Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-22 / 12. szám
port 2000. március 22. 9 zerőműbe sok minden „belefért”: utakat aszfaltoztak, közművesítettek, i majd kezdetét... Fenes Iván: „Hiába nincs szerződés és engedély, sok család már rákötötte a saját hálózatát a háza előtt lefektetett vezetékre. Ráadásul az utóbbi években már úgy épültek a házak, hogy a szennyvízcsatornára számítva nem is terveztek hozzájuk emésztőgödröt.” A bősi turistaforgalom abból áll, hogy autóbusszal idehozzák a turistákat, azok megnézik a erőművet, aztán elmennek. A beruházó négyzetméterenként negyven fillérért vásárolta fel a földeket, és vízzel árasztotta el őket. A régi Hullám csárda mellett felépült új vendéglőn kívül semmilyen más vendéglátó-ipari létesítmény építésére nem akad vállalkozó. Pedig a polgármester szerint egy jó magyaros halászcsárdának biztosan jó forgalma lenne. Dömötör Ede felvételei Egy lápos területen, ahová az építkezési törmeléket hordták, száz háromáras telket adtak el hétvégiház-építésre, ezt idén tervezik közművesíteni, de egy korábban kimért területen néhány ház már fel is épült. rsághoz nerd el: benned is megbújt a tán, szíved csizmatalp vastag- gúvá keményedéit, embertár- id kérése számodra feledhető úlandóság. Mert amikor nem ssz el egy országos rendez- nyre, amit miattad szerveztek mapokon át történő kitartó le- lezés, egyeztetés meg forgató- myv szerint, akkor ez részedről lizmus, társadalmi elidegene- Ttséged megcáfolhatatlan bi- nyítéka. Vagy amikor mindenmű kezdeményezést elfojtasz ak azért, mert funkciódból ki- lyólag megteheted, hisz látha- an hiányzik a bátorságod, hoz- értésed, de annál csökönyö- bb az erőszakosságod és az imagad táplálta gyűlölet má- k iránt, amit azonban ügyesen cázol. Szigorúan magadra erőltetett higgadtsággal próbálsz érvelni, és bombasztikus szólamokkal lenyűgözni az embereket. Csak a dilettáns hihet neked, a józan ítélőképességű véleménye higgadtságot sugall: ez már megint bomlaszt, ez már megint lélektelenül szónokol. S ha ezt az iskolaügyre vonatkoztatom, akkor elkeseredettségemben csak ennyi buggyan ki belőlem: Nesze neked, magyar iskolaügy! Néhány évre megint jól elhúzták a nótádat! Ne légy hát véreid, magyar testvéreid, ártó szelleme! Vállalnod kell mindnyájunkért saját felelősséged! Csak azt kérdezném csendben a hőzöngőktől, a tegnapi tapsifülesektől, a percemberkék siseraha- dától: kedves barátaim, hol voltatok tegnap meg tegnapelőtt, s mit tettetek le az asztalra, mit alkottatok a magatok posztján, hogy magyarságtudatunk szívből jövő, ön- tudatosabb, hitelesebb legyen? Itt az elszámoltatás ideje, s nem bújhatsz a kérdések tömkelegé elől az alaktalan szürke tömeg mögé. Mert itt az elszámoltatás ideje, s nem bújhatsz a kérdések tömkelegé elől az alaktalan szürke tömeg mögé. A balhét megcsináltad, hát vállalnod is illene érte a felelősséget. Pedig többször is jártam abban az intézményben, de nem találkoztam veled, többször tárgyaltam közügyekben illetékesekkel és laikusokkal, de nem láttalak, pedig józan ésszel ítélve ott lett volna a helyed. Ó, te porszemnyi emberi lény! Ne hidd, hogy több vagy akár csak egy fűszálnál is, melyet letapos az emberi láb, vagy egy hangyánál, melyet többnyire észrevétlen, ámde mégis kíméletlenül eltiprunk! Mert tájainkon megint magyar magyarnak lett a megrontója. Hazugságok, rágalmazások, irdaüan mennyiségű szenvedély és felhalmozódott érdekellentétek, dölyfös kivagyiságok ördögi tánca kezdődött, amelyeken túl már sejteni vélem a magyar temető vízióját. Szállj magadba hát mielőbb, nemzetem! Gyakorold a nemeset felebarátodért, szorgalmazd az összefogást, hirdesd a megbékélés eszméjét, segítsd a rászorulót, a küszködőt, alázd meg önmagad a jóért! Mert ha te közömbös maradsz, bizony más nem fog megkönyörülni embertársadon. Akard az elidegenedés helyett az emberi közösséget, a hazugság helyett az őszinteséget! A hibát pedig mindig és elsősorban csakis önmagadban keresd! Most leginkább mélyreható önvizsgálatra lenne szükséged. Mert ha belenézel múltad és jelened közép-európai tükrébe, bizony nem a csodálatra méltó szépségedet láthatod viszont benne, hanem csak az öntelt, torz fintorba ránduló arcodat. Szemed alatt milliónyi fekete szarkaláb. Megcsúnyultál az örökös pénzhajszában, az állandó gyűlölködésben. Szeretett Embertársam! Mindezt azért írom neked, mert napról napra nyilvánvalóbb, hogy magyarságunk körében is egymásnak feszülnek a gyilkos fenekedések. Próbállak óvni a kudarctól és egyéni tragédiáidtól, no és a meghasonlástól. Hogy ennyire rideg lett gondolataim menete, azt a te féltésed is okozza. Hiszen én érted perelek, nem ellened. Ha azonban megfogadod ezt a néhány jó tanácsot, akkor bátran és őszintén, szívből jövő reménykedéssel kijelenthetem: „Lesz még magyar feltámadás!”
