én vagyok az egyedüli kormánytag, aki javasoltam és végre is hajtottam egy központi szervnek - a Társadalom Stratégiai Tervezésének Hivataláról van szó - a megszüntetését. Központi szinten is karcsúsítottuk az intézményeket, elfogadtuk az elkövetkező nyolc-tíz év legfontosabb dokumentumát, Szlovákia regionális és szociális fejlesztésének integrált tervét, ezt az EU-ban is nagyon jónak ítélték. És ne feledkezzünk meg arról, hogy itt egy évvel ezelőtt még tiltották az eurorégiókat, most pedig a kormány az én javaslatomra határozatban támogatta a Kárpátok Eurorégiót, a Vág-Duna-Ipoly Eurorégiót és a Beszkidek Eurorégiót is. Az egyes régiókban pedig megalakultak a kerületi fejlesztési tanácsok, amelyek már dolgoznak a fejlesztési terveken. Ezeket az első negyedévben összegezzük, és ennek alapján több tízmilliárdos támogatás várható az EU részéről. A regionális fejlesztés egy folyamat, ha sikerül ezt az irányt stabilizálni, akkor 2004- 2005 körül már nagyon komoly eredményeket fog hozni a társadalom számára. Román felmérés Az RMDSZ értékelése A Mediafax év végi belpolitikai mérlege szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a kormánykoalíció legkisebb pártja tagadhatatlan sikereket ért el céljai megvalósításában. A hírügynökség az RMDSZ 1999. évi sikerei közé sorolta a román tanügyi törvénynek, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek, a föld- és erdőtulajdoni viszonyokat a korábbinál méltányosabban szabályozó törvénymódosításnak a szövetség számára is elfogadható formában történő becikkelyezését. Az RMDSZ úgy tudta megőrizni kiegyensúlyozott helyzetét a koalíciós vitában, hogy nem vesztette el egyetlen szövetségesét sem, s ugyanakkor hozzá tudott járulni Románia külföldi megítélésének javításához is. A Mediafax az állami magyar nyelvű egyetem kérdésének megoldatlanságát az RMDSZ passzívumai közé sorolja. Nemzetközi statisztika 36 újságírót öltek meg Hivatásuk teljesítése közben vagy jelentéseik miatt 1999-ben világszerte 36 újságírót gyilkoltak meg. A Riporterek Határok Nélkül jelentése szerint a meggyilkolt újságírók száma az előző évihez képest megkétszereződött. 653 alkalommal támadtak vagy fenyegettek meg újságírókat, 446 tudósítót munkájukkal összefüggésben letartóztattak, vagy szabadságvesztésre ítéltek. Mind több újságíró veszti életét háborús cselekmények következtében, csak a Sierra Leone-i polgárháborúban 10-et öltek meg. Csecsen- földön hárman, Jugoszláviában pedig hatan jártak így. Utóbbiak között volt a Stem című német magazin két munkatársa, Gábriel Grüner és Wolker Kramer; mindkettőjüket agyonlőtték a koszovói viszályban.
