Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-15 / 11. szám
>ort 2000.március 15. ^ . . . |*V - -'J<irat, amely így folytatódik: „Az egész világnak: a keleti :t és a tudós önfeláldozás örök példája...” A „toy train” kisvonat, félúton Dardzsiling felé. Ma is muzeális, ám jól karbantartott kis gőzmozdonyok húzzák, ahol a gőz nagyobb hányada valószínűleg a sípra megy - a vonat tíz kilométeres átlagsebességgel, 8-9 óra alatt jut el céljához, vagy százszor keresztezve a közutat. Forgalmi problémát ezzel együtt nem okoz: naponta mindössze kétszer halad végig a pályán, nagy örömére a környéken lakó árusoknak, akik mellette sétálva kínálják portékájukat. Tenzing Gyatso láma, mögötte fenn a dalai láma, alatta az egyházkerületi főláma arcképe Dardzsiling látképe. A város meredek heggyoldalakra épült, a házak betonlábakon kapaszkodnak a lejtőn. A Dali buddhista kolostor. Ebben az országban semmiről sem lehet lekésni. India maga az örökkévalóság Dardzsiling polgár- mestere, D. K. Pradhan elmondta, a város elöljárói már az önkormányzati testület elé terjesztették a javaslatot, amely szerint utcát neveznek el Körösi Csorna Sándorról. A kérdésről ez év áprilisában döntenek. Az itteniek nagyra becsülik Csornát, a temető már régen tönkrement volna, ha nincs ott a magyar tudós sírja. A SZERZŐ FELVÉTELEI Dardzsilingi bazársor. Búcsúzóul még egy kis ténfergés a városban, kötelező teavásárlás (ahány gramm, annyi rúpia). Másnap a Kancsendzönga öt csúcsa int búcsút. itt omladozik a remény ka- álisa is. A kisebbségi politi- snak ez a módja képes ar- togy a tömegek előtt erényt ícsoljon a kudarcokból, és dennapi alkuhelyzetbe ia a választókat. Ez a szem- : kényszeríti arra is, hogy i kompromisszumokat kös- azzal a hatalommal, lynek valójában szellemi zikai megalkotója, s ezek- ;gy időben feladja távlati út, ha vannak neki ilyenek, len helyzet a szlovákiai lyarságot illetően nem tűmásnak, csupán szellemi ítálásnak. A napi politikai özéleti alkuk, agyonhallga- tévedések és kudarcok írtelmű demoralizáló hatással vannak az emberekre, rontják a túlélés esélyeit, növelik az elbizonytalanodást. Számon kérhető-e hát a szlováSzlovákia magyar ajkú lakossága jól nevelt és illemtudó, szavazatát virtusból is a magyar párt jelöltjeire adja. kiai magyar szülőtől egy döntés, amelyet alkuhelyzetben, a szellemi és a gazdasági csőd küszöbén, reménytelenül, illúziók nélkül hoz akkor, amikor hiteles vezetői talán a kisebbség túlélésének reményében ugyan, de nap mint nap megkötik alkuikat a közösségre hivatkozva önmaguk érdekében? A szlovákiai magyarság jószerével 1945 óta végzetes helyzetben él, létezik, de reménytelen helyzetbe még sohasem került, csak most, az önfeladás, a cselekvésképtelenség, a mindennapos vereségek által. Ez tendencia, amit nem észrevenni, vagy ha mégis észrevesszük, eltussolni bűn, csalás. Szlovákia magyar ajkú lakossága jól nevelt és illemtudó, szavazatát virtusból is a magyar párt jelöltjeire adja, legitimmé téve a ténykedésüket. Rájuk szavaz akkor is, ha perspektívák és alternatívák helyett illúziókat tűz a választási lobogóra. Ugyanakkor a szlovákiai magyarság már elveszítette a hitét éppen a populista politikusok vegetálása miatt, semlegessé vált, érdektelenné, kozmopolitává. A szíve szavára ide adja a szavazatát a választásokon, aztán alkut köt az ördöggel, és idegen kultúrába kényszeríti a gyermekét. Ezt a folyamatot megállítani, úgy vélem, nem lehet. Mérsékelni még talán igen, igazmondással, egy tisztességes jövőkép felvázolásával, alkuk és kompromisszumok nélkül, mert ezek a túlélés esélyeit rontották el. Részesélyeink viszont még talán maradtak, de csak akkor érvényesülhetnek, ha szándékainkat, elvárásainkat konkrét megfogalmazásban közöljük partnereinkkel, s legalább közlési szinten ismertetjük az itt élő magyar nemzetrésszel. Ez nem lenne erődemonstráció, hanem hiteles és hitelt érdemlő megszólalás. Nem alku, nem bratyizás, nem pozíciórendezés, nem kompromisszum, hanem diplomácia. A szlovákiai magyarság megszűnt lelkesedni, mert elvesztette lába alól a talajt, kicsúsztak kezéből a kapaszkodói, sodródik elképzelések és konkrét célkitűzések nélkül. A puszta fizikai létért küzd, nincs ereje az ideológiai harcra, identitástudata teli van kérdőjelekkel. Tévedés ne essék, nem kizárólag politikusaink felelőssége az asszimilálódási folyamat fel- gyorsulása, ugyanakkor politizálásuk módja, a nyilvánosság gyakori megkerülése, több esetben teljes kizárása megsokszorozza a kételkedők számát, és negatív jelzéseket küld az ingadozók felé. S épp ezek az ingadozók, olykor lázadók és hangadók ragadnak magukkal családokat, közösségeket. Ők a mi veszteségeink, ők azok, akik már nem hisznek az illúzióknak, s ők azok, akik hangosan is kimondják: nem ilyen lovat akartak. Aztán átnyergelnek. -soóky-
