Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-03-15 / 11. szám

10 2000. március 15. Kópé Gondolkodom, tehát... Bence, a kisbárány annyira megtetszett rajzolónknak, hogy két képet is készí­tett róla. A képek első pillantásra egyformának tűnnek, de hajobban megnézed, több kisebb- nagyobb eltérést ta­lálsz köztük. Mennyit is? Nyertes kópék: A Vasárnap 5. számában megjelent rejtvény helyes megfejté­se: Karolina. Könyvjutalmat nyertek: Vasas Zsuzsa, Bátorkeszi; Kozla Péter, Zsére; Bukai Éva, Érsekújvár. A 6. számban közölt rejtvény helyes megfejtése: Farsang. Könyvjutalmat nyertek: Marton Imre, Ipolyság; Hegedűs Évi­ke, Búcs; Bosznay Izabella, Királyhelmec. A 7. számban megjelent rejtvény megfejtése: B, D, A, F, C, E. Szerencsés nyerteseink: Lakatos László, Léva; Petrik Noémi, Komárom; Mayer Erik, Dunaszerdahely. A 8. számban megjelent rejtvényünk megfejtése: Rózsadomb. A sok megfejtő közül könyvjutalmat nyertek: Borsi Gergő, Nagyszelmenc; Szabó Réka, Bátka; Gracza Enikő, Fülek. Benedek Elek Az öregek Az öregekről mondok mesét, gyerme­kek, hallgassatok ide. Egyszer egy obsitos katona megy, men- degél hazafelé, s amint megy egy falun keresztül, látja, hogy kint ül a kapuban egy ősz öregember, és sír keservesen, hogy csak úgy zeng a falu belé. Kérdi az obsitos:- Ugyan bizony miért sír kend, öreg­apám?- Jaj, hogyne sírnék, édes fiam, mikor megvert az édesapám!- Ne mondja kend! Hiszen kend is van legalább százesztendős. Csak nem él az édesapja?- Hát ha nem hiszed, fiam, eredj, menj be az udvarba. Nézd meg, éppen fát vág az apám. Bemegy az obsitos, és hát csakugyan ott van egy még öregebb ember, s vág­ja a fát, hogy egy legény sem vághatta volna különben. Köszön az obsitos:- Adjon isten, jó napot, öregapám. Ugyan bizony, hogy volt lelke megver­ni a fiát?- Hát hogyne vertem volna meg, mikor nem fogadott szót a nagyapjának!- Ne, te, ne, mit beszél kend! Hát még az apja is él kendnek?- Hogyne élne! Eredj csak be a házba, ott ül a góc alatt, s pipázik. Nézd meg, ha nem hiszed. Bemegy az obsitos. S hát csakugyan ott ül az öregember a góc alatt. Nagy füs­töket eresztget a pipájából, s morgoló­dik az unokájára, hogy így meg úgy, csak még egyszer ne fogadjon szót ne­ki, majd hátraköti a sarkát. Köszön az obsitos az öregembernek, s kérdi:- Ugyan, bizony, öreg apámuram, hány esztendős lehet kigyelmed?- Hej, édes fiam, azt én nem tudom. Hanem menj el a paphoz, aki keresz­telt. Az majd megnézi a matrikulában.- De már, öregapám, ne tréfáljon, csak nem él még az a pap is, aki kendet ke­resztelte?- De biza, él az, fiam. Ha nem hiszed, nézd meg. Bizonyosan otthon találod, mindig olvassa a bibli­át. Elmegy az obsitos a paphoz. Hát az csakugyan ott ül az asztalnál. Előtte az öreg biblia. A szemén egy nagy okulá­ré, s babukol, olvasgat belőle.- Szerencsés jó napot kívánok, tiszte­lendő szent atyám!- Hozott is’, édes fiam. Hát mi jóban jársz? Talán bizony páros életre ké­szülsz?- Nem készülök én most, tisztelendő szent atyám, hanem azt szeretném megtudni, hogy ez s ez az öregember hány esztendős lehet.- Biz azt én, édes fiam, könyv nélkül nem tudom, hanem mindjárt megné­zem a matrikulában. Feláll a pap, megy a könyves tékához, hogy kivegye a matrikulát. Az ám! A téka be volt zárva.- Na, édes fiam - mondá a pap -, erő­sen sajnálom, de a matrikulát elé nem vehetem, mert nincs itthon a kulcs. Magával vitte az édesanyám a szőlőbe! Ha a papnak az anyja a kulcsot el nem vitte volna, az én mesém is tovább tar­tott volna. Itt a vége, fuss el véle! A magyar történelem nagy alakjai I. (Hunyadi) Mátyás 1458-1490 Hunyadi Mátyás 1443. február végén született Kolozsvárott. A család vaj­dahunyadi várában töltötte gyermek­éveit. Vitéz János váradi püspök volt a tanítója. Mesterei humanista szel­lemben nevelték. Különösen a törté­nelmet, a nagy királyok, hadvezérek cselekedeteit tanulmányozta érdeklő­déssel. Latinul már egész fiatalon olyan jól megtanult, hogy apja, aki nem tudott latinul, fontos állam­ügyekben, a pápai követekkel folyta­tott tanácskozásain tolmácsként Má­tyást használta. A Vitéz Jánossal és más humanisták­kal tartott közös lakomák, beszélge­tések a műveltséggel jegyezték el; apja mellett a politika, az állam­ügyek iránt ébredt fel érdeklődése. Királyként is maga intézte a fonto­sabb államügyeket. V. László király 1457-ben, Hunyadi László kivégez­tetése után Hunyadi Mátyást magá­val vitte Prágába. Ott V. László halá­la után Podjebrád György már in­kább vendégként, mint fogolyként őrizte, s szabadon bocsátása fejében - többek közt - a Katalin lányával kötendő házasság ígéretét is kierő­szakolta Mátyástól. Később feleségül is vette Katalint. Minthogy Mátyás­sal szemben III. Frigyes német-ró­mai császár is igényt tartott a ma­gyar trónra, a Felvidéket pedig a császár támogatottja, Giskra tartotta megszállva, Mátyás számára létfon­tosságú volt, hogy szövetségesévé te­gye prágai apósjelöltjét. Katalin halá­la után Mátyás minden skrupulus nélkül vonult hadba volt apósa ellen. A hatalmi szempontokat minden más elé helyezte. Prágai fogsága idején nagybátyja, Szilágyi Mihály tárgyalt az ellenséges főúri párttal Mátyás királlyá válasz­tása végett; s kis túlzással azt mond­hatnánk, az ifjú király elsősorban neki köszönhette a trónját. Igaz, Szilágyi nem volt teljesen önzetlen: úgy gondolta, ő uralkodik majd fiatal unokaöccse helyett. Mátyás tapasztalt politi­kusokat megszégyení­tő ügyességgel sza­badult meg nagy­bátyja gyámkodá­sától: uralma kez­detén dicséretek­kel és földbirtok­adományokkal halmozta el Szil­ágyit, majd előbb vidékre, aztán a török ellen küldte. Távollétében pedig mindent úgy szer­vezett meg, hogy nagybátyja min­denhonnan kima­radjon. Amikor a mellőzést észlelve Szilágyi sértődöt­ten Mátyás ellen fordult, a király el­fogatta, és Világos várába záratta. Mátyás erős királyi hatalomra töreke­dett. Állandó hadserege fenntartására magas adókkal sújtotta országa lakó­it, ennek fejében azonban megvédte őket a külső támadásokkal szemben, s belső anarchia sem fenyegette az or­szágot. Kormányzati és bíráskodási reformjai is a királyi hatalom megerő­sítését szolgálták. Az államkormány­zat fő posztjára a Hunyadi-párt régi, kipróbált embereit állította. Paradox módon ez a személyi politika bizo­nyult Mátyás uralkodásában a leg­gyengébb láncszemnek. Olyan régi hívei, közeli bará­tai szőttek ellene összees­küvést, mint Vitéz Já­nos vagy Janus Pan­nonius. Mátyás vitathatat­lan politikai képes­ségeit bizonyítja, i hogy az összeeskü- 5 vők megosztásával ! gyorsan úrrá tudott j lenni a számára re­ménytelennek lát­szó politikai hely­zeten. Azt azonban 1 már nem tudta el- ■J érni, hogy az erős politikai hatalom­mal torkig levő ma- j gyár hatalmi elit elfogadja utódá­nak házasságon kí­vül született fiát, Corvin Jánost. Nem származott uralkodói családból, mégis a legnagyobb magyar király volt. Verssarok Bella István Reggel Gyönyörű, gyönyörű az idő! Piros kiscsikó a nap, a mélyből most bukik elő. Végigfut az égen, a kék füvű réten, 7|?\3 sörénye: szép nevetése csapdos utána... fí Pattanj, piros huszárom, falovadra, jfé* vágtass, vágtassunk a nyomába! l

Next

/
Oldalképek
Tartalom