Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-03-22 / 12. szám

§ 2000. március 22. Közép-Szlovákia fele a bősi kutakból kapja az ivóvizet, a faluban pedig a talajba ömlik a szennyvíz Binderék csak ígérgettek Gaál László _______________ A szebbnél szebb binderi ígéretek ellenére Bősön csak hatvan száza­lékban készült el a szennyvízcsator­na-hálózat, és nagy része vagy egy­általán nem, vagy csak feketén használható. Mindezt Fenes Iván polgármestertől tudtuk meg, ami­kor az iránt érdeklődtünk, hogy a hetedik éve üzemelő híres-hírhedt erőmű mennyi jót, illet­ve mennyi rosszat ho­zott a falunak. Tagadhatadan, hogy a falunak haszna is volt a vízlépcsőből, ám ez főleg az 1977-ben el­kezdett építkezés idő­szakára vonatkozik. De korántsem valósult meg minden abból, ami az akkori nagysza­bású fejlesztési tervek­ben szerepelt. Például a sportcsarnok vagy a Kurta sor he­lyére tervezett üzletsor csupán terv maradt. Ám ennél sokkal fájóbb, hogy sok minden nem készült el ab­ból sem, amire pedig a erőművet építtető Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat szerződésben kötelezte magát. A szerződésben szerepel, hogy legkésőbb az erőmű befejezé­séig a falu egész szennyvízcsator­na-hálózatát is megépítik, ami az ivóvíz minősége miatt is szükséges volna. Ám a polgármester szerint ennek éppen a fordítottja érvényes: „Az erőmű rég üzemel, a falu végén lévő ivóvízkutak Közép-Szlovákia felét ellátják vízzel, Bősön pedig a talajba vezetik a szennyvizet.” Az igaz, hogy az eddig megépült szennyvízcsatorna a falunak egy koronájába sem került, Binderék fi­zették; csakhogy mi haszna, ha a hálózat befejezetlen? Eddig a köz­ségben mintegy hatvan százalék­ban fektették le a szennyvízcsator­nát, de a polgármester attól tart, hogy ezentúl egyetlen kapavágást sem tesznek, mivel a cég hatalmas adósságokkal küszködik. A szenny­víztisztító állomás üzemel ugyan, de arra a meglévő hálózatnak is csak egy részét köthették rá, mivel a hálózat építője-tulajdonosa, vagyis a Vízgazdálkodási Beruházó Válla­lat képtelen megegyezni a Víz- és Csatomaművekkel a megépült csa­torna üzembe helyezéséről. „Ne­künk ebben csak közvetítő szere­pünk van, segítünk az iratokat tolo­gatni egyik vállalattól a másikig, bogy végre aláírják, és legalább a megépült hálózatot helyezzék üzembe - magyarázza Fenes Iván. így nem tehetünk egyebet, mint hogy akár van engedély, akár nincs, megfizetünk egy alkalmazottat, hogy naponta kapcsolja be az át­emelő szivattyúkat, és nyomassa a szennyvizet a tisztítóállomásra.” Merthogy a rendszer már működő­képes, de a vízművek nem hajlandó üzemeltetni, mert nincs ellátva jel­zőrendszerrel. Erre pedig azért vol­na szükség, hogy az esetleges meg­hibásodásokat kijelezze, ellenkező esetben előfordulhat, hogy valamelyik szi­vattyú kiesik, a szenny­víz pedig visszafelé kezd áramlani, és elárasztja a családi házak pincéit. Fenes Iván bízik abban, hogy hamarosan meg­születik a megegyezés a két vállalat között, és a meglévő csatorna még az idén üzemelni fog, jö­vőre pedig folytatnák a község többi részének csatornázását. A község számára a félkész csator­nahálózatnál is keményebb dió az a mintegy százhektáros földterület, amelyet a beruházó vállalat annak idején felvonulási területként hasz­nált. A földet az állam fillérekért vásárolta fel, a földalapból azonban csak ideiglenesen vették ki, s éppen emiatt a ma raktárakkal beépített vagy csak parlagon heverő terüle­tek nem hasznosíthatók. „Annak idején semmit nem számított a tu­lajdonjog, a csarnokokat oda épí­tették, ahová akarták, és csak a rendszerváltást követően, miután a beruházó kivonult, derült ki, hogy az építményekre sem építési enge­dély, sem kollaudációs végzés nem volt. Vagyis az épületek jog szerint nem is léteznek. A parcelláknak legalább háromezer tulajdonosuk van, a kataszteri hivatalban három évig is eltartana a tulajdonjogok rendezése. Ennél azonban sokkal nagyobb probléma a földalapból való kivétel. Mert az építési enge­délyt és a kollaudációt utólag is le­hetne rendezni, de olyan vállalkozó nem akad, aki a terület használatá­ért hajlandó lenne kifizetni a föld­alapnak az akár tizenkétmillió ko­ronát hektáronként.” Pedig straté­giai szempontból nagyon jó ez a hely, hiszen Dunaszerdahellyel vas­útvonal köti össze, egy ugrásra van a dunai kikötő, a községet elkerülő közút is itt halad keresztül. Akár vi­rágzó ipari parkká is válhatott vol­na. Készült is erre tervezet, még­hozzá kanadai részesedéssel műkö­dött volna, és állítólag ötezer ember találhatott volna itt munkahelyet. A tervek szerint a község a föld­területtel szállt volna be a részvény- társaságba. El is kezdte a földek fel­vásárlását, négyzetméterenként öt­ven koronáért. Értékük, ha meg­valósul a terv, akár a tízszeresére is nőhetett volna. Csakhogy amíg a földterület termőföldként szerepel, négyzetmétere a polgármester sze­rint talán öt koronát sem ér, hiszen ilyen szempontból ma már silány­nak számít. A Vízgazdálkodási Be­ruházó Vállalat ugyanis azt a vállalt kötelezettségét sem teljesítette, hogy az építés befejeztével rekul- tiváíja az egész felvonulási terüle­tet. Hiába kérték azonban az illeté­kesektől, hogy tegyenek kivételt, és engedjék el az átminősítéséért járó illetéket. A kormány is többször tár­gyalta már az ügyet, mindmáig eredmény nélkül. Annak idején azt is emlegették, hogy a víztározó partján majd tu­ristaparadicsom épül. Ebből sem lett semmi. De mit tett a falu azért, hogy létrejöjjön a turistaparadi­csom? „Egy lápos területen, ahová az építkezési törmeléket hordták, száz háromáras telket adtunk el hétvégiház-építésre, ezt idén ter­vezzük közművesíteni, de egy ko­rábban kimért területen néhány ház már fel is épült.” Azt azonban hiányolja a polgármester, hogy a régi Hullám csárda mellett épült új vendéglőn kívül semmilyen más vendéglátó-ipari létesítmény építé­sére nem akad vállalkozó. Pedig szerinte egy jó magyaros halász- csárdának biztosan jó forgalma lenne. És ha már belefogott a nega­tívumok sorolásába, a vízügyi léte­sítmény „helyi” üzemeivel folytatja a sort. A folyószabályozási vállalat bősi üzeme, illetve a trencséni Villamosmű­vek bősi részlege mind csak kihelyezett üzem, ami azt jelenti, hogy nem a működési he­lyén, hanem az igazga­tóságáén adózik, vagyis Bős ezektől az üzemek­től egy korona adót nem lát. Ugyanígy sen­ki nem adózik azok után a földterületek után, amelye­ket annak idején az építtető kisa­játított. A falu ilyen módon mint­egy négyszáz hektár föld adójától esik el. Üres ígéret maradt az is, hogy a vízerőmű miatt hátrányt szenvedett községek lakosai majd kedvezményes áron kapják a vil­lanyáramot. A bősi vízerőmű megépítése leg­jobban a Kis-Csallóközbe szorult három község: Bodak, Doborgaz és Vajka lakosait sújtotta. A most készülő közigazgatási reform so­rán létrehozandó új rendszerben ezek a községek nem tudnak majd ellátni minden újonnan átruházott hatáskört, hanem valamelyik úgy­nevezett közös községi hivatalhoz tartoznak majd. Minden valószí­nűség szerint ilyen hivatal műkö­dik majd Bősön is. Vajon mennyi­ben segítheti majd a vízlépcső hát­rányaival küszködő kisebb falva­kat a központi község? „Ezt még mi sem tudhatjuk, egyelőre arról is csak elképzelések vannak, hogy melyik község melyik központhoz tartozna. Ezt maguk a falvak dönt­hetik majd el - ismerteti a polgár- mester azt, amit egyelőre ő is csak a decentralizációs reform alapter­vezetéből ismer. De a szomszédos Baka, Nádasd, Dercsika, Felbár, Süly és Várkony községek, ame­lyek idáig is errefelé orientálód­tak, biztosan Bőshöz tartoznak majd. A Kis-Csallóközben lévő há­rom falu közül kettő valószínűleg inkább Somorjához csatlakozna. Mert a tervezet szerint a járáshatá­rok megmaradnának, de ezeken belül a területi egységek azok kö­rül a központok körül alakulnának ki, amelyek közelebb esnek hozzá­juk, vagy a könnyebben megköze­líthetők. Ajelenlegi szerdahelyi já­rásban alighanem négy ilyen köz­ponti község lenne, Dunaszer- dahely, Somorja, Nagymegyer és Bős.” A bősi polgármester szerint a kisközségeknek ebből annyi hasznuk lenne, hogy közelebb ke­rülne hozzájuk a hivatal, az ügy­intézés. De hogy a kerületi hiva­talban, a minisztériumokban vagy a kormánynál mit tudnak majd ki­harcolni, ez már in­kább a regionális ön- kormányzaton múlik. „Bízunk benne, hogy jobban fognak működ­ni a dolgok, de ehhez is az kell, hogy az ál­lamkasszában több pénz legyen, mert ha nincs, akkor hiába a regionális önkor­mányzat és a központi község.” Viszont ha ezek az új in­tézmények létrejönnek, sokkal nagyobb esély lesz az európai uniós vagy egyéb külföldi alapít­ványi és más segélyek sikeres megpályázására. „Tudom, hogy Magyarországon hogyan működ­nek a kisrégiók, és az EU-pá- lyázatok hogyan fogják össze az ottani településeket. Ha itt is lehe­tőség nyílik rá, mi minden hason­ló programban részt akarunk ven­ni.” Tagadhatat­lan, hogy a falunak haszna is volt a víz­lépcsőből. A falu mint- egy négy­száz hektár föld adójá­tól esik el. Elsősorban a nyolcvanas évekre volt jellemző, hogy mindenre volt pén óvoda, iskola, hatalmas művelődési ház épült. Azt ígérték, Bősön és a környékbeli falvakban soha nem látott fejlőd Levél a Megértésre, türelemre volna szükség Köbölkúti Varga József Tisztelt Barátom! Neked bizalmasan elújságolha­tom, hogy rokonszenves viselke­désed, szerénységed, de különö­sen a közös nyelv csodája ben­nünket mindenkor erős szálak­kal köt össze. Megszűnnek a lel­ki feszültségek, a kisebbrendű­ségi sokk gondosan titkolt és ál­cázott gátlásai, mert tudom, ve­led bármikor őszintén szót vált­hatok. Pedig ezen a tájon mindig te­mérdek a gonoszság, még több a fenekedés, de legtöbb a mérhe­tetlen gyűlölet. Európa keleti ré­sze most éppúgy forrong, mint akár százötven évvel ezelőtt a magyar haza szabadságra, füg­getlenségre, testvériségre vágy­va. És forrong valamennyi poszt- kommunista ország, s végelátha­tatlan államalakulatok órák a- latt atomjaikra hullanak szét, diktatúrák tűnnek el az emberi­ség és a történelem süllyesztői­ben, : bár utoljára talán még megpróbálja felemelni a fejét a szörny, hogy lángcsóvát vessen a védtelen és kiszolgáltatott nem­zetekre, de ereje már jócskán fogytán... Csak árnyéka önma­gának... Es vajúdik Ázsia, Afrika, és vajú­dik Európa. A népek és nemze­tek küzdenek a hovatartozás biztonságáért, küzdenek a vég­ső megmérettetésért az igazsá­gosság, az előnyösebb elbírálás gyakran talmi fényében. Szlová­kia is kazánként dohog; keresi helyét a világban, s bizony nem egyszer csalóka lidércfények foglya, mert hiányzik belőle va­lami: az egymás mellett élés összetartó ereje. Mert csupa gyűlölet, elutasítás, sunyi nyü­szítés vagy velőtrázó üvöltés itt minden. Mert hiányzik a re­mény perspektívája: a céltuda­tosság. E negyvenhétezer négy­zetkilométeren ember ember­nek legyen a farkasa: ezt taní­tották a nép .jótevői”, mire méhkasként felbolydultak az addig szunnyadók hordái, csa­takiáltásukat hallatva a túldi­menzionált hangerővel kísért nemzeti egység nevében. És mindmáig nem ér egy fabatkát sem itt a hiteles emberi szó... így hát egyedül csak benned bízhatom, Magyar Testvérem, pedig ezekben a napokban, hó­napokban, években a Duna mentén mindenekelőtt kölcsö­nös megértésre és türelemre volna szükség, amit 1989-ben mindkét országrész őszinte szívvel óhajtott. Meg példamu­tatásra, egyenes gerincre, akár a legnehezebb körülmények között is. S te most meggondo­latlanul, önös érdekből elveted a feléd nyújtott békejobbot? Tán elfeledted már anyád örök­ké babusgató szavát - légy jó mindhalálig, s becsüld meg em­bertársaid?... Vagy elfeledted apádnak a mindennapi betevő falatért folytatott ádáz küzdel­Ezen a tájon mindig temérdek a gonosz­ság, még több a fene­kedés, de legtöbb a mérhetetlen gyűlölet. mét, amikor még ezen is túl ki­tartásra, őszinteségre buzdí­tott? Állj meg hát néhány percre, te holtfáradt magyar vándor, a hét­köznapok őrlő kegyetlenségé­ben, szedd össze minden erőd, és emlékezz! Vajon illedelmesen, humánus módon értekeztél-e magyar tes véreddel és embertársaddal? V: jón nem fájt-e a te hazugságod, felfuvalkodottságod, önzésed a másiknak? Vagy csupán meg akartad mutatni felsőbbrendű­séged, mert magad sem tudod, miféle kiérdemelt jóság alapján ez idő szerint ott vagy a politiké iskolaügy, kultúra legmagasabb fokán, s ezért alanyi jogon elva­kult gőggel gátlástalanul megki vánhatod, hogy mindenki hódo jón neked? Mindegy, hogy szív­ből vagy színből. S ilyenkor te zordon ráncolod homlokod, mérgesen mordulsz barátodra, testvéredre. Úgy érzed, mindeh hez jogod van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom