Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-22 / 12. szám
§ 2000. március 22. Közép-Szlovákia fele a bősi kutakból kapja az ivóvizet, a faluban pedig a talajba ömlik a szennyvíz Binderék csak ígérgettek Gaál László _______________ A szebbnél szebb binderi ígéretek ellenére Bősön csak hatvan százalékban készült el a szennyvízcsatorna-hálózat, és nagy része vagy egyáltalán nem, vagy csak feketén használható. Mindezt Fenes Iván polgármestertől tudtuk meg, amikor az iránt érdeklődtünk, hogy a hetedik éve üzemelő híres-hírhedt erőmű mennyi jót, illetve mennyi rosszat hozott a falunak. Tagadhatadan, hogy a falunak haszna is volt a vízlépcsőből, ám ez főleg az 1977-ben elkezdett építkezés időszakára vonatkozik. De korántsem valósult meg minden abból, ami az akkori nagyszabású fejlesztési tervekben szerepelt. Például a sportcsarnok vagy a Kurta sor helyére tervezett üzletsor csupán terv maradt. Ám ennél sokkal fájóbb, hogy sok minden nem készült el abból sem, amire pedig a erőművet építtető Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat szerződésben kötelezte magát. A szerződésben szerepel, hogy legkésőbb az erőmű befejezéséig a falu egész szennyvízcsatorna-hálózatát is megépítik, ami az ivóvíz minősége miatt is szükséges volna. Ám a polgármester szerint ennek éppen a fordítottja érvényes: „Az erőmű rég üzemel, a falu végén lévő ivóvízkutak Közép-Szlovákia felét ellátják vízzel, Bősön pedig a talajba vezetik a szennyvizet.” Az igaz, hogy az eddig megépült szennyvízcsatorna a falunak egy koronájába sem került, Binderék fizették; csakhogy mi haszna, ha a hálózat befejezetlen? Eddig a községben mintegy hatvan százalékban fektették le a szennyvízcsatornát, de a polgármester attól tart, hogy ezentúl egyetlen kapavágást sem tesznek, mivel a cég hatalmas adósságokkal küszködik. A szennyvíztisztító állomás üzemel ugyan, de arra a meglévő hálózatnak is csak egy részét köthették rá, mivel a hálózat építője-tulajdonosa, vagyis a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat képtelen megegyezni a Víz- és Csatomaművekkel a megépült csatorna üzembe helyezéséről. „Nekünk ebben csak közvetítő szerepünk van, segítünk az iratokat tologatni egyik vállalattól a másikig, bogy végre aláírják, és legalább a megépült hálózatot helyezzék üzembe - magyarázza Fenes Iván. így nem tehetünk egyebet, mint hogy akár van engedély, akár nincs, megfizetünk egy alkalmazottat, hogy naponta kapcsolja be az átemelő szivattyúkat, és nyomassa a szennyvizet a tisztítóállomásra.” Merthogy a rendszer már működőképes, de a vízművek nem hajlandó üzemeltetni, mert nincs ellátva jelzőrendszerrel. Erre pedig azért volna szükség, hogy az esetleges meghibásodásokat kijelezze, ellenkező esetben előfordulhat, hogy valamelyik szivattyú kiesik, a szennyvíz pedig visszafelé kezd áramlani, és elárasztja a családi házak pincéit. Fenes Iván bízik abban, hogy hamarosan megszületik a megegyezés a két vállalat között, és a meglévő csatorna még az idén üzemelni fog, jövőre pedig folytatnák a község többi részének csatornázását. A község számára a félkész csatornahálózatnál is keményebb dió az a mintegy százhektáros földterület, amelyet a beruházó vállalat annak idején felvonulási területként használt. A földet az állam fillérekért vásárolta fel, a földalapból azonban csak ideiglenesen vették ki, s éppen emiatt a ma raktárakkal beépített vagy csak parlagon heverő területek nem hasznosíthatók. „Annak idején semmit nem számított a tulajdonjog, a csarnokokat oda építették, ahová akarták, és csak a rendszerváltást követően, miután a beruházó kivonult, derült ki, hogy az építményekre sem építési engedély, sem kollaudációs végzés nem volt. Vagyis az épületek jog szerint nem is léteznek. A parcelláknak legalább háromezer tulajdonosuk van, a kataszteri hivatalban három évig is eltartana a tulajdonjogok rendezése. Ennél azonban sokkal nagyobb probléma a földalapból való kivétel. Mert az építési engedélyt és a kollaudációt utólag is lehetne rendezni, de olyan vállalkozó nem akad, aki a terület használatáért hajlandó lenne kifizetni a földalapnak az akár tizenkétmillió koronát hektáronként.” Pedig stratégiai szempontból nagyon jó ez a hely, hiszen Dunaszerdahellyel vasútvonal köti össze, egy ugrásra van a dunai kikötő, a községet elkerülő közút is itt halad keresztül. Akár virágzó ipari parkká is válhatott volna. Készült is erre tervezet, méghozzá kanadai részesedéssel működött volna, és állítólag ötezer ember találhatott volna itt munkahelyet. A tervek szerint a község a földterülettel szállt volna be a részvény- társaságba. El is kezdte a földek felvásárlását, négyzetméterenként ötven koronáért. Értékük, ha megvalósul a terv, akár a tízszeresére is nőhetett volna. Csakhogy amíg a földterület termőföldként szerepel, négyzetmétere a polgármester szerint talán öt koronát sem ér, hiszen ilyen szempontból ma már silánynak számít. A Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat ugyanis azt a vállalt kötelezettségét sem teljesítette, hogy az építés befejeztével rekul- tiváíja az egész felvonulási területet. Hiába kérték azonban az illetékesektől, hogy tegyenek kivételt, és engedjék el az átminősítéséért járó illetéket. A kormány is többször tárgyalta már az ügyet, mindmáig eredmény nélkül. Annak idején azt is emlegették, hogy a víztározó partján majd turistaparadicsom épül. Ebből sem lett semmi. De mit tett a falu azért, hogy létrejöjjön a turistaparadicsom? „Egy lápos területen, ahová az építkezési törmeléket hordták, száz háromáras telket adtunk el hétvégiház-építésre, ezt idén tervezzük közművesíteni, de egy korábban kimért területen néhány ház már fel is épült.” Azt azonban hiányolja a polgármester, hogy a régi Hullám csárda mellett épült új vendéglőn kívül semmilyen más vendéglátó-ipari létesítmény építésére nem akad vállalkozó. Pedig szerinte egy jó magyaros halász- csárdának biztosan jó forgalma lenne. És ha már belefogott a negatívumok sorolásába, a vízügyi létesítmény „helyi” üzemeivel folytatja a sort. A folyószabályozási vállalat bősi üzeme, illetve a trencséni Villamosművek bősi részlege mind csak kihelyezett üzem, ami azt jelenti, hogy nem a működési helyén, hanem az igazgatóságáén adózik, vagyis Bős ezektől az üzemektől egy korona adót nem lát. Ugyanígy senki nem adózik azok után a földterületek után, amelyeket annak idején az építtető kisajátított. A falu ilyen módon mintegy négyszáz hektár föld adójától esik el. Üres ígéret maradt az is, hogy a vízerőmű miatt hátrányt szenvedett községek lakosai majd kedvezményes áron kapják a villanyáramot. A bősi vízerőmű megépítése legjobban a Kis-Csallóközbe szorult három község: Bodak, Doborgaz és Vajka lakosait sújtotta. A most készülő közigazgatási reform során létrehozandó új rendszerben ezek a községek nem tudnak majd ellátni minden újonnan átruházott hatáskört, hanem valamelyik úgynevezett közös községi hivatalhoz tartoznak majd. Minden valószínűség szerint ilyen hivatal működik majd Bősön is. Vajon mennyiben segítheti majd a vízlépcső hátrányaival küszködő kisebb falvakat a központi község? „Ezt még mi sem tudhatjuk, egyelőre arról is csak elképzelések vannak, hogy melyik község melyik központhoz tartozna. Ezt maguk a falvak dönthetik majd el - ismerteti a polgár- mester azt, amit egyelőre ő is csak a decentralizációs reform alaptervezetéből ismer. De a szomszédos Baka, Nádasd, Dercsika, Felbár, Süly és Várkony községek, amelyek idáig is errefelé orientálódtak, biztosan Bőshöz tartoznak majd. A Kis-Csallóközben lévő három falu közül kettő valószínűleg inkább Somorjához csatlakozna. Mert a tervezet szerint a járáshatárok megmaradnának, de ezeken belül a területi egységek azok körül a központok körül alakulnának ki, amelyek közelebb esnek hozzájuk, vagy a könnyebben megközelíthetők. Ajelenlegi szerdahelyi járásban alighanem négy ilyen központi község lenne, Dunaszer- dahely, Somorja, Nagymegyer és Bős.” A bősi polgármester szerint a kisközségeknek ebből annyi hasznuk lenne, hogy közelebb kerülne hozzájuk a hivatal, az ügyintézés. De hogy a kerületi hivatalban, a minisztériumokban vagy a kormánynál mit tudnak majd kiharcolni, ez már inkább a regionális ön- kormányzaton múlik. „Bízunk benne, hogy jobban fognak működni a dolgok, de ehhez is az kell, hogy az államkasszában több pénz legyen, mert ha nincs, akkor hiába a regionális önkormányzat és a központi község.” Viszont ha ezek az új intézmények létrejönnek, sokkal nagyobb esély lesz az európai uniós vagy egyéb külföldi alapítványi és más segélyek sikeres megpályázására. „Tudom, hogy Magyarországon hogyan működnek a kisrégiók, és az EU-pá- lyázatok hogyan fogják össze az ottani településeket. Ha itt is lehetőség nyílik rá, mi minden hasonló programban részt akarunk venni.” Tagadhatatlan, hogy a falunak haszna is volt a vízlépcsőből. A falu mint- egy négyszáz hektár föld adójától esik el. Elsősorban a nyolcvanas évekre volt jellemző, hogy mindenre volt pén óvoda, iskola, hatalmas művelődési ház épült. Azt ígérték, Bősön és a környékbeli falvakban soha nem látott fejlőd Levél a Megértésre, türelemre volna szükség Köbölkúti Varga József Tisztelt Barátom! Neked bizalmasan elújságolhatom, hogy rokonszenves viselkedésed, szerénységed, de különösen a közös nyelv csodája bennünket mindenkor erős szálakkal köt össze. Megszűnnek a lelki feszültségek, a kisebbrendűségi sokk gondosan titkolt és álcázott gátlásai, mert tudom, veled bármikor őszintén szót válthatok. Pedig ezen a tájon mindig temérdek a gonoszság, még több a fenekedés, de legtöbb a mérhetetlen gyűlölet. Európa keleti része most éppúgy forrong, mint akár százötven évvel ezelőtt a magyar haza szabadságra, függetlenségre, testvériségre vágyva. És forrong valamennyi poszt- kommunista ország, s végeláthatatlan államalakulatok órák a- latt atomjaikra hullanak szét, diktatúrák tűnnek el az emberiség és a történelem süllyesztőiben, : bár utoljára talán még megpróbálja felemelni a fejét a szörny, hogy lángcsóvát vessen a védtelen és kiszolgáltatott nemzetekre, de ereje már jócskán fogytán... Csak árnyéka önmagának... Es vajúdik Ázsia, Afrika, és vajúdik Európa. A népek és nemzetek küzdenek a hovatartozás biztonságáért, küzdenek a végső megmérettetésért az igazságosság, az előnyösebb elbírálás gyakran talmi fényében. Szlovákia is kazánként dohog; keresi helyét a világban, s bizony nem egyszer csalóka lidércfények foglya, mert hiányzik belőle valami: az egymás mellett élés összetartó ereje. Mert csupa gyűlölet, elutasítás, sunyi nyüszítés vagy velőtrázó üvöltés itt minden. Mert hiányzik a remény perspektívája: a céltudatosság. E negyvenhétezer négyzetkilométeren ember embernek legyen a farkasa: ezt tanították a nép .jótevői”, mire méhkasként felbolydultak az addig szunnyadók hordái, csatakiáltásukat hallatva a túldimenzionált hangerővel kísért nemzeti egység nevében. És mindmáig nem ér egy fabatkát sem itt a hiteles emberi szó... így hát egyedül csak benned bízhatom, Magyar Testvérem, pedig ezekben a napokban, hónapokban, években a Duna mentén mindenekelőtt kölcsönös megértésre és türelemre volna szükség, amit 1989-ben mindkét országrész őszinte szívvel óhajtott. Meg példamutatásra, egyenes gerincre, akár a legnehezebb körülmények között is. S te most meggondolatlanul, önös érdekből elveted a feléd nyújtott békejobbot? Tán elfeledted már anyád örökké babusgató szavát - légy jó mindhalálig, s becsüld meg embertársaid?... Vagy elfeledted apádnak a mindennapi betevő falatért folytatott ádáz küzdelEzen a tájon mindig temérdek a gonoszság, még több a fenekedés, de legtöbb a mérhetetlen gyűlölet. mét, amikor még ezen is túl kitartásra, őszinteségre buzdított? Állj meg hát néhány percre, te holtfáradt magyar vándor, a hétköznapok őrlő kegyetlenségében, szedd össze minden erőd, és emlékezz! Vajon illedelmesen, humánus módon értekeztél-e magyar tes véreddel és embertársaddal? V: jón nem fájt-e a te hazugságod, felfuvalkodottságod, önzésed a másiknak? Vagy csupán meg akartad mutatni felsőbbrendűséged, mert magad sem tudod, miféle kiérdemelt jóság alapján ez idő szerint ott vagy a politiké iskolaügy, kultúra legmagasabb fokán, s ezért alanyi jogon elvakult gőggel gátlástalanul megki vánhatod, hogy mindenki hódo jón neked? Mindegy, hogy szívből vagy színből. S ilyenkor te zordon ráncolod homlokod, mérgesen mordulsz barátodra, testvéredre. Úgy érzed, mindeh hez jogod van.