Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-22 / 12. szám
2000. március 22. Kópé Verssarok Csontos Vilmos: Tél végén Ragyog a nap, olvad a hó, rongyos lett a hótakaró. Erdő fái árván néznek, üres még a madárfészek. De az erdő mégse csendes, három kislány ott lelkendez. Hóvirág itt, hóvirág ott! Csipegetnek hóvirágot. Viszik örvendezve haza, Megörül majd édesanya. Tudod-e? Őrült rekordok Bakugrás A hanoveri (Indiana, USA) középiskola 14 diákja 1988. június 10-én bakugrásba kezdett, és csak 28- án, 189 óra 49 perc elmúltával volt hajlandó abbahagyni. Addigra már 1429 km-t tettek meg. Bélyegnyalás A glasgow-i George Square-en levő főpostán John Kenmuir 4 perc alatt 328 bélyeget nyalt fel borítékra 1989. június 30-án. Csatornaátugrás A hollandiai Winsan városánál űzik a csatornaátugrás sportját. A jelenlegi rekordot 1983 augusztusában állította fel Aarth de Wit: 12,2 m hosszú alumíniumrúdja segítségével egy 18,61 m széles csatorna felett lendült át. Éneklés A leghosszabb szólóénekesi rekordot 262 órás teljesítménnyel az indiai Jeyaseelan tiszteletes tartja, aki Ramnadban énekelt ilyen hosszú ideig 1989. április 23-ától május 3-áig. A maratoni kórusrekord 80 óra 1 perc, az arizonai (USA) Apache Junction középiskolájának énekkara állította fel 1989. február 2. és 5. között. Fán ülés Timothy Roy a Főig N’Stuff Amusement Parkban (Norwalk, Kalifornia, USA) 431 napon át ücsörgött egy fán 1982. július 4-étől 1983. szeptember 8-áig. Hintaszék 453 óra és 40 perc a hin- tázási rekord, 1986. március 14. és április 2. között Róbert McDonald érte el Mariposában (Kalifornia, USA). Homoképítészet A leghosszabb homokvárat az Aberdeen (Skócia) melletti Ellon iskolásai építették 1988. március 22-én: 8,32 km hosszú volt. A tündérek hárfája Élt egyszer, valahol a Cader Idris egyik rejtekében, egy csapat tündér. Időnként felkerekedtek, és végiglátogatták a környék falvait. Házról házra jártak, és próbára tették az embereket. Akik barátságtalanul fogadták vendégeiket, póruljártak: életük végéig kerülte őket a szerencse. Akik szíves fogadtatásban részesítették őket, amikor sötét, viharos éjszakákon utasok képében megjelentek náluk, azok szerencsével jártak. Egy este a vén Morgan magányosan üldögélt kuckójában. Szíttá pipáját, és sörrel vigasztal- gatta magát, amiért egyedül maradt. Az ital a fejébe szállt, és a vén Morgan úgy érezte, énekelnie kell. Mindjárt rá is gyújtott egy dalra. Szó, ami szó, a hangja nem volt valami szép. Akadt is egy ember a faluban, aki azt mondta róla, hogy vén tehén bőgésére hasonlít. Egyszerre csak valaki halkan kopog az ajtón. Morgan megörült, hogy lesz, aki hallgatja az énekét. Kikiáltott:- Mire való az ajtó, ha nem arra, hogy belépj rajta! Bújj be, akárki vagy! Három porlepte, fáradt utasember lépett be. Szállást és ennivalót kértek.- Ha csak ennyi a kívánságotok - felelte Morgan -, ez nem sok. Az asztalon találtok egy szegeden cipót és egy jókora darab sajtot. Lakjatok jól, a maradékot pedig tegyétek a tarisznyátokba, s vigyétek magatokkal. Ne mondja senki, hogy a rhysi Morgan nem látta szívesen az idegen utasokat! A három vándor az asztalhoz lépett, és nekilátott a kenyérnek meg a sajtnak. Jóízűen falatoztak, Morgan pedig, hogy vendégeit felvidítsa, ismét dalba fogott. A vendégek miután jóllaktak, kipihenték magukat, felálltak az asztaltól.- Jó uram - mondotta az egyik -, köszönjük, amit értünk tettél. Bőkezű vendéglátó voltál, de mi sem leszünk hálátianok. Hatalmunkban áll, hogy teljesítsük egy kívánságodat. Mire vágyói leginkább ezen a világon?- Megmondom, mi az én nagy kívánságom - kiáltott fel az öreg Morgan. - Szeretnék egy szépen szóló hárfát! De olyan legyen, hogy akármilyen ügyeüenül pengetem is a húijait, sohase játsszék bánatos nótát. Alig ejtette ki az utolsó szavakat az öreg Morgan, máris azt látta, hogy a tűzhely mellett egy pompás, vadonatúj hárfa áll. Meg akarta köszönni az ajándékot vendégeinek, de azok már eltűntek. „Úgy látszik, tündéreket láttam vendégül ma este!” - mélázott Morgan. Alaposabban szemügyre vette a csodálatos hangszert. Óvatosan körüljárta, megtapogatta, majd gyengéden megérintette ujjaival a húrokat. Abban a pillanatban a hárfa bolondos, szédítően vad táncnótába fogott. A zenére odacső- dültek a szomszédok. Alig léptek be a szobába, máris táncra perdültek a muzsikaszóra, és ropták, mintha sohasem akarnák abbahagyni. Addig járták, amíg Morgan el nem eresztette a húrokat. Hamarosan országszerte szétfutott a hír, milyen csodálatos zeneszerszámra tett szert az öreg Morgan. Özönlött hozzá a sok látogató, hogy meghallgassa a hárfát. De valahányszor az öreg megpengette a hangszerét, minden vendég úgy érezte, hogy menten táncra kell perdülnie. Még a bénák is peckesen illegették-bülegették magukat a hárfa hangjaira. Egy napon az az ember is megjelent a bámészkodók között, aki egy vén tehén bőgéséhez hasonlította a hangját. Morgan így szólt magában, amikor régi ellenségét megpillantotta: „No válj, visszafizetem a kölcsönt!” S azzal végigfuttatta ujjait a hárfa húijain. Eltökélte magában, hogy ezúttal rogyásig muzsikál a táncolóknak. Játszott, játszott, órák hosszat, szakadatlanul. A táncosok már alig vánszorogtak, és könyörögtek, hagyja abba, de ő csak játszott. Roppantul mulatságosnak találta a dolgot. Kiváltképpen azon az emberen mulatott pompásan, aki annyiszor kigúnyolta. Most bezzeg nem volt gúnyolódó kedvében! Reszketve, rogyadozó térddel járta a táncot. Mindaddig nem hagyta abba Morgan az eszeveszett muzsikát, ameddig a táncosok eszméletlenül nem hevertek a földön, s ellensége, a csúfolódó szomszéd ki nem törte a lábát. Mikor belefáradt a kacagásba, abbahagyta a hárfapengetést. De reggelre eltűnt a házból a hárfa. Nem is látta többé. Mert a tündérek megharagudtak, hogy nem saját örömére és mások szórakoztatására, hanem bosszúállásra használta fel ajándékukat. Be is kiáltottak hozzá éjszaka az ablakon:- Rossz célra használtad az ajándékunkat, Morgan! Amit adtunk, visszavettük! Ki-ki jól gondolja meg, mire fordítja a tündérek ajándékát! Walesi mese Gondolkodom, tehát... Kösd össze a pontokat 1-től 87-ig, emelkedő sorrendben, s a kapott rajzot küldd be szerkesztőségünk címére Kópé jeligével. A magyar történelem nagy alakjai Dózsa György (1470-1514) A székely származású Dózsa György 1470 körül született. Neve 1514-ben vált ismertté, amikor Nándorfehérváron mint lovashadnagy egy párviadal alkalmával legyőzött egy török főtisztet. A király parancsnoki kinevezéssel jutalmazta a Bakócz Tamás vezette keresztes seregben. Dózsa a Pest alatt gyülekező csapatok irányítója lett. Ott lépett táborába Lőrinc pap, aki az egyik legelszántabb keresztes vezető lett. A sereg 1514 májusában indult el a török hadszíntérre. Útközben a hozzá csatlakozó parasztokból verbuválódott csapatok alaposan megnövelték katonai jelentőségét. A nemesség, megrettenve a parasztság erejétől, betiltotta a toborzást és a hadjáratot. Dózsa serege az urak ellen fordult. Nagylakon karóba húzták Csáky Miklós Csanádi püspököt és néhány társát. Ez a parasztháború kezdetét jelentette. Dózsa György bár soha nem tanulta a hadvezetést, sikeresen vezette seregét, és június elejére elfoglalta Arad, Csálya és Zádorlak várát. Ezután a Báthory István által védett Temesvár ellen vonult. Egy hónapos ostrom után a vár tarthataúanná vált. Dózsa hadának győzelmét az erdélyi vajda, Szapolyai János meglepetésszerű támadása hiúsította meg. Dózsa Györgyöt sebesülten ejtették fogságba, és Szapolyai János parancsára Temesváron szörnyű kínzások közepette, tüzes trónon kivégezték. Kass János rajza
